építészet : környezet : innováció

Mániákus építész-mesterek

A MÉSZ és a MOME hiánypótló feladatra vállalkozott azzal, hogy filmen rögzítette a magyar építészet köztünk élő mestereinek gondolatait. "A tíz perces filmekben megszólaló építészek neve a mai közép-generáció előtt fogalom: tanítványaik voltak – voltunk: az egyetemen vagy irodákban, pályakezdőként." - Zöldi Anna összefoglalója a Ház+Mesterek beszélgetésről.

MÉSZ és a MOME 2016-ban hiánypótló feladatra vállalkozott azzal, hogy filmen rögzítette a magyar építészet köztünk élő mestereinek gondolatait. Az egyelőre tíz portrét tartalmazó videók premierjének alkalmából hat riportalanyt "faggatott" élőben Somogyi Krisztina a Fuga teltházas közönsége előtt. A tíz perces filmekben megszólaló építészek neve a mai közép-generáció előtt fogalom: tanítványaik voltak – voltunk: az egyetemen vagy irodákban, pályakezdőként. A fiatalabbak már nem találkozhattak velük, a MÉSZ új vezetése ezért döntött úgy, hogy megszólítja őket, mint egy olyan, ellentmondásoktól sem mentes korszak tanúit, amely a rendszerváltás utáni közegben praktizáló építészek előtt ismeretlen. 

A riportalanyok mind életük nyolcadik - többen már a kilencedik - évtizedében járnak, pályájuk fél évszázadnál is hosszabb – és nem is akármilyen évszázad felét töltötték a kultúra pontos tárgyi leképezését jelentő hivatás művelésével. A 20. században megszületett modernitás során az anyagi és szellemi kultúra vívta éles harcát, az inga egyre szélsőségesebb pólusok közt lengett ki. Az anyagi természetét megtagadni képtelen építészet napjainkban jutott el oda, hogy a mérnöki és művészi teljesítményen túl a szellemi tartalom domináns összetevőjévé vált az alkotásnak – akár szociális, akár környezettudatos, akár szakrális, vagy pusztán művészi megszállottságtól ihletett építészetről beszélünk. A hat jelenlévő Mester: Arnóth Lajos, Csomay Zsófia, Kuba Gellért, Török Ferenc, Vadász György és Vámossy Ferenc gondolatai és nagyon különböző fókuszú életműve a maga módján mind erről árulkodik.


a Mesterek - fotó: Pálinkás Edit



A sokat megért embereknek sok a mondanivalójuk. A projektben közreműködő MOME hallgatói mintegy másfél órás interjúkat rögzítettek a tíz alkotóval, akik közé a beszélgetésen résztvevőkön túl még Callmeyer Ferenc, Finta József, Kévés György és Sylvester Ádám tartozik. A szerzők elsődleges célja a Mesterek előtt tisztelgő portrék megörökítésén túl a nyilvánosság elérése, az elmúlt fél évszázad gyakorló építészeit foglalkoztató gondolatok közzététele volt, így korunk média-fogyasztási szokásait szem előtt tartva a hatalmas anyag jócskán szerkesztésre szorult. A szerkesztés elve az interjúkat végighallgatva egyértelműen kirajzolódott: az emberi fogyasztásra alkalmas, tíz perces videók vezérfonala az életpályákat meghatározó, a hivatás gyakorlása során egyre inkább kikristályosodó gondolati váz, amely a Mesterek személyiségében és életművében is karakteresen tükröződik.

A munkásságukat leginkább jelképező és leképező idézetek végig vetített hátterét adták a Somogyi Krisztina által feszesen moderált ünnepi beszélgetésnek, így vált kerekké a másfél órásra tervezett, ám természetesen azt jóval túllépő gondolatfolyam. A jelenlévő Mestereket faggató moderátor vezérfonala mi más lehetett volna, mint az Idő. Mit hoztak ők a Múltból? Mit éreznek maradandónak saját Jelenükből? Milyen várakozásokkal tekintenek a Jövő generációja felé? 

 


A múlt megidézése, a Mesterek Mestereinek méltatása olyan klasszikus neveket idézett, mint Szendrői Jenő, Weichinger Károly, Kotsis Iván, Jánossy György, Csonka Pál, Szrogh György, Pogány Frigyes, Jurcsik Károly... – a szakma nagyjai, akiknek - talán - az építészet gyakorlása még egyértelműbb feltételek és körülmények közt adatott meg. Vérbeli mérnökök és művészek, akik az építést mind anyagi, mind társadalmi, emberi vonatkozásában teljessé tudták tenni.

Saját jelenükről, pályájuk kiemelkedő alkotásairól vallva a kaleidoszkóp darabkái már élesen elkülönültek egymástól. A 20. század második felében egyre összetetteb problémákkal szembenéző nyugati civilizáció, az ezen belül is súlyosbított közép-európai lét, és az ennek nyomán fragmentálódó szakma számos új kérdést tett fel az építészeti hivatás gyakorlóinak, s ez az eltérő fókuszú pályaívekben is jól tükröződik. Hogy fokozzuk a kissé bizarr Ház-Mesterek cím nyomán a szándékos blaszfémiát: mindnyájan mániákusok. Úgy tűnik, mániák nélkül nem lehet kerek életművet létrehozni. Mániájuk persze más és más: egy-egy színes szál az építészet harmonikus szövetében. A társadalmi szolgálat, a szakrális tartalom megőrzése, a művészi-alkotói megszállottság. A környezettudatosságot szem előtt tartó racionális gondolkodás, az építészet hagyományainak módszeres kutatása, dokumentálása és átadása. Az egyedi feladatokra a személyes és humán szempontokban gyökerező, érzékeny válaszokat adó építészet még csak nem is teljes spektruma a lehetséges megközelítéseknek. Ami mindebben közös, és már a jövő felé mutat: a társadalmi érzékenység, a szolgálatként értelmezett építészet, akár személyes, akár globális környezeti, vagy spirituális szolgálatról legyen is szó – vagy épp a következő generáció tudásának gyarapításáról.


fotó: Pálinkás Edit



A jövő generációt meghatóan pozitív várakozással tisztelték meg az idős Mesterek. Egyszerűen szólva: a nagyon is aktuális világmegváltást várják tőlük, mert képesnek érzik rá őket. 50-60 éves szakmai múlttal a hátuk mögött a beszélgetés résztvevői úgy látják, az utánuk jövők mind lehetőségeik, mind képességeik - nyitottságuk, szabadságuk, problémaérzékenységük - folytán sikerrel pályáznak a tagadhatatlanul gyarapodó problémák józan kezelésére. Bábel tornyának építése óta ostromolja az építő ember a véges világ határait. Ahogy a 87 éves Vámossy Ferenc fogalmazta: "a digitális világ a végtelent hozza testközelbe."

A kerekasztal körül ülő, nagyon eltérő, de egyaránt tiszteletreméltó pályát maguk mögött tudó Építész-Mesterek talán sosem ültek így együtt – az alkalom ezért is volt ünnepi. A You Tube-ra feltöltött portrék a térbeli és időbeli korlátokkal dacolnak. De a premier estéje egyben azt is bizonyította, hogy a személyes jelenlét nem váltható ki semmivel, és minden felhalmozott tudás és tapasztalat annyit ér, amennyit az utókornak át tudunk adni belőle.

Zöldi Anna

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »