Mesteriskola XXV.-XXVI. ciklus – A Nagykovácsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom bővítése

Nagykovácsi Katolikus Egyházközség, valamint az Építész Mester Egylet építészeti tervpályázatot hirdetett az ÉME Mesteriskola XXV.-XXVI. ciklus hallgatói részére Nagykovácsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom bővítése címmel. Az ötletpályázat célja, olyan megoldások keresése volt, amelyek mind az építészeti, mind a műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve, reális jövőképet nyújtanak az egyházközség számára.

Nagykovácsi közvetlenül Budapest határa mellett (15 km-re a Lánchídtól), a Budai Tájvédelmi Körzetben, gyönyörű természeti környezetben fekvő zsákfalu (az ország legnagyobb zsákfaluja). Ezért sokan költöznek ki a városból, az utóbbi három évtizedben két-háromezerről tízezer fölé nőtt a népességszám. Közöttük nagyon sok a fiatal nagycsaládos, a lakosságra vetített gyermekek száma országosan a legnagyobb. A háromezer katolikusból körülbelül 800-900 fő jár rendszeresen templomba, közülük 3-400 fő a vasárnap délelőtti 10-órai szentmisére. Ugyanez a létszám jelenik meg a nagyobb egyházi ünnepek eseményein is. A 18. század közepén, az akkori 800 fős sváb falunak épült barokk műemléktemplomban 100-120 ülőhely van a padokban, és további 50 mobil széket tudnak elhelyezni, így az állóhelyekkel együtt max 200-250 ember fér a templomba. Ilyenkor a hívők jó harmada a templom előtti téren kihangosítókon keresztül követi a szentmisét. A templom előtti teret néhány évvel ezelőtt tájépítészeti eszközökkel felújították és a település új, minőségi központot kapott.

A tervpályázat alapvető célja a történeti templom befogadóképességének bővítése volt. A gyülekezeti tér befogadóképessége jelen formájában nem, vagy csak kis mértékben bővíthető. A bővítésnek ez a lehetősége nem nyújt megoldást a közel kétszeresére nőtt gyülekezet befogadására. A bővítés módjáról a Kiírók nem fogalmaztak meg premisszákat; szabadon gondolkozhattak a pályázók a lehetséges megoldásokról, s egyéb építészeti javaslatokról. A szabadságfok mértékét kizárólag az épület műemlék jellege, a liturgia, illetve a templomkertben meglévő nagyméretű faállomány megtartásának követelményei korlátozták. E „szentháromság" figyelembevételével születtek meg az alábbi a pályaművek.

Koncepciónk fő motivációja az arra való törekvés, hogy amikor igény van rá, a közösség együtt is jelen lehessen egy-egy szertartáson. Egyértelmű, hogy a barokk templom jelenlegi kialakítása nem alkalmas ekkora embertömeg befogadására. Ha pedig ez bent nem lehetséges, akkor tegyük lehetővé odakint! Amikor 400 fős misét tartanak, legyen a gyülekezet minden tagja kint, senki ne rekedjen – belül. Ezért a templomot „kifordítjuk", s így maga a kint válik bentté, a kert pedig templommá. A műemlék épület háta mögötti kertrész elegendő méretű ahhoz, hogy ott 400 férőhelyet elhelyezzünk.

Kifordított kert-templomunk nem csupán kültéri misézési lehetőség. Felfogásunk szerint valójában az egész kert szakrális térré válik, amelynek különböző terei különböző liturgikus tevékenységeknek adnak helyet. 

Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi templomkertben, amely a szomszédos plébánia kerttel szerves kapcsolatban áll, rengeteg, még szunnyadó lehetőség van. Ennek a potenciálnak a kiaknázásával a gyülekezet komoly értékkel gyarapodna és temploma a kívánt mértékben bővülne, miközben a beavatkozás építészeti és anyagi vonzata belátható, arányos maradna.

A templom, a templomkert és hatalmas fái, valamint a templombelső hosszú ideje meghatározó elemei Nagykovácsi életének. A templom befogadóképessége ugyanakkor nem növelhető egy bizonyos határ fölé, belső, illetve külső karakterének jelentős átformálása nélkül. Mivel a meglévő külső és belső karakter fontos értéket képvisel számunkra, a templomkertben való bővítés/építés lehetőségét, annak megvizsgálása után elvetettük.

Bővítés helyett első lépésként a belső bútorozás átgondolását javasoljuk, mellyel a templom befogadóképessége hozzávetőleg 220 főig emelhető. Amennyiben ez a megoldás nem elegendő a gyakorlatban, a templom bővítése helyett a templom és plébánia együttesének, egy régi-új elemmel való kiegészítését javasoljuk.

Hajdanán a templomhoz nem csak plébánia, de csűr is tartozott. Most, hogy a templom befogadóképessége elérte határait, egy olyan közösségi tér építését javasoljuk, mely képes befogadni 3-400 embert, a kertek felé megnyitva akár még többet, funkciójában ugyanakkor nem szeretne konkurálni a templommal. 

Tervünkben alapvetésnek kezeltük, hogy a fennálló templombővítési igényre rövid- és hosszútávú megoldást nyújtsunk. A nagykovácsi templom helyhiánya tipikusnak nem nevezhető, az átlagostól legnagyobb mértékben eltérő érték a hívők liturgiára járási hajlandóságában van. Ennek okai lehetnek pl. a különösen összetartó közösség vagy a liturgiát vezető pap karizmatikus személye. Tervünk rövid és hosszú távon, 2 ütemben megvalósítható megoldást kínál arra, hogy a megnövekedett számú hívők vasárnap és ünnepnapokon is részesei lehessenek a liturgiának.

Első ütemben a következő 10 évben vizsgálandó, hogy a templomba járó lelkek kimagasló száma megmarad-e, növekszik-e tovább, avagy ellenkező irányba módosul. A jelenlegi plébániatemplomot bővítjük annak kertjében egy szabadtéri fedettnyitott misézővel. Az új liturgikus tér 200 fix ülőhelyet padon, továbbá 200 mozgatható és eltárolható széket foglal magában, ezáltal mintegy 400 hívő tud kényelmesen a vasárnap 10 órai és ünnepi miséken helyet foglalni. Az első ütem részeként az esőtől ideiglenes lefedés védi meg a hívőket.

A második ütem akkor válik időszerűvé, ha a hívők már a szabadtéri misézőben sem férnek el, illetve ha Nagykovácsi még északabbra terjeszkedik, ezáltal a barokk templom már teljesen kiesik körzete középpontjából. Ebben az esetben új plébániát és templomot célszerű létrehozni

 A körmenetek hagyománya az alapja annak a gondolatunknak, hogy a közösségi élmény átélése nemcsak zárt templomtérben, hanem szabadtérben is lehetséges. Azt javasoljuk, az egyházközség költséges, a barokk templom arculatát átíró, és a templomkertet csökkentő bővítés helyett a jelenlegi téri adottságok jobb kihasználásával növelje a templombelső befogadóképességét. Az általunk javasolt beavatkozásokkal mintegy 90 új ülőhely biztosítható a templomtérben. 

A templomkert ma élő közösségi térként működik: sokan innen kapcsolódnak be a szentmisékbe, de beszélgetéseknek, közösségi alkalmaknak, körmeneteknek is helyet ad. A sokrétű használatot segíti az egybefüggő tér, és az árnyékot adó fák.

A templom padozatát a kerttel összefüggésben kezeljük, a templomkertben tereprendezést, a meglévő növények befogadásával növényültetést javasolunk, ezen felül a kerítés megújítására, bélelésére adunk megoldást. A kerítés fogadja be a templomból kikerülő keresztúti stációk jelenkori elemeit, és helyet ad az úrnapi körmenetek során felállítható szabadtári oltároknak is. A két kertrész között meglévő tömör téglakerítést elbontásra javasoljuk, helyére sövénykerítésbe illesztve a stációk sora kerülhet.

A főtér és a plébánia ideális közelsége, az évszázados templomkert megerősített minket abban, hogy a meglévő templom bővítésében gondolkozzunk. A templom homlokzata szokatlanul egyszerű, azt sugallva, nem érinthetetlen, hajlandó bizonyos változásra, ha erre a közösségnek igénye van. A beavatkozás csak a szükséges mértékű kell legyen, a 3-3 ablak alatti fal megnyitással megvan a szükséges vizuális és akusztikai kapcsolat a főhajó és a bővítés között, minden működik (érkezés, gyónás, áldozás).

A szentély melletti toldalékok a templom egyszerű alapformáját bizonytalanítják el, későbbi hozzáépítések, magasságuk indokolatlan, felső szintjük használhatatlan. Bontásuk nélkül tiszta helyzetet teremteni lehetetlen lenne, újabb évtizedekre/évszázadokra meghagyni őket hiba volna. Az elbontott téglákat felhasználjuk a bővítés padlóburkolataként, ami kifut egészen a kertkapuig. A megtisztított templomot alacsony bővítéssel vettük körül. A templom és bővítése ellentétpárokkal is jellemezhető: magas-alacsony, masszív-könnyed, zárt-nyitott, szögletes-íves. Bár messziről, sőt még a főtér felől is a templom fog dominálni továbbra is, a templomkertben a horizontot az új elem határozza meg. 

A cél az volt, hogy a lehető legkevesebb, vagyis egyetlen mozdulattal oldjuk meg a bővítést. Ezt tudja az ellipszis, az optimális funkcionális téralakítás lehetőségével, és a templom névadójához illő szimbolikával, a Föld szimbóluma, Mária palástja.

Nagykovácsi 1746. óta álló római katolikus templomát, kinőtte a közössége. Az 1829-ben megfogalmazott bővítési igény ismét aktuális. A vasárnapi szentmiséket jelenleg 120 - 300 fő látogatja rendszeresen, nagy ünnepeken ez a szám még magasabb, akár a 400 főt is eléri. Az épület ülő és álló helyeinek száma összesen 200-250 főnyi, ebből adódóan a hívők jó harmada gyakran a templom előtti téren kihangosítókon keresztül követi a szentmisét. A helyzet megoldására javaslatokat vár a közösség.

A tervezési folyamat fő irányadója az eddigi helyhiányból adódó hívek tagolódásának, szétszakadásának megszűntetése, a közösség egy térbe helyezése. A megoldási javaslat, a bővítés klasszikus eszközét választva, igyekszik előtérbe helyezni a barokk tér szimmetrikus térszervezését, megtartani a lehető legtöbb meglévő liturgikus téri elemét. Létrehoz és elválaszt új kerteket és tereket, kinyitja és kiterjeszti tereit, lehetőséget adva változatosabb használatra, események megtartására.

 A helyszín többszöri bejárása után először a meglévő apróbb problémákra adott megoldási javaslatokat dolgoztuk ki, ezzel közelítve a fő probléma, a férőhelyek bővítése, felé. Ezek például: Gyeprács: esős időben, a kint misét hallgatók a sár miatt egy viszonylag kicsi burkolt felületen tudnak állni. Erre megoldás a gyeprács, amely teherbíró szolárd felületet ad, úgy hogy élő, füvesített marad a templomkert. Külső hangosítás: a miseélményt áhitatosabbá tenné, ha nem a meglévő póznákról szólna kihangosítva, hanem egyénenként külön audiórendszerrel, vagy saját telefonról hallgatva a rádióadást lehetne hallgatni a misét. Stb.

Szóba került, hogy a templom beltere lehetőséget adna egy plusz karzat kialakítására, bővíthető lenne a férőhelyek száma bontás nélkül. A nehézkes megközelíthetőség miatt azonban a szükségességéről megoszlott a véleményünk. A legjobb döntést a hívek tudnák meghozni, egy közösségi tervezés alkalmával.

A férőhelyek száma a padkiosztás racionalizálásával együtt sem éri el a kívánt számot. Emiatt döntöttünk úgy, hogy szükség van a bővítésre. A bővítés helyének keresésekor alapvetésként kezeltük, hogy a barokk templom szigorú szerkesztését nem szabad megbontani sem a belsőben, sem a homlokazaton. A megoldás egy objekt jellegű bővítmény a kerten belül, de a templomon kívül, , ami anyagában finom és nemes - egy rózsalugas. A lugas formájának keresésekor egy lebegő, könnyed formát kerestünk. A lugas filigrán növénytartó pálcái és a fedés könnyed, hajlított tető rézből készül. Ezen belül színes, áttetsző üvegdoboz szolgál a fűtött tér lehatárolására, amely szerkezetileg teljesen elválik a lugastól, belső tere egybenyílik a templom légterével.

A tervezés során fontos szempont volt, hogy a közösség együtt tudjon részt venni a szentmisén, a természet erőitől védve, hogy mise közben mindenki hozzá tudjon járulni az Oltáriszentséghez, a sötét templomhajóba több fényt beengedni és a fény segítségével erősíteni a szakrális térélményt.

A különböző bővítési variácókat elemezve arra jutottunk, hogy az egyébként is újra hangolást igénylő bejárati rész tisztázásával jelentős létszámbővítés érhető el, azonban ez azt igényli, hogy a jelenlegi karzatot, a tornyot és a felvezető csigalépcsőt is áthelyezzük. Így viszonylag minimális bontással jelentősen megnövelhetővé vált a templomhajóban elhelyezhető padsorok száma, de a főhajó téraránya nem változott meg.

Az új bejárati elem a meglévő boltozott templomtér arányait veszi alapul. Azt is mondhatnánk, hogy úgy működik, mint egy kihúzott fiók. Persze ezt a tiszta koncepcionális elvet az elhelyezendő funkcionális igények kicsit átszabták, de lényegileg nem változtatták meg. Ezzel a gesztussal a bővítmény nem nőtte túl a meglévő templomtömeget, a meglévő pilaszterek és párkányok közé simul be, tiszteletben tartva a régi homlokzatot. Továbbá a templom új bejárati építményével szemben a jelenlegi helyzetből kiindulva egy új igényt fogalmaztunk meg: nyitottnak kell lennie, minél több ember befogadására alkalmasnak. A bejárat egy új üzenettel gazdagodott: a templom többé már nem egy bezárt tér, az ige a templomajtókon kívülre is szabadon eljut

A templom bővítésének megfogalmazásában rengeteg kihívás rejlett, részben a megoldandó funkcionális bővülés, részben az épület műemléki jellegével való foglalatoskodás, az ősfák megőrzése és katolikus egyház kihívása a ma emberének bevonzására. Inspiráló volt számunkra a közösség rugalmassága, a helyhiány és jelenlegi vírus helyzetre adott válasz: a hangszórókra és online közvetítésre kihelyezett istentiszteletek.

A lokális és akut helyzetek mellett vizsgáltuk a régebbi korok sok esetben radikális templombővítéseit és a kortárs templomok érzékeny építészeti gesztusait. A Nagyboldogasszony-plébániatemplom bővítési tervei során ezeket az értékeket tartottuk szem előtt, amely izgalmas terepe a régi és új arányának megtalálására.

A kétoldali bővítés arányos választ ad a templombirtokon belül. A plébánia felőli a teresedés - amely a nyári táborok, kerti misék helyéül szolgál - intimebbé válik, míg a főtér és az északi bejárat közötti tengelyt újraformáljuk a liget ősfáit érintetlenül hagyva. Bővítés pillérekkel - a prédikációra való rálátás nem egyenlően biztosított a hívők számára. Célunk volt a liturgikus hossztengely megőrzése, a bővítéshez szükséges bontások elvégzése.

A barokk templomtér műemléki és liturgikus szempontból is kötött. Az oltáriszentség imádata kiemelt jelentőségű volt, és a tér minden építészeti eszközével ezt hangsúlyozta. Nekünk a hitünknek már más elemei fontosabbak. A mai templomtér inkább közösségibb, mint hierarchikus, cselekvőbb, mintsem passzív befogadásra épülő, közvetlenebb, mintsem távolságtartó. A meglévő úttemplom liturgikus terét már nem tudjuk hitelesen folytatni.

A régi és új térrész között mellérendelő viszonyra törekedtünk. Önálló identitással rendelkező teret szerettünk volna, mely a saját világképét ugyanazzal a szelíd magabiztossággal hirdeti, mint öreg társa. A két világkép közös elemei szülik a harmóniát és eltéréseik a kontrasztot.

A két térrész szükség esetén mobil falakkal szeparálható. Az új tér a keleti oldalfalon kapcsolódik a régihez, a műemléki értékek nem sérülnek. Az oltár-asztal a szentélyből kikerült, lelépett a dobogóról. Ebben a gesztusban a liturgiáról alkotott mai felfogásunk jelenik meg, mely szerint az asztalt körbeálljuk. Praktikus következménye a jobb láthatóság az új térből.

Szerk: Winkler Márk