Nincs titok

A Peter Zumthor építészetében megnyilvánuló szellemi következetesség a szóbeli kifejezésben is jelen volt. Hogy a meglepetés, "az alkotó saját interpretációjában egészen más" élménye elmaradt, nem bántam, sőt, inkább megnyugodtam: a zumthori építészet varázsának nincs titka, nincs csak a beavatottak, az "elit" számára érthető tartalmi síkja. Mindig az, ami. Haba Péter írása.

Így, vagy úgy, de Peter Zumthor minden háza kapcsán ugyanarról beszélt múlt heti budapesti előadásában. Nem is vártam tőle mást: az építészetében megnyilvánuló szellemi következetesség a szóbeli kifejezésben is jelen volt. Hogy a meglepetés, "az alkotó saját interpretációjában egészen más" élménye elmaradt, nem bántam, sőt, inkább megnyugodtam: a zumthori építészet varázsának nincs titka, nincs csak a beavatottak, az "elit" számára érthető, tartalmi síkja. Mindig az, ami.

Zumthor mondatai végtelenül egyszerűek, mondhatni tárgyiasak voltak, előadása mégis megtelt személyes élményekkel és humorral. Olyan volt az egész, mintha Zumthor építészetének egyfajta nyelvi vetületével találkoztam volna. Bár bőségesen beszámolt minden épület és terv keletkezési körülményeiről, a megrendelők személyéről, az adott hely történetéről, egyre percre sem akart együttérzést vagy nosztalgiát kelteni – újra és újra visszatért az anyagok, a technikák, a helyben talált építészeti kultúra sajátosságainak ideológia nélküli, de ösztönösen mélyrelátó – beleérző – vizsgálatához.

Az együttérzés helyett tehát a beleérzés, az intuíció a lényeg – vagy ahogy nevezetes írásában megfogalmazza: "épületekkel ne akarjunk érzelmeket kelteni, de engedjünk az épületekhez érzelmeket …Maradjunk magánál a tárgynál, a megalkotandó dolgok tulajdonképpeni lényegénél, és bízzunk az épület saját erejében, ami akkor is elnyer, ha csak szabatosan, helyének és rendeltetésének megfelelően ki van gondolva, nem szorul művészies hozzáadásra." (1)

Elmesélte, miként működik munkahelyként is funkcionáló haldensteini háza, melyben az építészeti alkotást szolgáló terek kötetlenül váltakoznak a személyes terekkel. „Live by work, work by live" – mondja az építész. A könnyed, tiszta alaprajz, a szerkezet eszköztelensége, egyöntetűsége azt a zumthori szemléletet sugallja, amely a tervezés során nem valamely „kívülről hozott" ideából indul ki, hanem olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, melyek az anyagokra, az építési feladatra, a helyre vonatkoznak, azaz nem „képszerűek".

Szó esett a norvégiai Vardø falu határában építendő emlékműről is. Az évszázadokkal ezelőtt boszorkányság vádjával máglyára küldött helybeli nők emlékére elképzelt épület egyik tervváltozata egy több mint száz méter hosszú favázat mutat, a ráfeszített, textillel behúzott szerkezettel. A forma és a struktúra erősen asszociatív: a nők halálának körülményei mellett utal a halászfalu mindennapi életéhez kötődő jellegzetes tárgyakra és a helyi építészeti kultúrára is.

Zumthornak az anyaggal és a hellyel kapcsolatos gondolatai rendkívüli erővel sugároznak a mechernich-wachendorfi kápolna falaiból. Bruder Klaus, helyi katolikus gazda megbízására tervezte Zumthor a különleges épületet, melyet maga az építtetető családjával és munkatársaival húzott fel. Az organikus alaprajzon emelkedő, kürtőszerűen felmagasodó térformát szálfákból alakították ki, melyeket indiánsátorhoz hasonlóan rendeztek el. A szerkezet köré egy külön erre a célra kifejlesztett betonszerű anyagból szabálytalan sokszögű tömböt emeltek (rétegenként öntve), majd a szálfákat meggyújtották. Végül az elszenesedett rönköket kiszedték – így jutva el a belső térfal textúráját alkotó negatív lenyomathoz. Az épület a természeti elemek belső erejét, „magvát" hordozza: a földben, a vízben, a tűzben, a különféle organizmusokban rejlő energiák sajátos szintézisét. A felfelé törő forma a templomok ősi vertikalitásával teremt tengelyt a földi elemek és a transzcendens között.

A kölni Kolumba Museum (Erzbischöfliches Diozesanmuseum) a területen található lebombázott középkori templomot és a környékén feltárt ókori romokat, illetve az 1950-es években Gottfried Böhm tervei szerint emelt modern kápolnát foglalja magába: Zumthor itt is olyan téglatípust alkalmazott a homlokzatok burkolásához, melyet kifejezetten ehhez az épülethez fejlesztett ki. A belső térrendszert a dobozszerűen zárt és a nyitott, áramlóan egymásba kapcsolódó terek váltakozása jellemzi: a látogatót a az épületbe bejutó fény vezeti.

Lényegében ezeket az építészeti gondolatokat árnyalta a többi munka is: a valsi hegyekben épült családi ház (ún. Haus Annalisa), melyet a helyi évszázados rönkházak ihlettek, vagy a norvégiai Sauda számára tervezett cinkbányamúzeum, melynek pavilonjai a boszorkány-emlékműhöz hasonló faszerkezeteket mutat, illetve a devoni Living Architecture építészeti élménypark számára tervezett ház, mely a súlyos kőtömbök és a könnyed üvegfalak kontrasztjával operál.

Zumthor előadása a munkatársak bemutatásával zárult, arra célozva, hogy mindez abból a közös munkából született, mely a haldensteini házban nap mint nap zajlik.

Haba Péter

(1) Peter Zumthor: A szépség kemény magva, in: Arc´ 1 - Az Új Magyar Építőművészet negyedéves melléklete, 1998. október, 31-32.

Peter Zumthort a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes professzorává avatták. Rubik Ernő, Steven Holl és Dan Reisinger után ő a negyedik, akit a MOME ezzel a kitüntetéssel kvázi szellemi vezetőjének nevezett ki. A május 5-i székfoglaló előadást Nagy Tamás, az Építész Tanszék vezetőjének laudációja előzte meg. Az elismerő oklevelet Kopek Gábor, az egyetem rektora adta át.