2024 TOP 10: Méltatlanul keveset olvasott cikkek
A 2024-as esztendő toplistáit – és egyben az évet – a méltatlanul alulolvuasott cikkeink gyűjtésével zárjuk. Olyan írásokkal, amelyek, bár sajnálatos módon elvesztek a kegyetlen és igazságtalan algoritmus forgatagában, mindenképp pótlásra érdemesek, elvégre igazán elmélyült és elgondolkoztató cikkekről van szó!
Borsai Szandra vendégíróként több Call For Papers felhívásunkra is küldött provokatív írásokat (A Teremtés nem kívánságműsor; Meghosszabbítjuk Dubajig I. & II. & III.; Átélhető közelség). A Modernizmusok témában írt cikkben arra hívta fel a figyelmet, hogy ahogyan egy emberről sem kizárólag a külső megjelenése alapján ítélkezünk, éppúgy egy épület megítélésében sem csupán a szépség kell, hogy az egyetlen szempont legyen.
9. Közösségi média, közösségi kritika
Gyüre Lilla az építész szerepével foglalkozó másik Call for Papers felhívásunkra küldött be írást, amiben a közösségi média újfajta nyilvánosságát helyezte kritikai vizsgálat alá. Véleménye szerint ez a nyilvánosság látszólag kinyitja a diskurzust, de valós párbeszéd vagy vita a közös szakmai nyelv hiánya és az érvelési hibák miatt nem jöhet létre.
A nők helye // Tematikus héten számos fontos szöveg jelent meg, ezek közül most Monti Elvira nyitócikkét és Zsoldos Anna elfeledett női áldozatokra megemlékező írását osztjuk meg.
8. Virágot is akarunk, és újraelosztást is
Elvira Nancy Fraser elemzési kereteit használja az építészet területén dolgozó nők helyzetének leírására. Részlet a cikkből: "[a]nnak érdekében tehát, hogy több nő tölthessen be meghatározó pozíciókat az építész társadalomban, és formálhassa az építészeti diskurzust, előbb egy másik kérdésre kell választ találnunk: hogyan érhetnénk el, hogy az építészeti munka minél több nő számára elérhető, élhető, szerethető, felszabadító legyen?"
Anna az ősi rítusok során falba temetett feleségek, a két világháború között culágerként dolgoztatott malteroslányokról, a Rákosi-korszak képmutató propagandájához felhasznált női brigádokról, a háztartásbeli szerepre kárhoztatott családanyákról és a férfiakra szabott szakmai környezetben érvényesülni próbáló kortárs építésznőkről írt. “Legyen vége a szerzői építészetnek, legyen vége az öröklött építészszerepeknek és merev hierarchiának!"
6. Természet a falak között: A biofil design alapelvei
A szerkesztőségből Tóth Zsuzsanna cikkében a biofil design-ban rejlő lehetőségeket mutatja be mélyrehatóan. Az 1980-as évek óta számos tanulmány született a természet pozitív pszichológiai hatásairól, ennek ellenére napunk 90%-át belső terekben töltjük; de mi lenne, ha sikerülne az enteriőrökben is megidézni evolúciós alkalmazkodásunk helyszínének tulajdonságait: a természetes fényviszonyokat, a szélben mozgó falevelek ritmusát, a kilátópontokat és búvóhelyeket – ezt boncolja a szöveg.
5. Közösségi kérdések a Balaton-parton
Hámori Péter írásában azt vizsgálta, hogy a balatonboglári Terra Residence villapark épületegyüttese hogyan viszonyult a tájhoz mint (nem csak emberi) élőhelyhez és az ökológiai környezetéhez. Vajon folytatható-e az a beruházói gyakorlat, amely alapján a Balaton parti zónáját épületekkel, burkolatokkal, alacsonyra vágott, monokultúrás pázsittal telítik?
4. Tatlin III. Internacionálé emlékműve
Őze Sándor kollégánk a 2025-ös évben a szovjet avantgárd eszmei és esztétikai projektjét bemutató új cikksorozattal jelentkezik. Idén már több írása is megjelent a témában, a VKhUTEMAS iskolájának kísérletéről és Tatlin 1918-as 400 méteres emlékművével. Utóbbiban az orosz avantgárd egyik soha meg nem valósult csúcsépületét mutatja be, melyben összeolvad Bábel tornyának biblikus képe a világforradalom filozófiájával.
3. Megkésett válaszok: A Liget Center Auditórium megújult épülete
Szeptemberben Hulesch Máté írt a 2024-es évben átadott nagyberuházások közül az egyik legfontosabb projektről, az egykori MÉMOSZ székház átalakításáról. Máté az írásában arra kereste a választ, hogy az RTL székházának otthont adó új kialakítás hogyan rakódik rá a helyszín történeti rétegeire – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
2. „Miért nem beszélünk inkább a szépségről?" – Interjú a Lütjens Padmanabhan társalapítóival
Áprilisban a BME Építőművészeti Doktori Iskola meghívására Budapesten adott elő Oliver Lütjens és Thomas Padmanabhan, a svájci kortárs építész közeg egyik legizgalmasabb párosa. Borenich Levente és Takács Ákos az iroda szellemi, esztétikai és politikai projektjéről kérdezték őket.
1. A Budapesti Építész Kamara Tisztújító Taggyűlésének fenomenológiai elemzése
Végezetül ajánljuk Vikár Róbert, kamarai küldött, megrögzött pogácsafaló BÉK Tisztújító Taggyűléséről készített naplófeljegyzéset. "A következőkben leírtakat mind láttam, hallottam, érintettem, ízleltem, fáztam vagy tikkadtam tőle, logikailag levezettem — legjobb tudásom szerint döntve el, deduktívan-e vagy induktíven —, vagyis átéltem és kikövetkeztettem, s így kijelenthető: a leírtaknak a képzeletemmel és fantáziáimmal történő bárminemű egyezése a vakvéletlen műve lehet csupán."
