építészet : környezet : innováció

„Óriási közösségteremtő erő”

A Lehet Más a Világ! (LMV) portál létrehozói egy világszerte kibontakozó folyamat hazai kialakulását szeretnék elősegíteni. Helyi közösségek, civil szervezetek és csoportok találkozását és együttműködését.
Interjú Bihari Lászlóval, a Lehet Más a Világ! egyik létrehozójával az építészet és aktivizmus fókusztéma kapcsán

Hunyadi tér, Nagydiófa, Tavaszmező, Barát utca, Szindikátus – mind megtalálható a Lehet Más a Világ! oldalon. A civil szervezetek tagjai blogot írnak, híreket töltenek fel, akciókat, utcabálokat szerveznek. Figyelik a közéletet, tesznek közös ügyeinkért- nem is keveset.

Válaszokat, megoldásokat, működő és igazságos alternatívákat keresünk a problémákra, amelyekkel szembe kell néznünk, legyenek akár társadalmi, környezeti, kulturális, technológiai, gazdasági vagy csak egyszerűen emberi kérdések – olvashatjuk a portál öndefinícióját. Hogy a világ valóban más legyen, ahhoz aktivitásra van szükség. A tevékenység pedig közösségben, hálózatban hatékonyabb, mintha külön-külön vívnánk meg a csatákat. A portál létrehozói egy világszerte kibontakozó folyamat hazai kialakulását szeretnék elősegíteni. Helyi közösségek, civil szervezetek és csoportok találkozását és együttműködését.
Az építészet és aktivizmus fókusztéma kapcsán, a Lehet Más a Világ (LMV) közösségi oldal egyik létrehozójával, Bihari Lászlóval beszélgettünk.


Építészfórum: Kinek jutott eszébe az oldal létrehozása?

Bihari László
Bihari László: Körülbelül három éve annak, hogy létrehoztuk az LMV-t. Nekem csak az ötletem volt meg, de nem egyedül csináltam. Voltak mozgalmár barátaim és kerestük a kapcsolatot civil csoportokkal.

ÉF: Volt valami különös apropója a beindításának? Érzékeltél valami mozgást a civil csoportoknál?

B.L.: Azt érzékeltem, hogy engem, mint újságírót (Bihari László évekig a NOL szerkesztő-újságírója volt – B.G.) nagyon sok civil kezdeményezés talál meg, hogy írjunk róluk. Azt láttam, hogy nagyon kevesen olvassák el ezeket a cikkeket. Az, hogy civilek tiltakoznak valami ellen, vagy csinálnak egy utcabált, nagyon kevés embernek éri el az ingerküszöbét. Azt éreztem, hogy valószínűleg valami nem működik. Arra gondoltam, hogy az lehet a megoldás, ha megpróbáljuk bevonni az olvasót, hogy lássa belülről, hogyan működik ez a világjobbító játék. És akkor már nem csak a saját ügye fogja érdekelni. Úgy éreztem, jó lenne egy olyan civil oldal, ahol több civil szervezet összeadódik. Tehát egy olyan oldalt akartunk, ahol különböző civil szervezetek és csoportok előjönnek a maguk ügyeivel és meg akarnak másokat is nyerni, ahová bárki beszállhat. Ezek voltak az alapötletek. Egyébként az univerzumban működő nagy összhangnak a bizonyítéka, hogy az utcám (Barát utca – B.G.) pont akkor lázadt fel egy beruházás ellen, amikor ez az oldal létrejött.

ÉF: Az oldal nagyon aktívnak tűnik. Azonnal sikeres lett, vagy voltak kezdeti nehézségek?

B.L.: Minden nap föltesz valaki egy blogbejegyzést, ez igaz. Önjáró egy ideje, mindig jön valaki, és kirak valamit az oldalra. Ennyiben nevezhetjük sikeresnek, de a kísérlet tulajdonképpen nem sikerült. Az első időkben gyakorlatilag senki nem akart a saját oldalán kívül más oldalakra pakolgatni. Sokféle elutasító reakció volt. A nagyobb civil szervezeteknek sokkal fontosabb az, hogy országos médiumokban szerepeljenek, mint hogy egy kisebb látogatottságú oldalon. Közben megtaláltak minket olyan csoportok, amik nem rendelkeztek szervezett háttérrel. Nekik jó volt, hogy megmutathatták magukat és a céljaikat, mi pedig elmagyaráztuk, hogyan kell használni az oldalt, mikor érdemes anyagot kitenni. De ami az oldal eredeti célja volt, amitől részvételivé válhatna, pont az nem működik. A városi gerillaharcok nálunk többnyire nem sikeresek.

ÉF: Arra gondolsz, hogy nagyon nehéz beleszólni helyi döntésekbe, és ezért sokan meg sem próbálják hallatni a hangjukat?

B.L.: Igen, ez tényleg nagyon nehéz feladat. Iszonyú energiákat kell megmozgatni és beletenni. Kell egy olyan munkahely, ami ezt tolerálja neked, vagy kell annyi szabadidő, hogy tudd csinálni. Kell egy csomó ember, akinek vannak hasznosítható képességei, ötletei. Nagyon sok idődet elveszi, felér egy másodállással. Bevonni a többieket – elsősorban a lakókra gondolok –, ez az ami gyenge lábakon áll.

ÉF: Nincs átszivárgás a civil csoportok között?

B.L.: Átszivárgás van, de ez olyanoknál figyelhető meg, akik eleve azzal akarnak foglalkozni, hogy ügyeket képviselnek. Azok a lakók, akiknek a környezetében fontos egy ügy, és emiatt beszállnak egy civil csoportba, ők nem fogna átmenni egy másik területre is. Pedig így lenne szép.

ÉF: Kifuthatunk egyszer idáig?

B.L.: Akkor igen, ha elérne egy olyan kritikus tömeget, mint például a bringásoknál. Ha divattá válna, meg sikeressé. Ha nincs benne a siker lehetősége, akkor nagyon nehéz. Már pedig nincs benne jelen pillanatban. A többség azt mondja, hogy úgy sem érünk el semmit, akkor megkímélem magam az idegeskedéstől. Nagyon nehéz elérni bármit is, ameddig ilyen nagy a korrupció És nem csak önkormányzati szinten nagy. Ezért nem hatékonyak igazán a civilek.
A Hunyadi tér talán jó példa arra, mennyire nem működik az, hogy részt vegyünk a város alakításában. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy az önkormányzat nem engedi, hogy beleszólj a döntésekbe, hanem még ki is találja, hogy hogyan vigye keresztül az akaratát a civilekkel szemben. Egyszer sikerült a lakosságnak megakadályozni, hogy elkezdődjön a beruházás. Erre az önkormányzat azt mondta, hogy csinálunk egy közösségi döntéshozatali folyamatot, és bevonták a Studio Metropolitanát. Ők pedig kihozták majdnem ugyanazt, ahonnan a dolog elindult.

ÉF: Társadalmi helyzetre, életkorra tekintettel jól körülhatárolható, hogy kik vesznek részt egy-egy civil összefogásban, akcióban?

B.L.: Alapvetően úgy tűnik, hogy a középosztálybeliek vesznek részt benne leginkább. Akiknek nagy anyagi gondjai vannak, azok nyilván nem ezzel foglalkoznak. Életkor alapján nem lehet behatárolni. Nálunk a Barát utcában az idősek vannak többségben, a Hunyadisoknál a fiatalok. Jóval több azoknak a száma, akik nem helyi ügyekben aktivizálódnak, hanem civil szervezetek világában élnek, vagy a művészet és aktivizmus határterületében gondolkoznak, vagy alternatív termelési mód népszerűsítésén dolgoznak.

ÉF: Visszatérve az LMV-re, a közösségi oldalra, azt mondod tehát, hogy kevéssé nevezhetjük sikeresnek, mert pont a közösségi, részvételi ereje nincs meg. Van arra vonatkozóan tapasztalatod, hogy máshol Európában hogy működik ez?

B.L.: Nem szeretnék pesszimistának tűnni, olyan szempontból azért sikeres az oldal, hogy megy önjáróan. Megfigyeltem, hogy például nagyon sokan regisztrálnak, de aztán eltűnnek, valószínűleg nem tudnak vele mit kezdeni. Egyfajta „social networking site”-nak nézik az oldalt: belépek, és ott lesznek emberek.
Tavaly megkeresett valaki, aki az LMV-hez hasonlóan működő közösségi oldalakat vizsgál Európa szerte. Ez a kutató azt mondta, hogy nagyon ritka Magyarországon az, hogy valaki létrehoz egy webkettes oldalt, és nem a saját ügyének a népszerűsítését várja tőle. Szolgáltat másoknak és közérdekű dolgokkal foglalkozik. Ez Nyugat-Európában nagyon megy, különösen Angliában, de nálunk nagyon nem működik. Nem lehet tudni, hogy miért van ez így. Ő azt látja, hogy a civil szervezetek még nem érzik ezt a dolgot. Vagy létrehoznak egy nem webkettes oldalt, ahol én közlök veled, te nem reagálhatsz, vagy webkettest hoznak létre, de utána nem marad életben az oldal, csak egy darabig működik.

ÉF: Én úgy érzékelem, hogy kifejezetten nagy igény van arra, hogy közösségek jöjjenek létre. Valódi közösségekre gondolok, nem az iwiw-szerű portálokra, és nem elsősorban a virtuális térben létező közösségekre.

B.L.: Voltam egy fórumon nem régiben, ami a közösségépítésről szólt. Sok ember eljött, nagy volt az érdeklődés. Amikor azonban megkérdeztük, hogy ki, milyen közösséget építene, akkor egy ember válaszolt. Ebből arra következtettem, hogy azt várják, hogy akihez oda mennek, az mondja meg konkrétan az ügyet, amibe beszállhatnak, és ha rendben van, akkor beszállnak. Csinálnának valamit, de mondják meg nekik, hogy mi legyen az. Persze, nem egyértelműen negatív ez a történet. De nagyon sokaknak beletört a bicskája az elmúlt években, hogy legyen foglalt-ház mozgalom, vagy legyen egy aktivista szubkultúra, ami sikereket tud felmutatni. Az összefogásnak óriási kudarctörténete van.

ÉF: Mégis vannak – ha nem is túl hatékonyan működő – hangos és kitartó civilek. Vannak visszatérő arcok, akik időről-időre, elkötelezetten állnak ki közügyek mellett.

B.L.: Persze, így van. Ez óriási közösségteremtő erő. Ha a részévé válsz egy civil csoportnak, előbb utóbb mindenkit megismersz. Nagyon jó hálózat ez, ahol barátokat találhatsz. Ha még nem működik hatékonyan, az nem az emberek hibája, hanem valószínűleg mi vagyunk ügyetlenek, és még sok mindent nem tanultunk meg.
Egy olyan site-ra lenne szükség, ahol a médiafogyasztó és készítő között nem lenne ekkora szakadék. A médiának az a dolga, hogy struktúrát adjon a társadalom átalakulásához. Erre szerintem elég nagy szükség van. Tájékozódjanak, lépjenek egymással kapcsolatba az emberek, és ennek a média lehetne a motorja. Megtalálhatnák egymást azok, akik utána offline tennének együtt dolgokat. Lehet egy oldalnak a klasszikus újságíráson túl egy olyan funkciója is, hogy közösséget hozzon létre.

Az interjút Biczó Gabriella készítette.

Lehet Más a Világ!

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »