Meghosszabbítjuk Dubajig II. - A szavak csodálatos életéből

Borsai Szandra háromrészes cikksorozatának második része a rákosrendezői beruházás kulcsfogalmait elemzi. Mini, maxi, Dubaj, meghosszabbítjuk és felhőkarcoló. Iróniával, szójátékkal és a fogalmak eltérítésével tárja fel a beruházás kulcsszavainak közpolitikai, kulturális és építészeti jelentésmezőit.  A sorozat első és harmadik részében szintén a rákosrendezői beruházáshoz kötődő fogalomhálót szálazza szét a szerző.  

„Széllel szemben nem lehet szóhasználni." [1]  – mondja Esterházy Péter a sorozat első részében is hivatkozott előadásában. Tehát, hogy a szavak nem csak önmaguk elsődleges jelentését jelentik, hanem szükségszerűen többletjelentéssel bírnak.Tehát, hogy a szavak nem csak önmaguk elsődleges jelentését jelentik, hanem rájuk rakódnak mindazok a jelentések, amiképpen a történelem során használják őket. A szavaknak meg kell adni, ami a szavaké. Tudják ezt nagyon jól azok is, akik szóhasználnak, legalábbis minden okom megvan rá, hogy ezt feltételezzem róluk. Vegyük sorra, hogy tulajdonképpen mit tudunk konkrétan erről a beruházásról! Mini, maxi, Dubaj, meghosszabbítjuk, felhőkarcoló. Ezek a kulcsszavak. 

Mini. Vagy maxi. Ha nem értjük a szó pontos jelentését, próbáljuk meg mondatba foglalni. Az ügyvéd úr felesége kiszállt a Miniből. Így már nem is olyan jelentéktelen. Úrihölgy nem vesz fel miniszoknyát. Jaj, de kár. Maxi szoknyát annál inkább. Foxi Maxi. Kinder Maxi King. Duplaplusznemjó! Ezzel nem jutottunk előbbre, zsákutca, redundancia, nonszensz, groteszk. Próbálkozzunk tovább. 

A Dubajt már jobban értem, nincsen szükségem példamondatokra, ez több sikerrel kecsegtet. "Dubaj az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városa és az azonos nevű emírség fővárosa. A számtalan innovatív, nagyszabású építészeti és egyéb beruházásaival, valamint kiemelkedő sporteseményeivel szintén ismertté vált a világ számára." [2]   Ezeket a projekteket hivatalosan az olajkitermelésből szerzett pénzekből finanszírozták. Ebben mind egyetérthetünk. De abban az érzésben már nem osztozunk, hogy ez a szó milyen érzéseket kelt a gyomrunk tájékán. 

Nekem, aki kopottas szövetkabátjából a zsebmorzsával együtt kiszórta a 2023-as MÜPA bérletet is, meg azt a túlzó étteremszámlát, Dubaj a gátlástalanságot testesíti meg. Nincsen határa az épületek magasságának, nincsen határa a luxusnak, a rongyrázásnak, a környezetszennyezésnek, a zöld hasak és sáros arcok hófehérre mosásának. Minden megtehető, és ami megtehető, az meg is lészen téve. Leszen teve. A nyelv megviccel, ellent kéne állni, de olyan nehéz.

Azok számára, akik a gazdagok életéről a kereskedelmi csatornák műsoraiból igyekeznek értesülni, Dubaj legfeljebb egy kissé ellentmondásos hely. A Dubaj egy olyan ritka városnév, amely igeként ragozható. Én dubajozok, te dubajozol, ő dubajozik. A dubajozás felháborító, de valahol mélyen mégis érthető, a legnagyobb titokban pedig, a nap legrosszabb pillanataiban még irigyelhető is. A szépség, a csillogás, a vágy, a tengerpart, a gazdagság, az egyediség vonzó turisztikai célponttá teszik, vagy tennék a várost. Dubaj a vágyott, elérhetetlen élet szimbóluma.

Akik rendben lévőnek, sőt kívánatosnak tartják azt, hogy egy dubaji mintára épülő városrészben ne legyenek megfizethető lakások (miért, hát Dubajban vannak?), a lehetőséget látják benne. A semmiből épült, a porból nőtt ki, az emberi tudás határait és lehetőségeit feszegeti, reprezentálja az üzleti sikereket, lakossága dinamikusan növekszik, feltette magát a térképre.

Tudta a szóhasználó, hogy a Dubaj szó szélsőséges érzelmeket kelt és felháborodást okoz. Nem méltóztatok felháborodni, mert aztán a sok felháborodás után vagy megháborodik az ember, vagy cinikus lesz, ami ugyanaz. Nem teszem meg ezt a szívességet. A Rákos-Dubaj, mint ellenpont épp ezért telitalálat, mert kifejezi, mennyire káros is ez a sok felháborodás, amit a Dubaj szó hallatán érzhetnék, és hogy vezet el oda, hogy a sejtjeim egy szép napon elkezdhetnének ellenem fordulni. 

Miért kell Rákosrendezőre pont egy Dubaj? Ha a reménybeli befektető, az Emaar Properties portfólióját nézzük, lehetett volna Kairó, Delhi, de Los Angeles is. A minit vagy a maxit hagyjuk, akármennyire is szeretne visszamászni a hátsó ablakon. Persze, értem, hogy alapvetően dubaji érdekeltségűek, de az akusztika miatt csavartak már ennél nagyobbat is a rétorok, ha úgy kívánta érdekük. Európai beruházást még nem jegyez a vállalat. Magyarország talán egy olyan fémdetektor kapu a szövetségbe, ami nincsen áram alatt. Ennél többet kár hinni magunkról. Mi vagyunk az arisztokrata család szakadt kabátbéléses, kissé szerencsétlen és ütődött másodunokatestvére, akit megkörnyékeznek az előkelő körökbe bekerülni kívánó pénzemberek. Mert a pénz az egy dolog, a kultúra meg egy teljesen másik dolog. A piac meg egy harmadik.

Itt visszautalnék a sorozat első részének befejező bekezdéséhez. Láthatjuk azt a mintázatot, hogy a tudhatóan közfelháborodást keltő intézkedéseket úgy jelentik be, hogy először eltúlozzák a dolgot. Vegyük a KATA-val kapcsolatos 2022-es változásokat. Bejelentik, hogy eltörlik a KATA-t, tiltakozáshullám, elkeseredés, médiahajcihő, aztán finomítanak az intézkedésen, hogy nem eltörlik, csak átalakítják. Azaz eltörlik, de nem törlik el. Az mégsem annyira rossz, mint ahogy először mondták. Örülhetünk, ha mini lesz és nem maxi. Meg csak annyira Dubaj, amennyire a citrom narancs. Becsszó, nem is találkoztunk.

Itt van még nekünk egy másik szó, amit ismerünk a beruházás körül: a felhőkarcoló. A felhőkarcoló szitokszó. Vigyázz, mert éjszaka elvisz a felhőkarcoló, ijesztgetik a rossz gyerekeket. Épüljön a kerted végiben felhőkarcoló, így szól a népi átok. Felhőkarcoló nekünk nem kell, hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának. A MOL torony felépült, az olyan ködnyalogató, megszokjuk, nem szokjuk meg, rossz helyen van ez a kocsi. Érdemi diskurzus, edukáció nincsen a témában. Nekünk nem a városunk kompakt, hanem a jövedelmünk. Mi így szállunk le a bicikliről. A mi városunk így marad, omladozó százéves házakban fogunk élni, ha beledöglünk is. Csakhogy egyszer nem figyel majd oda Szent Kristóf, és elkezdünk beledögleni tényleg.

Minden reményünk az utolsó szóban van: a meghosszabbításban. A kormány ígéri, hogy meghosszabbítja az Andrássy utat, az M1-es metrót és a Szegedi utat egy felüljáróban, hogy infrastrukturális szempontból is kiszolgálja a beruházást. Ebből a legérdekesebb a földalattival kapcsolatos elképzelés. Meghosszabbítjuk Dubajig. Metrómeghosszabbításokban nem vagyunk jók. Nincsen rá történelmi példánk. A metró egyébként is egy nehéz, költséges, bonyolult, ritka, speciális mérnöki feladat. Éppen ezért drága, de nem csak drága, hanem összetett is és nagyon vonzza a médiafigyelmet. Élénkek az emlékeink. Metrómeghosszabbítást sokszor és sokan ígértek, terveztek, de még sosem lett belőle semmi. Ha az ígéretek között metrómeghosszabbítás van, akkor remélhetjük, hogy nem annyira konkrétak és előrehaladottak a tárgyalások. Dubajban valószínűleg amúgy is tesznek magasról a mi kis sárga vakondvillamosunkra. Persze nem mondják, mert ugye a kultúra. Meg kell érteniük az érzékenységünket.

Mini, maxi, Dubaj, felhőkarcoló és meghosszabbítás – ez minden, amit a beruházásról tudunk. A sorozat harmadik, befejező részében a buborékokról lesz szó. Nem, nem a Biodómról, hiába van közel. Megígértem, hogy építészetről nem beszélek.

1.: Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

 https://www.youtube.com/watch?v=JBQtwCR6a9s (letöltve: 2023.12.31.)

2.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dubaj (letöltve: 2024. január 1.)

szerk.: Őze Sándor