építészet : környezet : innováció

Német-Magyar Gazdasági Kamara átalakítása, bővítése

Kolba Mihályék meghívásos pályázaton vettek részt, három tervező csapat közül választották ki a Kolba és Társai Építészstúdió csapatukat. A vázlatterv rajzolgatása elhúzódott, számtalan változatot rajzoltak a Megbízójukkal együttműködve, a Német-Magyar Gazdasági Kamara épületeinek bővítése komoly fejtörést okozott mindkét részről.

Átalakítás előtt:

Német-Magyar Gazdasági Kamara több épületből álló ingatlanon található a Lövőház utca 30-ban. Két utcafronti száz éves eklektikus, Fsz.+1. emeletes magastetős ház belül nyaktaggal kapcsolódik egy nem régen emelt belső szárnyhoz, a környező épületekhez és egymáshoz zártsorúan kapcsolódik, a szomszéd házak sokkal magasabbak, eltörpülnek közöttük a Kamara épületei. Tágas belső több részből álló udvara üde színfolt a területen.

Nagyon érdekes az, hogy a Kamara utcára néző két épülete mintha ikertestvérek lennének, ugyanolyan magasságúak egyenlő párkánymagassággal, az eklektikus homlokzatuk stílusa, az ablakosztás ritmusa megegyezik, csak a homlokzati díszek kialakításában különbözik a két ház. Szinte zavaró ez a hasonlóság, ha ikertestvéreket látunk egymás mellett, akkor is zavarba jövünk a látványtól….

Lövőház utca magas belvárosias beépítésében feltűnően alacsony 50 m hosszú két „ikerhomlokzat” szigorú rendben végigfutó eklektikus homlokzati ablakainak katonás ritmusát csak a bejárati kapualj töri meg. Újabb meglepetés éri az embert, ha a kapualjon keresztül besétál a belső udvarra. A 100 évvel ezelőtti lakóházak puritán-egyszerű egy emelet magas kisvárosias gangos hangulata köszön vissza, az épületszárnyak látványa, homlokzataik igazi budapesti hangulatot varázsol az intézmény belső tereibe. A napjainkban épülő új irodaházak belső homlokzatainak udvarainak megszokott semleges semmitmondó architektúrája helyett, a régi lakóházak jellegzetes jegyeit hordozó, a különböző funkciójú kicsit kaotikus udvarok otthonossá és közvetlenné-kedvessé teszik ezt a helyet.

Német-Magyar Gazdasági Kamara, utcai homlokzat átépítés előtt, fotó: Vass Zoltán


Kapott tervezési program, vázlattervek, építészeti kialakítás:

Megbízónk a belsőépítészeti átalakítások mellett egy emeletráépítéssel bővíteni szándékozta az utcafronti épületeket. Nem az volt a cél, hogy érjük el a maximális beépítést, hanem egy visszafogott átalakításra, bővítésre gondoltak.

Az első skiccek után rögtön láttuk, ha egy szintet rárakunk a „házra”, a Kamara épületeinek 50 m-es utcafronti hossza és alacsony szintszáma miatt, ez alapvetően befolyásolja majd az épületek utcai-udvari homlokzatát, tömegét. Vázlattervek készítésekor érzékeltük azt, hogy Megbízónk hagyományos visszafogott architektúrát szeretne, fontos volt, hogy illeszkedjünk mind a környezethez mind épületünkhöz. (Úgy tűnik, „kevesebb gondunk lett volna” ha a történeti környezettől radikálisan különböző architektúrát illesztettünk volna az épületekre, véleményünk szerint nehezebb feladat illeszkedni, alkalmazkodni mai modern építészeti elemekkel-eszközökkel egy történeti architektúrához.)

A kapott tervezési program szerint iroda funkciót kellett az emeletráépítésben elhelyezni, a kapualjban egy új személybejárat kialakítása, a kapualj rendbehozatala, új belső kapu elhelyezése és belső helyiségek átalakítása, átcsoportosítása volt a feladatunk. 2006-ban már a konferencia termet és környezetét ill. az alagsori kávézót meg irodaterületeket terveink alapján átépítették, emiatt is voltunk ott a három meghívott építész csapat között. A funkcionális igények mellet Megbízónk számára elsőrendű volt végig a beruházás során, hogy költségek mértéktartóak maradjanak.

Szóba került a meglévő tetősík alatt, tetőszerkezetet lehetőség szerint megtartva, egy klasszikus tetőtér beépítés. Megbízóval együtt bizonyosodtunk meg arról, korrekt módon rajzokkal alátámasztva, hogy igaz nagyobb anyagi ráfordítással, de megéri teljesen elbontani a tetőt és egy új szintet építeni. Sőt ha már új szint lesz elhatároztuk, hogy egy „csarnok szerkezetet” rakunk a házakra, a meglévő épületek középfőfalain nem lesz alátámasztás, hanem a szélső szerkezeti falakra támaszkodó acélszerkezettel egy majdnem 50 m hosszú jól használható, belül bármikor átépíthető flexibilis irodateret hozunk létre. A „csarnok acélszerkezet” szigorú, azonos tengelytávolságban elhelyezkedő acéltartóinak méretrendjét be kellett helyeznünk a teljesen más ritmusú utcai és udvari homlokzati kiosztás, lépcsőház közé. Szerencsére a régi idők belső lakófunkcióihoz tartozó kéményeket el lehetett bontani. Dupla födémszerkezettel és álpadlóval tovább növeltük a bővítmény irodafunkciójának flexibilitását, viszont a WC-k a meglévők fölé kerültek (költségtakarékossági szempont).


Német-Magyar Gazdasági Kamara, fotó: Vass Zoltán


Az utcai homlokzaton teljes hosszban végigfutó bőséges bevilágítást adó függőleges ablaksávot terveztünk, amely a kismértékben - az eredeti párkánydíszítésekkel - megemelt térdfalra támaszkodik. A SCHÜKO sávablak a bármikor átalakítható irodatereket kiválóan kiszolgáló, jól használhat a mai kort tükrözi megfelelő hőszigetelt fémszerkezetű ablakaival és fém burkolataival, ill. a szükséges hőszigeteléssel ellátott szerkezeti elemeivel, felületeivel. Az ablaksáv kiosztása illeszkedik az alatta található régi eklektikus homlokzat ritmusához. Az illeszkedés nem azt jelenti, hogy az alul látható ablakok fölé kerültek az új hosszan végigfutó ablaksáv osztóbordái, hanem a szigorú „katonás” rendet ültettük át a felső bővítményre, a semleges „mérőléc jellegű” egyenletes ritmusban soroló üvegtábla sávval a meglévő régi utcai homlokzat karakterét hangsúlyoztuk. Az új ablaksávban fix és nyíló ablakok követik egymást felváltva. Mivel felületében kevesebb a nyíló szárny, mint a fix üvegezésű, ezért még egységesebb és elegánsabb a régi épület felett húzódó új ablaksáv. (A terveink szerinti ablaksáv mögötti minden kialakítható külön helyiségben rendelkezésre állhat legalább egy nyíló ablak.) A bejárati földszinti kapualj felett tervezett kiemeléssel hangsúlyoztuk a Német-Magyar Gazdasági Kamara bejáratát, valamint optikailag jeleztük, hogy hol van az eklektikus történeti „A” épület „ikerhomlokzata” és „C” épület „ikerhomlokzata” közötti határ.

Az emeletráépítés belső udvari homlokzatokon, tömegén rajzolt skicceit nézegetve rájöttünk arra, hogy a Fsz.+1 emeletes 100 ével ezelőtti belső homlokzatokon végigfutó függőfolyosós teljesen dísztelen egyszerű ablakos architektúrára bármit rajzolunk, nem tudunk egyszerre illeszkedni is és napjaink formavilágát tükrözni. Túl meghatározó lett a skiccelt bővítmény egy szintje a meglévő Fsz.+1 emeletes alacsony meglévő épülethez képest. Ekkor jött az ötlet, hogy a meglévő belső homlokzatok első emeleti részét vonjuk be az átalakításba, legyen az első emelettel egy kompozíció az emeletráépítés architektúrája, „a meglévő puritán homlokzatot alkalmazkodó gesztussal” hozzáillesztettük a tervezett bővítéshez. A felső új szint homlokzata ily módon illeszkedik modern mai eszközökkel az alatta található architektúrához. A jellemzően egyenletes kiosztású földszinti és emeleti régi ablakkiosztás takarékosan elosztott arányrendszerét megtartottuk, és alkalmaztuk az emeletráépítés homlokzatképzésében. Ezáltal két szint magas „homlokzategységet” hoztunk létre, mivel alacsony az épület ez alapvetően meghatározza a belső udvari homlokzatok architektúráját.


Német-Magyar Gazdasági Kamara, fotó: Vass Zoltán


A „homlokzati rizalit kiemeléseket” az első látványterveken homlokzati burkolóelemekből képzeltük el, a homlokzati építőelemek között megjelenő illesztési hézagok osztásrendszerének rajzolata a „rizalitokhoz illesztett” meglévő-tervezett ablakok rajzolatához illeszkedett, kiegészítette és összefogta az ablakok hálóba rendezett rendjét. Sajnos költségtakarékossági okokból DRYVIT hőszigetelésből lett megépítve ez a homlokzati díszítés. Ennek a következménye az, hogy a vakolat architektúra monolit, osztás nélküli felülete önálló életet kezd élni az ablakok rendje között, és sokkal hangsúlyosabban, optikailag kissé zavaró, keresztformák jelentek meg a homlokzaton.

Az építészeti koncepciónk szerint pontosan követtük a belső homlokzat ablakkiosztásának méretrendjét. Mivel általában az eklektikus épületeken az utcai homlokzat és a belső udvari homlokzatok méretrendjének semmi köze egymáshoz, viszont mi mindkét méretrendhez alkalmazkodtunk (az utcai ritmushoz „lazábban”, az udvari ablakosztást centire átvettük az illeszkedő „rizalitok” miatt), ebben a szituációban nem volt könnyű ráröpíteni az 50 méter hosszú épületre a szerkezetileg gazdaságos (4,5 méterenkénti kiképzésű) raszterrel kialakított „csarnokszerkezetet”.


Német-Magyar Gazdasági Kamara, szerkezet, fotó: Vass Zoltán


Bejárati kapualj felújítása visszafogott lett (költségtakarékosság), a kapualj udvar felöli végébe tervezett kovácsoltvas kapu míves kiképzésével bátran felvállaltuk a történeti időket. Az eredeti régi korláttal díszített húzott karú lépcsőház bővítésében szándékaink szerint légies transzparens üveg korlát lett volna, de a költségek kímélése itt is egyszerűbb „csőkorlát”-ot eredményezett. A lépcsőház bővítés mennyezetére tervezett gipszkarton „hullám kompozíciónk” nem csak esztétikai szerepet tölt be, hanem akusztikailag tompítja a kongó hangokat a bővített lépcsőház magasított terében.

Tanulságok:

Régi száz évvel ezelőtti épületek bővítése átalakítása garantáltan meglepetésekkel jár. Terv egyáltalán nincs az épületekről, sok minden nem látszik csak a bontások után, elképesztőek a „laza” méreteltérések. A két épületünk utcai homlokzati síkja természetesen 0,5 fokos szöget zárt be egymással, ami a mindkét házra ráültetett acél csarnokszerkezet milliméteres pontosságot megkövetelő kialakításánál bonyodalmakat okozott. Szinte olyan a Kamara két épülete, mint egy gondosan összerakott cukrászsütemény, torta. Az utca vonalával párhuzamos falai közül egyik sem volt egymással párhuzamos (az egyik fal szép ívet írt le…), a két épület közötti 0,5 fokos szögtörés máshol volt az utcai és máshol a belső homlokzaton (az utcai csatlakozásnál kifele lépcsőzött a homlokzat, ez gyakorlatilag lehetetlenné tette azt, hogy meghatározzuk, hol fordul el fél fokot a két homlokzati sík), a telekosztás határai természetesen különböző szögeket zárnak be, és véletlenül sem lehetett találni két merőleges szerkezeti falsíkot. Az utcára és belső udvarra néző meglévő homlokzati ablakok közötti távolságok változóak, 5-15 cm-es eltérések is vannak, csak első pillantásra vagy messziről tűnik úgy, hogy „katonás rendben egyenlő kiosztással követik egymást az ablakok”. Szerintem a régi épületeket azért is szeretjük annyira, mert hasonlóan egy emberi testhez- archoz a „méreteltérések” sokkal kedvesebbé szerethetőbbé teszik, mint egy mai „korrekt pontos méretekkel” felépült házat. (A belvárosi régi városrészek utcáinak vonalvezetése is girbe-gurba - véletlenül sem egyenes, hisz a település előtti kor bokrokat, a természeti domborzati egyenetlenségeket, akadályokat kerülgető ösvényeinek vonalvezetéséből alakultak ki az utcák, a telekosztások is ezt követték, majd a megépült épületek is erre épültek rá….)


Német-Magyar Gazdasági Kamara, fotó: Vass Zoltán


A történeti meglévő épületek belső szerkezeteinek felmérése-feltárása a tervezés során nem szokásos, hisz ha esetleg mégsem lesz a projektből semmi, akkor teljesen felesleges komoly feltárásokat végezni annak érdekében, hogy a nem látható szerkezeti elemekkel is pontosan tisztában legyünk. Ha elkezdődik a kivitelezés, akkor kerülnek napvilágra azok a részei a háznak, amikhez sokszor kapcsolódni kell, ez intenzív folyamatos művezetést kívánt tőlünk tervezőktől.

A tervek szerint lemezfedés lett volna a bővítmény magas tetősíkján folytatva az utcai homlokzat SCHÜKO ablaksávjának mérnöki szerkezeti kialakítását. Megbízó a tervezés fázisában folyamatosan kért minket arra, hogy cserépfedés legyen a házon, hisz a projektben nem érintett belső „B” épületszárnyon is CREATON cserépfedés van, továbbá megjegyezték, hogy ha esik az eső akkor hangosan kopog a lemezfedés, a környezetbe is a cserépfedés illeszkedne jobban, és esztétikusabb is. Végül beleegyeztünk a cserépfedésbe, és úgy tűnik igaza volt Megbízónknak (bármilyen divatos trendi lett volna a lemezfedés), szép lett cserépfedéssel is a ház. (Lendített a vitán az is, hogy bézs színű lemezfedéssel fedtük volna az épületet, létezett a „piacon” ilyen színű lemez, de garanciális problémák voltak vele, nem kecsegtetett megbízható hosszú távú megoldással az elfogadható áron rendelkezésre álló lemezfedés.)

Német-Magyar Gazdasági Kamara, fotó: Vass Zoltán


Költségtakarékosság érthető, nekünk építészeknek is fontos szempont egy épület tervezése során. Persze sokkal egyszerűbb lenne úgy építkezni, hogy a pénz nem számít (a világ pár szerencsésebb helyén lehetőség van erre), de Magyarországon ez nem lehetséges. Az építész feladata (természetesen a Megbízóval), hogy megtalálja azt az utat, azt a bekerülési költséget, ami még nem csorbítja annyira az együtt kitalált koncepciót. És feltétlenül az Építész felelőssége az, ha utólag kiderül, hogy nem kellett volna engedni a költségek csökkentését (ha megtehette volna..), hisz a kész művön már minden látszik. Igaz előre nem lehet pontosan látni mi lesz az esztétikai-építészeti következménye a homlokzati változásoknak (a Megbízóktól nem is szabad elvárni, hogy ezt fel tudják mérni....).

Kolba Mihály

 

vélemény írásához jelentkezzen be »