Közélet, hírek
Makovecz Imre az első Prima Primissima díjas építész
2003.12.12. 17:16
A magyar építészet és építőművészeti kategória jelöltje volt Ekler Dezső, Makovecz Imre és Vadász György.
A díjazottak 2003-ban:
Szabó Magda
Darvas Iván
Varga Imre
Vizi E. Szilveszter
Nemeskürty István
Makovecz Imre
Gömöri Endre
Vitray Tamás
Sebestyén Márta
Rost Andrea
Közönségdíj: Hír Tv
(A díj egyenként 13 millió Ft)
Darvas Iván
Varga Imre
Vizi E. Szilveszter
Nemeskürty István
Makovecz Imre
Gömöri Endre
Vitray Tamás
Sebestyén Márta
Rost Andrea
Közönségdíj: Hír Tv
(A díj egyenként 13 millió Ft)
"Szabó Máténé: Makovecz Imrével beszélgettem:
[..] Mi már régen nem tervezünk olyan típusú lakásokat, amilyenekre a Bauhaus esküdött, hanem olyan ősi hagyományokra épülő természetes alaprajzokat tervezünk, amelyeknek - hogy még humoros is legyen a dolog - egyetlen igazi akadálya az építési szabályzat. Ami jellemzően egy Bauhaus-szemléletre, annak ráadásul egy szociálisan csökkentett változatára épül. Tehát tulajdonképpen a Bauhaus-gondolat kompromittált változata. Ezért azok a felelősek, a Perényi Imrék, a Major Máték és mások, akik a szocialista építészeti struktúrát Magyarországon létrehozták. Ebben én nem szeretem a sumák dumát. Amikor az általam elmondottakat esztétikai síkra terelik, holott a meghirdetett szociális program a valóságban egy antiszociális programot jelentett Magyarországon, és az öreg bauhausisták ne húzzák ki a lábukat ebből a dologból, mert az ő lábnyomukból indult ez az egész, és ezért viselni kell a felelősséget még akkor is, ha ez nem tetszik. És nem az a megoldás, hogy valaki bedobja a ceruzát és azt mondja, hogy ilyen körülmények között nem dolgozom.
Hozzá kell tennem ehhez az egész ügyhöz, hogy a hazát részvéttel kell tudni szeretni. Tehát nem elmondani azt, aki itt él, az le van szarva, mert ilyen ostoba, hanem tudni kell az okokat, hogy mitől váltak ilyenné. És ezeket az okokat fel kell tudni fejteni, mint egy összekuszálódott pamutgombolyagot, és le kell tudni venni az emberekről a köteléket ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyenek megfogalmazni az igényeiket. Az építésznek egy magánmegrendelésnél ez a feladata.
Amikor az építészetről beszél, mit mond a követőinek, akik gyakorlatban hajlandók ebbe a gondolkodásmódba beállni?
Egyrészt nem sokat, mert akik valóban követnek, mondjuk az én irodámban dolgoznak, azoknak én túl sokat nem beszélek, hanem igyekszem olyan helyzetet teremteni számukra, hogy abban képesek legyenek mozogni. Tőlem kapják a munkát, és hozzám jöttek dolgozni. Ezért feltételezhető, hogy szívesen vannak itt, és valami ilyesmit szeretnének csinálni, mert látják az épületeket, amelyeket korábban csináltam, látják, hogy én milyen helyzetet foglalok el ebben a társadalomban. Ha ehhez egy mondatot sem fűz az ember, csak annyit tesz meg, hogy lehetőséget biztosít ezeknek az embereknek arra, hogy műveltebbek legyenek, mint amilyenek, az is elég volna. Ami fontos hír, információ, folyóirat vagy könyv kerül ide, én semmi mást nem teszek, itt van az irodában középen egy asztal, és ezt oda lerakom. Az olvassa el, aki akarja, és ha van valami kérdése, akkor esetleg az ember arra válaszol. Ezenkívül időnként meghívunk ide olyan embereket, akiket fontosnak tartunk, és azok esetleg tájékoztatják a mai fiatalokat negyven-ötven évvel ezelőtti dolgokról, vagy éppen mai dolgokról. Tehát mondjuk Birkás Ákos festő elmondja, hogy hogy gondolja, és megmutatja diákon, hogy miket fest, és nem ideologizál, nem hazudik, hanem nagyon egyszerűen és nagyon komolyan beszél arról, hogy mivel foglalkozik és mi izgatja."
Részlet a Makovecz című könyből (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 1996)
Vélemények (0)
