Lukovich Tamás: Lenyűgöző labirintus. Az építészetelmélet világa

Az építészetelmélet történetét megírni felületes pillantással amolyan meddő akadémikus tevékenység dohos, levegőtlen könyvtárszobákban – holott ha jól csinálják, intellektuális kalandregény is lehet. Lukovich Tamás jól csinálja. Mostani összegzése túllép a rendszerező krónikás szerepkörén.

Lukovich Tamás már az ezredfordulós urbanisztikai opus magnumában is (A posztmodern kor városépítészetének kihívásai) előszeretettel alkalmazta, honosította az angolszász (ausztrál, brit és amerikai) szakmai metodológiát; később ezt a Bevezetés az építészetelméletbe című könyvében terjesztette ki az architektúra egészére. Mostani összegzése túllép a rendszerező krónikás szerepkörén: a társtudományok organikus beemelésével nemcsak filozófiai magasságokba jut, de igényesen szórakoztat is – időben és térben diszkrét Ariadné-fonalat adva az építészeti teóriák e valóban lenyűgöző labirintusában.