RE-GANZ: a népszigeti hajógyár rehabilitációja – Jávor Soma Márk diplomamunkája

A Népsziget elhagyott hajógyárának rehabilitációját választotta diplomatémaként Jávor Soma Márk, a tervvel nagyobb célt is kitűzött maga elé: a Népsziget visszakapcsolását a városi életbe. 

Napjainkban egyre nagyobb teret nyer a fenntarthatóság és a környezettudatos gondolkodás. A mindennapi élet mellett az épített környezetünk tekintetében is kiemelt hangsúlyt kell erre fektetni. A rendszerváltás után rengeteg kiüresedett ipari épület maradt ránk, melyek kiemelt építészeti értékkel bírnak, azonban elhagyatva állnak, miközben újabbnál újabb, nagyobbnál nagyobb zöldmezős beruházások valósulnak meg, ezzel is növelve ökológiai lábnyomunk. Ezért választottam diplomatémámnak a Népszigeten álló Ganz Hajó- és Darugyár épületének rehabilitációját.

Rozsdaövezet

Európában tizenhétszer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint amilyen ütemben újratermelődnek. Ez a tény is amellett szól, hogy ha egy mód van rá, ne a zöldmezős beruházásokat támogassuk, hanem a barnamezős területeket fejlesszük.

Budapest városszövetében jelenleg nagy kiterjedésű, több mint 1200 hektárnyi terület található, mely korábbi funkcióját elvesztve használaton kívülinek vagy alulhasznosítottnak tekinthető. Ezek a területek számos esetben rendelkeznek területi fejlesztési potenciállal, de rehabilitációjuk magas költségekkel jár (eseti kármentesítés, területrendezés, épületfelújítás). Az egykor ipari, közlekedési, katonai funkcióval bíró épületek páratlan építészeti értékekkel rendelkeznek. Megfelelő eszközökkel (funkcióváltás, átmeneti hasznosítás) ezeket a területeket újra be lehet csatolni a város keringésébe.

Múlt

A Hajtóműhely épületét Mátrai Gyula vezetésével Pászti Károly, Vasek László és Ozorai Imre tervezte, az épület bővítését pedig 1984-ben Almstaier Ottó. Az épületben a kezdetekben gőzkazánok építését végezték, majd 1949-ben államosították az üzemet és beolvasztották a Ganz Hajógyárba. A gyár területén ezután 5 tonnás úszódaruk sorozatgyártása kezdődött meg. A második világháború után a Ganz Danubius építette a világ legtöbb úszódaruját egészen az 1990-es évekig, amikor leállt a hajógyártás Magyarországon. Azóta nem csak a Ganz-sziget áll elhagyatva, de a Népsziget is folyamatosan épül le, és mára már a degradálódott növényzet és elhagyott vállalati üdülők jellemzik.

Koncepció

A koncepcióm alapja, hogy minél változatosabb funkciókkal töltsem meg az épületet, melyek így szélesebb érdeklődési kört tudnak lefedni, és a komplexumot folyamatosan élettel töltik meg. Mindemellett szerettem volna lehetőséget biztosítani a fiataloknak, illetve kisebb önálló alkotóknak, művészeknek, akik még nem engedhetik meg maguknak a saját stúdiót. 

Az újpesti és az angyalföldi ingatlan beruházások rengeteg új otthont alakítanak ki, illetve emellett a Váci úti irodafolyosó folyamatos bővülése is szükségessé teszi a rekreációs lehetőségek biztosításának növelését. Erre a Népsziget kiváló lehetőséget tud nyújtani, hisz a természet közelsége kedvező élettani és környezetpszichológiai hatásokat gyakorol az emberekre. Az épületegyüttesben így a hagyományos és digitális műhelyek, illetve a munkalehetőségek mellett helyet kapott a gasztronómia, a kultúra, illetve a szórakozás is. A tervemmel tehát a Ganz-sziget rehabilitálásán túl, célom a Népsziget újbóli becsatolása a város vérkeringésébe.

Kialakítás

Az 1984-es bővítéssel az épületegyüttesben kialakult egy markáns kontraszt a két épületrész között. A tervezés során ezt a kontrasztot a külső megjelenésen túl, a belsőben is szerettem volna megeleveníteni, mind a funkciók választásában, mind a belső terek kialakításában. Az épület öt fő funkció egységre bontható: Előcsarnok és Étterem, Műhelyek, Kiállító terem, Rendezvény csarnok és az Irodablokk. Az eredeti épületrész karakterét a külső téglaburkolatos homlokzata és annak tagolása, illetve a belső helyszínen előre gyártott vasbeton szerkezete adja. Így ezek megtartása és kiemelése fő szempont volt a tervezés elejétől kezdve.

A csarnok belmagassága 11 m, illetve a bevilágítóknál 15 m, szélessége közel 44 m, hossza pedig majdnem 120 m, hogy ezeket a monumentális méreteket érezni lehessen a terek túlzott felosztása helyett „ház a házban" jelleggel konténereket helyeztem el, illetve galériaszintekkel tagoltam. Ezekbe a konténerekbe kerültek a kiszolgáló funkciók. Így az Előcsarnokban a jegyvásárlás, a ruhatár, illetve a kávézó, az Étteremben pedig a különböző vendéglátó egységek, valamint a vertikális közlekedők jelennek meg konténer formájában.

Szintén konténerekben kialakítva jelennek meg a Műhelyek. A műhelyek „hermetikusan" zárhatóak, így nyugodt alkotó teret biztosítanak a festőknek, szobrászoknak, viszont különböző méretükkel és sorolásukkal teresedéseket, „találkozási pontokat" alakítanak ki. A csarnok ezen része direkt kapcsolattal rendelkezik az épület mögött kialakított sétálóutcával, így az alkotók akár ki tudnak települni, illetve a sétálók is bepillantást nyerhetnek az alkotás folyamataiba, beszélgethetnek a művészekkel, ezzel egy vásárcsarnok hangulatát visszaadva. A Kiállítótér lehetőséget biztosít az itt alkotó művészeknek is, hogy bemutassák munkájukat, akár több művészeti ágon is átívelő tematikus kiállításokkal. Ebben az egységben a konténerek a külső előtető alatt, belógatva jelennek meg, egy irányított „kiállításfolyosó" formájában.

Az 1984-es bővítés az eredeti épület raszterét meghosszabbította és egy új, 38 m széles acél csarnokkal oldalirányban megtoldotta. Így az épület mélysége majdnem duplájára nőtt. Ezt a „lepényszerű" tömeget szerettem volna oldani egy belső átrium kiharapásával. Így az átrium felől megoldott lett a belső irodaterületek természetes megvilágítása is. Mivel a mai igényeknek és hőtechnikai elvárásoknak megfelelő irodablokkot szerettem volna kialakítani, így a meglévő vasbeton szerkezeteket le kellett hőszigetelni, ezért az épület – eredeti monolitikus tömeg érzetének megtartása miatt – kívülről kompozit fémlemez burkolatot kapott, aminek az osztása az eredeti épület homlokzati tagolásához igazodik. 

Az acél szerkezetű épületrész kopolit üvegét, fényáteresztő hőszigeteléssel kitöltött, két rétegű, matt felületű üvegpallókra cseréltem. Az átriummal kiharapott épülettömegre tervezett új könnyűszerkezetes irodaszint két rétegű homlokzatának külső rétege szintén matt felületű üvegpalló, így az eredeti eresz vonala fölé emelkedő tömegek könnyed „felhőszerű" hatással jelennek meg.

Az acél szerkezetű épületrész 22 méteres belmagasságát kihasználva került kialakításra a Rendezvény csarnok, mely egyrészről zsilipesen megközelíthető a fő épülettömegből, másrészről az eredeti 11,6 x 6 méteres kaput felhasználva egybenyitható a szabad térrel is. A csarnok másik oldalán található buszparkoló felőli kapu biztosítja a hátsó „gazdasági" feltöltést, illetve koncert vagy rendezvény esetén a backstage külső megközelítését is.Az Irodablokk a rendezvénytértől az átriummal elválasztva került kialakításra. A belső átrium lehetőséget nyújt az itt dolgozóknak, illetve a konferencia termekbe látogató embereknek a feltöltődésre. Az 1. emeleten kaptak helyet a digitális alkotó műhelyek. A bérelhető munkaállomásokon és irodákon, tárgyalókon túl, különféle digitális eszközökkel ellátott szobák találhatóak itt, melyek a különböző digitális művészeket és alkotókat segítik. Például fotóstúdiók, green box szobák, podcast stúdiók, motion capture szoba, VR szoba – mindez a kisebb cégeket, digitális művészeket, tartalomgyártókat, 3D modellezőket, grafikusokat, vagy akár építészeket támogatja. A kiterjesztett valóság (Augmented Reality = AR) segítségével, ezek a digitális művek is megjeleníthetőek a kiállítóteremben, egy egyszerű szemüveg segítségével. Ezzel egy teljesen egyedi, a digitális és a hagyományos képzőművészetet ötvöző kiállítás születhet meg.

A 2. emeleti irodaszint két rétegű homlokzata belülről opál fóliázott üvegezésű. A két réteg között LED világítás van, így a természetes fénnyel együtt folyamatos szórt fényt biztosít az iroda területére. Az irodáknak hagyományos megnyitása csak a homlokzattól visszahúzott teraszok, illetve a belső átrium felől van.

Jávor Soma Márk

Mizsei Anett gondolatai a tervről:

A városi rozsdaövezet számos lehetőséget rejt. Ezek kibontakoztatása kortárs építészeti eszközökkel lehetséges, azonban minden funkció, épület, épületrész esetében egyedi megoldásokat kíván, hogy a meglévő értékek megtartása és megmutatása mellett korunk elvárásainak és a jövő kihívásainak is meg tudjanak felelni. A Diplomaterv e lehetőségekre kívánja felhívni a figyelmet, és a rehabilitáció egy lehetséges járható útját bemutatni.