építészet : környezet : innováció

Oscar Niemeyer száz éves

Oscar Niemeyer építész december 15-én ünnepli századik születésnapját. Legújabb épületeit, a brasiliai Nemzeti Könyvtár és Múzeum (Biblioteca Nacional de Brasília, Museu Nacional da República) együttesét éppen egy évvel ezelőtt, 2006. december 15-én, az építész 99. születésnapján avatták fel.

Oscar Niemeyer
Ha Niemeyer, akkor Brasilia. Még akkor is, ha sok kritikus szerint messze nem a hatalmas dél-amerikai ország új fővárosának – Lucio Costával közösen készített – urbanisztikai koncepciója, illetve lenyűgöző köz-és lakóépület-együttese az építész legjobb műve. A vasbeton apoteózisa lett e gigászi alkotás, „a formáló vágy, a formaalkotás, az anyag-szerkezet-funkció egységén túl az alkotói szubjektív tényező által is áthatott építészet” (Vámossy Ferenc) megnyilvánulása.

 

Brasilia
Brasilia

 

Az 1950–1960-as évekbeli Brazília utópisztikus politikai céljainak fókuszában álló kísérlet – Brasilia városa –, mely mai szemmel már kimondottan bizarrnak és félelmetesnek tűnik, csak több évszázados, vagy inkább évezredes távlatokban találja meg rokonait a kultúrtörténet horizontján. E vállalkozásnak ugyanis csak egyik – bár kétségtelenül legfontosabb – feladata volt a Rio-centrikus társadalmi-gazdasági berendezkedés kimozdítása: olyan szemléletmód manifesztációja is, amely lehetségesnek tartotta egy egész ország komplex struktúrájának megváltoztatását – építészeti eszközökkel. Persze ott van még az akkori államelnök, Juscelino Kubitschek személyes ambíciója is, aki még Belo Horizonte-i polgármestersége idején Niemeyert számos fontos munkával bízta meg.

Hogy az új főváros elkészülte, 1960 tavasza után jelentkező temérdek probléma minek köszönhető, már más lapra tartozik: a politikai vonatkozásokon túl Niemeyer, Costa és munkatársaik alkotásának rendkívüli szakmai jelentőségét mindennél pontosabban mutatja az a tény, hogy Brasilia hatása évtizedekre határozta meg a világ modern építészetét. Megkockáztatom, ma is inspiráló ereje van, igaz inkább csak formai hatáskeltő eszköznek használják a Niemeyerék hajlított vasbetonelemeire reflektáló megoldásokat.

 

Párizs, Francia Kommunista Párt
Nemzeti Múzeum, Brasilia

Brasiliához hosszú út vezetett: Niemeyer tanulmányait követően későbbi munkatársánál, Lucio Costánál kezdett dolgozni. 1936 óta személyesen ismerte Le Corbusier-t: Costa irodájának tagjaként együtt dolgozott vele a riói Nevelés-és Egészségügyi Minisztérium tervein. Mint független építész, az 1940-es évek elején lép színre, ekkoriban tervezi egyik legismertebb alkotását, a Belo Horizonte melletti Pampulha-tó partján álló épületcsoportot (benne a híres hullámzó formájú Szent Ferenc-templommal, 1942 körül). Ebben az időszakban sokféle formálásmódot alkalmaz: a brazil barokk építészet jellegzetességeit a hajlított vasbetonban rejlő lehetőségekkel ötvözi, a részletképzésben az ipari karakter és a kézműves jelleg szintézisét keresi. E festőiség mellett – mely sokak szerint a brazil modern építészet összetéveszthetetlen sajátossága – a szikárabb, „funkcionalistább” homlokzatképzés esztétikája is foglalkoztatja (Boavista Bank, Rio, 1946).

Az 1950-es évek elején megnyílik monumentális épületeinek hosszú sora: elkészül a Belo Horizonte-i ún. Kubitschek-ház, a híres S-alakú Saõ Pauló-i magasház (mindkettő: 1953), az Ibirapuera park együttese (szintén Saõ Paulo, 1951–1959). Aki könnyen elérhető Niemeyer-épületet szeretne látni, megteheti: berlini lakóháza az építész alkotásain gyakran megfigyelhető V-alakú lábakon emelkedik (az Interbau 1957 keretében épült).

Oscar Niemeyer Brasilia megépítése után változatlan intenzitással dolgozik: felsorolni is nehéz a rengeteg középületet, melyek nemcsak Brazíliában, de a világ több kontinensén is állnak. 1964-ben meghívják a haifai egyetem campusának megtervezésére. Amikor hazatér, egy drámaian megváltozott ország fogadja, s csakhamar szembe kell néznie a katonai puccsal hatalomra jutó diktatórikus politikai vezetéssel. Niemeyer drágán fizetett baloldaliságáért: irodáját feloszlatták, korábban megkezdett projektjei félbeszakadtak, ügyfelei eltűntek. Niemeyer 1966-ban Franciaországba távozik, s Párizsban új irodát nyit, ahol számos tervet készít (a Francai Kommunista Párt székháza, mecset a malaysiai Penangban stb.).

 

Museum Curitiba
Rio de Jeneiro, Kortárs Művészeti Múzeum

 

Amikor Brazíliában 1985-ben megdöntik a diktatúrát, Niemeyer visszatér és újult erővel veti bele magát a hazai feladatokba: Kubitschek-emlékmű, Brasilia; Latin Amerika-emlékmű, Saõ Paulo, Nemzeti Pantheton, Brasilia. 1988-ban Gordon Burnshaft-tel közösen elnyeri a Pritzker Építészeti Díjat. A '90-es években is tovább dolgozik – több templomot épít, 1996-ban befejezi egyik legszebb alkotását, a Niteróiban található Kortárs Művészeti Múzeumot. Az elmúlt évek legfontosabb művei közé tartozik a 2002-ben felavatott Oscar Niemeyer Múzeum (Curitiba), a londoni Serpentine Gallery ún. Nyári pavilonja (2003) és a brasiliai Nemzeti Múzeum és Könyvtár (2006).

Haba Péter

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »