építészet : környezet : innováció

Pilisvörösvár városi uszoda és sportcsarnok tervpályázat



szerzők: Kovács Péter, Lengyel István

21. sorszámú pályamű
szerzők: Kovács Péter, Lengyel István
társtervezők: dr. Nagy Tibor, Hámori Sánodr, Rutkovszky László, Szemán Gábor, Gál Sándor, Erdei László
munkatársak: Barabás Lajos, Bartha Tibor, Ferenczi Ottó, Kazamér György, Kecskés István



Részletes bírálat

Egy markáns, a város felé tölcsérszerűen táguló, a területföltáró sétányból szinte kiáradó dinamikájú tér kialakításával értékeli át jó érzékkel a terület középső részét, hogy meg tudjon felelni annak a sokoldalú szerepkörnek, amit a szabadidőpark felvezetésének, a városból érkező forgalom fogadásának és a jelentős közönségforgalmat vonzó középületek környezeti előkészítésének feladata jelent ezen a helyen.
A két épületet közel húzva egymáshoz, beépítési foltjában „L” alakú, összefüggő tömegbe integrálja őket, miáltal egy finoman ívelt beépítési vonalra illeszkedve, egy kommunikatív gesztusaiban gazdag, határozott térfalat hoz létre a Búcsútér felé, és egy vonzó, fogadó gesztusú táguló téröblözetet képez, a város felöli megközelítés irányába. Ez a kétféle differenciált környezeti attitűd dicséretes alapeszméje a koncepciónak.
A térfalat középen, az épületek szorosában egy átjáróval szakítja meg, ami összekapcsolja a sétányt és a fogadó teret, kijelöli, és környezetileg szervezi a főbejáratokat.
A táguló fogadó térben a parkolás igényeit csak részlegesen tudja kielégíteni, ezért a sportcsarnokhoz É-K felől is terveznie kell parkolókat.
Uszoda
Az épület ki-be ugrásoktól terhes, zaklatott kontúrján belül egy nehezen elfogadható, helységkapcsolataiban számos hibát, közlekedésszervezési logikájában fölösleges kényszereket rejtő, a differenciált használat igényeire érzéketlen térbeli rendet tervez.
A csoportos öltözőket forgalmilag teljesen összekeveri a szekrényes zónával, ez funkcionális nonszensz, ráadásul meglehetősen ésszerűtlenül bútoroz. Az öltöző-medencetér forgalmat kanyargós vonalvezetéssel mellékhelységek során kényszeríti keresztül.
A nagymedence-tanmedence-pezsgőfürdő hármasára nagyvonalúan szerkeszti a közös medenceteret, amelyhez jól kapcsolja a wellnes blokk önálló téri világát, melynek a medencetértől független megközelíthetőségét, sőt értékes külső környezeti kapcsolódását is biztosítja.
Az épületkoncepció alapgondolataként a medencetér ÉNy-ra, a Búcsútérre, mögötte a pilisi táj panorámájára való tájolása gondolatában valóban nagyon szimpatikus lehet, de azzal a komoly véráldozattal jár, hogy az épületbelső térszervezésénél fogva szinte hátat fordít a későbbi DK-i, DNy-i strandbővítés, a napfényes, a búcsútér síkságával szemben parkformálásában izgalmasabban, szebben, vonzóbban kialakuló környezetnek.
Sportcsarnok
A mozgalmas, tördelt épületkontúron belül a sokrétű funkcióra egy a környezetére kapcsolataiban érzékenyebben reagáló logikusabban és tisztábban szervezett alaprajzot szerkeszt.
A játékcsarnokot „L” alakban É-K, D-K irányból övező sporttechnológia egy egyébként jól működő, de egyes részleteiben meglehetősen területpazarlóan szerkesztett térszervezet, megfelelően kialakított önálló bejárattal, de fölöslegesen sok céltalan mellékbejárattal. Az épület szerkesztésére jellemző koordináta transzformáció erőltetése itt már teljesen értelmetlen.
A játéktér másik két oldalára, a fórumtérre és a Búcsútérre tájoltan szervezi a közönségforgalmi és szabadidős területeket, a fórumtérről nyíló nagyvonalú kétszintes előcsarnok térrel a középpontjában, mely megfelelően megoldja a lelátórendszerek töltését-ürítését, jól szervezi a két funkció (játékcsarnok-étterem-klub) együttműködését, és homlokzati megnyitásai, kapcsolódó teraszai révén színes életteli gesztusokat tesz mikrokörnyezete felé.
A nagy alaprajzi méretek ellenére épületei tömegében jól lebontott léptékviszonyokat épít mikrokörnyezeti szinten, de ezt a kívánatos célt egy túlságosan és bántóan mozgalmas, már-már zaklatott, értelmetlen beszögelésekkel, bevágásokkal, kisszerű mozgásokkal bonyolított tömegkompozícióval éri el, amit sajnos a tetők világában sem képes nagyvonalúan kiegyensúlyozni.
Különösen kellemetlen az együttes látványa a városi megközelítés felől, viszont a Búcsútér felé tervezett pengefalas kollonádsor, részleteiben játékos mozdulataival markáns építészeti motívum, látványában kifejezetten jótékonyhatású a tömegeket, egyesítő, összerendező szerepében.
A tervezési programot maradéktalanul teljesíti.
A pályaművet a Bíráló Bizottság 800.000 Ft-os megvételben részesítette.
 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »