| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Helyek

KÖZBERUHÁZÁSOK - KÖZTEREK - avagy a 29-es kötet rangja

1/2

A Bertalan Lajos utca és a Bartók Béla út kereszteződése

Hirdetés
?>
A Bertalan Lajos utca és a Bartók Béla út kereszteződése
?>
1/2

A Bertalan Lajos utca és a Bartók Béla út kereszteződése

KÖZBERUHÁZÁSOK - KÖZTEREK - avagy a 29-es kötet rangja
Helyek

KÖZBERUHÁZÁSOK - KÖZTEREK - avagy a 29-es kötet rangja

2003.05.18. 22:00

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Erő Zoltán

Erő Zoltán írása

A Bartók Béla út és a kapcsolódó közterek felújítási programja
Erő Zoltán írásával nyitjuk meg sorozatunkat, ami az egyik legnagyobb jelenlegi fővárosi komplex köztéri beruházással, a négyes metró útvonalára eső közterek felújításával foglalkozik. A tanulmány a Bartók Béla út és az ahhoz kapcsolódó közterek megújulását és a megvalósítás folyamatait elemzi. Ugyanakkor híven mutatja az építész tervező pozícióját és lehetőségeit a döntéshozásban - vagyis az ebben rejlő ellentmondásokat és problémákat, amik a szakma általános helyzetét is jól jellemzik.

További cikkekben bemutatjuk a Móricz Zsigmond körteret, a Kosztolányi teret, a Fehérvári úti aluljárót, a Baross, a Vámház és a Kálvin terek terveit.

sz.s.


KÖZBERUHÁZÁSOK - KÖZTEREK - avagy a 29-es kötet rangja

Szakmai közhelynek is mondhatnánk, de a városrehabilitáció egyik alapvetésének is tekinthetjük, ahogy az 1980-as évek végén Barcelona a városrehabilitációt a közterek művészi igényű megújításával kezdte meg. A gondolat rendkívül egyszerű volt: annyi közpénz nincs, amennyiből az épületeket fel lehetne újítani, de ha az utcák-terek felújítása azt üzeni, hogy a belső városrészekben érdemes élni, akkor az épületek magánforrásokból is megújulhatnak. Az akció szinte műfajt hozott létre: a városban átütő erejű, friss katalán építészeti-tájépítészeti-kertművészeti-szobrászi alkotások sora jelent meg.

Akár ezeket az eredményeket látva, akár saját belső igényünktől vezérelve nem volt nehéz rájönni, hogy Budapest közterei is rengeteg feladatot adnak. A végtelen igénytelenség önmagában is elegendő kihívás, a lehetőségek kibontása extra öröm forrása lehet.

A Bertalan Lajos utca és a Bartók Béla út kereszteződése
1/2
A Bertalan Lajos utca és a Bartók Béla út kereszteződése

 



A városi koncepció alakulása
A fentiek szellemében nem véletlen, hogy a Budapest Városfejlesztési Koncepció szerkesztése során már a legelső műhelybeszélgetéseken megjelent a közterületi program fontossága, amit építészként (városépítészként? urbanistaként?) szinte monomániásan újra és újra előhoztunk. Az idők során változó formákban, főképp programelemként bukkant fel ismét. Elméletileg meglehetősen jól sikerült körüljárni a kérdést a közparkoktól agorákig, értékőrzéstől értékteremtésig. Eközben a Városrehabilitációs Programban működő elemként rajzolódott ki a közterek támogatási rendszere, bizonyos eredményeket mára fel is lehet mutatni. Budapest Főépítésze határozottan kiállt amellett, hogy a Koncepcióban egyértelműen jelenjen meg egy Közterületi Alap, amely a felújításokon túlmenően akár közterületek kialakítását szolgáló komolyabb kisajátítások finanszírozási eszköze lehet. A mérnök kollégák addig is egy józanabb megközelítést javasoltak: a közterületek építészete a városi nagy infrastruktura beruházások mellett érvényesülhet a legjobban, így erre kell leginkább odafigyelni, ha el akarunk valamit érni.

Ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető, hogy idővel több városi infrastruktúra-fejlesztési projektben is megjelenhettünk építészként. Magam a budai rakpart, az Aquincumi híd, a 4-es metró kapcsán csatlakozhattam a mérnökcsapatok munkájához. Miközben ennek nagyon örültünk, rá kellett jönnünk, hogy ebben a helyzetben nem az építész a meghatározó véleményformáló. A dokumentáció rendje: 1-es kötet: Útépítés, 2-es kötet: Forgalomtechnika ... 13-as kötet: Villamos felsővezeték ... 29-es kötet: Közterületi arculat. Ez a városépítészet helye.

Hogy mit jelent ez a szerep, azt a gyakorlatban végigpróbáltuk. Sikereit, kudarcait egyaránt ismerjük. Nem könnyű 29-ik alvállalkozóként generalista szerepet játszani, vagy legalább arra törekedni. Mérhetetlenül sok konfrontációval és frusztrációval jár, amikor öntörvényűen működő szakágak között szeretnénk rendet rakni. Mégsem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az utcák-terek művészete egyfajta Gesamtkunst, amit nem feltétlenül a fordulási sugarakból, fázisidőkből, plakátbérleti szerződésekből kell levezetni. Meggyőződésem, hogy ennél átfogóbb szándékokat is képviselni kell valakinek - aki viszont nincs dominánsan beépítve a rendszerbe.

A metróépítés ma a Főváros egyik legjobban előkészített, legnagyobb prioritással rendelkező projektje. A metróhoz kapcsolódó felszíni területeken a városépítészeti gondolat képviselete érdekében a Főépítészi Iroda az állomások környezetére Szabályozási Tervek elkészítését kezdeményezte 2000 során. Sokan vitatták azonban, hogy egy tér rendezését Szabályozási Tervben kell-e megoldani, hiszen annak előírásrendszere nem alkalmas a felmerülő kérdések megválaszolására, ugyanakkor elfogadásának rendje viszont lényegesen bonyolultab, mint amire itt szükség lenne. (Nem is szólva arról, hogy több helyen már érvényes Szabályozási terveket kellett felülírni a közterületekkel.) A Szabályozási Tervek elkészítése mégis valódi városépítészeti eredményeket hozott fel: felbukkantak azok az értékteremtő ötletek, amelyek korábban, a metró vasúthatósági terveinek készítése során nem kerülhettek elő. Világossá vált tehát, hogy alapvetően szükség van a térrendezések koncepcióterveire, de ezek nem azonosak a Szabályozási Tervekkel. Világossá vált az is, hogy a koncepcióterveket korábban kellett volna a kellő mélységben kidolgozni, hiszen a vasúthatósági tervek legkisebb módosítása is ma már mérhetetlen ellenállásba ütközik - javaslat pedig lenne bőven.

Ilyen előzmények után került sor arra az építészeti pályázatra, amelynek eredményeképpen a terek engedélyezési - és később kiviteli - tervének készítésébe bekapcsolódhattak a győztes építészirodák. A Gellért téren Dévényi Sándor, a Móricz Zsigmond téren Turányi Gábor, a Bocskai útnál Nagy Tamás, a Baross téren Koszorú Lajos, Szenderffy Gábor és Erő Zoltán kapott munkát - a 29-es kötet keretei között. Az engedélyezési tervek elkészítésére - a hihetetlenül komplex munkára - hat hét állt rendelkezésre. Azt a feladatot, ami ezzel járt, nem könnyű körülírni. Az építészeknek a "közterületi arculat" tervezésére hivatkozva kellett koncepcionális tervezőként dolgozniuk - hiszen az arculatot alapvetően meghatározza a koncepció egésze...

Hogy ez lehetne másként is, azt mindenki tudja. Bilbaóban a metrót és környékét Norman Foster irodája tervezte. Londonban a Jubilee line új szakaszán több építésziroda dolgozott, a munkákat a metró főépítésze koordinálta. A koppenhágai metró a kocsiktól a burkolatokon át a felszíni téralakításig egységes design elvek alapján, következetesen végigvitt modulrendszerbe illesztve készült el minden. Ez csak erősíti tehát azt a meggyőződésünket, hogy ezekbe az infrastrukturális projektekbe a városi léptékű építészetet a legkorábbi fázisban kell bekapcsolni.

A terek művészete
A közterek alakítása számomra tehát nem csak új közlekedési felületek rendezett megjelenését szolgálja. Igyekeztünk alapvető funkcionális újításokat érvényesíteni - pl. a Baross téren vagy a Kálvin téren -, s mindeközben építészeti, tájépítészeti eszközökkel a tereknek új arculatot is kívántunk adni. Az értékőrzésen túl erősen elkötelezettek vagyunk az értékteremtés mellett is.

Miközben Ráday Mihályt és munkáját rendkívül nagyra becsülöm - magam is Podmaniczky-díjas vagyok -, ijedten látom, hogy a budapesti köztereken szinte az egyetlen alkalmazható nyelvvé vált a historizáló megjelenés. A soha nem volt, édeskés 19.századi hangulatú elemek váltak a legkisebb ellenállás irányában elérhető közmegegyezés tárgyává: öntöttvas, ciráda és Viacolor - ebből baj nem lehet, mert ez "környezetbe illő". Utcák, terek sora jött létre az ország egészében a Váci utcai minta alapján. A Ráday utca, az Angyal utca, a Tompa utca, a Huszár utca vagy a Lipótvárosi terek is - mind-mind egy történetieskedő viálgot építenek. Lehet mélyebben elemezni, miért vált historizáló korszakká az 1990-es évek, de határozott véleményünk, hogy nem ez az egyetlen járható út. Még a történeti környezetben is bátran lehetne alkalmazni kortárs elemeket - ahogyan azt Európában bárhol láthatjuk -, de mi már csak nem is próbálkozunk. Eljutunk a bronzgirlandokkal keretezett digitális óráig, a műanyagból öntött cirádás újságospavilonig, az öntöttvas villanyóra-szekrényekig. (ld. Varga Péter István cikkét: http://index.hu/velemeny/olvir/bpgagyi/) Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mindez az alkotó folyamatot szorítja ki: a katalógusból rendelt "történeti" világ hihetetlenül visszafogta a termékfejlesztést, a kortárs dizájnt. Baj van, ha már a high-tech buszpályaudvarra is csak bigyós szemétkosarat lehet betervezni, mert nem létezik elérhető árú kortárs magyar termék. Ráadásul pedig biztos vagyok benne, hogy a történeti elemek gátlástalan kopírozása a meglévő elemek értékét is devalválja. Ha egy-egy történeti elemet sorozatban lehet reprodukálni, azzal a még megmaradt eredeti veszti el értékét. A Hűvösvölgyi villamosvégállomás sok munkát adott a lombfűrésznek, de vitatható, hogy valóban teremtett-e szellemi értéket. Márpedig a közelmúltban ez volt a Főváros egyik legjelentősebb ilyen jellegű beavatkozása.

Hogy ez is lehet másként, azt jól ismert példák is mutatják - a Westend környéke, a Gödör, a Millenáris park. Egyik sem fővárosi beruházás...

Bízom tehát abban, hogy lesz Közterület Fejlesztési Alap a Fővárosban, és nagyon bízom abban, hogy a világváros építése során még adódik lehetőség kortárs kísérletekre, s a város egymásra rakódó rétegeiben a mai elemek megjelenésére.

Erő Zoltán

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.