Közélet, hírek

"People meet in Architecture" - Velencei Biennálé, magyar pavilon

1/6

?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/6

Közélet, hírek

"People meet in Architecture" - Velencei Biennálé, magyar pavilon

2010.08.27. 13:28

Már korábban is beszámoltunk a 2010-es Velencei Biennálé kiállítási koncepciójának születéséről, az alkotók kiválasztásáról, a katalógus elkészültéről. Hosszú előkészítő munka után elérkezett a premier: a Magyar Pavilon hivatalos megnyitója augusztus 26. 16 órakor volt.

Megnyitó esemény: augusztus 26., 16 óra,
Megnyitja: Dr. Magyar Péter építész professzor, a Kansas-i Állami Egyetem Építész- és Designkarának vezetője
Köszöntőt mond: Dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, kulturális helyettes államtitkár (NEFMI) és Dr. Petrányi Zsolt, nemzeti biztos

A BorderLINE Architecture kiállítás koncepciójáról, a munkafolyamatról már korábban is beszámoltunk, most újabb részleteket ismerhetünk meg a filmek, rajzok és a katalógus születésével kapcsolatban.

A FILMEKRŐL
A kiállítás legfőbb tézisének igazolására, mely szerint az építészek még mindig rajzolnak, negyven: huszonkét külföldi és tizennyolc magyar építésszel készült rajzinterjú. A kamerák előtt felvett rajzok némelyike már megépült tervek illusztrációja, némelyikük a helyzetre adott reakció, jó néhány pedig az adott alkotónak a rajzzal kapcsolatos kérdésre adott grafikai válasza. E személyes – ezért nehezen kanonizálható - rajzi dokumentumok legfontosabb közös tulajdonsága az egyidejűség és az élményszerűség. Rendkívül kiélezett helyzetet teremtett ugyanis az a kérés, hogy az egyes résztvevők a kamerák előtt rajzoljanak. Egy építész számára az irodája mélyén, közvetlen munkatársai előtt végzett tevékenységének napvilágra emelése egyet jelent a szakmai intimitás pillanatainak dokumentálásával.

Lehet, hogy egy skicc képes hazudni a születésének pillanata kapcsán, azonban nem képes hazudni a születésének tényét illetően. Az ugyanis kamerák vagy a voyeur tekintetek kereszttüzében történik.

Az interjúknak a filmen nehezen megragadható, de rendre bekövetkező fordulópontja az volt, ahogy a résztvevők e kezdeti zavaron túllépve elkezdtek rajzolni. Az első, bizonytalan gesztusok után a mindennapi tevékenységükre a kamerák előtt is rátalálva, a legtöbben beleoldódtak saját vonalaikba. Az, ami az interjú elején furcsának, bizarrnak és érthetetlennek tűnt számukra, az egy bizonyos pont után természetessé vált. Függetlenül attól, hogy ez kamerák kereszttüzében történt, a rajzolás volt az, ami visszavezette az építészeket a mindennapjaikhoz. A legtöbb felvétel végére nem ritkán öt-hat skicc is készült.

A RAJZOKRÓL
A filmforgatásokkal párhuzamosan azzal a kéréssel fordultunk a magyar építészek közösségéhez, hogy egy vonalrajz formájában, némi szöveges kiegészítéssel fogalmazzák meg a rajzolással kapcsolatos gondolataikat. Hatvankilenc építész százkilencvenöt rajzzal és összesen harmincezer karakter hosszúságú szöveggel válaszolt a felhívásra. Az egyes vallomások elemi tömörséggel fogalmazzák meg a rajzzal kapcsolatos álláspontokat. Ez szükségtelenné tette a további interpretálását, ezért ezek a szövegtöredékek a katalógusban némiképp csoportosítva, ám kommentárok nélkül, forrásszövegként olvashatóak. 

A KATALÓGUSRÓL
Ugyanebbe a fent említett vázlatos rendszerbe illeszkednek a filminterjúk szövegei és a fotóriportok is. A katalógus – amely számozott példányú művészeti albumként készült el – lapjain olyasfajta homogén tér létrehozása volt a cél, amely a kiállítás tézisének megfelelően egyenrangúan mindenkié, aki rajzol, vagy rajzával részt vett a kiállításon. Ezt szem előtt tartva a katalógus nem szentel külön fejezetet a hazai és külföldi építészeknek, illetve nem alakított külön csoportot azoknak, akik interjút adtak vagy esetleg „csak" rajzokat küldtek. Bármilyen hasonló gesztus olyasfajta értékválasztás jelentene, amely alapvetően idegen a rajzolásnak attól a nyitottságától, amit a kiállítás is hangsúlyozni próbál. Noha a képzőművészeti szcénában ma már ez bevett gyakorlat, a hazai építészeti életben még ritkaságszámba megy az, hogy magyarországi kezdeményezéssel készüljön nemzetközi relevanciájú könyv. Ez a nemzetközi kitekintés a Magyar Pavilon katalógusában távolról sem öncél. A kiállítás tézisének igazolása – hogy ti. az építészek még mindig rajzolnak – elképzelhetetlen lett volna csak magyar építészek részvételével éppúgy, mint ahogy elképzelhetetlen lett volna az is, hogy pusztán néhány, híresen jól rajzoló magyar építész rajzi munkásságából válogassanak a szerkesztők. Ennek a nyitottságnak az eredményeként kerülnek egymás mellé a katalógusban a gyerekrajzok, az éppen végzős egyetemisták rajzai, valamint az ismert illetve kevés ismert hazai és külföldi építészek művei. Ugyanez a szempont vezérelte Wesselényi-Garay Andor kurátort, hogy a katalógus szerzői között ne csak hazai szakemberek, hanem külföldi építészek, így Heinz Tesar, Boris Podrecca és Azby Brown is megjelenjenek. Külön sikerként tekinthetünk arra, hogy a szövegek egy része kifejezetten erre az alkalomra íródott, illetve először a magyar katalógusban jelenik meg.

Egy, a rajzolással foglalkozó kiállítás legfontosabb – mondhatni kulcskérdése az, hogy miképpen viszonyul a rajzolás alapvetően „analóg" műfajának elemzése során a számítógépes kultúrához. Talán tagadja, esetleg ignorálja, vagy egy ellentézist felállítva, esetleg adorálja a digitális technológiák nyújtotta lehetőségeket? Rendkívül szellemes választ ad erre a kérdésre Tasnádi József médiainstallációja, amely az ÖSSZES, a projekt során született rajz számítógépes, generatív „újrarajzolásával" jött létre.

 

3/6

 

 

EGY TANULSÁG
A katalógus oldalain eltérő nemzetiségű, eltérő építészeti univerzumokat képviselő építészek gondolatai olvashatóak. E szerencsés heterogenitás okán az építészeti rajzolás kapcsán megfogalmazható vélemények és ellenvélemények rendkívül pontosan illusztrálják azokat a téziseket – valamint azok ellenkezőjét is –, melyeket e könyv szerzői, Haba Péter, Boris Podrecca és Azby Brown az esszéikben megfogalmaztak.

Maradt azonban egy aspektus, amivel a rajzot elemző szövegek – révén, hogy szükségképp a végeredményre koncentrálnak – nem foglalkoznak. Ez pedig nem más, mint a rajz időbelisége, a rajzolás illusztratív jellege. A rajzolás mint operacionális tevékenység ugyanis nem pusztán láttató, közvetítő, felfedő, nyomőrző, hanem – végeredményétől és esztétikájától függetlenül – az elkészülésének idejére vonatkozó magyarázó, explanatorikus médium. A mimézisnek olyasfajta típusa, amelynek ereje a folyamatos történésben, a színházhoz hasonlóan a valóságra vonatkoztatás egyszeri, ám időben lezajló dramatizálásában rejtezik. Ezt a folyamatosságot nem a képek, nem a rajz, hanem az elkészülésüket rögzítő filmek képesek csak bemutatni. A katalógus mellékleteként megjelenő DVD-n látható mintegy nyolcvan perc hosszú rajzdokumentum-film mintegy százhatvan órányi nyersanyag vágása és szerkesztése után jött létre. Ezen a DVD-n láthatóak még Ferencz Marcel installatív vonaltanulmányai valamint Tasnádi József „generatív" rajzetűdje.

Az elmúlt kilenc hónap során Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel célja az volt, hogy olyan kiállítást hozzanak létre, amely a lehető legjobban képes redukálni azoknak a szakértőknek, társművészeknek a számát, akik az önálló művészeti ággá nőtt kiállítás-műfajban szükségképp megjelennek. Ez a kiál­lítás – az installáció és a filmek, a katalógus és a zene – szinte kizárólag építészek munkájaként jött létre. A kiállításnak a tematikai nyitottsága, hogy ti. a rajz mindenkié, egy rendkívül szigorú szervezési zártsággal párosult, amely lehetővé tette azt, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretek ellenére egy anyagában rendkívül gazdag installáció, a pavilonban pedig összetetten komponált tértest születhessen. Egyfajta barokkos aszkézis jellemzi az idei magyar részvételt, ahol a felhasznált anyagok gazdagsága, sokasága, a rajzolás mint köztérnek bemutatása rendkívül szigorú, az utolsó szögig következetes kiállítás-koncepció és a szó szoros értelmében aszketikus munkavégzés eredményeként született. A pavilonba tervezett építési munkák szakembergárdáján túl az installáción, a katalóguson és a filmeken csak építészek dolgoztak.

A RAJZ MINDENKIÉ
A Magyar Pavilonban megjelenő installáció egy köz(ös) térnek, a rajzolásnak az idézete. Noha építészeti kiállításról van szó, feltett szándékunk volt, hogy ebben a térben TÉNYLEG ne csak szakmabelieket, hanem a lehető legszélesebb körben – kortól és nemtől függetlenül – mindenkit képviseljünk, akik rajzolnak. Ennek érdekében a lehető legtöbb embert szólítottuk meg, hogy valamilyen szimbolikus formában jelenjenek meg az installációban. Ezt a szimbólumot a kinek-kinek a fiókjában heverő, már nem használt, elfaragott, adott esetben összerágott és tán rég el is feledett színes vagy grafit faceruzákban találtuk meg.

 

 

4/6

5/6

 

A Magyar Pavilon apszisában elhelyezett faceruzák egy országos méretű, iskolák bevonásával szervezett akció eredményeként gyűltek össze. Ezek a faceruzák nem pusztán íróeszközök, hanem sokkal többek. Egy-egy személy, egy-egy kézmozdulat, a kiállításon nem látható, de már megszületett és tán el is pusztult alkotások képviselői. Ezek a gyűjtött ceruzák ezen a kiállításon bennünket, mindnyájunkat képviselnek.


A kiállítás és a katalógus megvaklósításában közreműködtek
BorderLINE Architecture
12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás – La Biennale di Venezia
Magyar Pavilon 2010. augusztus 29 – 2010. november 21.
Kurátor: WESSELÉNYI-GARAY Andor
Építész: FERENCZ Marcel
Nemzeti biztos: Dr. PETRÁNYI Zsolt
Építész munkatárs: DÉTÁRI György

KATALÓGUS
Szerkesztő: WESSELÉNYI-GARAY Andor
Katalógusterv, grafika: TASNÁDI József
Fotó: BUJNOVSZKY Tamás
Szakmai lektor: SÓLYMOS Sándor
Nyomdai előkészítés: MIKLÓS Árpád
Angolról magyar nyelvre fordítás: GASCHLER-GYEVIKI Nóra
Angol nyelvre fordítás: SARKADY-HART Krisztina
Angol nyelvi lektor: Adrian HART

FILM
Rendező: WESSELÉNYI-GARAY Andor
Operatőr: ÁRVAI András, VILLÁNYI Norbert, WESSELÉNYI-GARAY Andor, FERENCZ Marcel
Vágó: SZŐNYI András
Narrátor: Neville CANN, Lisa MOOTZ, Jake STUBBS
Hangok: BREZOVCSIK Gábor
Vége főcím: KOPEK Donát
Weboldal-terv: TASNÁDI József
Weboldal-építés: SZŐNYI András

Installáció építés
Ász Kft.: DUPAJ Péter, LAUKÓ Ferenc, BÉKI István, FÜLÖP Balázs
SoundMade Kft.: ANDORFER Gyula, BESENYŐI Ákos
Producer: Műcsarnok, Biennale Office, GÁSPÁR Júlia

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Egy hely – A vizsolyi szeráf

2021.12.09. 13:25
00:06:38

Vizsoly neve ismert, ám leginkább Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának nyomtatásával kapcsolatban említjük. Kevesen tudják, hogy református temploma középkori eredetű, azt pedig még kevesebb, hogy az épületben csodás freskók láthatók. Az Egy hely mai részében a szeráfot ábrázoló látványos falfestménnyel ismerkedhetünk meg.

Vizsoly neve ismert, ám leginkább Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának nyomtatásával kapcsolatban említjük. Kevesen tudják, hogy református temploma középkori eredetű, azt pedig még kevesebb, hogy az épületben csodás freskók láthatók. Az Egy hely mai részében a szeráfot ábrázoló látványos falfestménnyel ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

Egy hely – a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum

2021.12.09. 13:22
00:06:40

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nem csak a festőóriásnak állít emléket, de a város érdekes történetét is megismerhetik a látogatók. Az Egy hely legújabb része a nemrég újrarendezett állandó kiállítást mutatja be.

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nem csak a festőóriásnak állít emléket, de a város érdekes történetét is megismerhetik a látogatók. Az Egy hely legújabb része a nemrég újrarendezett állandó kiállítást mutatja be.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk