Fórumot teremt: bölcsőde Nagykovácsiban

Kisvárosi közösségi teret kíván teremteni az új Nagykovácsi bölcsőde, amelynek öt épületéből három nemrég készült el. Földes László és Sónicz Péter épületegyüttese a falusi archetípust jól ötvözi a skandináv hatásokkal. Bán Dávid írása.

Pár lépésre Nagykovácsi központjától, egy korábban kaszálónak használt még beépítetlen térségben adódott lehetőség arra, hogy az egyre fiatalodó település számára új gyermekjóléti intézmények jöhessenek létre. Néhány éve új óvodát adtak át itt, amely szomszédságában idén szeptemberben bölcsődét avattak. A Földes László és Sónicz Péter által tervezett épületegyüttes egyelőre csak részben valósult meg, hiszen az öt elemből jelenleg hármat építettek meg, de remélhetőleg hamarosan elkészül a még csak tervrajzon létező további két egység is.

A terveken szereplő öt, lazán kötődő épület, túllépve a bölcsőde gondozói és szolgálati funkcióin egy kisvárosi fórumot is képez a közrefogott, nyugodt teresedésével. Az épületegyüttes a már meglévő óvodával határos, amelynek fő homlokzata, egy, a foglalkoztatókkal megtört, az utcára nyíló nagy falfelület. Földes László és Sónicz Péter a falhatás folytatása helyett a tömegek szétszelését választotta. Ezáltal az épületek között egy olyan kisvárosi közösségi térséget is létrehoztak, ahol a bölcsődébe és óvodába érkező szülők megállhatnak, megpihenhetnek, beszélgethetnek és mindez a gyerekek számára is jól átlátható, biztonságosabb.

Az építészeti koncepcióhoz hozzájárult Nagykovácsi különleges helyzete, hiszen a klasszikus főváros közeli kis falu az elmúlt években jelentősen megfiatalodott. A település egyes részein hiányoznak a közösségi terek, ezt a hiátust is pótolni kívánja a bölcsőde épületei által közrefogott fórum. Az épületek tervezésekor a település kettősségét igyekeztek megragadni a tervezők, az épületeken formájukban a klasszikus falusi hosszúház archetípusa jelenik meg, a tetők változó szögeivel, az ablakokkal, majd a belső térrel való játék viszont mindezt jól helyezi kortárs környezetbe. A falusias miliőbe jól illő, mégis modern épületcsoport jól hordozza a tervezők skandináv tapasztalataiból merített építészeti világát.

Ellentétben a bölcsődék nagy többségével a főépületbe érkezők itt egy kisebb közösségi térben találják magukat – a szabvány ilyet nem ír elő bölcsődék esetében –, innen nyílik a jelenleg még csak egy megépült foglalkoztató-szárny, amelynek párja is hamarosan elkészülhet. A foglalkoztatóhoz kapcsolódó öltözők és vizes blokkok egymáshoz rendezve babszem formában, köríves tömbbe kerültek, ezzel is fokozzák a belső szokatlanságát és játékosságát. A két teremnek egyértelmű – alapvetően zöld és kék – színhasználata ad határozott karaktert, a terem fala az ablakbeülőkkel, az ajtókeretekkel, több beépített bútorral jól harmonizál. Az ablakkiosztás a gyerekek tereiben szabálytalannak indul, majd a „felnőtt funkcióknál" fegyelmezetté válik.

Az épületek vakolatlan téglahasználata a tereptárgyakra is kiterjed, anyagával így lép ki a falusi ház szerepéből és válik középületté. A monolit anyaghasználat segítségével az öt különálló pavilon egységes egésszé áll össze. A főépületbe tervezték a kiszolgáló helyiségeket (irodák, öltözők, konyha, raktárak), míg a megépült másik épületszárnyban gyermekorvosi rendelő osztozkodik a gazdasági bejárattal. Az idővel elkészülő másik két épület egyike a jelenlegi foglalkoztatót egészíti ki újabb két teremmel és a hozzájuk tartozó helyiségekkel, az együttes ötödik darabja pedig a védőnői szárny lesz.

Bán Dávid