építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Riem park, München

Óriás park az 1992-ben bezárt München-Riem repülőtér helyén. "...nem egy 'sétálnivaló' park: rajtam kívül nemigen sétált ott senki, főleg csak bicikliseket és görkorcsolyázókat kereszteztem."

Catherine Szanto írása

Az 1992-ben bezárt München-Riem repülőtér helyén a város egy új negyedet létesített vásárvárossal, lakónegyeddel (16000 lakó, 13000 munkahely teremtése). A "zöld negyednek" tervezett új negyed felületének egyharmada lakónegyed, egyharmada vásárváros (Messestadt), egyharmada zöldfelület. A negyed kiemelkedő eleme a majdnem 200 hektáros közpark.

 

A park tervezésére 1995-ben kiírt pályázatot a francia Latitude Nord tájépítész iroda nyerte meg. A park a 2005-ös Buntesgartenschau-ra készült el.
A park a lakónegyedtől délre terül el és gerincét a több mint két kilométer hosszú sétány adja, ami a régi kifutópálya nyomvonalát követi. Tőle északra, a lakónegyedek közelségében egy 180 méter széles sáv húzódik, ahol kisebb léptékű tematikus kertek és játszóterek találhatók.


A park fő vonzó elemei a fürdőző tó és két szánkózó domb. A felszínre pumpált talajvízzel feltöltött tó északi partját strandként alakították ki, déli partja "természetszerű". A geometrikus formájú dombokat a parkból kikerülő földtömegből építették.

A park legnagyobb része, a fősétánytól délre, inkább táj léptékű. A parkban elhelyezett erdőfoltok, ligetek, fasorok és sövények a régebbi (repülőtér előtti) mezőgazdasági táj szerkezetét kivánják feleleveníteni. A teret ezek a növénytömbök, valamint a teraszosan kialakított finom szintkülömbségek tagolják.



 

 

Váratlan és erős élmény volt számomra a park léptéke – jóval tágabb, mint amit az ember általában a "park" szóhoz asszociál. A park vonalzóval rajzolt elemei – a sétányok, az erdők és ligetek, a fasorok, sőt a teraszos szintkialakítás is – több száz méteren keresztül húzódnak. A mezőgazdasági táj emberi beavatkozását utánozzák, de az élő mezőgazdasági táj esetlegessége, véletlenszerű elemei nélkül. Az emberi akarat nyoma, látható ellenkezés nélkül, majdnem a láthatárig tart, mint egy 17. századi francia kert, vagy, értelemszerűen, egy nagy helyigényű repülőtér. De parkként (ami se nem mezőgazdasági táj, se nem repülőtér) ez a lépték értelmetlennek tűnt. Szépsége erőteljes és legnyűgöző volt számomra, de egyben erőszakos és nyomasztó is.

Valóban nem egy "sétálnivaló" park: rajtam kívül nemigen sétált ott senki, főleg csak bicikliseket és görkorcsolyázókat kereszteztem. Csupán a tóparton és a játszótereken volt az az emberi nyüzsgés (kellemes júliusi délutánon), ami parkszerűen otthonossá tette a helyet.

Catherine Szanto (szöveg + képek, 2006 júliusából)

Bővebb információ a Messestadt-Riem honlapján, ahol a parkról német nyelvű leírás is található.

vélemény írásához jelentkezzen be »