Nézőpontok/Tanulmány

Partraszállás – alternatíva

1/10

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
?>
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
1/10

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

Partraszállás – alternatíva
Nézőpontok/Tanulmány

Partraszállás – alternatíva

2021.10.21. 08:12

Az Építész Szakkollégium Club Aligáról szóló kiadványában bemutatja a tavaly nyáron megrendezett Partraszállás - összművészeti alkotótábor eredményeit, a területhez fűződő ellentmondásos viszonyt, és megidézi a tábor hangulatát. A workshopok beszámolóiban és a tábori előadásokhoz kapcsolódó vélemény- és elemző cikkekben felsejlik a pártüdülő omladozó szabadsága és az az építészet- és társadalomtörténeti örökség, ami körbeöleli azt. Ebben a kiadványban jelent meg az alábbi írás, ami a European Architecture Students Assembly és az Építész Szakkollégium működésének a hasonlóságait mutatom be a Partraszállás példáján keresztül.

Az építészképzés jelentős hányada a műszaki és művészeti oktatás kiegyensúlyozott arányát igyekszik megcélozni. Ennek dilemmája, hogy a kettő más-más oktatási formát, teret követel, ami szükségképp okoz feszültséget, rugalmatlanságot a képzésen belül.  Az egyetemi curriculumok kötöttsége végett kialakult hiányérzetet különböző kezdeményezések próbálják világszerte orvosolni.

1981-ben rendezték meg az első EASA-találkozót Liverpool-ban azzal a céllal, hogy hiánypótló szerepet vállaljon az építészoktatásban. A szervezet európai építészhallgatók önszerveződő hálózatává nőtte ki magát. A mozgalom ambíciója egy olyan nemzetközi fórum megteremtése volt, ahol a különböző kultúrák építészhallgatói megosztják tapasztalataikat oktatási rendszerükkel kapcsolatban, továbbá közösen gondolkodnak aktuális, a szakmát érintő témákról. A szervezet legmeghatározóbb eseménye a nyári találkozó, az EASA. Minden évben más és más nemzeti csapat szervezi az összejövetelt egy általuk meghatározott, globális problémakörrel foglalkozó, releváns téma mentén. Az összejövetelek tapasztalati úton tanítanak, kapcsolatot teremtve a helyszínen élő közösségekkel. Az országok delegáltjai változatos elméleti vagy gyakorlati, a tematikára reagáló workshopokon dolgoznak együtt két héten keresztül. Az elmúlt években több ország esetében az EASA közösség segítette egy-egy szervezet alapítását, mely helyben honosította az építészoktatás ezen formáját.

Az Építész Szakkollégium a műegyetemi képzés kiegészítése céljából jött létre 1996-ban. A szervezet alapítása óta komplex, nemzetközi színvonalú oktatási formát kíván megvalósítani, melynek alapvetése az egymástól tanulás, a műtermi munka, valamint a kritikai szemléletmód kialakítása. Az önképzésen alapuló szervezet saját szakmai igényből és hiányérzetből adódó kurzusok megszervezésére törekszik, emellett fontosnak tartja a határterületekkel való kommunikációt. A műterem központi helyet foglal el a szakkollégium mindennapjaiban, mely állandó stúdiómunkának ad teret. Az EASA nemzetközi építésztalálkozón való részvételnek sok évre visszanyúló hagyománya van a Szakkollégium életében. 2006-ban Budapesten tartották az EASA találkozót, a résztvevők a „Common Place" fogalmához kötődően alkottak. A szervezők később beléptek a Szakkollégiumba, és mint az EASA magyar képviselő szervezete vitték tovább a megtapasztalt szellemiséget.

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
8/10
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

2020 nyarán Észtország következett. EASA találkozót szerveztek, azonban az 500 fős nemzetközi tábor a járványhelyzetre való tekintettel meghiúsult. A nemzeti csapatok az EASA működését reprezentálva országhatáron belül, kisebb léptékben kísérleteztek nemzeti táborok szervezésével. A club aligai Partraszállás – összművészeti alkotótábor e kezdeményezés hazai eseménye, melyet az Építész Szakkollégium tagjaival készítettünk elő.[2]

Az alkotótábornak Balatonaliga strandja, a Club Aliga adott otthont. A terület már a 19. században az előkelő réteg kedvelt nyaralóhelyének számított, majd a Rákosi-rendszer térnyerése után a pártelit üdülőhelye lett, hosszú éveken át kizárva innen az átlagembert. Az elmúlt évszázadban számos magas építészeti minőséggel bíró modernista házat építettek itt.[3], azonban ezek sorsa mostanra kilátástalanná vált. A rendszerváltás óta nem használt villák, középületek egy része helyi védettséget élvez, azonban állapotuk lepusztult, a természet átvette felettük az uralmat. Az épületek vélhetően az éppen előkészítés alatt álló nagyberuházások áldozatai lesznek. A tábor szervezőivel úgy véltük, a Club Aliga még ebben a leáldozott állapotban is rengeteg potenciált hordoz magában. Így történt, hogy az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország közös táborában különböző területekről vártunk jelentkezőket, hogy együtt gondolkozzunk az aligai örökség múlt- és jövőképéről. A helyszín természeti, történeti és építészeti szempontból egyaránt inspiráló teret jelentett az agilis fiatalok számára. Mindemelett a téma és a hely - történelmi kontextusán keresztül -, aktuális kérdések megvitatására is hívta a résztvevőket.

Az egyhetes együttlét alatt több, mint 100 résztvevő, párhuzamosan 13 workshopon, különböző eszközökkel dolgozta fel a Club Aliga történetét. A brigádvezetők workshop programmal pályáztak a táborra. Munkálataik a témához és a helyszínhez kötődő meghívott tanárok, szakértők által tartott előadások, filmvetítések, majd azt követő beszélgetések kíséretében zajlottak. A táborban a rádióbrigád aligadásaival összekötötte a különböző helyszínen tevékenykedő résztvevőket, illetve élőben közvetített előadásokkal, eszmecserékkel, kívánságműsorral szórakoztatta az otthonmaradt érdeklődőket.

Az olyan alternatív tevékenységeket, mint amelyek a Partraszállás során is megvalósultak, hasonló munkamódszer és szemléletmód jellemzi. A 2019-ben készült TDK dolgozatomban ezt a felvetést részleteiben vizsgáltam.[4] A kezdeményezésekben olyan közös sajátosságokat lehet felfedezni, mint a tapasztalás, kritikai szemléletmód, interdiszciplináris gondolkodás, kreativitás, horizontalitás, holisztikus szemléletmód, kísérletezés, társadalmi szerepvállalás, elméleti háttér, személyes elhivatottság, motiváció.

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
9/10
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

Tapasztalás

Az építészeti tervezés a téma-helyszín megismerésével kezdődik. A digitális kultúra fejlődésével háttérbe szorul a személyes interakció élménye. A probléma mélyebb megértésének az eszköze, hogy huzamosabb időt töltünk a tervezési területen, illetve személyes interakcióba lépünk a helyiekkel. Ezek az élmények egyrészről belső indíttatásunkat erősítik, másrészről releváns, komplex válaszlehetőségek keresésére ösztönöznek. A tábor szervezésénél fontos volt számunkra, hogy a brigádvezetők is megtapasztalják a hely auráját, így már a workshop pályázatot helyszínbejárás előzte meg. A tábor alatt pedig a résztvevők egy egész héten keresztül együtt éltek az elfeledett örökséggel, megtapasztalva annak materiális, és szellemi vonatkozásait.

 

Kritikai szemléletmód

Az analízis után a személyes vélemény kialakítása és megfogalmazása a következő lépés. A kritikai gondolkodás egy olyan képesség, amely során objektíven szemléljük az információkat. Az összefüggéseket megvizsgálva, majd mérlegelve, az elfogultságot észlelve vonunk le következtetéseket az adott felvetéssel kapcsolatban. Ezek alapján a kritikai gondolkodás, mint készség fejleszthető. Az Építész Szakkollégium tagjai szeretik megkérdőjelezni az alapfelvetéseket, a kételyekkel diskurzust előidézve. A saját hozzáállásunk és mások megközelítéseinek ütköztetése mentén kialakult viták tudnak közelíteni legjobban egy árnyalt állásponthoz. A kiscsoportos feladatok folyamán trenírozzuk magunkat a kritikai szemléletmód fejlesztésére, mely a csapatban dolgozás feltétele.

 

Interdiszciplináris gondolkodás, határterületek

Az építészszakma komplexitása révén, tévesen azt a képzetet keltheti az építészekben, hogy képesek minden területen kompetens módon viselkedni. Más szakmák bevonásával azonban új megközelítések kerülnek terítékre, melyek ugyancsak építő eszmecseréhez vezetnek. A határterületekhez való kapcsolódást elősegíti, ha foglalkozunk azok gyakorlatával is, a mélyebb szintű megértés érdekében. A Partraszálláson ennélfogva nem csupán építészhallgatók jelentkezésére számítottunk. Az alkotótábor megszólította más szakmák diákjait, és azok fiatal gyakorlóit egyaránt. Az építészek mellett jelen voltak fotósok, színészek, drámainstruktorok, képzőművészek, társadalomtudósok, művészettörténészek, de még orvostanhallgató, vagy éppen jogász is csatlakozott a munkához. A workshopok ezek alapján a legkülönfélébb módszerekkel járták körbe a témát, aminek az eredménye az építéstől kezdve - a fotózáson, színészkedésen keresztül - az elméleti megközelítésig terjedt.

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
10/10
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

Kreativitás

A diskurzussal párhuzamosan az alkotási folyamat megkezdése következik.

„Picasso egyszer azt mondta: minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk. Szenvedélyesen hiszem: nem felnövünk a kreativitáshoz, kinövünk belőle. Vagy inkább kioktatnak belőle."[5]

– mondja Ken Robinson TEDx előadásában. Minden ember a kreativitás lehetőségével születik, azonban az alap- és középfokú frontális oktatási rendszer korlátozza ennek fejlődését. Az építészképzés során ennek legfőbb terepe a projektalapú tanulásban keresendő – e módszert testesítik meg e kezdeményezések, az egyetemi, hivatalos kereteken kívül. A projektmunkák a csapatmunkára alapoznak, kiszakítanak a mindennapi egyetemi környezetből, ezáltal inspirálva az alkotómunkát. Az aligai tábor résztvevői nyitottsággal közelítettek egymáshoz, létrehozva a projektek megvalósulásához szükséges bizalmas, ösztönző légkört.

 

Horizontalitás

A hiánypótló programokat hallgatók szervezik saját szakmai igények mentén. A munkák számos esetben tanárok vagy gyakorló építészek mentorálásával jönnek létre, mindazonáltal nagyrészt egymástól tanulnak a résztvevők.

„A Szakkollégium attól válik érdekessé, hogy odamész, azt látod, hogy körülötted mindenki sokkal okosabb nálad, és te is olyan okos akarsz lenni. És nyilván a többiek is ugyanezt érzik."[6]

– említi Bőczén Árpád, volt szakkollégista. A horizontalitás lényegében azt jelöli, hogy a tanulási folyamatban nincsen alá-fölérendeltség. Az EASA találkozók workshopjainak vezetésére hallgatók vagy fiatal irodák pályáznak a témához kapcsolódó koncepcióval. A tutorok a munkálatok alatt moderátorszerepbe helyezkednek, alapvetően a résztvevőkkel együtt dolgoznak. A Partraszállást is ennek mintájára alakítottuk.

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
2/10
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

Holisztikus szemléletmód, fenntarthatóság

A holisztikus szemlélet szerint nem tudjuk elkülöníteni az építészeti tervezést annak szociális, gazdasági vagy ökológiai környezetétől. A fenntarthatóság ennek az egyik alappillére, mely az önszerveződő nonprofit szervezetek kiemelt értékeként jelenik meg. A Club Aliga esetében a fenntarthatóság kérdése mint alap témafelvetés jelent meg. Több brigád azon elmélkedett, hogy férhet meg ez a szemlélet a Kádár-kori villák lepusztult állapota és a tervezett nagyberuházások ellentmondásában.

 

Kísérletezés

A kreativitás a problémamegoldó képességet jelenti, ennélfogva feltétele a hibalehetőség, hiszen több válasz megvizsgálása során jutunk el a jó megoldáshoz. A workshop az alkotás folyamatára koncentrál és nem az eredmény, végső produktum tökéletességére. E tanulási forma tehát a kísérletezésen alapul. A kísérletezés gyakorlása révén egy olyan tervezési metódust sajátítunk el, ami képes jó minőségű eredményt létrehozni. A „learning by doing" tanulási módszer során lehetőség nyílik a gyakorlatra, azonban egyetemi keretek között tér-, eszköz-, idő- és létszámkorlátok miatt az anyagismeretek és építési technikák elsajátítására nincsen lehetőség. Az építészetoktatatásban, a makettek készítése közben kerülnek elő olyan kivitelezési kérdések, amelyekről papíron nem kezd el a diák gondolkodni.

„Volt az az időszak, amikor minél vadabb maketteket próbált mindenki csinálni, mert ugye az volt maga a termék és nem a ház."[7]

– meséli Szemerey Samu, a Szakkollégium alumni tagja interjújában. Az elmúlt évek építőtáborai különféle megközelítésekkel igyekeznek betölteni a kialakult űrt. A nyáron például két brigád is a fólia anyagával kísérletezett. A tábor résztvevői felépítettek egy működő szaunát fóliából, mely a Balaton 4 évszakos használatának felvetését reprezentálta. Mások fóliahajó építésébe fogtak, mely szintén sikeresen szállt vízre.

 

Társadalmi szerepvállalás

A hiánypótló mozgalmak célja a problémák globális szintű vizsgálata, majd lokálisan választ keresni a társadalmat érintő kérdésekre. A táborok során meghatározó a helyiekkel való kapcsolódás, mindazonáltal valós élethelyzeteket megismerve a kezdeményezések törekednek reflektálni a problémákra az építészet, művészetek eszköztárával. A társadalmi interakció erősen összefügg a horizontalitás fogalmával. Nem csak egymástól tanulunk, de a meglátogatott terület lakosaival is kapcsolatba lépve fejlesztjük egymás gondolkodását. A Partraszálláson többek között a Közöd Alig(a) drámainstruktorok csapata személyes interjúkon keresztül térképezte fel a strand és a magaspart lakóinak viszonyát. A megszerzett ismereteket az érdeklődőknek bemutatott performanszban fogalmazták meg.  

Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium
5/10
Partraszállás – alternatíva Fotó: Építész Szakkollégium

Elméleti háttér

Az egyetemi képzés hiányossága a művészet-, illetve építészetelmélet megismerése. A Szakkollégium tagjai különböző módokon törekednek ennek pótlására, így olvasóköröket tartanak, elméleti kurzusokat szerveznek. A Kádár-korszak megismerése a helyi történetek alapján éppolyan fontos része volt a téma előkészítésének, mint a modern építészet elmélete, vagy éppen az aktuális beruházási folyamatok feltérképezése. A múltbeli történések megértését szakértők előadásai, filmvetítések, szövegek olvasása segítette. A Társadalomelméleti Kollégium (TEK) workshopja szintúgy a témával releváns szövegek feldolgozásával foglalkozott az egyhetes együttlét folyamán.

 

Személyes motiváció, elhivatottság

 „Van egy egészen megfoghatatlan fogalom, ami végig kíséri egy építészhallgató életét az egyetemi felvételitől az első átrajzolt éjszakán át a diplomáig: a motiváció. Egy szakkollégistának pedig ebből az átlagosnál több jutott, hiszen mi másért vágyna mindig többre: többet olvasni, többet írni, többet látni, több helyre eljutni."[8]

– olvasható a Szakkollégium kiadványának bevezetőjében. Az önszerveződő mozgalmak saját motivációjukból és elhivatottságukból merítve tevékenykednek, így történt ez Aligánál is. A Szakkollégium tagjai és hasonló kezdeményezésekben részt vállaló hallgatók érdeklődése túlmutat a kötelezettségeken, egyetemi feladataik mellett, időt-energiát nem spórolva hajtja őket szakmai kíváncsiságuk. Rendkívüli élmény volt számunkra, hogy a Partraszálláson ennyi impulzív erő találkozott. Köszönet illeti a 13 brigád vezetőjét, akik keretet adtak a gondolkodásnak, illetve a több, mint 100 résztvevőt, akik nyitottsággal dolgoztak együtt. Nélkülük sem a tábor, sem az azt követő kiállítás a Fuga Építészeti Központban, sem a Partraszállást feldolgozó nemrég megjelent kiadvány nem jöhetett volna létre.

A fenti készségek fejlesztését, az alkotómunka módszertani tanulságai kapcsolják össze. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán a 90-es években kezdeményezték az úgynevezett alkotóhét bevezetését. Balázs Mihály DLA az Alkotóhét 25 éves évfordulójának alkalmából adott interjújában hangsúlyozta

„az Alkotóhetek azért fontosak, mert horizontális jellegű, hierarchiától mentes együttlétet biztosítanak - hiszen itt nem is a szokásos oktatásról, képzésről beszélhetünk - sokkal jobb kereteket ad az új ismeretek megosztásának. Tevékenységünk nem elsősorban a tudásátadásra, hanem szemléletmódok közvetítésére épül, amely lehetőséget jelent az építészhallgató számára, hogy bekapcsolódjon ebbe az új, átformálódó világba."[9]

Mindazonáltal, ahogyan az Építész Szakkollégium 87,7 m3 kiadványában olvashatjuk:

„Az alkotóhét fogalma önmagában ellentmondásos egy olyan karon, mint az Építészkar, ahol természetesen a mérnöki ismeretek elsajátítása mellett kreatív, alkotóit tevékenység a képzés alappillére kellene, hogy legyen, ráadásul annak teljes időtartama alatt. A szándék megvan arra, hogy a hallgatókat kirázzák az egyetemi feladatok monotóniájából, az eszközök azonban korántsem olyan sikeresek..."

Sajnálatosan azóta ez a tanulási forma meg is szűnt. Az elmúlt években a tanszékek láthatóan törekszenek előremutató változtatásokat létrehozni az alternatívák keresését illetően. (a Térkompozíció tantárgy egy új keretrendszert vázolt fel két éve, a tervezési tanszékek műtermeket alakítottak ki, valamit órákon kívüli előadássorozatok szervezését is meg kell említeni, ilyen a Középülettervezési Tanszék által szervezett Szinapszis Műhely előadássorozat, amely különböző témák felvetésével kötetlen beszélgetésre hívja a hallgatókat).

Összegzésül, a műhelymunka megtestesíti a kreatív alkotótevékenység módszertanát, mely jelenleg az egyetemi kötöttségek miatt korlátozottan tud megjeleni az Építészmérnöki Karon. Ebben a törekvésben az Építész Szakkollégium közösségét kulcsfontosságúnak látom. Az egyetemi évek alatt egy olyan tervezői hozzáállás kialakítása a cél, amely képviseli az alternatív kezdeményezések szellemiségét. Ez a szellemiség a horizontális tervezési metódussal a kreatív alkotómunkát támogatja, melynek legfőbb jellemzője a tapasztalat útján való tanulás és a kísérletezés. A közösségek munkájukkal felelőséget vállalnak a környezetért és társadalmukért egyaránt. Az építészetelméleti háttér feltérképezésével, perspektívájukat kitágítva, a határterületek bevonásával dolgoznak. Törekednek a kreativitás és kritikai gondolkodás fejlesztésére. A club aligai tábor szervezőivel örömmel gondolunk a Partraszállás – összművészeti alkotótábor eredményére, mely magában hordozza az írásban felvázolt mentalitást.

A Club Aliga kiadvány nyomtatott formában az Építész Szakkollégium műtermében, a Kende utca 1 szám alatt elérhető. Online itt lehet belelapozni.

Kolossváry Detti

 

[1] Alumni beszélgetések, Építész Szakkollégium honlap, 2013 http://www.eszak.org.hu/hu/blog/alumni-beszelgetesek-szemerey-samu
[2] Építész Szakkollégium, Partraszállás – összművészeti alkotótábor kiadvány, 2020, https://issuu.com/strikemagazine/docs/partraszallas
[3] Hurták Gabriella, Egy elveszett világ, A Club Aliga építészeti emlékei, BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmány, 2018, https://epiteszforum.hu/uploads/files/2018/01/05-hurtakgabriella.pdf
[4] Kolossváry Bernadett, Alternatíva, Az egyetemi építészoktatást kiegészítő hallgatói kezdeményezések módszertani sajátosságai, TDK dolgozat, 2019, https://tdk.bme.hu/EPK/KozepKritika1/Alternativa-Hianypotlo-kezdemenyezesek-az
[5] Ken Robinson, Do schools kill creativity?, TED Talks, 2006, https://www.ted.com/talks/ken_robinson_says_schools_kill_creativity?language=hu  
[6] 87,7m3, Építész Szakkollégium, Budapest, Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2013
[7] Alumni beszélgetések, Építész Szakkollégium honlap, 2013 http://www.eszak.org.hu/hu/blog/alumni-beszelgetesek-szemerey-samu
[8] 87,7m3, Építész Szakkollégium, Budapest, Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2013

 

Szerk.: Winkler Márk

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk