építészet : környezet : innováció

Szászberek temploma

Építész: Gereben Gábor és Gereben Péter
Fényben úszik, fényben fürdik Szászberek temploma
Nyomtatásban megjelenik a Magyar Hírlap Ahogy tetszik mellékletében, 2003. június 14.

Gereben Gábor a legelégedettebbek egyike lehet ma - e nem kis viharokkal tépázott és megcsúfoltattatott szakma, az architektúra képviselôi között. Alig pár évvel a Centrál Kávéház sikeres életre keltését követôen most egy remekbe szabott kis templom került ki a mûtermébôl. A Centrált Pataky Dóra belsôépítésszel, élete párjával együtt rajzolták-harcolták végig e mûteremben - ahol most egycsapásra az utódlás kérdése is megoldódni látszik: a szászbereki templomot Gereben Gábor és fia, Gereben Péter jegyzik tervezôként. Minderrôl kis faragott kôtábla tudósít a 2003. május 24-én fölszentelt templom falán. A szentelést is celebráló Keszthelyi Ferenc püspök neve elsôként szerepel e táblán, hiszen elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 2000-tôl megindulhatott és mára befejezôdhetett az építkezés. Ami kötôdik egy másik családi vállalkozáshoz is: Bozsó László és fiai voltak a kivitelezôk. Nem szól persze a tábla további családi vonatkozásokról: Gereben Gábor nagybátyja Terlanday Sándor, aki hajdanán szászbereki gazdálkodó volt, s akinek nevét mostantól a templom elôtti kis tér ôrzi.



Gereben Gábor is gazdálkodó - ô a térrel, a mindnyájunkat megilletô hellyel gazdálkodik -, vagyis ízig-vérig architekt, aki ezer szállal kötôdik a régi jeles alkotásokhoz, viszont a legtermészetesebb módon mai nyelvet használ, ha újat tervez. Korábbi munkáiból a Bécsi úton álló FESTO iroda- és mûhelyházat vagy a Szép Ilona melletti Remíz kávéházat említeném, de most mégiscsak a legfontosabb a hófehér, fûrészelt sóskúti kôbôl rakott templom. Az alig 1000 lelkes alföldi település életének nagy lépése, fényes gyarapodása.



Az új római katolikus templom külsejében elsô pillantásra talán merev, de én inkább rejtélyesnek, indokoltan hûvösnek mondanám. Mert hiszen a belsô a fontos, és ott is az emberek közötti kapcsolat, a magunk végtelen belsô világának kitárulása és megnyilvánulása egymás felé. Ennek kerete a templom, egyterû kápolna a maga egyszerûségében, ahogy azt számos régi templomocskánk sugallja országszerte, s a határokon túl. Vannak persze mai példák is, itt kettôt emelnék ki: Mátészalka kis református templomát (építész: Lengyel István) és Erdélyben, a Gyilkos-tónál emelt kápolnát (építész: Anthony Gall). Szomorú, hogy ezek ellenére az utóbbi tizenöt év új szakrális építményei között nagyon kevés az igazi alkotás, a térnek olyan formálása, ami példaként állítható.



Szászberek ilyennel gazdagodott, bár lehet, hogy többek számára ez nem lesz nyilvánvaló a legelsô pillantásra. De akkor fölmerülhetnek bennük kérdések, amire megvannak a pontos válaszok. Fölül, a sima falak tetején ablaksáv fut végig - no de akkor mi tartja a tetôt? S ha nem magastetô van az épületen - bár sokan éppen ehhez ragaszkodtak volna -, akkor síma, egyszerû lapostetô vagy valami más? Ez utóbbi kérdésre a figyelmesebb szemlélô már a külsô alapján is választ találhat: a felsô ablaksáv lejtôsen fut a templomot alkotó két tömb közül az egyiken, a fôutca felé esô kisebbiken. S van még egy árulkodó jel: az esôcsatorna, mely a fôhomlokzaton fut le, a fôbejárattól jobbra, kissé hátrahúzva, diszkréten beleszorítva egy negatív sarokba, ami a fôtömeg elôreugratásából adódik. Talán csak a csatorna felsô feje, a vízfogadó üst került rossz helyre vagy lett zavaróan nagy, jelentôsen betakar a fönti ablaksávba. Lent az épülethez készített egyetlen figurális dísz fedi a csatornát. A kedvesen pufók, angyalfejû bronz halacska - Stromfai Krisztina szobrász alkotása - kômedencébe köpi a vizet. Játékos ötlet, szoros összefüggésben a templom formai alapgondolatával!

A kiemelt fôtömegen a már említett sarok miatt nem középre esik a bejárat, hanem jobbszélre, így az is leolvasható, hogy a natúr kôfal vastagsága 60 centiméter. E falsáv felül kicsiny toronyba fut ki, rajta a kereszt, mögötte a harang. Hátul e tornyocskának megvan a párja - s bent e kettôt köti össze egy tekintélyes, hosszanti fatartó. Ennek vonala s kapcsolódása a kétoldali ferde felületekhez már egyértemûvé teszi a képletet: a tetô befelé lejt és elöl gyûjti össze a vizet, kapcsolódva a halhoz. Fontos tehát a víz - ez volt Gereben Gábor alapgondolata, ami számos asszociációt rejt: például az élô testünket alkotó fontos elem, a nemrégiben átélt tiszai és zagyvai árvizek s persze a Biblia.

Mintha egy hajó, egy fából ácsolt bárka alatt járnánk, s ezt erôsíti meg a fönt végigfutó ablaksáv. Ami elegendô fényt ad akár télen is, de két függôleges, keskeny ablak még adódik hozzá. Jobbról bevetülô fényükkel a tér két leglényegesebb pontját emelik ki: a keresztelô medencét és az oltárt, melyet Molnár C. Pál festménye díszít (a korábbi, de a második világháborúban elpusztult kápolna számára készítette). Kô és fa minden, az acél csak alig láthatóan, de persze nagyon indokoltan tûnik fel (a padok lábai, a tetô szaruzata s egy csigalépcsô, mely a kicsiny, fa mellvéddel lezárt karzatra vezet föl), meg a tetôt fedi bádog. Bent ugyanaz a sima kôfal, mint kívül, fúgákkal és fûrésznyomokkal “díszítve”, a padlón csiszolt kôlap, s gonddal faragott kôrészletek a falakon. Igazi jeruzsálemi világ (ahol egyébként ma sem lehet mást használni az épületek burkolására, mint fehér követ…).

Aki kilép a kicsiny templomból, szemben az iskolát találja, átlósan balra a községházát, melyben mûvelôdési otthon is van, könyvtárral. A templom mögött, a következô kertben játszótér az apróságoknak. Minden együtt ahhoz, hogy Szászberek népe boldoguljon, gazdagodjon, éljen.

Vargha Mihály

vélemény írásához jelentkezzen be »