Műjég és tó-rekonstrukció

Plusz a városligeti műemlék épület felújítása a II. világháborúban elpusztult szárny visszaépítésével. A Mányi István Építész Stúdió terve.

A rekonstrukciós és építési feladatok
A városligeti térségbe ágyazódó létesítmény együttes megújításának alapvetése a rekonstrukciós és új építési feladatok összhangjának megteremtése. Előbbieknél karmesterként működik az eredeti értékrend, utóbbiaknál egy technikai feladatnak a környezettel harmóniában történő megoldása a feladat. Ez nem jelent minőségi rangsorolást, hanem a kijelölt feladathoz rendelt különböző tartalmú és formájú eszközök egységes minőségű megválogatását és egymáshoz rendelését. A jégkészítés technológiai épülete 2006-ban elkészült. Ma a műemlék korcsolyacsarnok és a pályarekonstrukció van napirenden.

 

 

Térszín alatti technológiai épület
A technológiai épületet a domborzati viszonyokat kihasználva, –1,5 m mértékű terepkorrekciókkal térszín alatt helyezték el, a technológia által igényelt méretekkel. A tóra tájolt főhomlokzata, vízszintes osztású változó szögbeállítású alu-lamellázattal védett fal- és üvegszerkezet. Bejáratai a gazdasági – kiszolgáló útról megközelíthető udvarból nyílnak.

A Korcsolyacsarnok rekonstrukciója és környezetének rendezése
Bontásra kerülnek az épület környezetében burjánzó árusító pavilonok, a provizórikus teraszlefedések és azok az utólagos átépítések, beton előlépcsők, amelyek méltatlanok a környezethez.

 

 

Környezetrendezés – forgalomszervezés
A tervezett gyalogosforgalomra méretezetten alakítják ki az épület közvetlen környezetét. A tóparton a téli–nyári használatnak megfelelő, korcsolyabarát burkolat készül. Az eredeti formában visszaépített szárnyépülethez kapcsolódóan lépcsőn és rámpán egyaránt lejutási lehetőség lesz a tópartra. Ideiglenes ellenőrző kaput telepítenek a téli üzemmódhoz és korlátozásmentes megközelítést a nyári szezonra. Új feljáratok létesülnek az Olof Palme sétányra néző teraszokhoz (információs bázis és étterem), valamint új úttest-csatlakozás a gazdasági udvarhoz. A korcsolyacsarnok és pályalétesítmények gazdasági forgalmához a Műcsarnok mögött rávezető út készül. A működéshez szükséges gépkocsi-parkolás a Dózsa György úti parkolóban biztosított.
A rekonstrukciós tervezést alapos épületfelmérés és részletes diagnosztika előzte meg, és a terv figyelembe veszi a Műemléki Tudományos Dokumentáció kutatási eredményeit és ajánlásait. A díszterem eredeti állapotba történő visszaállítása ismeretek hiányában nem teljesíthető felvetés, mert egyetlen gyenge minőségű korabeli fotó ezt nem alapozza meg. A mai állapotában teljesen lesilányodott belső pedig sajnos nem ad elég támpontot ehhez a munkához.

A helyreállítás célja itt az eredeti nyílászárók megtartásával, modern hangvételű, többcélú használatnak megfelelő rendezvényterem létrehozása.

Az eredeti tervek szerint visszaépítik a háborúban megsemmisült szárnyépületet. Az újjáépítésnél ugyanazokat a műszaki megoldásokat alkalmazzák, amelyeket a rekonstrukciós részeknél. A sétány szintjén Idegenforgalmi Információs Központot, a tóterasz szintjén többcélú közönségszolgálati tereket létesítenek a visszaépített szárnyban. Egyedi feladatot képez a meglévő szerkezetek megerősítése, amelyekre a teljeskörű szerkezetvizsgálat eredményeként kerülhet sor.

 

 

A műemléki helyreállítás fontosabb elemei

• az elpusztult északi szárny újjáépítése;
• az eredeti térstruktúra helyreállítása;
• a homlokzatok teljeskörű rekonstrukciója;
• a még fellelhető részletek, szerkezetek gondos restaurálása, mintavétellel történő újraképzése.

Az eredeti helyreállítását tervezik a következő részeknél

• északi, neobarokk tereplépcső;
• patkóíves árkádok torzfejes zárókövei;
• Palladio-motívum felett az ablak-szemöldökök;
• a főpárkány fogsor dísze;
• az egylet címere;
• a kupolák, a központi kupola fióktornyai, oldalsó oromzatai, kupolacsúcsok;
• sarokkupolák csúcsai és ablakaik;
• a szárnyak íves árkádjai felett a bimbós zárókövek, az egyenes záródásúak felett a maszkos zárókő, a keretezések;
• a szárnyak mellvédjeinek kazettás tagolása;
• a pavilonkupolák ablakai és csúcsdíszei;
• a homlokzati ablakok rekonstrukciója az eredeti osztásrenddel;
• sávozott homlokzati vakolat;
• a sétány felől a Paulheim terv szerinti rekonstrukció;
• az előcsarnok oszlopai és a balluszteres mellvéd;
• a belső ajtók és szopraportáik;
• az étterem mennyezetének geometrikus pálcadíszei.

Az eredeti minták és tervek alapján az épület visszanyeri eredeti értékrendjét.

 

 

---

A Városliget kapuja
(Városligeti műjégpálya pálya- és épületegyüttes rekonstrukciója)

vezető tervező: Mányi István
építész munkatársak: Gáti Attila László, Matúz Melinda, Molnár Judit, Kardos Gábor, Pantó Áron - Mányi István Építész Stúdió Kft.

belsőépítészet: Nóbik Orsolya, Szilvási Attila
statika: Szabó Lajos
épületgépészet: Kordé S. Csaba
elektromosság: Szabó László
IT technológia: Csányi István
közmű: Szalkai Béláné
közlekedés: Frikker Gizella
környezetrendezés: Mohácsi Sándor, Gyüre Borbála
hűtéstechnika: dr. Csury István
szigetelés: Méhes György, Vaszary Miklós
szakipari részlettervezés: Farsang Attila, Barta Ferenc
akusztika: Kotschy András, Venczel Sándor

generáltervező: Radiáns Pest Megyei Területfejlesztő Kft. - ügyvezető: Herald László

tervezés éve: 2008 - 2009
kivitelezés éve: 2010 - 2011

bruttó szintterüleet 5.356 m²
beruházási költség: 4,7 milliárd

építtető: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal
projektmenedzser: Sport Ügyosztály - Szabó István ügyosztályvezető

kivitelező: Hérosz Építőipari Zrt.

---

Az épület történetéről
A Hasznos Mulatságok című folyóirat 1833-as évfolyamában beszámol a Városligeti tó melletti „pesti jégszobáról", ami egyszerű fabódé volt. Az 1860-as évek végéig állhatott, de nem a jelenlegi korcsolyacsarnok helyén, hanem az Állatkerttel szemben. A korcsolyázás iránti érdeklődés fellendülésével – ami Kresz Géza orvos tevékenységének volt köszönhető – ez hamarosan már szűknek bizonyult. 1869. december 2-án alakult meg a Budapesti Korcsolyázó Egylet Andrássy Manó elnökletével. 1872-ben 40.000 Ft értékben részvényeket bocsátottak ki, hogy az egyletnek új helyiséget és a közönségnek csarnokot építsenek. A tervek elkészítésére a pályája kezdetén álló Lechner Ödönt (1845–1914) kérték fel, aki 1911-es Önéletrajzi vázlatában mint egyik legsikerültebb alkotására emlékezett vissza az akkor már lebontott épületre.

A közvetlenül a tóparton álló neoreneszánsz stílusú, kétszintes épület alsó szintjét a park felől a feltöltés takarta. A háromrészes épület középrésze a park felé félköríves, a két nyolcszögű sarokpavilont egy szakaszos keskeny árkádív kapcsolta a középrészhez. Az épület pillérei között a határoló falak és az összekötő árkádívek faszerkezetűek voltak. Az 1874-ben megnyitott korcsolyacsarnok mennyezetét 1891-ben Stummer Károly építőmester átalakította. Hofhauser Antal tervei alapján 1887-ben egy újabb, teljesen faszerkezetű épületet emeltek, helye még nem tisztázott.

 

 

Az 1890-es évekre az egylet tagjainak száma megközelítette a nyolcezret, ezért a korcsolyacsarnok szűknek bizonyult, és az épület faszerkezetű részei a többszöri tatarozás ellenére folyamatosan pusztultak. Az új épület terveinek elkészítésére id. Francsek Imre (1864–1920) a Fővárosi Közmunkák Tanácsa építésze kapott megbízást. Francsek tervei szorosan kötődnek a régi épület elrendezéséhez, de az épület stílusa az új divatnak megfelelően már neobarokk lett. Megtartotta a középrész földszintjét a kétkarú íves lépcsővel, az új épület középső szakaszának szélessége a tó felől megegyezik a régi épülettel, az axisok száma is azonos, a részletformák is a Lechner épületről valók, például a földszinti patkóíves árkádok és az emeleten Palladio-motívum. Ám minden sokkal egyszerűbb, mint ahogy a földszint rusztikus vonalkváderezése is. A tó felé nagy félkörívvel megnyitott zenekari tér fölé Francsek kupolát emelt. Az épület park felőli homlokzata kevésbé emlékeztet a Lechner-féle épületre, a félköríves szakasz kevésbé ugrik ki a homlokzatból, mert ebben az irányban egy traktussal bővítették az épületet. Az újonnan épített egyszintes, a régiek mintájára szintén nyolcszögletű sarokpavilonokat földszintes, háromtengelyes, egy traktus mélységű szárnyak kapcsolják a főépülethez, nyitott terasszal a tetejükön. Az építés 1893. júniusában kezdődött és az év decemberében adták át.

Az 1896-os Millenniumi kiállításra valószínűleg Francsek tervei alapján alakították át a Folyamhajózás és -szabályozás pavilonjává. Ekkor készült az emeleti teraszok lefedése, amelyek oldala ekkor még mindkét irányban nyitott maradt. 1905-ben Francsek tervei alapján a sarokpavilonok magasságát megnövelték, és födémmel két szintre osztották. Az öltözők bővítését két alkalommal is tervbe vették (1915-ben a park felé), de ezek a tervek valósultak meg.

Az 1920-es évekre a városligeti korcsolyapálya korszerűtlenné vált, mivel az időjárás szeszélyétől függött, hogy lehetett-e használni, ezért felmerült a műjégpályává alakítás szükségessége. Az ehhez szükséges gépek elhelyezéséhez az épületet bővíteni kellett. Az engedélyezési terveket ifj. Paulheim Ferenc építész 1926 júniusában készítette. A bővítést Paulheim úgy oldotta meg, hogy a szárnyakat a sarokpavilonokra megtükrözte, de az új szakasz ívesen a tó felé fordul, végeinél íves, földszintes bővítménnyel. A tó felőli homlokzat új szakaszának tagolása a Francsek-féle homlokzat folytatása. A Park felőli oldalon az egykori sarokpavilonok homlokzatát, hogy hangsúlyos jellegét megszüntesse, leegyszerűsítette. A bal szárnyban helyezték el a gépházat, a jobb szárnyban több irodai és öltözőhelyiség kialakítására került sor. Az 1930-as években az emeleti teraszt a tó felől beüvegezték. A háborúban a jobb szárny Paulheim által épített szakasza súlyos sérüléseket szenvedett, és lebontották.

A korcsolyapálya utolsó, nagyléptékű felújítása 1954-ben történt a tó medrének rendezésével, a fenékbeton teljes tóterületre történő kiterjesztésével. A korcsolyapálya szerkezete betonba ágyazott acél csőhálózat, amelyben a közvetítő közeg nátriumklorid vizes oldata. A korcsolyapálya betonfelülete és az acél csőhálózat 12–15 évenként tönkrement. Ennek oka, a közvetítő hűtőközeg és a pályát nyaranta elárasztó víz agresszivitása. A felújítás során – megtakarítva a tönkrement beton feltörését – az új hűtőcső a korábbi pálya tetejére lett fektetve és betonozva. Ennek következtében a korcsolyapálya betonjának vastagsága helyenként megközelíti a 90 cm-t is. A felújítások során több ízben változott (nőtt) a pálya alakja, ezért a beton vastagságánál lényeges eltérésekre is lehet számítani. A betonpálya hossztengelyének irányában, a két végpont között 10 cm szintkülönbség mérhető. Ez jelenleg nemzetközi normák szerinti versenyek rendezésére a pályát nem teszi alkalmassá.

A Korcsolyacsarnok jelenlegi állapota
A Korcsolyacsarnok jelenlegi használata funkcionálisan ésszerűtlen, az épület alulhasznosított. A Korcsolyacsarnok épülete az eredeti tervekhez képest csonkult; a szimmetrikusnak szánt épület Kós Károly út felőli oldala rövidebb és keskenyebb, mint az átellenes megfelelője. Az épület alsó, a tóparthoz csatlakozó szintjének mintegy 40-45%-át gépészeti helyiségek foglalják el.

Az emeleti rész nagyobbik szárnyát irodák, sportolói öltözők foglalják el, az előttük húzódó teraszt hasznosíthatatlanná téve.

A rövidebb oldalszárnyban (két szinten) egy étterem és főzőkonyhája található, jól hasznosított terasszal. Az étterem külön gazdasági és vendégforgalmi bejárattal önálló életet él, az épületen belül fedett–zárt kapcsolat a Korcsolyacsarnok vendégforgalmi részével nincs. A földszinti padozat az alapok között jelentős mértékben megsüllyedt. Az épület tartószerkezetei megerősítendők, tetőszerkezete, héjalása, belső fal- és padlóburkolatai avultak, teljes felújításra, cserére szorulnak.