Mester utca 43 – Meglévő lakóépület bővítése

A Mester utcai lakóház bővítésénél az Intramuros Építésziroda tervezői arra törekedtek, hogy az eredeti épületből minél több elemet megtartva kínáljanak olyan lehetőséget, ami jól olvashatóan (szinte kiáltvány-szerű képlettel) ad egy új, mai réteget a történeti városszövethez.

Középső-Ferencváros gyökeres változáson ment keresztül az utolsó pár évtizedben. Számtalan leromlott állapotú, építészetileg nem túl kiemelkedő, 2-3 szintes körfolyosós lakóház tűnt el, hogy teret adjon egy új életformát kínáló épületnek. Bár ezek építészeti színvonala néhol egészen magas, a városrész történeti építészeti karaktere ezáltal eltűnt.

Ezzel ellentétben, az épület terveinek elkészítése során törekedtünk arra, hogy az eredeti épületet minél kevésbé kelljen átalakítani; vagyis a történeti épület ne teljesen átalakítva, megváltozott arányokkal, önmaga idézeteként jelenjen meg, hanem szinte teljes egészében történeti formájában, csupán a legszükségesebb átalakításokat átültetve az új épületbe.

Ehhez megfelelő lehetőséget biztosít a karakteresen kiülő koronázópárkány, amely erős horizontális lezárást ad a meglévő homlokzatnak. Ez az elem zárja le a régi épületet, hogy innentől valami karakteresen más, eltérő építészeti megfogalmazás kezdődhessen. Ennek megfelelően az alsó szintek vakolt építészeti megjelenése a felső szinteken mázas kerámiaburkolatra vált, elemelve, sejtelmes fényével légiessé téve az épületbővítést.

Az alsó szinteken a meglévő födémeket, a meglévő körfolyosót és a meglévő lépcsőházat is meghagytuk, hogy az eredeti épületelemekből minél több túlélhesse ezt a nagy arányú épületbővítést. Olyan elemek ezek, amelyek önmagukban nem lennének különösebben értékes építészeti díszítőelemek, de összeségében híven tükrözik annak a kornak a világát és igényességét, amelyben az eredeti épület épült, és amely megadta Budapest karakterét.

A meglévő épület tömege fölött megjelenő két teljes szintet elfoglaló, illetve egy visszahúzott szintet is tartalmazó épületbővítés a meglévő épület homlokzati megjelenésétől karakteresen eltérő megjelenést kapott. A vakolt, történeti arányú ablakokkal lyukasztott és vakolt tagozatokkal díszített történeti homlokzat fölött, a koronázópárkányra ültetett mázas kerámia homlokzatú, inkább horizontális irányú, változatos arányú nyílásokkal és hátrahúzott loggiákkal tagolt mai homlokzatképzésű tömeget javasoltunk. A felépítmény íves lekerekítése és téglaburkolata  rímel az utca túloldalán álló, Rimanóczy Gyula tervei szerint épült OTI Szakorvosi rendelő (1936-39) építészeti karakterére.

A felépítmény tömege igazodik a szomszédos épületek tömegéhez, a Drégely utcában csak a legfelső szint tömör mellvédjével, míg a Mester utcában a felépítmény egész tömegének visszahúzásával tartja a szomszédos épületek párkánymagasságát.

Reményeink szerint a Mester utcában egy olyan épület született, amely példát adhat arra, hogy az eredeti épület megtartásával is lehet karakteresen mai építészeti megfogalmazású, gazdaságilag megalapozott ingatlanfejlesztést végrehajtani.

Dobos Botond Zsolt DLA

Szerk.: Borenich Levente