Rácsos óriás

A londoni City harmadik legmagasabb felhőkarcolóját tervezte meg az amerikai Skidmore, Owings & Merill építésziroda. A 164 méter magas Broadgate Tower a felhagyott vasúti terület rehabilitációjának részeként épült fel • Ongjerth Hanna írása Vithalm Orsolya képeivel.

Márciusban adták át a londoni City harmadik legmagasabb épületét, a Broadgate Towert. Az új acélóriást és tizenkét emeletes testvérét, a 201 Bishopsgate-et 2005 októberében kezdték építeni.

 

 

A végeredmény igencsak megosztja a közönséget. Egyesek szerint előkelő helyet foglal el a világ öt legkevésbé szép épülete között. Rowan Moore brit építészeti kritikus szerint a torony - noha hozza az elvárható építészeti minőséget - nem próbál meg erényt kovácsolni különleges helyzetéből - a történelmi esetlegességek által formált telekalakításból, a City és a munkásnegyed East End találkozási pontjából, illetve abból a tényből, hogy egy sínrendszer fölött álló toronyegyüttesről van szó. A neves Skidmore, Owings & Merrill (SOM) tervezőiroda által megálmodott felhőkarcoló 164 méter magasan emelkedik a belváros fölé.

 

Kevesebb pályaudvar, több felhőkarcoló
A Liverpool Street pályaudvar sínei fölé épült Broadgate Tower utolsó, jelképteremtő eleme a nyolcvanas évek óta tartó Broadgate-rehabilitációnak. A folyamatosan bővülő üzleti negyed helyén 1986-ig a Broad Street-i pályaudvar működött. A második világháborúban súlyosan megsérült régi állomást soha nem állították rendesen helyre, idővel egyre rosszabb állapotba került. A Paul McCartneyt is megihlető, romos pályaudvart nyolcvanhat nyarán végül bezárták és lebontották. Mindössze a régi viadukt három öntöttvas rácsostartója őrzi a múlt emlékét a csillogó-villogó toronyházak tövében.

 

 

Az első néhány évben több cég is szerepet játszott a Broadgate negyed rehabilitálásában, a terület 2003 óta a British Land ingatlanfejlesztő vállalat tulajdonában van. Nevük megtalálható az Egyesült Királyság több üzletházának befektetői között, 2004-ben pedig megkapták a tervezési engedélyt a 122 Leadenhall Street Richard Rogers által jegyzett újjáépítésére is, amely várhatóan Nyugat-Európa egyik legmagasabb épülete lesz.

 

A Broadgate Tower építése valamivel időigényesebb volt, mint a hasonló méretű toronyházaké általában. Mivel vasúti sínek fölött folyt az építkezés, a közeledő vonatok miatt rendszeresen le kellett állítani a munkálatokat. A Broadgate Tower felhúzása a fejlesztés legnagyobb részéhez képest másfél évtizedet késett, ami leginkább a terület összetettségén múlott.

 

 

Amerikai álom
Az új felhőkarcolót tehát a chicago-i SOM tervezte. Nem ma kezdték a szakmát: 1936 óta terveznek magasépületeket, az ő kezük alól került ki többek között a Burj Dubai és a John Hancock Center is. Utóbbival rendszeresen összehasonlítják a Broadgate Towert – és valóban: jellegzetes, átlókkal keresztülhúzott, téglalapokra osztott acélmerevítésének köszönhetően valóban emlékeztet az egyébként két és félszer akkora „Big Johnra". A brit toronyház merevítéseinek fehér színe és a sötétebb kék üvegburkolat érdekes kontrasztot idéz elő a paralelogramma alakú épületen.

Az építtetők a több, mint 106 ezer négyzetméternyi belterületet főképp irodáknak szánták. A helyiségek tágasak, világosak. A finn KONE liftgyártó cégnek köszönhetően double-decker liftek segítik az épület 35 emeletének beutazását (az Egyesült Királyságban eddig egyedülálló módon).

 

 

A tervek szerint a Broadgate Tower és a 201 Bishopsgate közötti sétányra éttermek, bárok, üzletek láncolata lesz felfűzve, ezzel is barátságosabb közelségbe hozva a természetüknél fogva meglehetősen rideg épületmonstrumokat. Tim Poell, a SOM építésze a részben fedett bevásárlósétányt a klasszikus Leadenhall Market modern változataként írta le.

Ongjerth Hanna

fotó: Vithalm Orsolya