Polihisztor tájépítészek

A tájépítészek az élő környezetet alakítják. Munkájuk ezért nemcsak az emberi igényeket, hanem a növények szükségleteit is szolgálja. A Gardenworks csapattagjai igazi polihisztorokként testesítik meg, milyen ha minden elemet szem előtt tartva, esztétikai és kulturális értékeket teremtve működik egy tájépítésziroda. Fürdős Zsanett laudációja az Év Tájépítésze díjon.

Ha lehunyom a szemem, érzem, ahogy melengeti a fákon átszűrődő napsugár. Ülök a tó melletti padon, s figyelek, hallgatok. Hallom a víz csobogását, hallom a madarak lágy csicsergését. A gyerekzsivajt, miközben az ovisok fogócskáznak vagy éppen labdáznak a gyepen. Ahogy kinyitom a szemem, látom a mosolygó arcokat, a csillogó szemeket, a boldogan sétáló párokat, a babakocsit toló anyukát, miközben egy dalt dúdol a kislányának. Ha körbenézek, látom ahogy a térrészeket hullámként összekötő úton kismotorját hajtja egy hároméves forma fiúcska. Elindulok én is ezen az ösvényen. Ahogy haladok, látom, hogy a patakmeder csillogó vízébe lógatják a lábukat a fiatalok. Vezet az út a tó élővilágát idéző, egyedit tervezésű játszótér felé, ahol hatalmas, színes békák és halak fogadják a gyerekeket - mindez a jövő generáció ismeretterjesztésére. A gyerekek csüngnek, lógnak a mászókán, kergetőznek a formák között. Idilli kép ez, ahogy a város zajából kiszakadva a Békás-tónál időzünk. És ez a jó. Látni, ahogy a Gardenworks által elképzelt koncepció megvalósult, hogy az emberek használják, amit nekik szántak, és nem akárhogy: boldogan.

András és Judit számára a tájépítészet lényege pont ez: az ökológiai fenntarthatóság és az emberek, a szabadterek felhasználói. Őket nem a művészi önmegvalósítás vezérli, hanem a megrendelőre szabott, időtálló megoldások. A tudatos, az érzékekre is ható térformálásnak köszönhetően az általuk tervezett izgalmas formavilágú tereket, kerteket az emberek szeretik használni, elidőzni bennük, hiszen tartós és tartalmas időtöltésre adnak lehetőséget. Erre kitűnő példa az előbb felidézett debreceni Békás-tó és parkrekonstrukció.

Miközben Andrással és Judittal beszélgettünk a tájépítészetről, a felelősségről, a modern kor kihívásairól, rájöttem, hogy a munkájuk sokkal több annál, mint amit a laikusok elsőre hisznek a tájépíteszetről. Hogy mindez sokkal több a szépen elrendezett virágoknál, cserjéknél, fáknál. Hogy mindez sokkal több annál, hogy egy magánkertben csobogó szökőkutat építenek, hogy egy stadion előtt esztétikusan rendezik a környezetet, ahogy azt a Nagyerdei és a Haladás Stadionnál tették, vagy éppen egy irodaház kertjében a zöldfelületet tetőkerttel növelik. A tájépítészek, András és Judit, igazi polihisztorok. Hatalmas tudás birtokában vannak, ami a biológia, a növényismeret, az építészet, a gazdaság és nem utolsó sorban az emberismeret halmazaiból tevődik össze. Bölcsészként most látom, hogy mennyire komplex feladat összerakniuk egy tervet, hiszen figyelembe kell venni a megrendelő igényeit, a jövőbeni térhasználókat és magát a növényzetet is. Tudni kell, hogy a szépségen túl melyik az, amelyik életben is marad az adott környezetben, mert nem elég az ideig-óráig való tündöklés, a 15 perc hírnév, időtálló végeredmény kell.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a növények nem építőanyagok, amit kedvünkre rakosgathatunk ide-oda. Ők élőlények, vagy ahogy András mondja, élő építőanyagok, amik időben és igényben is változnak, éppen ezért kiszolgáltatottak a tervezőknek, akik jó helyre kell tegyék őket, és az embereknek, akik a jövőben gondoskodnak róluk. A Gardenworks csapata számára pedig az ember és a természet szoros egységet alkot, számukra ez a két legfontosabb eleme a tájépítészetnek. Ők a zöld infrastruktúra helyzetének javításában hisznek. Ahogy Judit is sokszor hangsúlyozta: Több teret kell adni a fáknak, ahelyett, hogy irreálisan kicsi helyekre szorítjuk be őket. Hiszen, ha nincsenek körülöttünk fák, amik az éltető oxigént adják, mi sem vagyunk. Egyszerű ez, de a földből kinövő újabbnál újabb betontömbök elnyomják ennek fontosságát. Judit és András tervezési munkáikon, a tanításon és főkertészi pozíción keresztül ezen javítanak. Hangsúlyozzák az ökologikus szemlélet, a fenntartható fejlődés fontosságát, hogy a természetet vissza kell hozni a városokba. Mindeközben finoman formálják, befolyásolják, a helyes útra terelik a megrendelőket, ami aktívan hozzájárul, hogy élhető városaink legyenek.

Izgalmas, szép és összetett szakma ez, ami kihívásokkal, felelősséggel és tanítással jár. Meg persze tanulással, hiszen az új technológiákat, az új megoldásokat, a tapasztalatot, amit beolvasztunk a munkánkba, kifulladásig gyűjtjük. A Gardenworks csapata az utóbbi években szakmai tapasztalatokban is gyarapodott. András 2015. decemberétől Debrecen főkertészeként alakíthatja érdemben Magyarország második legjelentősebb városának zöldfelületi fejlesztéseit, míg Judit a Szent István Egyetem Kert– és Szabadtér Építészeti Tanszékén oktatva segíti a jövő tájépítészeit céljaik eléréséhez.

Ha egy szóban kellene összegeznem András és Judit munkáját, az egyszerűséget mondanám – ahogy Leonardo da Vinci mondta, „az egyszerűség a kifinomultság csúcsa." Ők erre törekednek. Nem akarják és nem is bonyolítják túl a dolgokat. Működőképes és szép megoldásokra törekszenek, amiket minél egyszerűbb eszközökkel, a fenntartás tekintetében is költséghatékonyan hoznak létre, hiszen a jövőre nézve ez a működőképes. Mindeközben pedig a tervezés és alkotás mellett más irányba is próbálnak többet adni: előkészítik a terepet. Míg Judit a fiatalok tudását gyarapítja, addig András a városvezetés kezét fogja a szakmailag helyes döntések meghozatalában. Mint mondtam, ők ketten igazi polihisztorok, akik az élet és a szakma minden területére komplexen látnak rá, akik egy olyan tájépítész csapatot irányítanak, akik környezettervezésnél mindenek előtt a használók igényeit igyekeznek kiszolgálni, miközben esztétikai és kulturális értékeket hoznak létre. Ezért is javaslom a Gardenworks csapatát az Év Tájépítésze díjra.

Fürdős Zsanett