Meghalt Yona Friedman, a látnoki tervező

A magyar származású, világhírű francia urbanista, gondolkodó és az emberek "nemépítésze" a mobilis várostervezés teóriájának atyja volt. 

„Az építészetben azt az alaptételt vallom, hogy a főszerep nem az építészé, hanem az épületet használó emberé, az épület lakójáé. Ezt a lakót persze ne úgy képzeljük el, mint az »átlagembert«, a statisztikák elvont alanyát, hús-vér, fizikai lényről van szó, egy másoktól különböző személyiségről, amely személyiség ma ráadásul egészen más, mint amilyen tegnap volt vagy amilyen holnap lesz."

Yona Friedman

Idézi: Yona Friedman: Mobil építészet: Budapesten kezdődött. Kiállítási kísérő kiadvány, Trafó Galéria, 2010. szeptember 16. – október 31.

Az 1950-es és 1960-as évek oszlopos építész-teoretikusa volt, aki a városlakók jövőbeli évszázadairól volt képes merészen és utópisztikusan, mégis a realitás szempontjait megfontolva gondolkodni. Több mint félévszádot átívelő fantasztikus életműve főként nem a megépült architektúráiból, hanem városterveiből, manifesztumaiból, vagy akár egyéni felhasználóknak készült képregény-útmutatóiból épült fel.

 
Yona Friedman 1923. június 5-én született Budapesten még Friedman János Antal néven. 1945 és 1948 között tanult a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az egyetemi évek alatt pedig még Kozma Lajos irodájában is gyakornokoskodott. 1944-ben részt vett a cionista ellenállásban, ekkor vette fel a Yona nevet. Később emigrált Izraelbe, ahol a haifai Technionon tanult tovább, itt volt rá nagy hatással Konrad Wachsmann utópista tervező, az ipari előregyártás forradalmasítója. A sorsfordító év azonban 1956 volt, egészen pontosan a CIAM X. kongresszusa, ahol ´Manifeste de l´architecture mobile´ címen először szólalt fel a társadalom által alakítható várostervezés koncepciója mellett. Filozófiájának több követője is akadt, Friedman ezért ezek után megalapította a Mobil Építészet Kutató Csoportot. 

Ez a bizonyos mobil építészeti elv vált Friedman leghíresebb teóriájává. Szemléltető projektje a La Ville Spatiale - magyar szakirodalomban - az Űrváros kidolgozása volt. Ez egy várostervezési elképzelés és szándék volt arról, hogy a jövőben az emberek számára flexibilis, a későbbi idők folyamán is könnyen „újrahasznosítható" struktúrák, urbanisztikai megoldások szülessenek. Ennek főbb irányelvei szerint egy városban az épületeknek a lehető legkisebb felületen kellene érintkezni a talajjal, szerkezetük szétszerelhetőek és áthelyezhetőek lennének, az egyéni lakó, vagy felhasználó pedig az idők során gördülékenyen átalakíthatja otthonát és környezetét. Az űrvárosok több egymástól független szintre rétegeződnének, melyben az alsó réteg teljes mértékben a gyalogosoké és közintézeteké. 

Az elmúlt évtizedekben teoretikus és oktatói tevékenysége mellett elméleteihez hűen épületeket is tervezett saját korának, valamint installációival is találkozhattunk a nagyvilágban. Sőt, egy UNESCO-program részeként útmutató képregényeket tervezett az Afrikában, Dél-Amerikában és Indiában élő, rászoruló emberek részére, hogy könnyen érthető és egyszerű praktikumokat sajátíthassanak el környezetük fejlesztéséhez. Szülőföldjének sem fordított hátat soha, a nyolcvanas években még nemzeti színházat is tervezett Budapestre és a Széchenyi Akadémia tiszteletbeli tagja is volt többek közt.  A Ludwig Múzeum 2011-ben rendezett nemzetközi viszonylatban is jelentős retrospektív kiállítást munkássából. Yona Friedman 96 éves korában távozott tőlünk.