Monolitikus sárfalak - egy ősi technika kortárs vonatkozásai - 1. rész

Kétrészes cikkünk egy 2022-es kutatásról számol be, melyben a vályogépítés hazánkban elterjedt hagyományos formáját, az ún. sárfalat jártuk körbe mai szemszögből. Arra kerestük a választ, hogy ez a technika meg tud-e felelni a mai műszaki és szabályozási követelményeknek, és amennyiben igen, úgy milyen keretek között. Az első rész a kutatás kontextusáról és célkitűzéseiről, illetve a szabályozási kérdésekről, a második a konkrét vizsgálati eredményekről és az azokból levont következtetésekről számol be.

Bevezető: Kutatási beszámoló

A NaturARCH Házépítő Kft. szakemberei, Bihari Ádám és Medvey Boldizsár, valamint Gáspár János vályogépítő mester és Miklósi Mátyás környezetgazdálkodási agrármérnök a rakott sárfal tulajdonságait vizsgálták. A kutatás a Deutsche Bundesstiftung Umwelt (DBU) alapítvány által finanszírozott projekt keretében valósult meg.

A cél a természetes anyagokat alkalmazó építési módok műszaki jellemzőinek és ezáltal létjogosultságának bemutatása volt. A természetes anyagok, így a vályog is Nyugat-Európában reneszánszát éli, egyre több helyen alkalmazzák egyes tulajdonságai miatt akár kiegészítő anyagként. A természetközeli és kevés energiát igénylő technológiák aktualitását a klímaváltozás és az energiakrízis időszakában nem különösebben kell indokolni. Ezen építési módok előnyeit jóval kisebb környezetszennyező hatásuk, alacsony beépített energiájuk és jóval kedvezőbb egészségügyi, tájökológiai hatásuk teszik vonzóvá.

A vályogos építési technikák között három fő csoportot különböztethetünk meg: a falazott, a monolit és a kitöltő jellegűeket. Mindhárom csoportnak vannak a kortárs gyakorlatban továbbélő technikái, de legkevésbé talán a monolit technikák maradtak alkalmazásban. Kivétel ez alól a vertfal (rammed earth), főként a gépesíthetősége miatt. Magyarországon a vertfal reneszánsz még nem indult be, ellenben tovább él egy másik monolit technika, a rakott sárfal, de ennek az épületfizikai tulajdonságai még nem kutatottak. A kutatás arra kereste a válaszokat, hogy miként feleltethető meg ez az építési mód a mai műszaki követelményeknek.

A kutatás további célja volt, hogy a rakott sárfal létjogosultságát bemutatva egy referencia ház tervei is elkészüljenek. Ezen tervezési dokumentumok mellé költségkalkuláció is készült, mellyel a szerzők a piaci viszonyoknak igyekeztek megfeleltetni ezen építési módot.

Az eredmények tükrözik a tapasztalatok útján szerzett és szakirodalomból ismert megállapítást, miszerint mindennek van jó és rossz oldala. A rakott sárfal, mint más vályogos falak, kiegészítésekkel de megfeleltethető a mai műszaki követelményeknek, s így helye van a környezetbarát építési módok között.

Szabályozás bemutatása (miért indokolt a kutatás)

A környezeti fenntarthatóság miatt kiemelten kezelendő természetes építési anyagok építésjogi szabályozása sokat javult az elmúlt években Magyarországon, de még mindig vannak fejlesztésre szoruló területek.

Jelenleg az alábbi jogszabályok definiálják a természetes építőanyagok használatának alapvető kereteit Magyarországon:

1. Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete [1],
2. a 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet [2],
3. 1997. évi LXXVIII. törvény [3],
4. a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) [4].

Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011 EU Rendelete az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról kiterjeszti a környezeti fenntarthatóság követelményét minden építőanyagra vonatkozóan. A követelményeket kielégítő megoldások keresése felértékeli a természetes anyagok használatát és az újrahasznosítást, valamint a bontott építőanyagok alkalmazását. Ezzel a természetes építőanyagok a korábbi "tűrt" kategóriából a "támogatott" kategóriába kerültek át.

A fent nevezett EU jogszabályban megfogalmazott értékváltás az OTÉK 50. §-ba beépülve megjelenik a hazai szabályozásban is:

A fenntarthatósági szempontok jogszabályi hangsúlyozása okán immáron alapvetően kedvező a természetes építőanyagok Európai Uniós megítélése. Ezek beépíthetősége, betervezhetősége során viszont nagyon fontos a megfelelő fogalomhasználat. A 305/2011 EU rendelet definiálja az ‘építési termék’ fogalmát (I.2.1. pont), a 275/2013 kormányrendelet pedig külön fogalomként definiálja a ‘hagyományos vagy természetes építési termék’-et (2.§ 11. pont).

Az építési folyamaton belül két különböző fázisban kell vizsgálnunk az eljárási szabályokat:

• megfelelő tulajdonságú termékek kiválasztása (a tervezés fázisban).
• beépítésre kerülő termékek megfelelőségének igazolása (a kivitelezés fázisban).

Megfelelő tulajdonságú termékek kiválasztása:
A betervezett termékekkel szemben a tervezőnek rögzítenie kell, hogy azok milyen teljesítményűek kell legyenek, hogy az épület rendeltetésszerű működése biztosítva legyen. Az elvárt teljesítményadatú építési termékek kiválasztása a tervező kötelessége. Ez egy építési termék esetében annak alapvető jellemzőire vonatkozó elvárt teljesítmény műleírásban való megadásával történhet. Az olyan épületszerkezetekre pedig, amelyek több építési termékből helyszíni építési tevékenység révén keletkeznek, a tervező az adott szakterület műszaki előírásai szerint kell igazolja azok megfelelőségét. (275/2013 Rend. 3. § (1) és (4) bekezdések)

Beépítésre kerülő termékek megfelelőségének igazolása:
A tervezési fázis során meghatározásra kerülnek a beépítendő termékek elvárt teljesítmény adatai. Az így meghatározott követelményeknek való megfelelést a beépítés során igazolni szükséges.

Egy természetes építési termék/technológia esetében erre alapvetően három lehetőség van:

• I. Európai műszaki engedéllyel (ETA) rendelkező termékként történő beépítés.
• II. Nemzeti Műszaki Értékeléssel (NMÉ) rendelkező termékként történő beépítés.
• III. Felelős műszaki vezető (FMV) által történő igazolással történő beépítés.

Az I. és II. típusú igazolás során a jellemzően nagyobb mennyiségben gyártott termékekről (pl. zsákos vályogvakolatok) teljesítmény nyilatkozat kerül kiállításra a gyártó és egy minősítő szervezet közreműködésével. A jóval egyszerűbb III. típusú megfelelőség csak speciális esetekben alkalmazható, amely eljárással a kisebb mennyiségben helyszínen előállított termékek beépítését szerette volna lehetővé tenni a jogalkotó (pl. helyszíni vályogvakolat).

Érdemes ismét kiemelni, hogy az építés helyszínén, a tényleges kivitelezési, szerelési munka során létrejövő végleges szerkezetek, illetve maga a kész építmény nem tartozik az építési termék fogalma alá. A kivitelezés folyamatáért és a kész épületért a felelős műszaki vezető felel. Az ő feladata, hogy az egyedi, hagyományos, természetes, bontott vagy műemléki épületbe beépített építési termék beépítése esetében azok elvárt műszaki teljesítményeknek való megfelelését az építési naplóban – az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet szerint – tett nyilatkozattal igazolja.

Fontos kiemelni, hogy az igazoláshoz szakértő, szakértői intézmény vagy akkreditált laboratórium bevonása nem minden esetben opcionális. A 275/2013 kormányrendelet 7. § (3) értelmében a teherhordó szerkezetek esetében például kötelező. [2]

A szabályozási környezet értékelése:
Az üzemben gyártott vályog termékekre vonatkozó teljesítménynyilatkozat kiállításának folyamatát leegyszerűsítené, ha a gyártó maga is nyilatkozhatna terméke műszaki tulajdonságairól. Ilyen eljárást ismer a 305/2011 EU rendelet (V. melléklet 1.5 pont), illetve ismertek a jelenleg már érvényüket vesztett hazai szabványok (MSZE 3576-1/2).

Ennek hiánya azt eredményezi, hogy az országban jelenleg csak nagyobb építőanyag gyártók, jellemzően téglagyárak gyártanak forgalmazható vályog termékeket, a piacon kapható zsákos vályogvakolatok többi része pedig jellemzően import áru. A vályog építőanyagok környezetterhelését jelentősen megnöveli, ha nem a felhasználás közvetlen környezetében kerülnek előállításra. [101]

A megfelelőség igazolás III. típusú kiállítása sok esetben túl nagy felelősséget hárít a felelős műszaki vezetőre, hiszen ő a kivitelező alkalmazásában áll, s így fennáll a veszélye annak, hogy a megfelelő ütemű kivitelezés érdekében nem megfelelő minőségű anyag vagy technológia kerül alkalmazásra. Ezen felül a jogszabályokban nincs megjelölve, hogy a megfelelőség megállapítására milyen vizsgálati módszereket lehetne vagy kellene alkalmaznia az egyes esetekben a felelős műszaki vezetőnek.

Így a felelős műszaki vezető kiállásán múlik, hogy egy feszítettebb kivitelezési ütemezés esetén rászánja-e a kellő időt a megfelelőség kellő vizsgálatára, az optimális keverék megtalálására, vagy ezek mikéntjét illetően minden iránymutatás nélkül hagyja a kérdést.

Nem állnak rendelkezésre a tartószerkezeti méretezést lehetővé tevő számítási szabványok és számszerű adatok. Az idő próbáját kiállt szerkezetek, mint például a monolit jellegű teherhordó vályogfalak (rakott fal, vertfal) alkalmazása különösen nehézkes (4. ábra), hiszen ezek méretezésére és megfelelőségének igazolására nem találunk jogszabályban definiált módot. A méretezés esetében hiányzik az alkalmazandó módszerek megjelölése, s a megfelelőség igazolása esetén az sincs definiálva, hogy a fal egy részét vagy egészét, illetve hol és milyen készültségi fázisban kellene vizsgálni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy tervezett rakott fal vagy vertfal esetében sem a tervezők, sem az építést felügyelők, ellenőrzők kezében nincsen definiált eszköz, hogy azt méretezzék vagy a megfelelőségét igazolják.

A szabályozás fejlesztésének javasolt irányai:
Fontos előrelépést jelentene, ha a vályog építési termékeket gyártók bizonyos esetekben tanúsító intézet bevonása nélkül is kiállíthatnának teljesítménynyilatkozatot saját termékükről. Természetesen kell megfelelő szakmai dokumentum, amelyben a releváns műszaki tulajdonságokat, vizsgálati módszereket definiálják. Ez a dokumentum lehet a megjelenés alatt álló Irányelv fejlesztése, vagy a 2012-ben kiadott MSZE 3576-1/2 szabványok aktualizálása és megjelentetése nem csak két évig érvényes előszabvány, hanem hosszabb ideig hatályos szabvány formájában. Az aktualizálás során a következő feladatok elvégzése szükséges:

1. a jogszabályi hivatkozások aktualizálása,
2. az alkalmazási területek pontosítása,
3. a teljesítménynyilatkozat kiadás módjának aktualizálása, rögzítése,
4. teljesítménynyilatkozat minták megfogalmazása.

Az említett szabványban lehetne definiálni, hogy a helyszínen gyártott, tartószerkezeti funkcióban használt elemek vizsgálatakor milyen vizsgálatokat, milyen szakértőt, vagy szakértő intézetet kell dokumentáltan igénybe venni, teljesítve a 275/2013 Rendelet 7. § (3) bekezdésének előírását.

A jelenlegi jogszabályi környezet szabta korlátokon túlmenően szükségesek tudományos-műszaki fejlesztések, vizsgálatok is - mint e jelen kutatás tárgya - amivel a legkritikusabb, helyszínen gyártott monolit falak (pl. rakott fal, vert fal) is mérnöki módszerekkel tervezhetők lennének. A betontechnológia mintájára érdemes lenne olyan kísérletek és tudományos módszereken alapuló méretezési módszerek kidolgozása, amivel a keverési minták alapján lehetne meghatározni elkészült falszerkezetek teherbírási tulajdonságait. Az eredmények alapján újfajta szerkezetek építése is mérnökileg tervezhetővé válna. Addig, amíg ezek a tudományos-műszaki eredmények megszületnek, fontos lenne jogszabályban kimondani, hogy a történetileg bevált szerkezetek mely szituációban és miként alkalmazhatók (pl. földszintes, max. 5.00 m traktusmélységű teherhordó falak építhetők 45 cm vályogtégla, 50 cm vert fal, vagy 60 cm rakott fal technológiával).

Üdvözlendő lenne továbbá a nemzetközi példákhoz hasonlóan szakképzési formákat indítani, ahol a vályog- és természetes alapanyagú építésre vonatkozó gyakorlati ismeretek valamilyen igazolással is bizonyítottan átadásra kerülhetnek, ilyen módon minősített kivitelezők hálózata volna létrehozható.

-

Cikkünk második részében ismertetjük, hogy milyen vizsgálatoknak vetettük alá a sárfalat, milyen eredményeket kaptunk és azt, hogy ezek alapján milyen válaszok körvonalazódnak az eredeti kérdésre, miszerint megfeleltethető-e ez a technika a mai elvárásoknak.

Bihari Ádám, Medvey Boldizsár, Gáspár János, Miklósi Mátyás

[1]  305/2011/EU: Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011 március 9) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

[2]  275/2013 (VII 16) Kormányrendelet az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól.

[3]   ÉTV: 1997 évi LXXVIII törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

[4] OTÉK: 253/1997 (XII 20) Kormányrendelet az Kft.zágos településrendezési és építési követelményekről

Szerk.: Hulesch Máté