Sport- és szabadidőközpont Nagykanizsán – Kaisa Holtari diplomaterve

"A választott diplomatéma a vidéki városok jellemzőire összpontosít; hogyan tudjuk megakadályozni a vidék népességfogyását? A diplomatervezés témája arra koncentrál, hogy az építészeti tervezés hogyan teheti élhetőbbé, vonzóbbá és fenntarthatóbbá a vidéki életet a jövő generációi számára, gondolva a fiatalokra és az idősekre egyaránt."

A diplomamunka célja a revitalizáció jegyében, az adott helyszín, a délnyugat-magyarországi Nagykanizsa egykori történetének felelevenítése, hogy új érdeklődést és életet teremtsen ebben a városben. A szándék a városi tér és a tájépítészet továbbfejlesztése egy egyébként elhagyatott területen, valamint egy atlétikai sportok és fitnesz számára megalkotott sportlétesítmény, belső és külső terek tervezése és kivitelezése, az öltözőktől és a tornatermektől kezdve a parkolási és gyalogos megoldásokig, hogy a helyszín belső és külső tereit újraélessze. A projekt meggyőződése, hogy a testmozgásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, az amatőröktől a profikig; magas színvonalú létesítményeket kell biztosítani a különböző korú, képzettségű és fizikai szintű, eltérő jövedelmi helyzetű csoportok számára.

A lakosság egészségi állapotának javítása társadalmi igény, ezért a közösség számára hozzáférhető létesítmények biztosítása  ösztönző lehet ennek a célnak az elérésében. 

A középület külső városi beavatkozásának kulcsfontosságú eleme volt, hogy a vasútállomás főutcája felől csökkentse a gépkocsiforgalmat és a parkolási torlódást, ezáltal gyalogos- és kerékpárosbarát járható tereket biztosítva, amelyek harmóniában állnak a meglévő vasútállomással, a környezettel és a projekt által javasolt új sport- és városi terekkel. A mellékelt ábra a terület jelenlegi helyzetét mutatja, ahol minimális gyalogos terület és utak (kék) találhatók, míg a volánbusz (sárga) és különösen a gépjárműforgalom (narancssárga) a városi tér jelentős részét foglalja el, fokozottan az utca mentén elhelyezett átlós parkolóhelyek révén.

A kezdeti lépés a vasútállomáson való ki- és bejárást segítő épületfunkciók tervezése volt, azonban a kiválasztott helyszín megtekintése és az ott elhagyatott futballpálya megfigyelése után nyilvánvalóvá vált, hogy a helyszínnek egy nagyobb léptékű beavatkozás is hasznára válna, amely nemcsak a helyszín területének rossz városi helyzetén javítana, hanem egy átfogó, sajátos funkciójú létesítményt is kialakítana, amelynek létrehozása hosszú távú építészeti és társadalmi előnyökkel járna.

Ezen a ponton a környező épületek fontos fókuszpontként szolgáltak, mivel segítettek az épület tipológiájának kialakításában, a homlokzatok tervezésében és legfőképpen abban, hogy a környezet hogyan reflektál rájuk. Az épületet nagyrészt a garázs és a parkolási lehetőségek határozzák meg, valamint a sportcsarnokok, öltözők és kiegészítő sportterek mind a amatőr, mind a profi pálya felhasználói számára.

A belső terek két szintre oszlanak, ahol a pályaszintű emelet a közönség kiszolgálására szolgál, míg a professzionális terek és a klub az utcaszinten, a lelátók szintjén találhatók. A két szintet egy központi bejáratpár köti össze lépcsőházzal és lifttel, ahol mindkét szinten a közönség és a profik számára is találhatók kiegészítő funkciók.

A külső pálya többek között egy futópályára van osztva, valamint kisebb futball- és sportpályákra a központban, amelyeket a nagyközönség és a profi sportolók egyránt használhatnak.

Az épület szerkezeti koncepciója nagymértékben reagál az épületnek a környező tereppel való szoros kapcsolatára, valamint a szomszédos föld alatti városi és építészeti terekre, amelyek a projekthez kapcsolódnak. Az épület ezért sok monolitikus elemből áll, ahol a fény és a nyitottság mind a felső, mind a földalatti parkolószintre nagy nyílások és perforált/lécelt épületelemek révén jut be. Az alacsony oszlopok és sík lemezek mind a vízszintes, mind a függőleges ritmust hangsúlyozzák az épületben.

A homlokzat kialakításánál a hosszú élettartam volt az egyik  elsődleges szempont. A választott kerámiafelület az épület szerkezeti jellegét tükrözi: monolitikus, vörös, agyag. A csempék függőleges elrendezésével további hangsúlyt kap az épület függőleges ritmusa. Továbbá az épület öltöző- és vizes helyiségeiben különböző kerámiafelületek használata jellemző, így a létesítmény anyagisága egyeránt tükröződik belül és az épület körül is. A belső tereknél a puha linóleum felületek ellentétben állnak a beton elemekkel, hangsúlyozva az épület összetevőinek kettősségét. A linóleum puhasága, barátságos és játékos hangulatot teremt a közönségi és szakmai területeken. Ezek az anyagok úgyszintén visszaköszönnek a professzionális és az amatőr területek esetében is, tovább kiemelve az egész projekt kettős funkcióját.

Kaisa Holtari

Szerk.: Winkler Márk