Nagyfesztávú csarnokok metamorfózisa - Alkotóhét a BME Ipar Tanszékén

A BME Alkotóhét 2011 keretében idén az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék is önálló programot hirdetett. A hallgatók négy korszakalkotó budapesti csarnoképületet ismerhettek meg, járhattak be és adhattak ötleteket újrahasznosításukra.

Az Építészmérnöki Kar tantervi rendjébe szervesen illeszkedő Alkotóhét keretein belül Tanszékünk az eddigiekben a műszaki szakirány tanszékcsoportjai által meghirdetett tárgyakhoz biztosított építészeti konzultációt. Az idei alkotóhét esetében azonban önálló tervezési feladatot is meghirdettünk. Négy budapesti történeti csarnoképületet választottunk ki, hogy az érdeklődők bepillantást nyerhessenek az építészet egy bizonyos határterületére, a nagy fesztávú ipari csarnokok komplex építészetének a világába, különös tekintettel e szerkezetek speciális téralkotó szerepére:

 

 

• a volt Nagyvásártelep vasbeton harántdongákból épített csarnoképülete a Ferencvárosban (Münnich Aladár, Obrist Vilmos – 1933);
• a volt Kábelgyár épülete Újbudán (Mátrai Gyula, Pászti Károly, Nagy Arisztid – 1960);
• a Hamzsabégi úti BKV autóbuszgarázs és -javító járműtelep-állomás vasbeton héjszerkezete alkotta csarnoka, ugyancsak a XI. kerületben (Dr. Menyhárd István, Padányi Gulyás Jenő – 1941);
• a Lágymányosi-öböl (Budapest XI. kerület) területén található volt Kelenföldi Erőmű 30 kilovoltos kapcsolóépülete a híres vezérlőteremmel (Bierbauer Virgil – 1927-29).

Eme úttörő jelentőségű, nemzetközi viszonylatban is ismert csarnokszerkezetek alkotta kvartett jelenlegi állapotában, több-kevesebb sikerrel keresi új funkcióját, ami megmaradásuk előfeltétele. A feladatkiírás e komplex problematika megoldására próbált meg fókuszálni, és a friss szemlélettel elkészített hallgatói ötletekkel alternatívákat nyújtani. A programot rövid felvezető előadás nyitotta meg, ahol a hallgatók általános szakmai tájékoztatást kaptak az épületekről, keletkezésük és megépítésük körülményeiről, majd épületlátogatás keretében ismerkedtek meg azok fizikai valóságával, építészeti, térbeli, funkcionális és tartószerkezeti rendjével. A helyszíni tapasztalatszerzést követően párokba rendeződve szabadon választhattak az épületek közül, és készítették el az állandó vagy ideiglenes jellegű újrahasznosításra vonatkozó ötleteiket, koncepcionális javaslataikat tartalmazó A2 formátumú tablójukat, amit azután az alkotóhét záróakkordját jelentő kiállítás nyilvánossága elé tártak. A beérkezett munkákat az oktatók közösen értékelték ki. A legjobb ötletek szerzői könyvjutalomban részesültek.

 

 

A feladat megfogalmazásával és útra bocsátásával célunk az volt, hogy a hallgatóság figyelmét ráirányítsuk építészeti és mérnöki kultúránk e méltatlanul elhanyagolt szegmensére. A kiválasztott épületek nem csupán az épített örökségünk értékes épületállományának, az iparosítás társadalmi rendszereken és korszakokon átívelő épülettípusának (ipari csarnokszerkezetek) korszakos hírvivői, hanem a mindennapjaink valóságában velünk együtt élő, valós építészeti-társadalmi problémák alanyai is egyben. Mindez együttesen olyan realitást jelent, amely konkrét fizikai létében, történetiségbe ágyazottságában egyaránt segíthet valós élményekhez kötni a hallgatóknak az egyetemi padsorokban tanult száraz ismeretanyagot, és segítheti általános tájékozódásukat is az építészeti kultúra gazdag világában.

 

 

Az alkotóhét munkájában Tanszékünk részéről Dobai János DLA tanszékvezető, Bartók István DLA, Békés Ádám, Szécsi Zoltán DLA és Vasáros Zsolt DLA tanár kollégák, míg a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék képviseletében Dr. Dulácska Endre és Dr. Medek Ákos tanár urak vettek részt.

Dobai János, Szécsi Zoltán