Program, alkotás - villaépület a Rózsadombon

E sorok írója sokszor vág neki a dombnak, leggyakrabban a Kolosy tér felől azon prózai ok miatt, hogy az Octogon szerkesztősége ezen a tájon rendezkedett be, és ha már gyaloglás, akkor miért is ne kösse össze a hasznosat a hasznossal, a Tóth Project új villaépületének megtekintésével. Molnár Szilvia írása.

A természetföldrajzi viszonyokon (meredek emelkedőkön) fölül építészetileg sem könnyű ez a terep, az összefoglalóan Rózsadombnak nevezett fővárosrész, különösen a hetvenes évek vége óta nem az építőművészeti értékei miatt primus inter pares a budapesti kerületek között, inkább a városban elfoglalt lokációja - budai oldal, bizonyos pontjain a panoráma és/vagy a természeti környezet stb. - teremtette meg a reputációját. Összességében kevés az olyan lakóház, elsősorban az 1950-es évek óta mindmáig, ami megtorpanásra késztet, ami kitűnik, kiviláglik építése korának átlagából, a tömegből.

Aztán szembejön valami. Pontosabban a gyalogló elhalad valami mellett és lelassít, majd megáll. Persze diszkrét mód átmegy a túloldalra és andalog kicsit a frissen átadott villa előtt oda és vissza. Emlékeiben kutat, vagyis az a bizonyos, szavakba nehezen önthető aha-érzés keríti hatalmába, ami csalhatatlan jele annak, hogy olyan építészettel van dolga, ahol a megbízó nem találomra keresett fel egy építészirodát azért, mert kötelező volt egy arra hivatott építésszel megterveztetni a lakóobjektumot.

Tóth László és munkatársai számára még ma is az ajánlás az alap: X ajánlja Y-nak lakóháztervezésre az irodát. Ez esetben is a továbbajánlás módján érkezett a megbízás a négytagú család otthonának tervezésére. Hogy mi lehetett a döntő, ezt maga az építész sem tudta megmondani, de ismerve az építésziroda portfólióját, és megismerve a megbízó igényét, miszerint modern vonalú, értéktartó házat kíván létrehozni, érthető az egymásra találás. Kortalan, pavilonjellegű, a vertikális irányokat hangsúlyozó, nyitott alaprajzú, elegáns arányokkal létrehozott lakóház-architektúra tanulságait ötvöző építészet az, ami leginkább az iroda sajátja. Egy olyan minőségorientált világ, ami azokat szólítja és találja meg, akik számára egy családi ház, egyszerre jelent otthonteremtést, megfontolt gazdasági befektetést és kortárs építészeti értékteremtést is. És ekkor még csupán kívülről látjuk ezt a villát.

A Szemlőhegyi barlangtól pár lépésre futó szűk utca egyik telkére kellett megtervezni ezt alagsor+kétszintes villát, ekként külön bravúr, hogy két autó beállására alkalmas garázst is sikerült a keskeny előkertű épülethez illeszteni, ráadásul technikai bravúrral a terepszint alatt kialakítani, így a kertterület, sem a felszíni lakótér-beépítés aránya nem csorbult. A megbízó külön kérése volt, hogy a főbejárat rejtve maradjon a kíváncsi tekintetektől, amire a vakolt falú, lényegében ablaktalan utcai homlokzat elé húzott, fahatású elemekkel burkolt pengefal szolgál, ugyanakkor ez érdekes szituációt is eredményez: éppen a jól sikerült kamuflázs a faszín-lécezés és a fehér vakolt fal párosítása révén vonzza a tekintetet.

Az oldalhomlokzatok szintén zártabbak, ám a dél-délnyugati homlokzat a gazdagabb burkolatváltásaival (szálcement, vakolat, fahatású burkolatok) mintegy előkészíti a kert feltárulását. Szinte teljes üvegfelületekkel nyílik meg a zöld felé a kerti oldal, a két szintet határozott övpárkánynak ható mozgatható pergolasáv választja el, a földszint nappalival határos teraszrésze, különösen a két vászonárnyékoló alkalmazásával lakályos nyári pihenőhely lehet. E terasz kerti lépcső felé eső részét résfalas kialakítású pengefal zárja le, ami egyúttal „beszédes" megoldás: a fal túloldalán már más helyiség, a földszinti dolgozószoba meghosszabbítása, teraszrésze van. Vagyis bent az átmeneti (tágas előtér) és az azt követő közösségi terek – nappali-érkező-konyha – mellett erre a szintre egy dolgozó, valamint egy fürdőtérrel kapcsolt vendégszoba is került.

A kint és a bent „elbeszéltetése" lényegében előrevetíti számunkra, hogy minden: a ház pozicionálása, a homlokzatok zárása-megnyitása, úgy a terek logikai rendszere, funkciók, szerkezetek, intergrált bútorok, felületek és színek meghatározása mind-mind gondos egyeztetések eredményei, amelyekben a megbízó és az építészek mellett Sütő Kata és Sütő László belsőépítészek részvétele is döntőnek bizonyult. Szakmai hozzáértésükkel (kapcsolatuk az építészirodával régre tekint vissza) olyan enteriőr jöhetett létre, ahol a térszervezés nem öncélú l'art pour l'art struktúrát alkot, hanem a lakók életformájára, saját hagyományaikra felépített programot valósít meg. Olyat, ami ugyanakkor flexibilis keret is, mert lehetőséget kínál a későbbi változtatásra.

Molnár Szilvia

A cikk nyomtatásban az Octogon magazin 2016/7. lapszámában jelent meg.