építészet : környezet : innováció

Papp László kapta idén a Magyar Építészetért Emlékérmet

2012. május 30-án adták át a MÉSZ székházának Ybl Miklós termében a Magyar Építőművészetért-érmet, amelyet idén Papp László, Amerikában élő magyar építész kapott. A díjat a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, Sáros László György DLA adta át, a kitüntetett laudációját Callmeyer Ferenc DLA építész olvasta fel, amelynek szerkesztett változatát közöljük.

2012. május 30-án délután adták át a MÉSZ székházának Ybl Miklós termében a Magyar Építészetért Emlékérmet, amelyet idén Papp László, Amerikában élő magyar építész kapott. A díjat a  Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, Sáros László György DLA adta át, a kitüntetett laudációját Callmeyer Ferenc DLA építész olvasta fel. A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) az 1990-ben alapított díjjal azon építészek munkásságát kívánja elismerni, akik Magyarország határain kívül dolgoznak és munkájukkal érdemben segítik a magyar építőművészet nemzetközi elismertségét. Callmeyer Ferenc DLA laudációját az alábbiakban közöljük.

 

Magyar Építőművészetért-érem
 

 

Papp László, az amerikai magyar építész

Nemrég kezembe akadt egy elsárgult fénykép. Laci barátomról, Papp Lászlóról készítettem 1952-ben, a Balaton-felvidéken, közös kirándulás alkalmával. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megbízására szabadságunk alatt felmértük e tájegység pusztuló népi műemlékeit. A fotó - jelképszerű - útjelző tábla tövében mutatja Lacit, aki akkor még nem sejtette, nem is sejthette, hogy az élet forgószele mint sodorja majd más égtájak, messzi földrészek felé.

 

 
Ma a képet szemlélve sorra fölelevenednek az együtt töltött hatvanöt év közös emlékei. „Együtt töltött" évek ezek még akkor is, ha belőlük jó ötvenhatot egymástól külön, két távoli kontinensen éltünk meg. Kiszámítottam, hogy Magyarországon maradt egyetlen barátommal sem voltam annyit együtt, mint vele, Papp Lacival.

1947-ben találkoztunk, a szabadság-hegyi Jókai Mór népi kollégiumban. Ősz volt, s ő utólag, az akkori építészkari dékán, Rados Jenő professzor engedélyével nyert felvételt a Műegyetemre. Laci amerikai hadifogságból tért éppen haza. Megvallotta, itthon akart lenni, mert úgy érezte, a sorsközösséget - még ha oly vigasztalan is - az itt lakó népekkel, ezzel a Kárpát-honnal vállalnia kell. Sorsunk és barátságunk ezen a ponton pecsételődött meg. Magam, az idegen származású, is ezt vallottam és vallom ma is.

Aztán az egyre jobban átpolitizált világunkban kizártak minket a kollégiumból, még menzajegyet sem kaptunk. De barátaink szeretetükkel, a repeták révén bőségesen kárpótoltak bennünket. Laci ekkor tanult meg síelni (Közel negyven év után 1992-ben láthattuk meg egymás sítudását Amerikában, a Salt Lake City fölötti hegyekben). A nyarakat Laci szenvedélyes vitorlázással töltötte a Balatonon, s 1954-ben a tőkesúlyos hajóosztályban bajnokságot nyert.

Az ’56-os forradalom harcaiban részt vállalt, munkahelyén a Munkástanács elnökévé választották. A forradalom bukása után, az életet reménytelennek érezvén, Papp László feleségével, Judittal együtt elhagyta Magyarországot. A búcsú szomorú pillanatára ma is jól emlékszem. Az óvóhelyen két pici gyermekünkkel húzódtunk meg, amikor megjelentek, hogy magukkal hívjanak. Nélkülünk távoztak, de attól kezdve egy percre sem feledkeztek meg rólunk, bár kezdetben nekik is nehézségeik voltak új hazájukban. Így kezdődött csak „tanulmányútnak” tekintett tartózkodásuk az Egyesült Államokban.

Élete, munkássága az Egyesült Államokban a New Yorki Pratt intézetben a mester fokozatú képesítés megszerzésével kezdődött. Az emigrációban az Észak-Amerikai Magyar Egyetemisták Szövetségének alapító elnöke lett. Az ottani egyik legnagyobb tervező irodában helyezkedett el, a Harrison and Abramovitz cégnél. Munkái: UN. Székház, Lincoln Center, Metropolitan Opera stb. White Plainsben önálló irodát alapított. Elnöke volt a  New York Állami Építész Szövetségnek, igazgatója az Amerikai Építész Szövetségnek (AIA), a megyei Kereskedelmi Kamarának. A tervezői gyakorlattól való visszavonulása után Stamford város (Connecticut Állam) fejlesztési bizottságának igazgatója, majd városának New Canaan-nak Fejlesztési bizottságának elnöke.

 

A Magyar Építőművészetért-érem átadó ünnepsége
A Magyar Építőművészetért-érem átadó ünnepsége
A Magyar Építőművészetért-érem átadó ünnepsége
 

 

Még egyetemi éveink (megpróbáltatásaink) alatt, a Moszkva téri rézsűben szimbólumnak választottuk azt a követ, amelynek repedésében egy fahusáng gyökerezett meg. A fa azóta megnőtt, és szétrepesztette a kődarabot. Ugyanígy repedt szét a mindannyiunkat szorító rendszer is, amely sokáig megfojtással fenyegette az itthon maradottakat. De a fa életereje ugyanakkor jelképezi a külföldre került magyarok, köztük Papp László élni akarását és minden akadályt legyőző vitalitását is. A tanulmányút véget ért. Joggal tehető fel a kérdés, vajon gyarapodott-e a haza Papp László kinti tevékenységével? Már a kezdeti években a Magyarok Világszövetségében is aktív szerepet vállaló építészből (a nyugati régió elnöke) elismert tervező és közéleti személyiség vált. A magyar ügynek mindig elkötelezett képviselője volt és teszi ezt ma is, fáradhatatlanul. Magyar származását ismerik és elismerik. Kezdeményezésére figyelnek. Ha most nézne szembe az USA egy trianoni békeszerződéssel, hiszem, hogy másképp alakulna a magyarság sorsa.

Tíz évig munkálkodott azon, hogy egy amerikai-magyar építész csereprogram keretében évente, kétévi váltással fiatal építészeink dolgozhassanak ottani építészirodákban. Nekem is segített egy hosszabb kinti munkalehetőség megszervezésében. Neki köszönhető, hogy kis országunk - rajta kívül - további három fővel képviselteti magát az Amerikai Építész Szövetség tiszteletbeli tagjai sorában.

Laci és Judit New Canaan-i háza valóságos kis magyar sziget az óriási amerikai „tengerben”, ahol tárt karokkal fogadják mindazokat, akik a világ túlsó oldalán egy lélegzetvételnyi hazai környezetre vágynak. Így Judit álma is valósággá vált, nagybátyja, Lipták Gábor író balatonfüredi háza „nyitott kapu” szimbólumával amerikai földön általuk megvalósult!

Építészi életműve néhai professzorunk, Weichinger Károly credóján alapul: tisztességgel eleget tenni az építészet Vitruviusi kritériumainak. A funkció, a szerkezet és esztétika egységében építeni és szolgálni a mindenkori megrendelőt, a huszadik század kultúrájának jegyében. Barátságunk egy életre szólt, érdeme a Kárpát-hon építészetének szolgálatában vitathatatlan.

Telki, 2012. április 11.

v. Callmeyer Ferenc

vélemény írásához jelentkezzen be »