Árkay-díj 2025: újragondolt városi terek, újragondolt jövők

Átadták a 2025-ös Árkay-díjat, amelyet a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzata alapított azzal a céllal, hogy elismerje a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Tudásközpontjának mesterszakos hallgatói közül a legkiemelkedőbb diplomamunkát.

A díj névadója az Árkay-család, amely három generáción keresztül formálta a hazai modern építészet arculatát – Árkay Aladár, Árkay Bertalan és Árkay Bertalan ifj. révén. Az elismerés nemcsak egyéni teljesítményt díjaz, hanem azokat a gondolati, társadalmi és környezeti összefüggéseket is, amelyek egy-egy diplomamunka építészeti látásmódját tágabb városi, kulturális kontextusba helyezik. 

A 2025-ös Árkay-díjat Véghelyi Borbála Bútormentő című munkája érdemelte ki, míg Veres Dóra és Vokó Lili terve dicséretben részesült. Az elismeréseket Vadász Gábor alpolgármester és Péterffy Márton főépítész adta át. 

Bútormentés mint városi újragondolás – Véghelyi Borbála díjazott diplomaterve 

Véghelyi Borbála diplomamunkája érzékenyen reflektál arra a kérdésre, hogyan alakítható ki egy fenntartható, közösségi alapú újrahasznosítási hálózat a meglévő városszövetben. A Bútormentő című terv nem pusztán építészeti projekt, hanem szemléletváltásra ösztönző javaslat egy lomtalanításra és városi hulladékgazdálkodásra épülő alternatív rendszerre. A koncepció kiindulópontja az a felismerés, hogy a „szemét" fogalma társadalmilag konstruált – sok esetben csak az értékelés kontextusán múlik, hogy valami értéktelennek tűnik-e. 

A diplomamunka a Dob utcai trafóház újrafunkcionálását mutatja be egy lehetséges gyűjtő- és feldolgozóállomásként, ahol a használt bútorok nemcsak felújításon, hanem újraértékelésen is átesnek. Az építészeti beavatkozások mértéktartóak, tiszteletben tartják a meglévő ipari karaktert, ugyanakkor funkcionálisan és vizuálisan is megnyitják az épületet a város felé. A földszint átláthatóbbá válik, a különböző funkciók – gyűjtés, javítás, tárolás – egy vertikális rendszerben épülnek egymásra, míg a belső udvar közösségi használatra is alkalmas átmeneti térként működik. 

A Bútormentő nemcsak egy épület átalakítása, hanem egy városi léptékű prototípus: decentralizált gyűjtőállomások hálózataként működne, aktiválva az üresen álló városi épületeket, és összekapcsolva a lakosságot a helyi szakemberekkel. A rendszer nyílt, látható és szemléletformáló – a díj pedig épp azt ismeri el, ahogy a tervező a társadalmi hasznosságot és az építészeti gondolkodást egységbe foglalja. 

Dicséretben részesült munkák: revitalizáció és rehabilitáció 

Veres Dóra Egy homályos jövőkép című munkája egy elhagyott ipari terület újragondolását tárja fel Parádsasvár szívében. A hajdani üveggyár épületegyüttesei a természet lassú visszahódításának stádiumában állnak – a terv ezt a folyamatot nem visszafordítani, hanem mederbe terelni kívánja. A volt hutaépület egy termálfürdő és rekreációs központ központi elemeként születik újjá, amely nem szembemegy a természet burjánzásával, hanem azt kompozíciós eszközként használja. A gőz – korábban a termelés jele – most a pihenés és az emlékezet atmoszférájaként jelenik meg. Az építészeti nyelv visszafogott, mégis költői: bontott tégla, rozsdamentes acél, fehérre meszelt betonfelületek mesélnek a múltról és jelenről. 

Vokó Lili Auróra Rehab című terve egy sűrűn beépített nyolcadik kerületi tömb újraértelmezésére tesz kísérletet. A projekt fókuszában az átmeneti terek – köz- és magánszféra közötti kapcsolódások – és a közösségi terek újraformálása áll. A tömbrehabilitáció építészeti válaszokat keres a magas lakósűrűség és rossz állapotú lakásállomány jelentette kihívásokra, miközben esélyt ad közösségek formálódására és az emberi lépték visszahozására a városi térbe. A rugalmas és fokozatos beavatkozások elősegítik, hogy az új terek ne csupán fizikai, hanem társadalmi értelemben is otthonként működhessenek. 

Árkay-díj: több mint díjazás 

Az idei Árkay-díj nemcsak egy kivételes mestermunkát emelt ki, hanem három olyan építészeti gondolkodásmódot is, amelyekben közös a mély társadalmi érzékenység, a természeti és városi kontextus iránti figyelem, valamint a fenntartható jövő iránti elkötelezettség. A díjazott és dicséretben részesült hallgatók munkái azt mutatják, hogy az építészet nemcsak térformálás, hanem viszonyulás: a múlt értékeihez, a jelen kihívásaihoz és a jövő lehetőségeihez.