Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Roth János

Részletesen bemutatjuk a Roth János által benyújtott pályázati tervet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye

A Múzeum bővítését a Bródy Sándor utca felőli északi oldalon tervezi a térszint alatt. A –1. szintre helyezett gépkocsi tároló a Pollack Mihály tér irányából rámpával, a –2. szinten kialakított raktárak felvonókkal jól megközelíthetők, az épülethez kapcsolva jól használható javaslatot ad. A meglévő fák megóvása érdekében alaprajzi „kiharapásokkal" számol. A pályázó az épület „pollacki" értékeit tiszteletben tartja.

Az épület kertkapcsolatait a földszint észak-dél irányú átjárhatóságával javítja.

A földszintre jól használható, tágas étterem, kávézó, shop, könyvesbolt kerül, nem szerencsés viszont a földszinti irodák egy részének (pl. főigazgatóság) tetőtérbe helyezése. A régészeti raktár kitelepítése a múzeum szemszögéből újabb problémákat okozna. A földszinten nyitott új bejáratok kialakítása és az előcsarnok födémébe vágott lift az épület eredeti karakterét zavarja. Az I. és II. emelet körbejárhatóságát biztosítja a pályázó.

A kertészház vonalában kialakított lapidárium alkalmas az értékes kövek elhelyezésére. Az udvar hasznosítására a földszint felett, üvegezett szegéllyel ellátott zöldtetőt javasol. A zöldtető karbantarthatósága, használati értéke kérdéses, előbb-utóbb felmerülne a burkolása és hasznosítása, amire nem ad javaslatot a pályázó. Az udvarokba tervezett konferenciaterem és multifunkcionális tér vizesblokkjainak szellőzése problémás lehet. A kertterv nincs kellően kidolgozva. A „Múzeum liget" fasorai akadályozzák a nagyobb létszámú (tömeg-) rendezvényeket.

---

Részletek a műleírásból

Építészeti gondolatok
„Pestnek a XIX.sz elején nem volt olyan megfelelő nagy tömegeket befogadó
középülete, amely a nemzeti ünnepélyek méltó színhelye lehetett volna….A
korszellemre jellemző, hogy a közönség a sok megoldásra váró feladat közül a
nemzeti hagyományok gyűjteményének elhelyezését és így a Nemzeti Múzeum
építését sürgette."

„Pollack átérezve a gondolat nagyszerűségét, úgy vélte, hogy a Múzeum nem töltheti be teljesen rendeltetését, ha csak a holt kincsek zarándokhelye lesz… A szigorúan vett múzeumi célokhoz talán túlzottnak mondható az a gazdag teremsorozat, mely az épület kapujától a díszteremig vezet, de a történelmi események fényesen igazolták Pollack elgondolását. A hatalmas méretű oszlopos csarnok, a széles méltóságos nyugalommal felvezető lépcső és a szegélyező talpazat Petőfi szellemét idézi"

( Gerlóczy G, Pollack Mihály emlékezete, Magyar Építőművészet 1955.3-4. 138.o.)

Az 1837-47 között elkészült épület reprezentatív térsorai egy emberöltőn keresztül betöltötték ezeket a közéleti funkcióikat. Itt ülésezett az 1848. július 2.-án megnyitott Országgyűlés felsőháza, a 2. emeleti díszteremben, míg tanácskozásait a csatlakozó 2db kandallós teremben tartotta. Itt ülésezett az 1861-es és az 1865-68-as országgyűlés alsó és felső-háza. Ez utóbbi alkalmak már bebizonyították, hogy a teljes képviselőház ülésezésére még ez a nagyvonalú térsor sem alkalmas. Ezeket a tereket is a dinamikusan fejlődő Múzeum szerves részévé kellett tenni. Mai napig csak a portikusz közéleti jelentősége maradt meg sértetlenül. Budapestiek, 1898 –tól változatlanul, itt ünneplik március 15-ét. Itt ravatalozták fel – hogy csak az ismertebbeket említsem: Teleki Lászlót,  Kossuth Lajost, Jókai Mórt, Görgey Artúrt, Ady Endrét, báró Eötvös Lórándot és Bem Józsefet.

Jóllehet a Múzeum közadakozásból és kifejezetten múzeumi célra épült (nem úgy, mint uralkodói alapítású társai, a Louvre, a British Museum, az Ermitázs), építése idején a múzeumi funkció mást jelentett, mint ma. Tulajdonképp egy kincsesház volt, amit megnyitottak a polgárok részére. Egy nagy raktár, amit látogatni is lehet. A mi Nemzeti Múzeumunk sorsát az a vita is végigkísérte, hogy - Széchenyi Ferenc, József nádor - könyvtárt vagy gyűjtemény-tárt kívánt-e létrehozni?

Az eredeti anyag mérhetetlen feldúsítása végül is a többi Múzeum megalapításához vezetett és sorra létesültek ezek a sokkal korszerűbb intézmények. A mai, szűken vett, funkció a közel múltban tisztult csak le ténylegesen. A tisztulási folyamat során is többször kellett a Pollack féle épület belső átalakításának eszközével élni. A földszinti lakásokat is igénybe vették a raktárak, irodák. A 20.század első felében Lechner Jenõ jelentősen átalakította az épületet, beépítette, hasznosította a tetőteret. Mindezeket a korszerűsítéseket – hála Pollack tiszta gondolkodásának és alaprajzi szervezésének - az épület jól viselte el, eredeti térhasználata igazából nem sérült meg.

Az épület közelmúltban történt rekonstrukciója azonban már számos kérdést
jogosan felvet. Nyilvánvalóvá vált, hogy a funkcionális igények épületen belüli kielégítésének számos akadálya van, nem célravezető az a megoldás, hogy minden látszólag üres területet beépítünk, válaszfalakkal szétszabdalunk.
Megsérült a Pollack féle épület kettős tengely rendszere, az észak-déli, udvarokat felfűző tengely eltűnt, az udvarok megkülönböztetett szerepet kaptak. Ez a szervezés teljesen idegen az eredeti épület adottságaitól. A fenti kritika nem vonatkozik a rekonstrukció kiállítóterekben elért eredményeire.

Tapasztaltuk, hogy Európa számos múzeuma átépült az elmúlt 15 évben. Ezeknek a rekonstrukcióknak alapvető indoka volt, hogy a hajdani „kincses házakat" a mai igények szerint építsék át. Csak ötletszerűen, a teljesség igénye nélkül, a Louvre, a British Museum, a Neues Museum in Berlin átépítése. Tapasztaltuk továbbá, hogy új múzeumok sora épült ezeknek az igényeknek megfelelve pl. Németországban. A jogos igények részben új funkciókat, részben pedig új szemléletet jelentenek. Sem egyik, sem másik szempontnak sem felel meg a Nemzeti Múzeum jelenlegi épületének építészeti kialakítása.




A funkcionális igényeket a pályázati kiírás felsorolja. A szellemiség pedig azon alapul, hogy „az autentikus dolgok iránti vágy a túlzott virtuális jelenlét időszakában egyre erősebbnek tűnik… A múzeum a barangolás, a nézelődés, de mindenekelőtt a felfedezés helye". A múzeumok újjászületése az 1968-as mozgalmak óta tart, "amikor a művészek és az értelmiségiek le akarták rántani a leplet az üres polgári öntömjénezés patetikus formáiról….A restauráció áramlatai közepette a múzeum döntő építészeti feladattá vált: elfoglalta kulcspozícióját az új polgári kultúraiparban.„
( Ch.Welzbacher Igazságba burkolt hazugság, Magyar Építõmûvészet, Utóirat 2010/1. )

Az új funkcionális igényeknek történő megfelelés (a) két úton érhető el:
- újabb „profiltisztítással„, vagyis új épületet keresve a kitelepíthető feladatok
(műhelyek, irodák stb.) befogadására,
- az épület autentikus belső átalakításával, a pollacki szervezés figyelembevétele mellett. A nem kitelepíthető feladatokra pedig a térszín alatti
beépítéssel kell új területeket nyerni.

A múzeum 21.sz-i szellemiségének megfogalmazása (b) pedig a belső átalakítás módján érhető el.

• meg kell tartani az épület első emeletétől kezdődő reprezentatív térsorokat és kiállítási tereket, már csak azért is, mert ezek rekonstrukciója a közelmúltban már megtörtént,
• Új szerepet kell kapnia a földszintnek, a kerthasználattal is integrálva, de a pollacki szervezés,- tengelyek- megtartásával.

Javaslatunk építészeti tartalma arról szól, hogy a Nemzeti Múzeum épületét, az eredeti klasszicista archetípus szellemében, lábazati szintre „krepidoma"-ra és templom-szerű felépítményre tagoljuk.




A felépítmény (1., 2. emelet, tetőtér) megtartja jelenlegi arculatát, formáját –
kisebb átalakításokkal - a funkcióját is. Ez marad a "kincsesház" és a reprezentáció területe, beleértve a Petőfi szellemével idézett lépcsősort is. Megtartjuk a jelenlegi főbejáratot az I. emeleti előcsarnokban, de hangsúlyosan összekötjük az alatta, a földszinten kialakított előtérrel és ezen keresztül a teljes földszinttel. Az összekötést 2 db, henger alakú (20 fős panoráma) felvonó és az eredeti íves lépcsők újrafogalmazása teremti meg.

A földszint, az archetipikus krepidoma viszont teljesen átalakul. Az eredeti terv szerint is kiszolgáló területek – pl. lakások – töltötték ki a kerti szintet. Javaslatunk szerint is a „kincstárra" szükségszerűen rárakodó új kiszolgáló funkciók elhelyezésére szolgálna. A két udvar az osztópárkányig, az emeleti ablakok könyöklőéig beépül, ezzel nyerünk új „látogatóbarát" területeket. Nem azonosulunk az előzmények és a kiírás által is sugalmazott „udvar lefedések" igényével. A beépített udvarokat nem a reprezentáció további – drágán üzemeltethető tereivé alakítjuk, hanem szigorúan praktikus és az igényekhez flexibilisen alakítható szemlélet vezérli az így nyert területek kialakítását. Az általunk javasolt megoldás ugyanakkor megőrzi az udvari homlokzatok (részletformákat is beleértve) klasszicista egységét, és a beépített földszint és a teljes udvar vizuális egységét.

A múzeumi alternatív bejáratok szintje az udvar szintje lesz. Ezt a teljes szintet (kivéve a Pollack tér felőli irodákat) tulajdonképpen a közkert folytatásának tekintjük. Átjárható, lényegében jegy nélkül látogatható, flexibilisen használható terület. Ez földszint elégíti ki a „kultúraipar" igényeit. Egyenértékű bejáratai a Múzeum krt. felőli lépcsősor alatt, további pedig a Pollack-féle udvari kapualjakon keresztül (személyzet, konferenciák, iskolai foglalkozások, közművelődés stb.) pedig északról és délről nyílnak. A nyugati homlokzat földszinti szakaszait a kávéház és a könyv-ajándék üzletek
foglalják el, mindez természetesen a Múzeumkerttel történő közvetlen kapcsolattal.

A Múzeum kert funkcionális rekonstrukciója azon a gondolaton alapul, hogy az alapvetően angol-kert jellegű kertrész csatlakozzon az épület földszinti –átjárhatóan újrafogalmazott – tereihez. Ez a kert-rész a Múzeum része, nyitása-zárása is azzal együtt történik. Ezekben az egymástól különböző kertrészekben fogalmazódnak meg a földszint átformált hasznosításának kerti igényei: éttermi és könyvüzleti terasz, konferencia termi fogadó tér, gyerek foglalkozások szabadtéri területe, napozó kert stb. A keleti, Pollack tér felőli sáv viszont megkísérli az itteni, nyomokban fellehető fasor sétányszerű kiegészítését és közcélú hasznosítását is.

Ebbe a gondolatba illeszthető a Wagner-féle kertészház új – kert-kávézó, kerti
pavilon – hasznosításának megfogalmazása, akár az épület kiegészítésével is.
A nyugati, középső, szakasz megmarad az állami ünnepségek, reprezentációk,
színtere. Ezért változtatjuk a burkolt terület jellegét és a Múzeum krt. felől kerítést alkalmanként megnyithatóvá alakítjuk.




Eldöntendő kérdés a Kőtár kerti elhelyezése. A kérdés felvetését már elődeink is indokoltnak tartották, születtek is javaslatok. A mai helyzetben aprovizórikus megoldások (a kertben, a beépítésre szánt udvarokban, stb.) végleges megoldásra várnak. A Lapidárium kialakítására már Pollack és Reitter is tett javaslatot, a mai Pollack tér mentén. Ezek a javaslatok 1859-ben, 1907-ben újra előkerültek, sőt a kert U alakú körbeépítése is felmerült lehetőségként.

Építészeti javaslatok
A Múzeumkert szintjét, a földszintet, alakítjuk át „látogató barát" igények
figyelembevételével. Ez a szint, a kerttel együtt, szabadon átjárható-bejárható
területté alakul, kielégítve a „Múzeumipar" igényeit is. A földszint feltárása, kertkapcsolatai, a kettős tengely-rendszerhez igazodnak. Visszaállítjuk az É-D tengely kapualjait, ugyanakkor a főtengely két oldalán is bejáratokat alakítunk ki. Ez a földszint szabadon látogatható, átjárható. Természetesen az itt megszervezésre kerülő, sokrétű használat (konferencia, oktatás, időszakos kiállítás stb.) a múzeumi belépőtől független belépőjegyet igényel(het).

Átalakítjuk a fenti cél érdekében a nyugati oldal földszinti helyiségeit, melyek jelenlegi funkcióit az épületen belül áttelepítjük. Földszinti bejárati előcsarnokot alakítunk ki a -4,30 (a kert) szintjén. Ez az előcsarnok az emeleti – tényleges múzeumi bejárat – előcsarnokával 2db 20fõs felvonóval és a meglévő, félkör alaprajzú lépcsőkkel kapcsolódik össze. A boltozatok alatti belmagasságot 3,2-3,5m-re növeljük Ehhez kapcsoljuk az új ruhatárakat és WC-ket, továbbá az előlépcső alatti terek kibontásával felszabaduló lapidáriumot, a Batthyány-féle maradványok bemutatásával.

A rotunda átalakításával (pillérek kibontása, új sík födém, padlószint süllyesztés) kialakítjuk a kertszint információs központját, ahonnan a teljes terület megközelíthető. A belmagasságot itt 4,0m-re növeljük. Alternatív bejáratok az eredeti kapualjak megnyitásával alakulnak ki.




A Múzeum krt. felőli traktusban az északi szakaszon éttermet és kávézót tervezünk, a kert felől és belülről is megközelíthetően. Az ehhez szükséges konyhai hátteret az új - szintalatti – beépítés adta lehetőség biztosítja. Ehhez a konyhai háttérhez csatlakozik az északi udvar konferencia-termi hasznosításához elengedhetetlen catering szolgáltatás is. A Múzeum krt. felöli traktus déli szakaszán múzeumi shop, - könyv és Cd üzlet–olvasó egységet tervezünk. Ezek is belülről és a kert felől egyaránt megközelíthetőek.

Javaslatunk a déli és az északi udvarok földszinti beépítésével kíván további
területeket nyerni. Ezek a beépítések a bevezetésben említett „krepidoma" elvén alapulnak, nem nyúlnak túl az udvari homlokzatok emeleti ablakai parapetjénél. A 4,8m belmagasságú, igény szerint osztható terek a homlokzatokhoz kéthéjú, 30%-ban szitázott felületű üvegfödémekkel kapcsolódnak. Ez a 4,0m széles szakasz „kerengő"-ként, körfolyosóként minden esetben közönségforgalmi, fórumszerű funkciójú területként működik. Másodlagos megvilágítást biztosít a múzeumi körfolyosóknak. Az udvarok beépítése figyelembe veszi a már elkészült alagsori beépítések pilléreit és födémét.



A déli udvar a közösségi terek befogadására alkalmas: szemináriumok, felnőtt és gyerek-foglalkozások, történeti játszóház, oktatás, könyv és kézműves vásár stb. flexibilis kialakítására ad lehetőséget. Műhely galéria készül. Az északi udvar multifunkcionális konferencia központ. Két hidraulikus emelővel kapcsolódik az alagsori szinten tervezett szék és pódium raktárakhoz, lejtős és sík padozat egyaránt kialakítható. A galérián tolmács fülkék és technikai helyiségek készülnek. Konferencia esetén megoldott a catering, de zártkörű rendezvényekre akár a múzeumi étterem-kávézó is igénybe vehető. Mindkét udvarban önkiszolgáló ruhatár és wc létesül. Összességében - a napi
maximális múzeumi egyidejű létszámra méretezve - több blokkban helyezzük el a 25db női fülkét, a 10ffi fülkét és 20 pissoárt, a mozgássérült fülkékkel együtt. A déli kapualjhoz csatlakozik a közönség számára is könnyen megközelíthető Közművelődési Főosztály és Kiállításrendezési csoport iroda blokkja.

Az emeleten a Nemzeti Múzeum hagyományos bejárati térsorait lényegükben
megtartjuk, de az alábbi funkcionális módosítások történnek:
- A bejárati csarnokot minden egyéb funkciótól megszabadítjuk, 2 db 20fõs
látvány személyfelvonó kapcsolja a földszinti előtérhez, a két oldalhajó csillárai alatt.
- A megkívánt informatikai igényeknek megfelelő pénztár és információs pult a rotunda közepére kerül. Ez az a tér, ahonnan a további térsorok már csak belépővel vehetők igénybe.
- A főlépcső mindkét oldalán kiszabadítjuk a melléklépcső felvonóihoz vezető
útvonalat, így biztosítjuk a felső szintek akadálymentes megközelítését.
- Belső átrendezésekkel visszaállítjuk a teljesen körüljárható körfolyosó rendszert.
- A második emeleten a körüljárható körfolyosóba ékelődő, harmadik emeletre
vezető (Lechner J.-féle) lépcsőket kibontjuk, és új egykarú menekülő lépcsőket alakítunk ki.
- A harmadik emeleten helyezzük el a földszinten és a kertész-házban más célba igénybevett irodákat. A belső udvarok mentén, új homlokzati nyílásokkal, cellás rendszerű 1-.2-3 fős munka-kutató szobákat és felülvilágított adminisztratív iroda blokkot tervezünk.




Fontos javaslatunk a Kőtárak kialakítása. Két helyre teszünk javaslatot, ezekkel kiváltjuk a jelenlegi provizóriumokat.
- A főlépcső alatti térből kibontjuk a mostani födémet, acélszerkezetű galériát
alakítunk ki. Itt feltehetően az újabb kori kőanyag állítható ki. Ezt az izgalmas teret egészítik ki a Batthyány-féle maradványok.
- A Pollack tér mentén új Lapidáriumot építünk a Múzeumkert részeként. A kb. 5,m magas építmény a Kávézó-cukrászda részére átalakított Kertészház-zal együtt a tér felől pótolja a hiányzó térfalat – kellően áttört és a kerttel összecsengő módon. A Lapidárium hasított kőlapokkal burkolt.

Táj- és kertépítészeti javaslatok
A kert-és környezetépítészeti terv nem a rekonstrukció igényével készült. A tervezett kertarchitektúra azonban a történeti kerttervekre is támaszkodik (Lipszky 1810, ( architektonikus elemek), Petcz Ármin terve- (a lapidarium), Halácsy Sándor (tájképi karakterű exteriőrök)

Új bejáratok kerültek kijelölésre:

• Főlépcső szélességében tartott rendezvénytér megnyitási lehetősége a Múzeum körút felé
• Meglévő É-D-i allée zöld passzázskénti bővítése, új kapuk nyitásával
• Az átalakított „kertész ház" teraszai megnyílnak a Polláck tér felé ( a meglévő kovácsoltvas kerítés átépítésével ezek a teraszok a Kert zárása után is nyitva tarthatóak.

Kerti lapidárium készül (sétánnyal keretezett, pergola növényekkel kísért szabadtéri kőtár). A kőanyag részben a gyepfelületbe illesztve (szakofágok stb), részben alacsony mellvédfalakba falazva- rátéve kerül elhelyezésre. Klasszicizáló kapu épületek megmaradnak (parkőr, információ, teleguide, defibrillátor …)

Berendezési tárgyak, bútorozás
- Kerékpártárolók (a Múzeum krt. és a Bródy S. u. mentén)
- Padok, hulladékgyűjtők, posztamensek, zászlórudak
- Kiállítás-és programhirdető installációk (pl. ledfal)

Burkolatok:
Épület körül megtartott andezit-bazalt nagykockakő. Közönségforgalmi területeken hengerelt, vízáteresztő színes ökoburkolatok, acél szegéllyel porfir-mészkő inkrusztáció a középső, rendezvényi területen.

Világítás
- Sétányokat kísérő kandeláberek, utak, sétányok súrlófényű megvilágítása,
- Épület, facsoport, szobor, vízfelület rejtett világítása

Növényzet

• Parkban (megtartott lomb egyensúly, hosszú távon fokozatos felújítás túlkoros növényekből, a védett rálátások biztosításával)
• Tetőkertnek megfelelő növényalkalmazás a terepszint alatti beépítések fölött csokros, ligetes elrendezésben
• Belső udvarokban (kis lombkoronájú formanövények)
• alkalmi növényi dekoráció, (javasolt orangerie növények)
• Síkban tartott és enyhén döntött-kiemelt felületű gyepparterrek (napozó tisztás)
• Átjárható, szükség esetén gyepráccsal erősített, zöldfelületek
• Padokkal ritmizált sétaterek
• Terepbe süllyesztett zöld-auditorium
• Tematikus szoborelhelyezés (Széchenyi Ferenc az északi kapu axisában, Belvedere Apolló a déli kapu axisának végén, Forum Romanum oszlopának és a múzeológusok sztéléjének áthelyezése a kertszinti bejáratok hangsúlyozására)
• Tradicionális játszóhely kijelölése a déli kertrészben

Épületgépészeti javaslatok
Megítélésünk szerint törekedni kell arra, hogy ne bontsunk el frissen kialakított gépészeti rendszereket. A pince érintetlenül marad, így helyükön maradnak a folyosó mennyezetén látható gépész alapvezetékek és légcsatornák. Az alagsor előtti angolaknát a lehetőségek szerint megtartjuk. Az északi homlokzat előtt, az új földalatti beépítés légutánpótlására használjuk, teljes felületen ráccsal megnyitva. A meglévő épület földszintjének átalakítása megoldható a közelmúltban történt rekonstrukció során üzembe állított gépházakból.

Azt gondoljuk, hogy a földszinten az osztópárkányokig beépülő két udvar gépészeti ellátásánál azonban különbséget kell tennünk az É-i és a D-i fekvésűeknél. Az É-i udvarba kerülő konferencia központ klimatizálásához ezen oldal légkezelőjét célszerű bővíteni, mert az időszakos használat során nagy térfogatáramú szellőző levegő szükséges. A konferencia központ számára új gépet kell telepíteni, természetesen a legmagasabb hatásfokkal működő forgódobos hővisszanyerővel ellátott, egymásra épített befúvó – elszívó gépsorra gondoltunk.

A D-i udvar beépítésében létesülő oktatási központ, könyvtár és kiállító tér
klimatizálásához azonban új gépházat kell létesíteni. A Múzeum körút felőli homlokzat mentén létesülő étterem –konyha ugyancsak önálló befúvó gépsort igényel, a külön funkció miatt, továbbá mert e területet külön bérlő fogja üzemeltetni. A konyhai befúvó gépsor számára a Bródy Sándor utca mentén
lévő oldalkert beépítésé során létesített „szellőző gépházban" biztosítunk helyet. A konyhai elszívó ernyő és a kiszolgáló helyiségek két elszívó ventilátorát a padlástérbe kell elhelyezni, azért, hogy a meglévő épületen tető fölé vezetett légcsatornát depresszióssá tegyük, meggátolva ezzel a szag esetleges kiáramlását.

Az említett oldalkert kétszintes beépítésének alsó szinten lévő raktárait, valamint a garázs és gépkocsi közlekedőt alkotó felső szintet külön gépekkel kell szellőztetni. Ezen ventilátorok ugyancsak az előzőekben tárgyalt „szellőző gépházba" helyezhetők el. A mai rendeletek szerint a piceszinti helyiségek számára komoly hő- és füstelszívást kell létesíteni. Mind az elszívó ventillátorok, mind pedig az elszívott levegő utánpótlását biztosító ventillátorok szintén e „szellőző gépházba" kerülnek. A jelenlegi légutánpótlást biztosító kerti aknákat megtartjuk, beleillesztjük a kertépítészeti javaslatokba. Szükség esetén (pl. a Bródy S. utca felöli új beépítés kapcsán) átalakítjuk.
[…]

---

vezető tervező: Roth János, Lasztóczí Péter, Szirmai Balázs, Zobor László
építész munkatársak: Lukács Dávid
táj-és kerttervező: Török Péter
gépészmérnök: Oltvai András