Lecsendesült elegancia: a pécsi Széchenyi tér története

Pécs középkori polgári központjában alakult ki a kereskedelem, a közigazgatás, az oktatás, de legfőképpen a 16. században épült dzsámi által meghatározott főtere, a mostani Széchenyi tér. Történetében, mint a város oly sok szegmensében, meghatározó szerepe volt a Zsolnay dinasztiának. Bán Dávid írása.

„Bátor vagyok a nagyérdemű közönség szives figyelmét felhívni üzletem megtekintésére, üzletem versenyez bármely fővárosi céggel, mindent első kézből kapok és csak a legjobb árukat tartom. Nálam kaphatók valódi karlsbadi czipők, legjobb minőségű kalapok, finom fehérnemüek (melyeket mérték után is készitek), ízléses nyakkendők, gallérok, bőröndök, utazó-pokróczok, illatszerek stb. stb. Tisztelettel Roth Béla Széchenyi-tér (bazár-épület) Pécsett" – hirdeti portékáit a kizárólagosan úri divattal foglalkozó szaküzlet a Pécsi Napló hasábjain 1893-ban. Hasonlóan a hazai vidéki városok többségéhez, Pécs is az 1867-es kiegyezés után kezdett lendületes fejlődésbe, a vasút megjelenésével pedig látványosan megindult a polgárosodás útján. A városban korábban sosem látott áruk, szolgáltatások és szokások jelentek meg, s ezekhez sorra nyíltak az elegáns üzletek, kávéházak, a korábbinál lényegesen nagyvonalúbb vendéglátóhelyek. A tulajdonosok pedig igyekezték vállalkozásukat a minden szempontból főtérként viselkedő Széchenyi téren megnyitni.

Pécs belvárosa mind a mai napig jól tükrözi a város fejlődésének két évezredes történetét. A feltételezhetően a 2. században megalapított város nem sokkal később Sopianae névvel vált a római Pannónia provincia tartományi központjává. A virágzó város pusztulását a birodalom hanyatlása, a barbárok egyre gyakoribb betörései a 4. században, majd a Mecsekből lezúduló áradások okozták. A hajdanvolt, jól kiépített várost az idő és az áradások hozta üledékek maga alá temették, helyén pár évszázadig csak falu létezett. Ugyanakkor, a korábbi Sopianae területének nyugati részén fellelhetőek a korakereszténység nyomai, majd a kora középkorban a salzburgi püspökséghez tartozó települést egy irat már Quinque Basilicae, azaz „öt székesegyház" névvel említi. Nem véletlen, hogy a honfoglalás és a magyarok letelepedése után, I. István király 1008-ban püspökségi központot alapított itt, ami nagyban meghatározta a város kialakulását, további fejlődését. A fallal körülvett település idővel az egyházi mellett világi -közigazgatási, oktatási, kereskedelmi – központtá vált, akik pedig nem jutottak itt ingatlanhoz, a falon kívül telepedtek le és játszottak elengedhetetlen szerepet a város ellátásában. A falon túl éltek a várost kiszolgáló kereskedők, iparosok, mezőgazdaságból élők. A középkori Pécs – az első elnevezés 1235-ből datálható – a Dél-Dunántúl fontos kereskedővárosa lett.

A 13. században már egyértelműen kezd kirajzolódni a város központi közösségi tere, a mai Széchenyi tér, amely a 20. század közepén talált leletek tanulsága szerint a római időkben temetőként, illetve a 4. századtól táborozóhelyként szolgált. Központi szerepét meghatározza elhelyezkedése, mivel idővel már négy útvonal is találkozott a téren. Első fontos épülete a 13. század közepén megépült Szent Bertalan templom volt, elkészülte után innen indult minden évben a védőszent ünnepén tartott körmenet. A templomot előbb a 14., majd a 15. században már reneszánsz stílusban bővítették tovább, méretében ekkor a város második legnagyobb épülete lett a székesegyház után. Ekkoriban alakult ki a középkori városmag kétpólusúsága, a Széchenyi tér elődjeként működő Fórum, majd későbbi Bazár vagy Városi piacz a polgári, az ókeresztény temető felett pedig egyházi központtal. A tér polgári funkciójának egyik legkorábbi, kiemelt fontosságú épülete az ország első, 1367-ben megnyitott egyeteme volt.

A tér legmeghatározóbb, országos, de talán nemzetközi szinten is ismert, ikonikus épülete a Gázi Kászim Pasa Dzsámija. A város 1543-as török meghódítása után az akkor már impozáns Szent Bertalan templomot eleinte megosztva használták, majd a 16. század közepén lebontották és a köveiből épült meg a török dzsámi. Az ekkor Bazár térre átnevezett térségben felhúzott monumentális épület 16,5 méteres kupolaátmérőjével a hódoltsági terület legnagyobb dzsámija volt, a Balkán területén ekkor létesített hasonló épületek között is kifejezetten kiemelkedőnek számított. A törökök elvonulása és kisebb módosítások után 1702-ben végeztek nagyobb átalakítást a dzsámin, hogy onnantól kezdve keresztény templomként működhessen. Északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát kapott, a túloldalon portikuszos bejáratot építettek. A belsejében, berendezésében pedig a barokk és a rokokó stílusjegyei uralkodtak. A templom mellett álló minaretet csak 1766-ban bontották le. Az épület a következő évszázadok alatt több kisebb-nagyobb átalakításon esett át: a legutolsó jelentősebb, a dzsámi mai formáját megalapozó munkálatokat 1939-ben végezték Körmendy Nándor tervei alapján, majd mindezt nyolc évvel később Gebauer Ernő freskói egészítették ki. A dzsámi melletti barokk zömök tornyocskát elbontották és végül 1956-ban a kupolát is átformálták, a korábbi kicsúcsosodó forma helyére az eredeti török magoldásra is jobban hasonlító félgömb került.

A zegzugos utcák között kialakult szellős városi találkozóhely közepére, az akkor már Fő térnek nevezett térség alsó részére 1714-ben emeltek Szentháromság-szobrot hálaadásként a korábbi pestisjárvány elmúlására. 1750-ben új szobor került az együttesbe, amelyet Berchardt András pécsi szobrászművész faragott. A barokk stílusú szobor azonban a következő évszázad során erőteljesen megkopott, tönkrement, ezért a 19. század végén már felmerült annak pótlása, de végül az új emlékmű avatására 1908-ig kellett várni. „1904-ben kapott végleges megbízást Kiss György arra, hogy a régi barokk Szentháromsághoz hasonlót tervezzen. A megvalósulást további anyagi természetű nehézségek késleltették. 1906-ban végül a tanács elhatározta, hogy a régi szobrot lebontatja, mert megfelelő biztosítékot lát egy új elkészítésére. Mestrits Jenő pécsi lakatos mester, Seenger Béla budapesti kőfaragó, a domborművek öntésére pedig az ugyancsak budapesti Galli-Vignali cég kapott megbízást. A három dombormű témájára a donátor, Walter kanonok tett javaslatot: Krisztus keresztelése, Krisztus színe változása, Apostolok küldetése." – írja a jelenlegi szobor állításáról a Köztérkép.

A kereskedelmi fontosságú városban természetesen a piacozásnak is megfelelő helyet kellett találni és erre az akkori Fő tér bizonyult alkalmasnak. Feltételezhetően már a török időkben bazár működött itt. A 18. században a kiépítetlen, szilárd burkolat nélküli téren a törökök által létesített számtalan kisebb csorgókút csobogott, amelyek egészen az 1890-es évekig, a tettyei vízmű és a vízvezetékek kiépítéséig jelentős szerepet játszottak a város ivóvízellátásában. Ide jártak a cselédlányok, és itt zötyögtek hajnalban a vizet szállító lajtoskocsik. A négy főútvonal találkozásában pihentek meg a kereskedők és rakták ki esetlegesnek tűnő, mégis komoly piacrend szerint működő standjaikra portékáikat. A Fő téren 1714-ben kialakult nagypiacon meghatározott rendje volt az árusításnak, a város által kijelölt piacnapokon és szakmák szerinti felosztásban árulhattak a kereskedők. A 20. század első éveiben a közeli Majláth (ma: Kossuth) téren jött létre az úgynevezett kispiac, amely egy ideig párhuzamosan működött a Fő téri nagypiaccal, majd teljesen átvette annak szerepét.

A piac mellett a teret körülvevő házakban idővel megjelentek a kerekedők és a vendéglátók, állandó üzletek, fogadók, vendéglők nyíltak. Az 1800-ban született Zsolnai Miklós, a neves dinasztia alapítója 28 évesen a Fő tér alsó sarkában először egy fabódéban nyitotta meg dohány-, játék-, papíráru- és rövidáru kereskedését. Alig két évtizeddel később, 1845-ben már két üres telket vásárolt a Fő téren és az ezekre igen hamar felhúzott kétemeletes házakban nyitotta meg az "Amerikaiakhoz" címzett üzletét. Gyürüs Lajos, a családtörténet kutatója szerint Zsolnay az áruház pultja mögé állította tizenegy éves Vilmos fiát, akit később külföldre küldött a mesterséget kitanulni, majd 1853-ban átadta neki az üzletet. Zsolnay Vilmos a kereskedés kiterjesztése érdekében a Király utcában megvásárolt egy lelakott kereskedőházat, amit egy bécsi építésszel pompás, háromemeletes, léggázvilágítású házzá épített át, amit üvegezett átjáróval kötött össze a meglévő áruházzal. Az 1860-ban megnyílt Bazár nemcsak Pécs, hanem a vidéki Magyarország egyik legnagyobb szabású kereskedőháza lett. A széles áruválasztákkal jelentős hasznot szerző Vilmos 1865-ben átveszi „Ignác bátyja inkább csak fazekasműhelynek nevezhető keménycserép-manufaktúráját, hogy testvérét a végleges bukástól megmentse. Ezzel nagy fordulat következett be életében, kereskedőből agyagművész lett." A karrierváltás és a Zsolnay-gyár felfutása következtében 1874-ben, az addigra már Széchényi térre – egész pontosan 1864-ben – átnevezett korábbi Fő téri üzletházát felszámolta.

A téren 1836-tól működött a Pécsi Polgári Kaszinó egy, a Mária utca sarkán a 18. század második felében felhúzott egyemeletes házban. Közvetlenül mellette fekvő üres telken 1846-ra épült meg a Szálló a Nádorhoz, azaz a Nádor Szálló első, kétemeletes klasszicista épülete, amely a századfordulóra már szűknek bizonyult és 1902-ben lebontották, hogy helyet adjon a ma is álló, de jobb sorsát váró szecessziós szállodaépületnek. A tér díszéül Zsolnay Miklós egy kutat ajánlott fel, aminek terveivel 1909-ben Pilch Andort bízta meg. A kivitelezés után a város közel két évtizedig nem tudott döntést hozni annak elhelyezéséről, a négyméter magas eozin díszkutat végül csak 1930-ban állították fel a tér legdélebbi csücskében a Szent Sebestyén templom előterében, az egyik korábbi török csorgó helyére.

A kereskedelem és a vendéglátás mellett a közigazgatás is jelen van a téren. A török hódoltság után, kezdtek az első városháza építésébe a tér déli szélén, amit 12 év alatt sikerült tető alá hozni, de amint elkészült, az 1704-es rác betörés során el is pusztult. A romokon emelt új, immár megmaradt épületet végül 1710-ben fejezték be. 1830-ban a meglévő városháza köveiből Piatsek József tervei alapján fogtak egy új épület felhúzásába, ami négy évvel később készült el és elődjéhez hasonló módon kétemeletes, toronnyal kiegészített ház volt. Ezt az épületet építették át Láng Adolf tervei szerint 1907-ben, amikor a homlokzat neobarokk megjelenést kapott és a palota elnyerte jelenlegi megjelenését. 1949-ben a Városháza földszintjén nyílt meg az Állami Áruház, későbbi Centrum, ahol rendszeresen tartottak divatbemutatókat is. Szomszédjában áll a Megyeháza palotája, amely eredetileg Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján a Pécs Takarékpénztár számára épült 1898-ban eklektikus stílusban. Az épület tetőzete a Zsolnay-gyár munkája és a harmadik elemelti ablakközökben pedig a takarékosság szimbólumait ábrázoló kerámiák kerültek, szintén Zsolnay műhelyéből. A Városháza előtti sarokban 1956-ban leplezték le Pátzay Pál Hunyadi János bronz lovasszobrát, a „törökverő" vezető halálának 500. évfordulójára.

A központi pozíciója és az ide befutó utak miatt a 19. század végén kialakuló tömegközlekedés szempontjából is fontos szerepe volt a Széchenyi térnek. Az 1881-ben megalakult Első Pécsi Közkocsi Társaság lóvontatású omnibuszai a térről indultak és tartottak Balokányfürdő, majd Madarászfürdő irányába. 1920-ban Köztemető felé indult innen omnibuszjárat, majd 1926-ban ezt a vonalat autóbusz váltotta fel. Noha a villamosközlekedés gondolata a többi városhoz hasonlóan már a 19. század vége felé felmerült Pécs vezetőinél, a topográfiai viszonyok miatt egy időre letettek a tervről. Végül, a hazai viszonyokhoz képest lényegesen későn, csak 1913 októberében indult meg a villamosforgalom a városban a Tüzér utca és a Zsolnay-gyár közötti fővonalon, a Széchenyi téren leágazással a vasútállomás irányába. Az alig fél évszázadot megélt villamosközlekedést 1960 augusztusában szüntették meg, majd számolták föl a pályákat. A rendszeres autóbuszközlekedés 1935-ben indult, eleinte a Mecsekbe tartó turistabuszokkal, majd a peremvárosokból a villamosvonalra ráhordó járatokkal. A II. világháború után újrainduló járatok többségének a Széchenyi tér lett a végállomása, így itt fontos közlekedési csomópont alakult ki. A centralizált buszhálózatot az 1960-as években kezdték fellazítani, s ezáltal a tér közlekedési szerepe csökkenni kezdett.

Pécs 2010-ben rendezhette az Európai Kulturális Főváros programsorozatának hazai rendezvényeit, amely eseményre számos új létesítmény született, a Széchenyi teret pedig erre az alkalomra felújították. 2007 januárjában írtak ki a tér elgondolásra ötletpályázatot, majd igencsak megkésve, 2008 májusában az építészeti pályázatot. A tervezést a S73 Tájépítész Stúdióra és Dévényi Mártonra bízták. A tér újrarendezésének célja, hogy az adott és a program során nem módosítható épületállomány között egy „mediterrán hangulatú" közösségi használatú tér, agora jöjjön létre, igazi belvárosi, korzó funkciókkal, kitelepülő teraszokkal, egyúttal pedig a közlekedés száműzésével. Ehhez persze a buszforgalmat is teljesen át kellett szervezni, a járatok nagyrésze ma a tértől délre futó Rákóczi utcában közelíti meg a belvárost. Az építészeti pályázatban kihangsúlyozott vízfelületek csak részben valósultak meg, a zöldfelületek nagyrésze is sajnos kimerül a dézsás fatelepítésekben.

A mai Széchényi tér az egyre jobban a gyalogosokat szolgáló pécsi belváros valóban központi tere. Pezsgő élet azonban mégsem jellemzi egyértelműen, ugyan működik rajta néhány népszerű vendéglátóhely, de mind a bezárt Nádor Szálló, mind a Zsolnay negyedbe áttelepített Pécsi Galéria hiánya is érződik a főtéren. Kétségtelen, hogy a korábbi hatalmas busz- és erős autóforgalom száműzése jót tett neki, de a nyüzsgő, mediterrán hangulat helyett leginkább csendes, tekintélyt parancsoló, elegáns, ugyan kellőképpen világos, szellős és a jó adottságai miatt a Mecsek felé látványosan megnyitó tér mégis komoly maradt.

Bán Dávid

Források:
Belső városrész: Közösségi tevékenységek történeti feltárása, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2019
http://buszportal.lapunk.hu/a-pecsi-kozlekedes-tortenete-396648
https://epa.oszk.hu/01300/01326/00113/MV_EPA01326_2010_03_09_7.htm
https://www.jelenkor.net/pecs/853/a-pecsi-szechenyi-ter
https://www.kozterkep.hu/550/szentharomsag-szobor
https://regipecs.blog.hu/

Szerk.: Winkler Márk