építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Kudarc-sztori

Az engedélyezésre beadott tervnek is máig csupán a modellje ismert! Irritálóan "fű alatt" folyik a Nemzeti Színház építésének előkészítése, miközben a közbeszerzés szabályai alá eső, minden ma gyar állampolgárt érintő nemzeti ügyről van szó! Az események ugyanakkor egyértelműen mutatják, hogy az Erzsébet téri építkezés leállítása anélkül történt, hogy a következményeket végiggondolták volna azok, akik a döntést sugallták és előkészítették. Ez persze nem menti fel felelősségük alól a döntést hozókat sem.

Kudarc-sztori
Csak a Nemzeti pályázatok bukási tempója gyorsul - túl vagyunk az ötödiken -, de színház egyelőre nincs.

Budapesten még soha nem emeltek valódi új színházat a Nemzeti Színház társulata számára. (A mai Hevesi téri Nemzetit is csak átépítették a Magyar Színházból a hatvanas években.) Persze azért történt egy s más az utóbbi százhatvanvalahány évben. Csak a 20. században 5 azaz öt építészeti tervpályázat ment fuccsba. Kezdjük az aktuális legutóbbival, majd akit még érdekel, utóbb elolvashatja az előzmények vázlatos történetét.

� Az ötödik tervpályázat sztorija nagy vonalakban bizonyára ismert, szinte semmi információt nem kaptunk azonban a különböző döntések valódi hátteréről, azok előkészítési folyamatáról, a megszületett majd kihajított vagy röpke mozdulattal más helyszínre plántált tervekről. Az engedélyezésre beadott tervnek is máig csupán a modellje ismert! Irritálóan "fű alatt" folyik a Nemzeti Színház építésének előkészítése, miközben a közbeszerzés szabályai alá eső, minden ma gyar állampolgárt érintő nemzeti ügyről van szó! Az események ugyanakkor egyértelműen mutatják, hogy az Erzsébet téri építkezés leállítása anélkül történt, hogy a következményeket végiggondolták volna azok, akik a döntést sugallták és előkészítették. Ez persze nem menti fel felelősségük alól a döntést hozókat sem.

Ami tény: 1998-ban Schwajda György nem először lépett színre önjelölt nemzeti színházi főépítőként. Négy évvel korábban a Horn kormányt már megkínálta az ötlettel, hogy kampánycélból építsenek Nemzetit négy év alatt (lásd alább), de akkor nem hozták helyzetbe. Most viszont miniszteri biztosként kezdte, és nem sokkal később kormánybiztos lett belőle (lehet találgatni, hogy vajon jól végzett ténykedése avagy más indokok alapján?).

A helyszín - nem déja vu - a Dózsa György út, a volt Felvonulási tér, ahová a Kádár rendszer első pályázatát is meghirdették. Hamarosan az is napvilágra került, hogy a biztos Siklós Mária Ybl-díjas építésznek adta a megbízást. (Korábbi kapcsolataikra alapozva? Amiről tudni lehet: Siklós tervezte a szolnoki színház felújítását és Schwajda saját házát. Új színházat viszont még nem tervezett, csak rekonstrukciókat.) Szerepet kapott még bizonyos Popov Moszkvából. Utóbbiról máig sem tudjuk, mit produkált és azért mennyi kemény dollárt markolt fel, de az jó pár hónap után kiderült, amit persze korábban is sejteni lehetett: a Felvonulási tér mégsem megy. Pedig a sajtóban nagyszabású elképzelésekről is lehetett olvasni, a színház mellett Nemzeti Pantheonnal és újjáépített Regnum Marianummal. Organikus stílusban.

Kellett tehát gyorsan találni egy másik telket! Adódott is rögtön a közelben valami: a Városligeti tó partjához közel a Hungexpo területe, és Siklós Mária meg is álmodott ide egy Nemzetit. Popov már nincs benne a buliban, és a grandiózus épülethármasról sincs már szó. Időközben lemondott a Magyar Építész Kamara elnöke, mert nem tudta elfogadtatni Schwajdával, amit egyébként törvény ír elő: pályázat útján kell kiválasztani egy ilyen jelentős épület építészét.

Néhány röpke hónap, és a második ligeti helyszín is passzé - az ügyet kezükben tartók szerint egyébként csakis a főváros irányítóinak akadékoskodása miatt, és természetesen nem azért, mert egyszerűen nem volt koncepció az építésre, csak a leállítás indulata. De nem kell kétségbe esni, most jön a deus ex machina: a dél-pesti Dunaparton egy egész városnegyed építésére nevez be a Trigránit, és lám, ott találnak egy helyet a Nemzetinek is. A lényeg: nem szólhat bele a főváros, mert ez kincstári tulajdon. Nosza rajta, Siklós építész áttolja ide a ligeti tervet, még az sem számít, hogy a nézőtér alá helyezett Stúdiószínpad mélyen a talajvízben úszik majd. Pedig szigorú a költséghatár, csak hát az idő is sürget. 1999 decemberében tekintélyes építész zsűri vesézi ki Siklós tervét, megvalósításra alkalmatlannak tartva, ám a hivatalos jegyzőkönyv - ami persze nem kerül nyilvánosságra - a hírek szerint jól elkeni a dolgot (feltételezhetően melléklete a benyújtott engedélyezési tervnek, így még van esély rá, hogy nem marad titokban).

Újabb fordulat pályázat ügyben: Schwajda mégis beadja a derekát - félig. Egy meghívásos pályázatra hajlandónak mutatkozik. Az Építészek Kamarája 2000 januárjában küldöttgyűlést hív össze, ahol felemás határozat születik: országos, titkos pályázatot kívánnak a küldöttek, de ha a kiíró Új Nemzeti Kht. meghívásost akar, ám tegye, csak vonja be a Kamara országos vezetőségét a pályázat bonyolításába. A továbbiakat nem érdemes részletezni: akit csak kicsit is érdekel a téma, az bőven értesülhetett a történtekről. Tény, hogy 2000 május végére már meg is született a pályázat eredménye. Bírálati jegyzőkönyvén még jószerével meg sem száradt a tinta, amikor Schwajda György, mellesleg a zsűri elnöke, kisemmizte a győztest, Vadász Györgyöt, és 2000. július elején az Új Nemzeti Kht. Siklós Mária tervét nyújtotta be engedélyeztetésre a IX. kerületi Polgármesteri Hivatalnak. Amiből levonható a következtetés: mialatt folyt a pályázat, Siklós Mária már rég leszerződött, és gőzerővel rajzolta az engedélyezési dokumentációt. Színháztechnikai tervek azonban még nincsenek, csak most írtak ki valami pályázatot, ahol a vállalkozó maga adhatja meg a technológiai paramétereket. No comment.


Most pedig lássuk az enyhén szólva kínos sztori "őstörténetét":

� 1837 - megnyílt a Pesti Magyar Színház a város külterületén, a Kerepesi úton, a mai Rákóczi út elején. Tervezője Zitterbarth Mátyás. A felépítése körülötti csatározásokról most ne ejtsünk szót, tény, hogy 1840-től ez lett nevében is a Nemzeti Színház, mely akkor még a drámák mellett opera, balett és népszínházi előadásokkal is megörvendeztette a nagyérdeműt. A mai Astoria sarkon 1875-ben bérházat építettek hozzá, és ezzel együtt bontották le 1913-ban.

 

 

� 1875-ben nyílt meg a Népszínház a mai Blaha Lujza téren, fenekével az épülőfélben lévő Nagykörútra, a bécsi Fellner és Helmer cég tervezésében. A Népszínház társulata a század elejére csődbe ment, ezért 1908-ban a Nemzeti költözött át ide, miután első épületét tűzveszélyesnek nyilvánították. Az ügyet sok publikáció panamaként aposztrofálja. Amit még muszáj megemlíteni: hosszú évekig tartott, mire a prózai társulat - számos átalakítás árán - "belakta" a zenés nagyszínháznak épített házat.

� 1884-ben elkészült az Operaház Ybl Miklós tervei alapján, és így a Nemzetiben már csupán a dráma társulat maradt, akkor még a Kerepesi úti épületben. Az Operáról annyit muszáj megjegyezni, hogy kivitelezését 9 évvel korábban, 1875-ben kezdték, és az elhúzódó építkezés teremtett lehetőséget arra, hogy jelentősen változtassanak a terveken. Az eredetileg tervezett, fából ácsolandó kulisszaszínpad helyett a világon itt telepítették be először a bécsi "Asphaleia" cég találmányát, a vízhidraulikával mozgatott, öntöttvas szerkezetű színpadgépezetet.

Majd jött a 20. század - és a füstbe ment pályázatok hosszú sora. A hely kiválasztásának kálváriáját ezúttal szinte teljesen mellőzve, tekintsük át az épületre 1913 és 1997 között meghirdetett négy előző pályázatot:

 

 

� Az első: 1912-1913-ban, közvetlenül az I. világháború kitörése előtt, helyszíne az első Nemzeti telke az Astoria saroknál. Kétfordulós lett, az első menetben Medgyaszay István kapott I. díjat, a második fordulót Tőry Emil és Pogány Móric építészpárosa nyerte. Az építés elmaradt, majd még az 1937-ben megünnepelt centenáriumon is ez volt "a terv" a felépítendő Nemzetire. Ki tudja, esetleg fel is épült volna, ha nem jön a második, mármint világháború.

 


� A második: Előbb a metróépítés ürügyével 1964-ben bezárják a Népszínház-Nemzetit, és viharos gyorsasággal le is bontják. Majd 1965-ben megrendezik e tárgyban az eddigi egyetlen nemzetközi pályázatot a szocialista országok építészei számára. Helyszíne a Dózsa György út, az ún. Felvonulási tér (ebből eredően a kiírás szerint a színház dísztribünként is szolgált volna katonai díszszemlék, május elsejei felvonulások alkalmával). Két második díjas közül a magyar Hofer Miklós kap megbízást a tervezésre, és ezzel megkezdődik 23 éves vesszőfutása. Minden bizonnyal ő az ügy eddigi legsúlyosabb építész-áldozata. Attól félek, Hofer Miklós sem tudja pontosan, hogy hányszor dolgoztatták át vele a tervet?

 

 

� A harmadik közvetlenül a rendszerváltás előtt zajlott, 1989-ben. Eleve magában hordozta a kudarcot, miután a ligeti hatalmas programot egyszerűen betolták egyszerre két helyszínre: az Erzsébet térre (akkor még Engels), és a Várba (ott valójában el sem fért, de az építészek választhattak a két helyszín közül). A győztes Ligeti Béla, aki a beruházási programtervre még megkapta a megbízást a Németh kormány idején, majd az Antall kormány - a legjobb érzékkel - gyorsan elaltatta az ügyet. Tervétől Ligeti azóta sem bír szabadulni, bár ő nem kapott megbízást az átdolgozásra. Mégis előbb készített egy zsugorított változatot (1996), majd nyolcszög formájú tervének módosított változatát benyújtotta a következő pályázatra is.

� A negyedik alig több mint három éve zajlott, helyszíne az Erzsébet tér. Ennek előzményei között azonban elsőként azt a dokumentumot kell megemlíteni, mely Javaslat a Nemzeti Színház ügyének rendezésére címmel megjelent a Budapesti Negyed 18-19. számában, a 203. lapon. Ebben szerepel egy Forgatókönyv a beruházás ütemtervére, csak minden évszám 4 évvel korábbi, tehát a színház ünnepélyes felavatásának dátuma 1998. március 15.! Persze vannak tartalmi eltérések is. A legfontosabb, hogy eredetileg nemzetközi meghívásos pályázatot javasol az új színház műépítészi, belsőépítészeti, színháztechnikai megoldására. Az iromány szerzője peidg nem más, mint Schwajda György. Az előző kormány nem dőlt be az irreális módon négy évre írt forgatókönyvnek, de mégis foglalkozni kezdett a színház megépítésének ügyével. Némi "elkalandozás" után (a New York palota átalakításának ötlete Princz Gábor hathatós közreműködésével) döntött arról, hogy az Erzsébet térre kell kiírni tervpályázatot. 1997 tavaszán névaláírásos, nyílt hazai pályázat zajlott, melynek külföldi szaktekintélyekkel megerősített zsűrije majdnem egyhangú szavazás alapján ítélte győztesnek Bán Ferenc pályaművét. E terv alapján meg is kezdődött az építkezés, 1998 tavaszán ünnepélyesen elhelyezték az új Nemzeti Színház alapkövét.

Éppen kész volt az alapozás, amikor 1998-ban a választásokat követően új kormány lépett hivatalba, és egyik első ténykedéseként leállította az építkezést - és innentől e hihetetlen történet akár ismét elolvasható föntebb.

Vargha Mihály

vélemény írásához jelentkezzen be »