Könyvesfal a Szerb utcában - Kóródy Anna diplomaterve
Kóródy Anna diplomamunkájában antikváriumot és könyvresturátor-műhelyt tervezett a pesti Belváros egyik utolsó, igen keskeny foghíjtelkére. A történeti városszövet beépítési hagyományait újraértelmező épület fő koncepcionális eleme az oldalhatáron álló, architektonikus szerepet is betöltő könyvespolc-könyvesfal, amely körül a helyszín extrém adottságait kihasználva szerveződnek a könyvek megmaradását és újjászületését biztosító funkciók.
(C. S. Lewis - Viták és vallomások)
A könyv jövőjéről
A 21. században a nyomtatott könyv jövője megkérdőjeleződött. Sorra jelennek meg cikkek és tanulmányok a könyvet helyettesítő lehetséges digitális megoldásokról, abban azonban a legtöbb kutató egyetért, hogy a könyv halála valószínűtlen jóslat. Umberto Eco és Jean-Claude Carrière 2010-ben megjelent könyvükben (Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől) több érvet is találnak a könyv eltűnésének cáfolatára. A technológiai fejlődés ugyan gyorsan halad, de szinte évtizedenként le kell cserélnünk a hordozókat, amelyekről azt hittük, hogy tartósnak bizonyulnak. Így járt a mágnesszalag, a CD és a DVD is eltűnik lassan. Az egyetlen tartós hordozó még mindig a könyv, aminek olvasásához nincs szükség újabb gépekre, sem más energiára, például áramra.
Az új könyvek nyomtatásának visszaszorulásával azonban nem szűnik meg az a hatalmas mennyiségű könyv, ami ma a könyvtárak, illetve a családok könyvespolcain áll. A használt könyvek tovább élik életüket - hiszen a kézbe fogható, ízes, szagos, gyűrhető papírra igényünk van, amit semmilyen más adathordozó nem helyettesíthet.
Egy antikvárium a használt könyvek további életének ad helyet. Itt nem a legújabb bestsellert keressük, vagy azt a méregdrága, hatalmas albumot, amit aztán soha senki nem fog levenni a polcról - hanem igazi olvasnivalót, gyerekkorunk rég eltűnt kedvencét, a költőt, akinek új kötetére sose volt elég pénzünk, vagy csak egyszerűen valami könnyedet, amit olvashatunk a buszon a tömegben, és nem kell attól féltenünk, hogy összegyűrődik.
Az épület működéséről
Az épület funkciója antikvárium és egy azzal együttműködő könyvrestaurátor-műhely. Az elsődleges funkció kereskedelmi: az üzemeltető cég fő profilja használt könyvek vétele és eladása. A földszinten, a belső udvaron kialakított teraszhoz kapcsolódóan kávézó működik, elsősorban a vásárlók számára. Egyedi könyvek mellett az antikvárium teljes hagyatékokat is felvásárol. Az összes könyv számítógépes nyilvántartásba kerül, ami az interneten kereshető, így a kínálat szélesebb vásárlói körhöz tud eljutni.
A könyvrestaurátor-műhely egyrészt a megvásárolt idős és értékes könyvek állapotát javítja az eladás előtt, másrészt külső munkákat is vállal – múzeumok, levéltárak anyagainak restaurálását. Emellett a műhelyben megfigyelhető a könyvkötés és restaurálás munkafolyamata, szakkörszerű látogató-órák keretében, amikor az érdeklődők akár saját kezűleg is köthetnek könyvet. Az üzlettér nagyobb alapterületű földszintje - ami a terasszal jó időjárási viszonyok esetén össze is nyitható - különböző kisebb léptékű kulturális rendezvényeknek (írótalálkozó, dedikálás) is otthont adhat.
A könyvrestaurációról
„Habent sua fata libelli" - „A könyveknek megvan a maguk sorsa" - mondja a latin szállóige. A könyvrestaurátor mestersége arról szól, hogy ezek a tárgyak méltóképpen megőrizhessék értéküket. A könyvrestauráció célja, hogy a restaurált tárgy a lehető legtöbbet őrizze meg, vagy nyerje vissza eredeti információtartalmából, hitelességéből, történeti, művelődéstörténeti és művészi értékéből. (A könyv-, és az épületrestauráció között komoly párhuzamok figyelhetőek meg - a műtárgyak és a műemlékek helyreállítása vagy konzerválása hasonló kérdéseket vet fel és vitákat vált ki a szakemberek körében.) Alapelvei az eredeti anyagok, információk védelme, a visszafordítható beavatkozások, korhű anyagok és technológiák alkalmazása, illetve a beavatkozások pontos dokumentálása.
A helyszínről
A terv helyszíne Budapest, az V. kerület déli része, a Szerb utca 11. szám alatti, ma üresen álló, keskeny foghíjtelek. A Múzeum körút környékén köztudottan sok antikvárium és könyvesbolt koncentrálódik, amelyek egymás forgalmát is növelik, így üzletpolitikailag jó döntés lehet a kiválasztott telek. Ez a belváros egyik utolsó beépítetlen foghíja: ez elsősorban az alapterületi adottságoknak köszönhető, hiszen a középkori városszövetet őrző, kiugróan keskeny és mély területre nehéz reális és gazdaságos beépítési tervet adni. A környéket a teljes V. kerülettel együtt a világörökség részének pufferzónájává és műemléki környezetté minősítették.
A beépítésről
A telek mélysége 32-35 méter, szélessége közel 7 méter. Az épület a csatlakozó tűzfalakhoz azokat takaró tűzfallal csatlakozik, a szomszédos bérház udvarához pedig keskeny belső udvarral. A beépítés U alakú, a belső udvar a hasonló méretű, szomszédos csatlakozó udvar légterét egészíti ki, megfelelő bevilágítást és átszellőzést adva mindkét teleknek. A kialakuló védett, csendes belső átrium a földszinti kávézó teraszaként működik.
Az épület alaprajzi, horizontális értelemben két részre bontható: a délnyugati telekhatár mentén a telek teljes mélységében benyúló üzlettérre (traktusszélesség 4,50 méter) és két kiszolgáló tömbre, amelyek a szomszéd tűzfalakhoz csatlakoznak (traktusszélesség 3,00 méter). Az üzlettér a foghíjtelek jelenlegi térarány-viszonyait idézi - megtartva annak mélységét, még keskenyebb keresztmetszeti szélességgel. Az épület metszeti, vertikális értelemben három részre tagolódik: a teljes telket elfoglaló pinceszintre (beépítés 100%), a 4 szint magas üzlettérre (beépítés 80%), és a legfelső szinten elhelyezkedő tetőtéri műhelyre.
A könyvesfalról
A terv alapját a délnyugati telekhatár mentén álló tűzfal és a belőle kialakított könyespolc – könyvesfal képzi. Ez a fal koherensen végighúzódik az összes szinten, a pincétől a tetőtérig, polc és egyben tartószerkezet is. A fal merevségét félpillérek adják. A könyvek hozzáférhetőségét biztosító galéria-folyosók minden szinten végigfutnak.
Az architektonikus, hatalmas polc egyrészt az épület alapja és biztos pontja, tartószerkezeti és vizuális értelemben is, hiszen az üzlettér minden pontjáról belátni, összekapcsolja és folyamatossá teszi a különböző tereket. Másrészt viszont ez az egyetlen véletlenszerű, organikus elem - a ház kemény szerkesztésű, szinte rideg fehér beton és üveg felületeivel szemben folyamatosan változó, esetleges felülete színeivel, textúrájával domináns szerepet játszik a belsőben. Sőt, a határoló falakon túl is meghatározó, mivel az udvari és utcai üvegfalak teljes belátást engednek rá, maga a fal adja az üzlet reklám-, és kirakatfelületét is.
A közlekedésről
Az antikvárium fő közlekedési magját egy egyeneskarú lépcső adja az udvar függönyfala mellett, ami az üzlettér összes szintjét felfűzi. Ez egyfajta reprezentatív lépcsőház, a klasszikus bérházak főlépcsőházának megfelelője, amit a vendégek, tehát az üzletbe látogatók használnak. A lépcső szerkesztése független a ház elsődleges tartószerkezetétől, a teret behálózó gerenda-, és pillérrács rendszerétől, ránehézkedés helyett beleszövődik az átkötések közé. Ahogy szintről szintre feljebb jut az ember, úgy válik a tér egyre nyugodtabbá, csendesebbé, egyre inkább a sajátjává.
A hátsó traktusban található kiszolgáló lépcsőház a személyzeti szintek elérésére, illetve menekülésre szolgál. Ez a lépcsőház bizonyos szempontból hasonlít a bérházak cselédlépcsőjére: az üzlettér érintése nélkül, függetlenül használható, elválasztja a vásárlók és a dolgozók forgalmát. A raktár és a műhely nem publikus funkciók, azok a szintek csak ezen a lépcsőn, illetve az akadálymentességet biztosító liften közelíthetőek meg.
A homlokzatról
A forgalomcsillapított Szerb utcára néző üveghomlokzat kirakatként működik, a járókelők beláthatnak a könyvesfalra. Erre a hatásra erősít rá a földszint teljes szélességben nyitható, üvegezett portálja, amelynek révén az üzlet jó időben összekapcsolható a köztérrel. A tömör homlokzati szakaszokat beton kéregpanel burkolja, nyugodt felületként az eklektikus városszövetben; részletezettségét vízszintes sávozottság adja, ami véletlenszerű ritmusával a könyvesfal dinamikáját idézi.
Kóródy Anna
Antikvárium és könyvrestaurátor műhely - diplomamunka
tervező: Kóródy Anna
tervezés éve: 2011
bruttó szintterület:1192 m2
Helyszín: Budapest Szerb utca 11.
opponens: Kalmár László
Konzulensek:
építészet: Klobusovszki Péter DLA
tartószerkezetek: Dr. Visnovitz György
építéskivitelezés: Rostás Zoltán
épületgépészet: Dr. Kontra Jenő
épületszerkezetek: Reisch Richárd
épületvillamosság: Szabó Gergely
11:38
Ez a terv - ne haragudjanak meg - nincs igényesen feldolgozva (műszakilag, grafikailag, nem szép a makett) az alapötlet sem túl eredeti, elcsépelt, nem egy ehhez hasonlót láttam már. mennyi jóval ötletesebb, igényesebb feldolgozású van, ami nem kap se dijat, se jó jegyet.Semmi előremutató nincs benne. (Egy másik tervnél is ugyanezt irtam, és ugyanezt gondolom.) Az előremutató tervet ők le szokták húzni :)
20:33
Mindenféle kekeckedés nélkül kérdezem : ez a terv mire kapott Hauszmann-díjat ?
15:50
sby f. j. Remek ötlet, csak üdvözölni tudom... Kellően bejárható, kezelhető és amiért alkalmazható, az a könyv tárolók sokasága. Talán az egy-egy 'félpillérköz' lehetne U formátum (beugró) a közlekedő sáv "rovására"
21:41
... meglepő terv, különösen a kidolgozatlansága - pedig a csomóponti lapok nagyon részletezettnek tűnnek. nem volt idő befejezni? vázlatos rajztechnika, nem konzekvens takarások-vonalak, nagyon vázlatos jelölések... ...aztán építészetileg is: pihenő nélküli (!) főlépcső, következetesen kiszerkesztetlen fordulóélek, a lépcső fölött az egyik gerenda olyan 2,20 körül van csak a járóvonal felett (középület reprezentatív főlépcsőjénél...). tényleg azon gondolkoztam, hogy egy korábbi tervfázis befejezetlen rajzai kerültek ki - lehetséges? ...