Művészeti alkotás a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola új diákotthonához

Deli Ágnes - "Istenfa" c. pályaműve

Deli Ágnes - "Istenfa" c. pályaműve a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Mátrai úti új diákotthona előtti parkhoz, a Magyar Universitas Program keretén belül kiírt képző- és iparművészeti pályázatra.

---

---

Műleírás

"Kerek egy ég alatt kerek egy Istenfa
Kerek Istenfának szép tizenkét ága
Szép tizenkét ágán ötvenkét virágja
Ötvenkét virágján három aranyalma"
/ népköltés/

Az Istenfa: az esztendő
Tizenkét ágat ereszt: a hónapokat
Ötvenkét virágot nyit: a heteket
A három aranyalma amit terem:
A húsvét, a pünkösd és a karácsony.

A szimbolikus gondolkodásmód, a köznyelvi képes beszéd és a rajzolt jelképek évezredek óta az ember nélkülözhetetlen eszközei. Ezt az eszköztárat megismerni annyit jelent, mint a kultúra egyik fontos beszédét megérteni. A gondolat kifejezésének egyedül az emberre- adott esetben a magyar emberre - jellemző legfontosabb tulajdonsága-, mint minden jelé-, hogy helyettesít valamit. Az emberi kultúra elválaszthatatlan a jelek és a jelképek használatától. Jelképeink alakítják világunkat. A jelképek vállalásával a közösséghez való tartozásunkat hangsúlyozzuk. A ragaszkodást nyilvánítjuk ki általuk, igazodásunkat egy kultúra értékrendjéhez, az ideológiai vagy vallási ritualizált viselkedésformák követését, a csoporthoz tartozás tudatosítását. A jelképek rendszer e kultúra megerősítése. A magyar népművészet ornamentikáinak főeleme a növényi motívum, egyszerű, világos és átlátszó dialektika jellemzi. Ember-, és mitikus alakjait is geometrikus formákba vagy virágmintákba rejti. A pálma az "istenfa" alkotója, mert olyan fa, amelyet az ember mesterségesen termékenyít meg, miként a hímporzóval behintik a termővirágot. Isten fája a növény: Más néven: ebruta, istenfű, istenfa, abrutüröm, seprőruta. Hazája Kis-Ázsia és Európa déli része. A középkortól termesztik Európában. Fás tövű, dúsan elágazó, sallangos levelű ürömfaj.

Az Istenfa ornamentikáról:
"A Krisztus előtti világ kedvelt, jelképes ábrázolása volt az "életfa", vagy "szentfa", amint azt a nyugati tudósok elnevezték. Mindkét név eléggé találó arra a mezopotámiai-szíriai díszre, amelyet az asszír-babilóniai, főniki- hittita emlékek oly sokszor ismételve elénk tárnak, azonban nekünk magyaroknak, külön elnevezésünk van reá az "Istenfá"-ban, mely név úgy látszik ősi hagyomány. A magyar elnevezés találóbb a nyugatinál, mert általánosabb, egyetemesebb... mivel az istenfa az istenek összességét, tehát a világteremtő, kormányzó és fenntartó erőt is jelenti és nemcsak ennek az erőnek egy megnyilvánulását: a termékenyítést, a teremtést. Hogy a szűkebb értelem mindig bennfoglaltatik az egyetemes jelentésében az istenfának, az kifejezésre jut Sámás napistennek az istenfa fölött lebegésével, minthogy a nap kelti életre az alvó életerőt, ő az élet fő forrása s így ő teremt." /Huszka József: A Magyar turáni ornamentika története/

Szobortervem ihletője tehát a népművészetben használt istenfa motívum. A mű természetesen ennek nem másolata, hanem gondolatébresztője. Művem saját interpretáció, a mai kor istenfája, sajátos formavilággal és anyaghasználattal.
A szobor anyaga alumínium. A mű alumínium lemezből, kivágás, majd hegesztés, csiszolás, cizellálás során készül. Méretei:500X500X500 cm.
A szobor betonalapozást igényel, melyre kavicságy, majd talajtakaró kerülne. A szobor környezetét mészkő lapokkal raknám ki kör alakban, a kövek közti hézagokban fű nőhetne. A mű körplasztika, egy szimbolikus fát ábrázol, tizenkét ággal, tetején három "almával". A fa törzse csonka kúp alakú, az ég felé mutat. A törzsből kinövő ágak spirálisan haladnak felfelé. Az ötvenkét virág, amely a heteket jeleníti meg, az ágakon, dombornyomás útján fog megjelenni. A kompozíció egy gömb-formába foglalható, amely a Földre, a Napra, a Teljességre utal. A mű létjogosultságához még egy adalék, hogy a kollégiumok ablakai a Mátra-hegységre néznek, melynek egyik csúcsát Istenfa-tetőnek /442m/ hívják. A Károly Róbert Főiskola két szállásépülete közötti park kitűnő helyszíne lenne a szobornak, amely egy centrumot, találkozási pontot jelölne ki. Formájával és világos szürke, sejtelmesen csillogó színével határozottan kiemelkedne a környezet zöldjéből, télen pedig fehérjéből. A modern épületek párbeszédbe kerülhetnének a nonfiguratív plasztikával.

Fotók és szöveg: Deli Ágnes