Mi a művészet? Műhelybeszélgetés Beuysszal

A könyv Joseph Beuys műhelytitkaiba nyújt betekintést

Joseph Beuys műhelytitkaiba nyújt betekintést a Metronóm Kiadó gondozásában megjelenő Mi a művészet? Műhelybeszélgetés Beuysszal c. kötet, melynek szerkesztő-szerzője Beuys közeli munkatársa, Volker Harlan evangélikus lelkész. A Karátson Gábor utószavával megjelenő, számos illusztrációval kísért könyv először nyújt magyar nyelven átfogó betekintést a beuysi eszmevilágba.

A könyv bemutatójára 2001. május 25-én, 18 órakor kerül sor a kiadó és a budapesti Goethe Intézet közös születésnapi rendezvényén. Ebből az alkalomból Volker Harlan előadást tart Joseph Beuys művészetfelfogásáról "Művészet-e egy zsírsarok?" Joseph Beuys úton egy "plasztikai elmélet" felé, "mely még sokkal jobban működik, mint az Einstein-féle képlet" címmel. Az előadást beszélgetés követi.

Ugyancsak az évforduló keretében május 25. és június 5. között az kávézó (1061 Budapest, Andrássy út 24.) Joseph Beuys szignált plakátaiból mutat be válogatást. A Pathy Zsóka magángyűjteményéből származó plakátok az Edition Staeck sorozatának részei.

"Pascal-Napoleon", mondta állítólag Picasso Paul Kleet jellemezve, és ez a szó Joseph Beuysra talán még jobban illik. Pontos, éles, szakadatlan változásokban mozgó gondolkodás, s hadvezéri energia, amely támad, támad, egyre támad valamely eljövendő életforma, a Napállam kialakítása érdekében - túl a küszöbön, amely "nem csupán a halál kapuja, hanem az a pont is, amelyben a múltból húzott és a napállam jövőjébe tartó vonalak keresztezik egymást"; támad, nem a napoleoni csákó, hanem az elmaradhatatlan, inkább olyan vagány kalap alatt." (Karátson Gábor utószavából)
 

Joseph Beuys

2001. május 12-én lenne 80 éves Joseph Beuys, a 20. századi német és egyetemes művészet meghatározó alakja.
Beuys művészettörténeti jelentőségét és a 20. század második felének európai művészetére gyakorolt hatását lehetetlen néhány szóban összefoglalni. Egy bizonyos: kevés hozzá foghatóan eredeti és sokoldalú művész működött a világháborúk utáni Európában. 1986-ban bekövetkezett halálakor hátramaradt hatalmas, a hagyományos műfaji határokkal radikálisan szakító életművének (egyebek között installációk, szobrok, akvarellek, rajzok, multiplik és elméleti írások tartoznak ide) értelmezése és feldolgozása a művészettörténészek, filozófusok, teológusok, antropozófusok és környezetvédők egész seregét foglalkoztatja.
A II. világháborút megjárt művész és környezete kölcsönhatásából adódó szinte valamennyi kérdés - az állandó életveszélyt jelentő frontszolgálat, a sebesülések, a Krím-térség Európán kívüli kultúráival való találkozások, később a háború utáni Németország és Európa politikájának problémái, a 70-es évektől a szociális kérdések, a környezetvédelem előtérbe kerülése -  hatott Beuys művészetére. Ezek, valamint intenzív természettudományos és művészettörténeti tanulmányai ill. olvasmányélményei (Novalis, Steiner, Joyce) hatására Beuys teljesen új művészetfogalmat alakított ki: ennek értelmében művészetnek és életnek nem megbékélnie, hanem szüntelen kölcsönhatásban kell állnia egymással. A "kibővített művészetfogalom" és a "szociális plasztika" elmélete a műalkotást az élet valamennyi területére kiható teremtő folyamat végső stádiumaként értelmezi. Beuys számára a művészet az emberben zajló folyamat, mely a mozgáson át jut el a káosztól a formáig: a művészet ezzel a cselekvés, következésképpen a szabadság elvévé vált.

Olvasmányok Beuysról magyarul:
Matthias Bunge: Joseph Beuys: Plasztikai gondolkodás. Hírverés egy antropológiai művészetfogalomnak. 1. rész: Balkon. Kortárs művészeti folyóirat. 2000/10, 4-9.o.; 2. rész: Balkon, 2000/11-12., 4-9.o. (az első rész és számos illusztrációja a www.balkon.hu címen az interneten is olvasható) * Dieter Koepplin: Interjú Joseph Beuysszal 1976. december 1-én. Balkon. 2000/12-2001/1.