Párbeszéd múlt, jelen és jövőidőben - 140 éves az éptört

A múlt héten két fontos kiállítás nyílt a HAP Galériában és az N&n Galériában a BME Éptört tanszékének 140 éves jubileumához kapcsolódva. Baku Eszter párhuzamos összefoglalója a két anyagról.

Két kiállítás, két helyszínen több nézőpontból közelíti meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének 140 éves jubileumát. Míg a HAP Galéria profiljához illeszkedően 140 év éptört címmel a tanszék történeti kontextusára helyezi a hangsúlyt, kiállítva a híres professzorokká, ismert és elismert építészekké vált egykori hallgatók rajzait, terveit, addig az N&n Galéria az építészettörténeti ismereteken nyugvó tervezésoktatás elmúlt két évtizedét mutatja be. Egyrészt a ma már komoly praxissal rendelkező egykori hallgatók zsengéi mellett az azóta készült alkotásaik láthatóak, másrészt az elmúlt évek diploma- és komplex tervein keresztül ad képet a tanszéki tervezésoktatás új irányairól (részlet Pazár Béla: közös tört - 20 év tervezésoktatás a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén című kiállításhoz írt előszavából).

 

 

Mindkét tárlat alapja az a tulajdonképpeni közös történelem, közös nyelv és emlékezet, amely alapvetően határozza meg hozzáállásunkat a múlthoz, amely a HAP kiállítása esetén távolabbi, míg az N&N kiállítása esetén közelebbi időt feltételez. Éppen ezért nem túlzás talán azt mondani, hogy e két kiállítás tematikája illetve vezérelve kapcsolódik társadalmunk kulturális emlékezetének ahhoz a szegmenséhez, amely az épített környezetet, mint mindennapi életünk szerves részét képzeli el, s ezáltal beemeli a közös emlékezetbe, a közös törtbe. Ha szigorúan akarjuk értelmezni a kulturális emlékezet ernyőszerű fogalmát, akkor azt mondhatjuk, hogy a kulturális emlékezet egy közösség vagy nép múltjához, hagyományaihoz való kötődés, melyet ismétlődés útján különféle ünnepekben, rítusokban, valamint nagyrészt írásos dokumentumok, vagyis szövegek segítségével tartanak fenn. Nemcsak szövegek, tárgyak, hanem épületek, motívumok is lehetnek a kulturális emlékezet, vagyis az értelem hagyományozásának generátorai, melyek saját eszközeikkel tartják fenn az emlékezetet, s utalnak a közösségre. Ha jobban belegondolunk, vajon mi utalhatna jobban az írásos emlékeken túl egy közösségre a mindennapokban, mint az építészet, egyfajta fizikális és vizuális keretet adva környezetünknek. S bár rengeteg adat s még több személyes emlék kötődik egy tanszék évfordulójához – ahogy arra megnyitó beszédében Kálmán Ernő, Winkler Barnabás és Golda János is utalt – pontosan ez az, ami megnehezíti a bemutathatóságot, még akkor is, ha két helyszín, két egymástól különálló, azonban közös nevezővel bíró tárlatról van szó.

 

 

Nem volt könnyű a kurátorok feladata, hiszen ennek a 140 évnek csak parányi szelete az, amelyet az emlékekből vizualizálni lehet, s érzésem szerint a kiállított művek sokkal inkább a személyes tapasztalások, belső gondolat- és emlékfolyamok elindítását célozták meg, hogy aztán a tanszék hallgatóinak diplomamunkáin át kijelöljék az új irányt, a tanszék jövőstratégiáját. A két kiállítás tematikája tehát jól láthatóan elkülönül egymástól, mégis az együtt-értelmezés, a párhuzamos befogadás az, amely leginkább arra készteti a látogatót, hogy felgombolyítsa a közös történeti szálat, amely tovább gyűrűzik a tanszék évfordulójának apropójából szervezett konferenciákig.

 

 

Egy évforduló talán a legalkalmasabb pillanat arra, hogy górcső alá vegyük az erényeket és a hiányosságokat, s egyfajta kellemes nosztalgiába burkolózva jelöljük ki az új célokat. Ezt célozhatják meg az eseménysorozat további programjai is, miközben az itt bemutatott kiállításokon 140 év tanszéki oktatási gyakorlatába is alkalmunk nyílik belepillantani, s egymás mellé állítani Wälder Gyula, Szontágh Pál, Borvendég Béla és a nemrégiben elhunyt Gilyén Nándor és mások rajzait, terveit, a fiatal generáció, az elmúlt 20 év tervezési gyakorlatával.

Felhasznált irodalom:
Jan Assmann, A kulturális emlékezet: írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrában, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999.
Jurij Lotman, Kultúra és intellektus: Jurij Lotman válogatott tanulmányai a szöveg, a kultúra és a történelem szemiotikája köréből, ford., szerk. Szitár Katalin, Budapest, 2002.

140 év éptört
A kiállítás rendezője: Kiss Zsuzsanna
helyszín: HAP Galéria (1027 Budapest, Margit krt. 24.)
Megtekinthető: 2010. április 14 - 2010. május 14.

Közös tört
20 év tervezésoktatás az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken
A kiállítás rendezői: Szalai András, dr. Vukoszávlyev Zorán
helyszín: N&n Galéria (1065 Budapest, Hajós u. 39.)
Megtekinthető: 2010. április 15 - 2010. május 3.

kép és szöveg: Baku Eszter