A fehérség hatalma

A kimagasló minőségű épületeknek mindig van egyfajta magától értetődő egyszerűsége, egy kortárs épületben pedig a funkcionális rend, az arányosság és a fogalmi tisztaság teremtheti ezt meg. Bényei István és Ivony Balázs újabb alkotása e hármas egység következetes demonstrációja.

Nagyon megfogott a tóval való kapcsolat – meséli Bényei István, a ház tervezésének alapgondolatairól. E telek és környezete ugyanis egy magán beruházó és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően speciális szabályozási tervvel rendelkezik. Kiemelt szempont ebben, hogy csak modern formavilágú épületet lehet a tó környékére építeni. Az ebből eredő homogenitás, a területet meghatározó lapostetős épületek között is lehetőség nyílt azonban arra, hogy a tóra hangolhassák az épületet és ne a többi házhoz képest határozzák azt meg.

Egyszerű formavilág és nemes, időtálló anyagok használata jellemzi a házat, amelynek tartózkodó látványa és hidegsége keretet kíván adni az építtető házaspár hétköznapjaihoz. Bár a képek alapján meglepő, a villa alapterülete csupán 300 m2, ez az optikai csalás pedig egy szép, átlátható házat eredményezett. Annak érdekében, hogy az utcától ne vágják el a tavat, a házon keresztül – bizonyos szögekből – áttekinthetünk a kert végében pihenő tóra is – amit a horizontális szerkesztés és a nagy üvegfelületek használata is erősít.

A viszonylag kis telek tó felé keskenyedő formáját erényként kezelték a tervezők. Nagyjából ugyanakkora teraszt építettek a házhoz, mint amekkora az élettér – óriási, mozgatható üvegfelületekkel ráadásul e terasz összenyitható a belső térrel, amellyel ennek hatására télen vizuálisan is egybeforr. Fedett terasz helyett kiváló ritmusú, egyedi pergolával (amelynek az elemei fokozatosan egyre sűrűbben követik egymást, miközben egyre vékonyodnak) és mozgatható árnyékolókkal látták el a teraszt, amelyen három-négy zónát is elkülönítettek, megismételve az épület közös belső tereinek funkcióit.

A pergola gerendázata gyönyörű vibrálást ad az ég felé, ugyanakkor lényegi elemként ezek a lamellák húzzák harmonikusra az elnyúló ház kompozícióját is.

Feltűnően egyszerű az épület térszervezése: az élettér másfél-két szint magas, amely a homlokzati nyílászárók mellett felülvilágítókból is nyeri a fényt – emellett az alacsonyabb épületrészekben (mintegy az oldalhajóban) találjuk a külön női és férfi szobát, ahová a tulajdonosok elvonulhatnak, amelyeket azonban csupán egy üvegfal és nagy, nehéz függönyök választanak el a nappalitól. E szobák utcafronti ablakai előtt találjuk a sűrű osztású, függőleges, homlokzati árnyékoló felületet, ami egyszerre szűri a fényt és a belátást. Az épület privát terei között egy beharapással belső félátriumot nyitottak, ennek segítségével a tulajdonosok ki tudnak lépni a privát zónájukból és egy lebegő lépcsőn föl tudnak jutni a ház tetejére, ahonnan a szabadon élvezhetik a naplementét.

A nagy belmagasságú közös élettérben szigeteket hoztak létre, kizárólag bútorok segítségével: a konyha egyik szekrényének hátoldala például az előtér gardróbszekrénye. Az ehhez hasonló, ötletes megoldásokkal és a belső tér dekorációs elemeivel Bényei István és Rudinszky Bernadett célja volt megteremteni egy loft lakásokra emlékeztető belső világnak és a skandináv design elemeinek keverékét, ami elsősorban a színvilágban és az anyaghasználatban érhető tetten. A skandináv stílus adta otthonosság nagyon jól áll ennek a nagyon feszes háznak – emberléptékűvé teszi azt.

Az átgondolt tájolás és a minőségi anyaghasználat – amelyre talán legjellemzőbb példa, hogy a hófehér vakolt felületekből olyan nemes elemek emelkednek ki, mint a garázs rejtett bejárata, amely réz burkolatot kapott – a mai gyors építkezések és gyakori változások helyett egy sok-sokéven át eleganciát és visszafogottságot tükröző villát eredményeztek, amely a tulajdonos és a tervezők szándéka szerint évtizedeken át büszkén hirdeti majd mai építészetünk alaptételeit.

Móré Levente