építészet : környezet : innováció

Leonardo Benevolo - az urbanisztika tudósa

93 éves korában meghalt az építészet- és urbanisztikatörténet egyik legnagyobb tudósa, Leonardo Benevolo. Rendkívüli mennyiségű könyvet és cikket írt az olasz és a nyugati egyetemes építészetről, amelyeknek nagy részét több nyelvre is lefordították, s ma tankönyvként használják a világ egyetemein. Ordasi Zsuzsanna írása. 

Leonardo Benevolo (1923-2017) emlékére

Magyarul csak egy könyve és egy cikke jelent meg: 1994-ben A város Európa történetében (Atlantisz Kiadó, 1994) című, amely a Jacques Le Goff indította Európa születése című nemzetközi könyvsorozat keretén belül az európai városok urbanisztikatörténetét rajzolta fel. Bár a szerző az európai városok kialakulását, alakulását és a 20. századra elért formáját progresszív történeti folyamatként fogja fel, nem hallgatja el a problémákat. A könyv mégis pozitív kicsengésű: Benevolo bízik abban, hogy a fizikai tér és a társadalom egyensúlyban tud maradni, s a mai társadalom tud megfelelő életteret teremteni az emberek számára. Optimista hozzáállását a történeti folyamatokban megtalált megoldások alapján alakította ki és hitt abban, hogy az európai városokban az évszázadok folyamán megteremtett és többé-kevésbé megszilárdult harmóniát mutató állapot továbbra is fenntartható.

A másik magyarul megjelent munkája Haussmann és a párizsi terv c. tanulmány, amelyet a Café Babel közölt az 1997/24-es számában. Ez egy olyan városrendezési tervet vázol fel, amelyet Haussmann báró, párizsi prefektus kezdeményezett 1853-tól és amelynek nyomán kialakult a mai Párizs. Ezt a Párizst tekintették később alapnak Budapesten a Sugár út (ma Andrássy út) és környezete kiépítése során.

Leonardo Benevolo a számos városrendezési kérdéseket tárgyaló írásával az urbanisztika tudomány történeti és jelen kérdéseire világít rá. A Le origini dell’urbanistica moderna (A modern urbanisztika eredete c. könyvének az első változata 1963-ban jelent, majd Benevolo folyamatosan bővítette, és mostanra mintegy 20 kiadást ért meg), amelyben felvázolja a modern urbanisztika megszületésének okait. Meggyőződése, hogy a 19. századra felépült európai ipari város torzulásait meg kell szüntetni, ki kell javítani azokat az aránytalanságokat és hibákat, amelyek az ipari városban kialakultak. A könyv végigveszi a különféle javaslatokat. Itt is pozitív hozzállást lehet tapasztalni, Benevolo meg volt győződve arról, hogy okos és racionális tervezéssel a modern társadalomban is lehet emberi környezetet teremteni.

A városrendezéssel nem csak írásaiban foglalkozott, hanem a '60-as évektől kezdve sok város vagy városrész rendezési tervét is elkészítette, amelyek közül jónéhány meg is valósult. Munkái között olyan városok újragondolása található, mint Ascoli Piceno, Bologna központja, Monza, Urbino. 1973-ban megrajzolta Brescia San Polo kerületének tervét, amely 20 ezer fős városnegyedet jelent, s 1993-ra készült el. 1990-ben megalakította a fiaival, Alessandro építésszel és Luigi mérnökkel a SAB (Studio Architetti Benevolo) építészeti irodát, amely szintén városrendezési terveket készít, de a magán és állami szektorban több területen is dolgozik.

Leonardo Benevolo oktatási tevékenysége is jelentős. 1946-ban szerzett építész diplomát a római La Sapienza egyetemen, s évekig ott tanított építészettörténetet. Ezen kívül tanított a firenzei, a velencei és a palermói és több külföldi egyetemen is. Az órái anyagát is tanulmányokba foglalta, ezzel is segítette a hallgatóit, hogy az építészetet minél több szempontból megismerjék. 1960-ban jelent meg először az Introduzione all’architettura (Bevezetés az építészetbe. Laterza, Roma-Bari 1960), amely az építészet tanuló egyetemisták számára készült mint rövid összefoglaló alaptankönyv az európai építészettörténet folyamatáról. Nagyon fontos műve az először 1960-ban, majd évente újra kiadott Storia dell’architettura moderna (A modern építészet története), amelyben az építészetet meghatározó vagy legalábbis befolyásoló társadalmi és történeti tényezőkből kiindulva jellemzi és értékeli a modern építészeti alkotásokat a Bauhaus megalakulásától kezdve az ezredfordulóig.

Az új évezred építészetéről kialakított gondolatait pedig egy – először 2006-ban megjelent – kötetben foglalja össze, amelynek a címe: L’architettura nel nuovo millennio (Az építészet az új évezredben). Az erős kritikai hangú könyvben sok érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Például arra, hogy az építészet ma két síkon van jelen: az egyik a valóságos sík, ami a megvalósult alkotásokat mutatja, a másik a virtuális világ, ami a fantázia szülötte vonzó újdonságokat sorakoztatja fel, amelyek általában nem valósulnak meg. Benevolo azt vallja, hogy ma is olyan újításokkal teli időszakot élünk meg, mint a modern építészet kialakulásakor, tulajdonképpen szétválik a reális és a virtuális valóság, az építészetnek a reális valóságban van szerepe, a mai társadalom embereinek kell, hogy megfelelő közeget biztosítson.

A világsztár építészek munkája egyedi produkció, s a nemzetköziség jellemzi, vagyis olyan általános tényezők határozzák meg, amelyek nem az egyes környezetből fakadnak. Az egyes országok építészete nem lehet más, mint az adott hagyományok, környezeti adottságok, új körülmények stb. kihívásaira való reflexió. Benevolo nem tagadja, hogy ez ma globális méretekben jelentkezik, a mai, de az európai típusú építészetnek általában is elvitathatatlan jellemzője az internacionalizmus. Ezt Benevolo nem tartja problémának, de azt feltétlenül számon kéri az új építészettől, hogy a jelent meghatározó tényezőket vegye figyelembe a ma és a holnap környezetének a megteremtésekor. Sajnálatosnak tartja, hogy a mai globalizált világban az építészet évezredeken át meghatározó állandó jellemzőit, amelyek a stabilitás, hasznosság és szépség (Vitruvius, I. sz.) ma nem tekintik elengedhetetlen kritériumnak, pedig szerinte csak az ezeknek az elvárásoknak megfelelő építészet tud válaszokat adni a mai és a jövő társadalma fizikai környezetének a kialakítására.

Benevolo a könyvben konkrét példákon mutatja be, hogyan alakult az építészet az 1990-es években és a 21. század első évtizedében, melyek azok a problémák, amelyeket az urbanistának, az építésznek, a műemlékvédőnek szem előtt kell tartania, hogy az új kornak, az új időknek megfelelőt tudjon alkotni. A mai és a jövő építészeti alkotásait három fő csoportra osztja, s mindegyikben számos alcsoport van: lakás, speciális funkcióra készülő épületek (templom, kórház, kiállítási pavilon, középületek, irodaépületek, politikai célra szolgáló épületek stb.), tájépítészet (hidak, utak, repülőterek, parkolók, vasútállomások, gyalogos városrészek stb).

Sem a felosztás, sem a példák sora nem lehet teljes, hiszen Benevolo a könyv első változatát még akkor írta, amikor éppen csak elkezdődött a 21. század. Nem is történetet tár elénk, hanem gondolatokat arról az építészeti világról, amelyet az ezredfordulón tapasztal. Optimizmusa itt sem lankad, üdvözli a kvalitásos új munkákat, de hangsúlyozza, hogy az új építészet sem szakadhat el a helytől és a társadalomtól, ahol megjelenik, és még óva inti az építészeket, hogy ne csábuljanak el a high tech nyújtotta megoldásoktól, amelyek főképpen a látványosságuk révén tűnnek vonzónak. Benevolonak ez a könyve is, mint a korábbiak is, a szerző nyitottságáról és rendkívüli tájékozottságáról tesz tanúbizonyságot, s jó tájékozódási alapot jelent a ma alkotó építésznemzedékek számára.

Leonardo Benevolo olyan építész- és várostervező volt, aki óriási műveltséggel, humán és reál kultúrával, kiterjedt művészeti ismeretekkel felvértezve művelte a gyakorlati építészetet és a történet- és kritikaírást egyaránt. A kultúra, az építészet és a művészet valamint az oktatás terén végzett eredményes munkája elismeréséül 2003-ban megkapta az Olasz Köztársaság Lovagrendjét.

Ordasi Zsuzsanna

 

vélemény írásához jelentkezzen be »