Ismerős, otthonos, újító – kortárs családi ház a kis faluban

A népi építészet alapformájának, a hajlított háznak szabad újraértelmezéseként született meg a Bényei Stúdió egyik friss család háza, amely a hófehér fémburkolatba zárt, funkciónként külön egységeket alkotó elemeivel fennen hirdeti időtlenségét és időtállóságát.

Bár az értékítélet mindig a későbbi korok feladata, számos alkalommal jósolható meg egy-egy épület későbbi pozitív megítélése, e hagyományos tető- és tömegképzésű, házcsoportnak tetsző épület pedig – amely a népi építészet tornácos házainak értékeit emelte a mai elvásásoknak megfelelő, kortárs otthonná – számot tarthat a kortársak, de az utókor figyelmére is. Kiváló példát adhat e ház arról, hogy a magas építészeti minőség nem csak a villaépítészet sajátja, egy költséghatékonyan megvalósított épület is bírhat maradandó érdemekkel.

A népi építészet a mindig szigorú funkcionalizmus és a mértéktartó díszítések egységére épült, e kettősséget pedig a családi ház tervezői egyszerű átvétel helyett a tradicionális formák alapelemeinek feltárásával és felbontásával igyekeztek megragadni. A gyermeki házforma – az egyszerű nyeregtető, a 45°-os tetőhajlásszög, a tető és a ház magasságának egymáshoz viszonyított aranymetszéshez közelítő aránya, vagy az egyszerű felületképzés a családi házakról alkotott primer ismereteink tükröződése.

A hajlított házak arányai helyett a tervezők itt egyenesen azok jellemző méreteinek pontos leképezését vállalták, e gesztussal pedig mindenki számára ismerős, otthonos alapformát sikerült létrehozniuk, amihez nem csupán illeszkedik a PREFA pikkelyszerű fedőlemeze, de homogén burkolatként való használatával díszítőmotívummá, figyelemfelkeltő eszközzé, sőt az épület identitásának meghatározójává tették. A burkolat héjként fordul rá a vasbeton szerkezetre, a tetőt és a falazatot egyaránt fedő korcolt fémlemezek egységbe fogják az ősi, primitív formák által meghatározott házat. A tiszta felületet meg-megtörő nyílászárók szépen tagolják a homlokzatot, míg az oromfalak kortárs átiratának gesztusai, a vasbeton tartó- és tetőszerkezet lezárásában visszaugratott, az oromfal teljes felületét adó nyílászárók, valamint a beugró természetes fa burkolata nagyvonalúvá teszik azt.

E ház fő erénye az egyszerűség: sávalappal, egyszerű falazattal épült, de a költséghatékony kivitelezésre és üzemeltetésre való törekvés a minél jobb benapozás érdekében tett körültekintő tájolásban és természetesen az alternatív energiával való klimatizációban is testet ölt. A telek formájából fakadó kényszer volt az épület „eltörése", nem lehetett ugyanis ide a régi, hagyományos beépítési rend szerint hosszanti épületet tenni. Három kisebb épületre tagolták hát a tömböt, amelyeket egy közéjük ékelt lapostetős épületrész köt össze.

A ház formavilágát a tömegek megszakításai, illetve a földszintes, lapostetős beépítési formák összjátéka is gazdagítják. A kubus a garázs, a bejárat, a nappali, az étkező és a konyha terét rejti, míg erről funkcionálisan leválasztották a bejárattól jobbra nyíló, hosszanti épületet, ahol a hálóhelyiségeket, valamint a szülői blokkot helyezték el, utóbbit intimitásának megtartása érdekében egy áttöréssel is elkülönítettek. Hatalmas üvegablakokkal nyitnak a hálók a kert felé, amit a nappali fedett terasza a közös tér részévé tesz; az L alakú ház két végén elhelyezett, sematikus oromfallal meghatározott sarkok egyike pedig kissé elemelkedik a földtől. Ez a lebegés a telek lejtése miatti kényszerből keletkezett, de tehetőséget adott arra, hogy a gyermeki, egyszerű házforma alul is bezáródhasson, imitálhassa ezáltal a rajzolt házak meseszerű világát.

Egyszerű térképzését apróságok teszik figyelemre méltóvá. Az épület pikkelyes kérgére faburkolat felel a belső térben, ami meleg otthonossága mellett hangsúlyos kontrasztot is ad az épület különböző részeinek. A háromméteres belmagasságot túllépve ahol csak lehetett, a tető teljes magasságát tették érzékelhetővé, a vasbetont látszó fedélszékként hagyva a szülői háló vagy épp a garázs terében. A gyerekek számára pedig egy kis kuckót is létrehoztak a vendégszoba fürdője fölé emelt kis galérián.

Bényei István és tervezőtársai új családi háza fontos tanulságokkal szolgálhat mindazoknak, akik ma egy hagyományos falusi környezetben szeretnének a környezetére reagáló kortárs épületet tervezni. E barátságos, hagyománytisztelő családi házat az elegancia és a mértéktartás hatja át, míg kortárs anyaghasználata a népi építészet kortárs átiratának kiemelkedő példájává emeli.

Móré Levente

Szerk.: Sulyok Georgina