építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Martonvásár új főtere – a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ

A Lukács Péter és Horváth Bálint tervei alapján megvalósult Brunszvik-Beethoven Kulturális Központtal Martonvásáron számos kulturális rendezvény helyszíneként szolgáló, valódi közösségi tér jött létre. Az elkészült központ a Terrán Rundo rendszerével tavaly elnyerte az ÉMSZ Év Tetője Nívódíj pályázat kategóriadíját is. Móré Levente írása. 

Martonvásár annak ellenére, hogy kulturális élete Beethoven majd’ 200 évvel ezelőtti látogatásai óta is intenzív, mindeddig nem rendelkezett művelődési házzal, az országos hatókörű óvodapedagógiai tárlat a kastélypark egy leromlott épületében várta végső elhelyezését. A településnek nem volt főtere, hiányoztak és hiányoznak egyes településrészeket összekötő infrastrukturális elemek is. Ezeket a hiányokat igyekeztek pótolni a kulturális központ kialakításával és az annak környezetében megvalósított beruházásokkal.


Madártávlatból - építész: Lukács Péter, Horváth Bálint - fotó: Varga Vince



A Brunszvik-kastély parkjával szemben áll a Brunszvik GézaBrunszvik Teréz óvodaalapító unokaöccse – által építtetett óvodaépület. A műemlék épület könyvtárként működik, e mellé épült az Óvodamúzeum, és az egykori Dreher szeszgyár területére a kulturális központ, az új főtérrel együtt, így alakult ki az a minőségi környezet, ami új élettel töltötte meg a környéket. A műemlék kisebb felújítása mellett a múzeummal közös bejáratot, a tér hangsúlyos elemét képző fogadóépületet kapott. A fa oszlopok által alátámasztott tetőszerkezet a Montessori-pedagógia egyik fontos fejlesztő játékára, a pálcikákra utal, emellett szép átvezetést ad a klasszikus és a kortárs épület között. 


Lukács Péter rajza


Az Óvodamúzeum új épülete nem hivalkodó, mégis hangsúlyos tömbje íves lezárásával fordul a teljes falsíkon végigfutó bevilágító felé, amellyel izgalmas fényhatásokat értek el az épületben. Az alsó szinten a nyitott kiállítótér fölött egy ívvel zárt galéria van, amely további kiállításoknak, egyéb rendezvényeknek adhat otthont. Az ide felvezető, a falon konzollal rögzített lépcső látványos elem, amit tovább erősít a falon kiugrasztott belső térplasztika, amely Lukács Péter alkotása. A homlokzat téglaburkolata reflektál a műemlék épületre, a múzeum belsőterében és homlokzatán egyaránt téri játékok jelennek meg, ami amellett, hogy megtöri a homogén tér élményét, egyben az óvoda alapvető jellegzetességeire is utal. Ez az épület azzal, hogy ívben vezeti meg a térfalat, a kulturális központ felé irányítja a szemlélő figyelmét is.

A műemlék óvoda (Gyermekkert, most Óvodamúzeum) mellett, a projekt részeként egy régi gazdasági épületegyüttesből (az egykori Dreher szeszgyárból, majd MTA gépállomásból) annak részleges lebontásával, átalakításával hozták létre a kulturális központ főépületét. A multifunkcionális épületben irodák, szálláshelyek, színpad és kiállítótér egyaránt helyet kapott. Az épületegyüttes főút felőli záró tagja rossz állapotban volt, így a tervezők annak lebontása mellett döntöttek. Ennek igazi hasznát a nyitott udvar kialakításában látták meg, bár a térfal igényel még egy optikai lezárást, ami a további fejlesztések részeként valósulhat majd meg.


Az új tér felől - építész: Lukács Péter, Horváth Bálint - fotó: Bondor Adrienn



Fontos volt, hogy az új központ épülete kisvárosi léptéket kapjon, ugyanakkor ki is emelkedjen a környezetéből. Ezt a viszonylag nagy telek is elősegítette, de valódi megoldást az eredeti telepítést megtartó kétszárnyú épületkialakítás és a hangsúlyos oromzat adta meg, ahová a kávézó és fölé az irodák kerültek.

A meglévő tetőszerkezet elemeinek újraépítésével alakították ki az új tetőt - ezt elegáns statikai megoldással közös csomópontba futtatott gerendák erősítik meg, ám megmaradt a pillér és a fejgerenda. A régi épületszárny jó szélességű tornácsort kapott, innen lehet oldalról megközelíteni a színház- és a kiállítóteret is. A fedett tornác lehetőséget adott a termek akadálymentes, könnyű megközelítésének kialakítására, de a belső funkcionális terek udvar felé való megnyitására is. A színpad az udvar és a kapott, így sokkal több felhasználási lehetőséget biztosít a városlakóknak.


Külső munkák befejezése, fő oromfal - építész: Lukács Péter, Horváth Bálint - fotó: Vécsy Attila



Az egész komplexum a természetes anyagok felületének látványát használja fel a természetes megjelenés és az egyszerű nemesség kifejezésére, ezért kaptak az épületek rejtett gépészetet, így esett a választás a központ oromzatának esetében - a helyi sajátosságok figyelembevételével – a sóskúti mészkő burkolatra és fa nyílászárók beépítésére, az óvodamúzeumnál a dísztégla alkalmazására, míg a tetőszerkezetnél a Terrán tetőcserepére.
A Terrán Rundo tégla colorsystem kettős íves vágású cserepét a teljes rendszer felhasználásával építették be, a fedést és alátétfedést a Terrán Tetőrendszer elemeivel építette meg a kivitelező. Kiemelendő, hogy az emelőszél elleni védelmet is megoldották a szükséges számban és helyeken elhelyezett eresz- és viharkapcsokkal. A tetőszerkezet és a tetőfedés kivitelezője, Pudelka Krisztián ácsmester, tetőfedő, Terrán Tetőspecialista rendszerszemlélete és a szakszerű beépítés tette lehetővé, hogy elnyerje az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ) Év Tetője Nívódíj Pályázata betoncserép kategóriájának megosztott díját. E díj megszerzése mindig komoly minőséget jelöl, mert az előzsűrizést követően a svájci és a német tetőfedő szövetség nemzetközi hírű, elismert tagjai végzik a döntős zsűrizést, amelynek része a tető kritikus helyen történő megbontása is.


Hangulatkép az üzemelő „Für Elise” kávézóval- építész: Lukács Péter, Horváth Bálint - fotó: Kortyis Dávid



Az épületek előtti park méltatlan állapotban volt, az elhanyagolt területen pedig egy parkoló, egy azt átszelő út és a város emlékműveinek helyet adó, szintén rendezésre váró zöldterület állt. A Brunszvik-kastély parkja és a kastélyban található Beethoven Emlékmúzeum a Magyar Tudományos Akadémia, a fent említett terület az önkormányzat tulajdona. Emiatt és a területen áthaladó, nagy forgalmú út miatt nem volt könnyű egy közös, integrált tér kialakítása, de a város vezetése – együttműködve az MTA helyi vezetésével – a terület jobbá tétele mellett döntött. Ennek eredményeként egy olyan főtér és annak két végén olyan kulturális célú épületek (Óvodamúzeum és kulturális központ) jöttek létre, amelyek ügyes megoldásokkal vonzóvá váltak a helyi közösség számára, és a fejlesztés hatására a kastélypark élete is felélénkült. Megtelt élettel a tér, amiből közvetetten és hosszú távon is nagy haszna lesz a településnek, mert jobb lett a kisvárosban élni.


A félig kinyitott színpad-ajtó - építész: Lukács Péter, Horváth Bálint - fotó: Bondor Adrienn



Az építkezés során fontos volt a közösségi tervezés, ezért is vonták be a döntésekbe a képviselőkön kívül a bizottsági tagokat, helyi szakmabelieket, kollégákat és kisközösségeket is. Mindenki hozzátette az ötletét, amelyet igyekeztek beépíteni, így a lehető legtöbben érezhetik sajátjuknak az épületeket, mert ebben a projektben nemcsak egy épület megalkotása volt az építészek feladata, hanem a külső és belső terek létrehozásával, urbanisztikai elemek megteremtésével a város életének javítása is.

Móré Levente

 

Terrán

vélemény írásához jelentkezzen be »