Utópikus realizmusok IX. – Kuehn Malvezzi: Munkaügyi központ és termelőház

Oberhausen poszt-indusztriális városának történelmi központjában olyan épület született, mely egyszerre szolgál adminisztrációs központként, a városi mezőgazdasági termelés kutatóterepeként, a piactér új vertikális kitelepüléseként és nyilvános kilátóplatformként. A Kuehn Malvezzi a szokatlan funkcionális mixet egy racionálisan szerkesztett, karakteres térhálózatba öntötte, mely katalógusszerű klisék felvonultatása helyett valódi alternatívát nyújthat a társadalmi és környezeti fenntarthatóság mellett elkötelezett közösségnek.

Hibrid
Oberhausen történelmi városa egykor Európa egyik legnagyobb bánya- és gépipari vállalatának, a Gutehoffnungshüttének adott otthont, de az 1960-as években kezdődő gazdasági válság hatására sorban bezártak a munkahelyek. A Gutehoffnungshütte ipari üzemét az 1990-es évek elején bevásárlóközponttá és plázává alakították, mely ráerősített a város központjának kiüresedésére és kommercializálódására. Az Altmarkt térrel szomszédos helyszínen kulcskérdés volt, hogy milyen programmixszel lehetséges a városi sűrűség megőrzése mellett, olyan, a közösségi életre pezsdítő hatással bíró beavatkozást végrehajtani, mely hosszútávon a gazdasági szerkezetváltás lehetőségét is magában hordozza.

2014-ben a város ingatlankezelő társasága olyan fejlesztési javaslattal állt elő, amely két eltérő funkciót integrál az új épületben: egy munkaügyi központot és annak a tetejére telepített, városi mezőgazdasági termelésnek otthont adó üvegházat, melynek tereit részben a Fraunhofer Institute for Environmental, Safety and Energy Technology, kutatással foglalkozó vállalata használhat kísérleti laborjaként. Az épület változatos, újra felfedezett hagyományos tevékenységeknek szolgál helyszínéül: a városi mezőgazdaságtól a digitális kézművességen keresztül, a kisüzemű termelésen át, a prekár kulturális munkavégzésig. Az új épület lehetőséget nyújt, hogy a város központjához közel történjen az élelmiszerek megművelése, feldolgozása és elosztása. A projektet a Nationale Projekte des Städtebaus (Nemzeti városfejlesztési program) keretében finanszírozták. A Kuehn Malvezzi az atelier le balto tájépítész irodával együttműködve – az egyébként is innovatív programot – a vertikális kert provokatív koncepciójával toldotta meg, mellyel 2016-ban elnyerték az épület tervezésére kiírt pályázatot.

Rácsfoszlány
Az épület koncepcionálisan és vizuálisan egy egységes és monoton raszterre épül, így kitöltve a város szövetében keletkezett űrt. A visszalépcsőztetett struktúra a konkrét városi helyzetekre érzékenyen reagálva szakad meg, de ezzel együtt a folytathatóság érzetét kelti. A testes téglaépület homlokzatát a nyílászárók teszik ritmusossá, mely mögött a munkaügyi központ és irodák kapnak helyet. A gáláns, nagyvonalú belsőt egy raktár logikus, egyszerű, de tágas elrendezése jellemzi. Az építészek a gépészet eltakarása helyett a terek méretét és minőségét vették figyelembe, az így megvalósult látszó betonszerkezetek és gépészeti megoldások szintén az ipari hatást erősítik. Az irodaépület tervezésénél elsődleges szempont volt az átalakíthatóság kérdése, mely viszonylag egyszerű eszközökkel változtatható élettérré, így a jövőben a belvárosi élet és munka változó kombinációja valósulhat meg.

A tömör, téglával borított épületrészt egy áttört vertikális kertből és nyeregtetős üvegházakból álló könnyűszerkezetes struktúra szövi be. Az elrendezés szigorú, univerzális karakterét a horganyzott acélból legyártott szabványosított elemek adják, melyek az irodák ablakán, a vertiákális kert növénnyel befuttatott pergoláján és az üvegház fémrácsán is visszaköszönnek. A moduláris megoldások egyfelől vizuálisan összekötik az épülettömböt, másrészt hozzájárulnak a gazdaságos építéshez és a hatékony üzemeltetéshez.

Városi termelés
A belső udvar köré U-alakban rendeződő tetőtéri üvegházakat az önkormányzat működteti, mely bizonyos keretek között a köz számára is hozzáférhető. A három klimatizált teret gördülő növényasztalok tagolják, melyek különböző módszerekkel – Ebb and Flow rendszer, vízmedence és piramisszerű termesztőágyak felhasználásával – salátanövények, fűszernövények és eper termelését teszik lehetővé. A Fraunhofer Intézet kutatásra szánt területét a Friedrich-Karl-Straße mentén helyezték el. A vállalat az élelmiszertermelés optimalizálását szolgáló technikai rendszerek fejlesztésén dolgozik, melyhez a negyedik emeleten található szeminárium- és konferenciaterem további lehetőségeket kínál. Az épület esetében innovatív módon integrálták a gépészeti rendszereket a növények termelését elősegítve. Az alsó terekből kiszívott levegő az üvegházba kerül, ahol a hulladékhő és a CO2 elősegítheti a növények növekedését. A tetőkről összegyűjtött esővizet egy ciszternában gyűjtik össze, melyet a növények öntözésére használhatnak. A mosogatókból és mosdókagylókból származó szürke vizet kezelik és újrahasznosítják, részben az irodaházban található WC-k öblítésére, részben a függőleges kert öntözéséhez. A kutatási területen a szennyvízfajták elkülönített gyűjtésével a kertészeti termelésben való felhasználás lehetőségeit vizsgálják.

Városi promenád
Az áttört hatású vertikális kert térben és vizuálisan is összeköti a tradicionális piacteret – az épület tetőterén elhelyezett üvegházakban folyó – mezőgazdasági termeléssel, és egy sávban felnyitja az épülettömböt a hársfákkal szegélyezett piactér felé. A fedett-nyitott acélvázas szerkezetben egy az üvegházakhoz és a belső kerthez vezető – lépcsőket, teherliftet, pódiumokat és ülőhelyeket magában foglaló – promenád található. A kúszónövényekkel végigfuttatott lugas hatásos városépítészeti elem, mely a régi és az új tájtípusokat célzottan ötvözi egy közterületen, új kilátásokat nyitva a városra.

A földszinten olyan magas tűrőképességű növényeket ültettek, mint a bíborszínű vadszőlő, a közönséges komló vagy a kúszó hortenzia. A kertet és a belső udvart kisebb cserjék és talajtakaró növények ágyása jelöli ki. A kert minden emeleten új növényekkel – csokoládészőlővel, kopasz kivivel és himalájai klematisszel – egészül ki, amelyek a növényvályúkból másznak fel, és teszik a séta élményét még változatosabbá és gazdagabbá. Ezen a ponton padok invitálják az embereket, hogy onnan élvezzék a térre és a belső kertre nyíló kilátást. A tetőn lévő üvegház és tetőterasz a sétaútvonal csúcspontja, ahol megvásárolhatók az épületben megtermelt árucikkek.

A belső udvar a térkompozíció fontos eleme, mely a különböző szintekről más-más hangulatú kilátást kínál. A munkaügyi központ földszinti előcsarnoka közvetlen kapcsolattal és udvarra nyíló kilátással rendelkezik a kerttel, melynek burkolata 60 cm-es magasságkülönbséggel elterített önkötő kavicsfelület. A hullámzó talajformálás szárazabb és nedvesebb zónákat képez, és megfelelő élőhelyet biztosít a különböző növények számára, valamint kiemeli az évelők, cserjék, páfrányok és fűfélék színeivel és levélszerkezetével való játékot.

Regionalizmus és univerzalizmus
A hibrid épület megformálásának és részletképzésének köszönhetően érzékenyen viszonyul a szomszédos épületekhez, és nyújt progresszív, felszabadító építészeti választ. A klinkertégla megeleveníti a város húszas éveiben megvalósult középületeit: Ludwig Freitag városháza épületét, Otto Scheib Bert-Brecht épületét és Peter Behrens Gutehoffnungshütte raktárépületét (jelenleg LVR Múzeum).

Az építészek a katalógusszerű, termékesített megoldások elutasításával, elkötelezett szellemi munkával, univerzális elvekre és a történelem során felhalmozott tudásra támaszkodva, elmélyülten terveztek, mely az elkészült alkotás arányrendszerében, térszervezésében és csomópontjaiban is visszaköszön. Az épület úgy illeszkedik a városhoz, hogy közben újrakeretezi azt; önmutogató szerzői aktus helyett érzékenyen jelenít meg valamit a helyszín történelméből, miközben radikális – könnyen átalakítható, logikus, költséghatékony, de játékos – életteret hoz létre. A tervezők az épület struktúráját meghatározó rasztert, a terek programozását és a felületképzéseket külön-külön, de egy cél érdekében kezelték. A végeredmény egy precízen kivitelezett, a múlt ipari hangulatát megidéző városi fórum, mely építészeti nyelvével hatással van a lakosok kollektív emlékezetére. A tömör és filigrán struktúrák játéka egyszerre működik a közösség szimbólumaként és szolgál konténerként a benne kibontakozó alternatív, kísérletező életformának.

Borenich Levente

A cikksorozat szövegeinek gondozását köszönöm Monti Elvirának!

A cikksorozat címét Davide Tomasso Ferrando Realismoutopico című blogsorozata inspirálta.