Mit tehet egy múzeum az épített környezeti nevelésért?

A válaszok különfélék lehetnek: sokat, keveset vagy nem tudom. A Kiscelli Múzeum aktuális kiállítása, a Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet az 1959-61 között épült Óbudai Kísérleti Lakótelepből kiindulva korabeli dokumentumok, bútorok, fotók és rövidfilmek segítségével mutatja be a háború utáni lakáshiányra adott válaszokat, a konyha- és lakásbútor típustervezés állomásait.

A válaszok különfélék lehetnek: sokat, keveset vagy nem tudom. A Kiscelli Múzeum aktuális kiállítása, a Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet az 1959-61 között épült Óbudai Kísérleti Lakótelepből kiindulva korabeli dokumentumok, bútorok, fotók és rövidfilmek segítségével mutatja be a háború utáni lakáshiányra adott válaszokat, a konyha- és lakásbútor típustervezés állomásait. A Mináry Olga tervezte, 4 fő számára készült típuslakásnak a templomtérben felépített, életnagyságú makettje a téri viszonyokat, a kor hangulatát személyesen is átélhetővé teszi. A kiállításhoz kapcsolódóan komplex múzeumpedagógiai programot állítottunk össze általános- és középiskolás osztályok, családok és az idősebb generáció számára. Az iskolás korosztállyal kapcsolatos legfontosabb céljaink, hogy megváltoztassuk a diákok lakótelepekről kialakult egyhangú képét, megtanítsunk odafigyelni a részletekre és az ebből adódó különbségekre, párhuzamba állítsunk épületeket, építészeti alapfogalmakat tisztázzunk (pl. paneles építési mód, szocreál stílus stb.), és megismerjük a gyerekek elképzeléseit, ötleteit a térrendezésről városi és belsőépítészeti léptékben egyaránt.

 

 

A lakótelep szó hallatán asszociációk sorozata indul el mindenkiben: szürke, egyforma, szocreál, unalmas, szegénység és hasonló szavak kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz. A szóban forgó épületegyüttesre azonban egyik leírás sem illik, ahhoz, azonban, hogy mindez kiderüljön, fel kell kerekedni és meg kell nézni, milyenek is ezek a házak.

 

 

A különböző célcsoportok számára meghirdetett múzeumpedagógiai foglalkozások arra is alkalmat adnak, hogy a térrel, a bennünket minden élethelyzetben körülvevő közeggel tevékenyen foglalkozzunk. Így két alkalomból álló múzeumpedagógiai foglalkozásainkon először a helyszínen találkozunk az osztállyal, ahol térkép segítségével bejárjuk a telepet, közben összehasonlítunk épületeket, a homlokzati osztás alapján rekonstruáljuk a belső elrendezést, beszélünk függőfolyosós és fogatolt elrendezésről, erkélyek mai használatáról. A hangsúlyt a személyes élményekre, az egyéni meglátásokra és a kreatív alkotásra helyeztük. A helyszín bejárása során fotósorozatok is születnek, ennek főszereplői tetszés szerint a lakók és a diákok, továbbá a telep egy elképzelt célközönsége számára forgatnak mobil készülékkel kisfilmeket annak népszerűsítése céljából. A séta végpontja a Gyenes utca Vörösvári úti vége, ahonnan teljes kilátás nyílik a panel lakótelepre, így összevethetjük azt a Kísérleti Lakóteleppel, mely a paneles építési mód elterjedése előtti egyik utolsó megvalósult, téglaépítésű példa. A különbség feltűnő, ezeket jól ki is beszéljük.

 

 

Második alkalommal  a múzeumban találkozunk, ahol a kiállításban megkeressük a helyszínen megfigyelt épületeket, összehasonlítjuk a korabeli akvarelleket a mai digitális tervrajzokkal, majd a lakásmodellben kipróbáljuk a korszak kultikus Erika-székeit, megbeszéljük a korabeli és a mostani tévénézési és öltözködési szokásokat. Ezután a kiállítás 1:1-es léptéke helyett 1:25-ben elkészített, csak főfalakból álló habkarton makettekkel dolgozunk, amelyek a 4-5 fős diákcsapatok játékos szempontok szerint, egy fiatal fotómodell, művész házaspár, celeb férfi elképzelt igényei alapján rendezik be. Izgalmas megfigyelni, hogy a 10-12 éves korosztály mennyire részletekbe menően képes elmélyedni egy-egy alkotó feladatban. A függönytől a szék kárpit színéig, mindent gondos válogatás kísér, mintha csak a lakótelep építését kísérő lakásbútor tervpályázat résztvevői lennének.

 

 

Szeretnénk ahhoz is hozzájárulni, hogy a programokon keresztül a gyerekek építészeti szókincse mellett, kifejezőképességük is fejlődjön, illetve a saját térélményeikkel kapcsolatos tapasztalataiknak szeretnénk szabad utat adni. Fontos hogyan érezzük magunkat egy térben, mi jelenti számunkra az otthont, a biztonságot, mire inspirálnak a terek, hogyan lehet ugyanazt a helyet megváltoztatni, átalakítani, a hangulatát befolyásolni.  Milyen építőanyagokból készül egy lakás, hogyan járul hozzá a környezetünk a közérzetünk alakulásához, illetve hogyan érzékeljük a küldő jegyekben a változatosságot.

 

 

Programjainkkal  a Kiscelli Múzeum aktuális kiállítását ezúton is szeretnénk teljesebbé  és személyesebbé tenni, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek téri gondolkodásával, tájékozódásával is aktívan foglalkozunk, valamint kölcsönös esztétikai fejtegetésekben veszünk részt. A múzeum mint közeg, épület és tárgyegyüttesek őrzője, megfelelő kreativitással párosulva  az épített környezeti nevelés és vizuális kultúra fejlesztése területén is komoly eredményeket érhet el.

Koncz Kinga
művészettörténész, múzeumpedagógus

Sziray Zsófia
építész, múzeumpedagógus

fotók: Erhardt Gyula