Sári István: A "sikeres" város

Vitára szánt hozzászólás a VIII. Országos Urbanisztikai Konferencia plenáris ülésén 2001. április 26-27., Pécs

Vitára szánt hozzászólás a VIII. Országos Urbanisztikai Konferencia plenáris ülésén
2001. április 26-27., Pécs

Tisztelt Konferencia! Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!

Az utóbbi időben egyre többet gondolok a várossal kapcsolatos animisztikus kifejezésekre, melyekben a tárgyat megszemélyesítve élő személyekre jellemző tulajdonságokkal ruházzuk fel egyes településeinket.
Az ilyen megfogalmazások mély és igazi értelme, hogy szinte esszenciálisan érzékeltetik az adott város helyzetének legfőbb jellemzőit, működésének lényegét.
Elég, ha csak néhány ilyet sorolunk fel ezen a helyen: "bűnös város", "hős város", "agresszív város", "halódó város", "intelligens város", "hűséges város"�
Ezért, számomra teljesen érthető, hogy nyelvünkben gyökeret vert a "sikeres város" kifejezés, amely a történelem során tartalmában változó, az adott időszak társadalmi-gazdasági viszonyait jellemző településfejlesztési kategóriává vált.

Az ókorban és a középkorban a sikeres város legfontosabb kritériuma az volt, hogy kerítse hatalmába, igázza le, gyűrje maga alá a körülötte lévő településeket, minél nagyobb számban és térségben. Legjobb példája ennek az ókori Róma, amely nem csak környékét, régióját, kontinensét, hanem az egész világot akarta meghódítani, alattvalójává tenni. Később a fejlődés során a siker legfőbb indikátora a virágzó kereskedelem lett és jelentős városfejlesztő erővé vált.

Az ipari forradalom után egészen a hatvanas évekig természetszerűen a fejlett iparral, sőt nehéziparral rendelkező városok lettek sikeresek. Így volt ez hazánkban is az elmúlt fél évszázadban - gondoljunk csak Ózd, Kazincbarcika, Miskolc-Diósgyőr, Tatabánya, Komló, Pécs-Uránváros  stb. dinamikus fejlesztésére. Ugyancsak sikeresek voltak az ún. "szocialista városok", amelyek a  kilencvenes évek elején � teljesen érthető módon � neveiket Leninről Tiszára, Sztálinról Dunára "magyarosították", de karakterüket, alapvető jellemzőiket mindmáig megtartották.

A rendszerváltozás után elsősorban azok a városok váltak sikeressé, amelyek gyorsan reagáltak a piacgazdaság által diktált követelményekre, a privatizáció lehetőségeit jól használták ki és éltek az önkormányzati törvényben biztosította jogosítványokkal.

Kétségtelen tény, hogy napjainkban is vannak hazánkban "sikeres" városok, azonban - véleményem szerint - nem ismerjük igazán ennek szakmai "hátterét", társadalmi-gazdasági feltételrendszerét és a megítélés kritériumait, azaz a siker "kulcsát".
Ezért hozzászólásomban ezekre a kérdésekre próbálok választ adni a magam "eretnek" módján, vállalva az értékelés szubjektivitását és természetesen fenntartva a tévedés jogát, de semmiképpen sem ártó szándékkal, hanem a szakmai tisztánlátás érdekében.

Vegyük hát szemügyre ezek után, hogy milyen is a mai magyar "sikeres" város? Melyek a legfőbb ismérvei? (szerintem)

A "sikeres" város mindenekelőtt:

• mindig készül, vagy készenáll valamilyen cím elnyerésére: tiszta, virágos város, iskolaváros, konferenciaváros, fürdőváros, fesztiválváros,�megyei jogú város, EU-Nostra, Világörökség�
• a cím elérésével új célt tűz ki, ezek elfogytával új díj alapítását kezdeményezi,
• résztvesz minden lehetséges pályázaton (PHARE, ISPA, SAPARD, Széchenyi Terv, Megyei Területfejlesztési Tanács, Kistérségi pályázatok�), ezzel visszanyerheti (kaphatja) az állam által tőle elvont pénzeszközök egy részét.

A "sikeres" város

• rendelkezik olyan városszéli területtel, amely elnyerte az Ipari Park megtisztelő címet, egy lakópark megvalósulás alatt áll, egy másik előkészületi stádiumban van, található a városban még business park, high-tech park, science park, innovációs park, esetleg rekreációs park,
• lakáskoncepciója reális, világos, egyszerre urbánus és kertvárosias, alkalmas polgárai álmainak maradéktalan megvalósítására. (mint tudjuk, minden magyar polgár álma, hogy a Váci utca kellős közepén lakjon egy nagy kertes családi házban) Az idős polgároknak nyugdíjasház a fiataloknak "fecskeház" épül rövidesen a Széchenyi terv keretében,

A "sikeres" város

• közlekedési rendszere korszerű, rendelkezik legalább egy közelmúltban épült körforgalmi csomóponttal, az elkerülő autópálya (vagy autóút), amennyiben megvalósult, a városnak a magas díjfizetés miatt megnövekedett átmenő forgalmat kell kitiltani. Ha még nem valósult meg, addig is további körforgalmi csomópontok építését kell szorgalmazni,
• elfogadott építészeti stílusa a posztmodern, de főként a magánerős lakóterületeken virágzik az új kis- és középvállalkozói réteg által kedvelt neo-bugyuta stílus is (tornyok, manzard,�),
• miután korábban sikeresen privatizálta a tejes lakásállományát, most állami támogatással szociális lakásépítésbe kezd és gondoskodik azok húszévi fenntartásáról (vagy a hálás utókor ).

A "sikeres város

• polgárai harmincöt éven aluliak vagy nyugdíjasok, a családok legalább  háromgyerekesek, de hatnál nem több, mert az már kisebbség,
• kivezető utjainak mentén a szélrózsa minden irányában található "szép" bevásárló központ (METRO, CORA, AUCHAN, TESCO) amely éjjel-nappal, sőt még a nemzeti ünnepeken is nyitva tart,
• helyi újságot, rádiót és televíziót működtet (legalább kétharmados tulajdonrésszel), amelyek folyamatosan  és pártsemlegesen beszámolnak az elért legújabb sikerekről, valamint a várható eredményekről.

A "sikeres" város

• komoly eséllyel tárgyal legalább két elismert multinacionális EU konszernnel egy térségi (vagy regionális) jelentőségű logisztikai központ telepítéséről,
• internetes honlapján minden részletre kiterjedően, de kellő önmérséklettel mutatja be értékeit és vonzástényezőit, objektíven informálva potenciális befektetőit, felkeltve a város iránt a beruházók érdeklődését,
• a város minden gazdasági egysége , partnere  és beszállítója megfelel az ISO 2000 szabvány előírásainak,
• képviselő-testülete városfejlesztési kérdésekben rendszerint konszenzussal hozza meg döntéseit, felülemelkedve a sekélyes pártérdekeken.

A "sikeres" város

• átmenetileg kissé alacsonyabb jövedelmű polgárai rendezett, bekerített higiénikus wc csoporttal és megfelelően méretezett parkolóval  ellátott piacon vásárolhatnak, amelyet az előírások szerint naponta kétszer lemosnak és fertőtlenítenek.

Nos, folytathatnám a sort a "sikeres város" további jellemzőinek felsorolásával, de az idő kímélése végett ezt most inkább az Önök fantáziájára bízom. E helyett inkább megpróbálok - talán nem csak a magam számára � levonni némi tanulságot.

Hölgyeim és Uraim !

Rövid eszmefuttatásomat a várossal kapcsolatos megszemélyesítő kifejezések értelmezésével kezdtem (bűnös, hős�.). Ha elfogadjuk a megszemélyesített "élő város" fogalmát, értelmezhetővé válnak a "város szíve, tüdeje, érrendszere" közismert kifejezések is.
Ebben az értelemben minden előnyös tulajdonsága ellenére, (vagy talán éppen ezért) egy valami biztosan hiányzik a "sikeres" városból:

"NINCS LELKE"!

Ezért - véleményem szerint - óvatosabban kell bánni a rövidtávú, kampányszerű, jelentős sikerrel kecsegtető fejlesztésekkel, amelyek jórészt egyfajta "kívülről hozott" városépítészeti "divat" alkalmazását eredményezik. Az idegen példák kritikátlan átvétele helyett inkább a régi értékek megőrzése, kijavítása, a történelmi városszerkezet meglévővel arányos organikus fejlesztése alapozhatja meg a kevésbé látványos, de hosszútávú sikert a kiegyensúlyozott városi atmoszférát, a harmóniát. Különben a sok "sikeres" fejlesztés eredményeként a város örökre elveszítheti, egyediségét "arculatát," identitását és a többi "sikeres" városhoz teszi hasonlatossá.

Ezért, fennáll a veszély, hogy a meggondolatlan fejlesztések hatására a "sikeres város" előbb-utóbb "jellegtelen" várossá válik.
Javaslom, hogy ezt igyekezzünk elkerülni!

Pécs, 2001. április  26.

Sári István
építész-urbanista