Szállásépület Koroncón, 22 fő értelmi fogyatékos részére

építész: Csillag Katalin, Gunther Zsolt (3h építésziroda)

Koroncó-Zöldmajor egy karcsú fenyőkből álló liget közepén található. A múltszázadi, leromlott állapotú kastélyban értelmi fogyatékosok laknak, dolgoznak. A környezet nyugalmat sugároz. Hosszú távú fejlesztési program keretében pavilonszerűen több épület épülne meg, melynek első eleme a szállásépület. Az épület egyszerűségével a környezet homogenitására reagál. És ebben a környezetben a vizuális élményeken túl a fenyőfák illata, a lehullott tűlevelek puhasága, a fenyőfák suhogása, egyszóval a természeti környezet a meghatározó. Az értelmi fogyatékos emberek sokkal emocionálisabbak, mint mi vagyunk, sokkal érzékenyebbek a külvilág ingereire. Ezért ez a ház nemcsak funkciót tölt be, hanem anyagaival, tereivel hatni próbál az itt élőkre. Erősíteni próbálja a fenyőliget meglévő értékeit.

---

---

A belső és a külső kapcsolata - a tornác.
A magyar éghajlati viszonyok között nagyon jól használhatóak az átmeneti évszakokban a fedett-nyitott terek. Jó példa erre a parasztház tornáca. Modern szóval a parasztház interfésze. A tornác sajátossága, hogy nem fogad be, a teret nem határolja le, inkább kijelöli. A fenyőliget alulhatározott, végtelen terével szemben egy téglalap alakú tér sarokpontjai jelölődnek ki. Hagyományokkal rendelkezünk az alig-terek, alig-épületek területén, melyek szintúgy tereket jelölnek ki, menedéket jelentenek az időjárási elemekkel szemben, azonban nem befogadóak. Nem zárnak körbe falakkal. Az ösztönös népi építészetben elegendő a sík pusztán egy szál dörgölődző fa, a gulya delelő és éjszakázó helyén. Ennél alig több a szárnyék, mely már falszerű síkokkal rendelkezik. Azonban ez az építmény - nevezhetjük ennek? - már bontja a teret.

Ezek az alig-terek átmeneti terek, a külső és a belső határán mozognak. Védelmet nyújtanak, de nem keltik a bezártság érzését. Megszoktuk őket, úgymond a vérünkben vannak. Ez a tornác is ilyen. Kicsit szokatlan a változó magassága. A hagyományostól eltérő anyaghasználat ellenére hívogató. A fémoszlopokon falécezés, közötte rés ritmikusan, a sík szűri a szelet. Nem idézi a hagyományos tornác képét, de a lényeg ugyanaz marad. Egy-egy hűsítő nyári záporban és a tikkasztó hőségben egyaránt oltalmat ad.

A tető és az épülettest - egy átfogalmazott kapcsolat.
A tető védően borul a szállásépület hasábja és a tornác fölé. A hagyományos parasztház sziluett és az elvont, geometrikus forma dialektikája. A tető folytatja a tornác logikáját. Nem befogadó, hanem helykijelölő. Ismét felbukkannak az alig-épületek emlékei. A két ferde sík nem lezárt a bütünél, kívülről is érzékelhető. Belső, látszó síkjaival többletet ad a térben. Az épített hagyomány átértelmezése.

építész: Csillag Katalin, Gunther Zsolt (3h építésziroda)
munkatárs: Sallai Krisztián, Glavanovics Orsolya, Kiss András
tartószerkezet: ifj. Szép János
gépészet: Szűcs Péter
villamosság: Perger Ágoston
közmű: Horváth István