Százötven éve született Antoni Gaudí

Százötven éve, 1852. június 25-én látta meg a napvilágot a Tarragona melletti Reusban Antoni Gaudí.

Százötven éve, 1852. június 25-én látta meg a napvilágot a Tarragona melletti Reusban Antoni Gaudi. A nagy katalán építész apja szegény rézműves volt. Kovácsinas lett, majd az építészet iránt érdeklődve, 1869-ben Barcelonába ment tanulni. Tanulmányait megszakította, csak 1878-ban végezte el a barcelonai Tartományi Építészeti Főiskolát. Ekkor díszes, viktoriánus stílusban tervezett, 1872-1882 között a barcelonai Parc de Ciudadella bővítésénél a kertépítészet új, szintkülönbségekkel, szobrászati díszekkel és vízeséssel gazdagított típusát hozta létre.

Építészeti terveit bemutatták az 1878-as párizsi világkiállításon. E tervekre figyelt fel a gazdag textilgyáros gróf, Eusebio Güell, aki pártfogója, mecénása és barátja lett. Gaudi hamarosan kialakította egyéni jellegzetességeit: szokatlan mértani formákkal, mintás téglákkal, kövekkel, kerámiacsempékkel, növényi vagy hüllőmintás kovácsoltvas elemekkel tette felületeit mozgalmassá. Első ilyen épületei a mór (mudéjar) stílust, a gótikus és iszlám építészet spanyolos keveredését idézik. Ilyen művei a Vicens- és a Güell-ház Barcelonában, az El Capricho Santander mellett. A Güell-ház a modern és a nemzeti hagyomány szintézise, a szecesszió első jelentkezésének tartják. Ezután történelmi stílusokkal kísérletezett: az astorgai püspöki palotát, a leóni Casa de los Botinest a gótika, a barcelonai Calvet-házat a barokk ihlette. Az 1888-ban épült Colegio Teresiano parabolaíves folyosói középkori kolostorkerengőt idéznek. 1902 utáni műveit már nem lehet a hagyományos stílusokba sorolni. Épületei ezután csak saját anyagukat és szerkezetüket jelenítik meg, nemcsak ornamentikájuk, de térszerkezetük is újszerű, s természeti vagy vallási jelképeket tartalmaznak.

 

 

Következő épületei a barcelonai Villa Bellesguard és a Güell-park, valamint a várostól délre fekvő Colonia Güell temploma, melynek csak a kriptája épült meg a virtuóz katalán téglaboltozatok szellemében. A Güell-park modern lakótelepnek készült, a különböző stílusok ötvözetéből páratlanul gazdag, varázsos környezetet teremtett, bizarr, dekoratív formákkal, szecessziós és szürrealista elemekkel. 1960-ban fedezték fel, hogy padjainak kerámiaburkolatai feliratokat rejtenek - többnyire Mária nevét - ezek csak súrolt fényben láthatóak. A lakótelep nem valósult meg, a bukás miatt az építészt sok támadás érte. A terület végül városi park lett. E munkái során dolgozta ki külső vagy belső támpillérek nélküli szerkezeteit, ezek alapelemei az oldalnyomás és függőleges terhelés erővonalaiba eső ferde pillérek és a kis oldalnyomású, vékony héjboltozatok. Saját leleménye az épület szilárdságát növelő hullámos fal is. Finoman megmunkált részletek harmóniája jellemzi műveit, a színeknek nagy súlyt adott, ikonográfiai eszközként bánt velük. Épületeinek megvalósult részleteit olykor visszabontatta, még jobb megoldást keresve. Elképzeléseinek hatását modelleken kutatta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli tervek nélkül építette.

Ezeket az elveket alkalmazta két barcelonai lakóházánál: a Batlló-ház egy meglévő épület felújítása, szobrászi igényű részletekkel, a Casa Milá szintjei kerámiából virágmotívumot formáznak. Itt valósult meg leginkább természetet utánzó építészete, amely Katalónia hegyeit és tengerpartjait idézi. Belső kialakítása, szabadon álló pillérei, áthelyezhető válaszfalai már le Corbusier alapelveit előlegezik. Gaudi jelentős szerepet vitt a Renaixensában, a katalán művészek és kézművesek mozgalmában, s annak politikai pártjában, amelyet a spanyolellenes katalánizmus jellemzett: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát próbálták feleleveníteni.

A mozgalom vallási jelképe a barcelonai Sagrada Familia (Szent Család) templom lett, ezt F. de P. del Villar kezdte el 1882-ben, Gaudi 1891-ben vette át, és áttervezte azt. Egész további életében ezen dolgozott, haláláig sem készült el vele. A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak e templommal foglalkozott, remeteként élt az építkezésen, s házról házra járva gyűjtött a költségekre. 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, a templom kriptájában temették el. Gaudi halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész. A homlokzat Krisztus születésének szimbólumait tartalmazza, a spanyol barokk Churriguera munkáira emlékeztető gazdagsággal. Az építkezés Gaudi tervei és modellje alapján ma is folyik. Jelenleg ez az egyetlen épülő műemlék. Tizenkét 107 m-es, négy 130 m-es és egy 150 m magas középső tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok mind egy-egy vallási fogalmat vagy személyt szimbolizálnak. A templom a gótika formáit teljesen átértelmezte, a kőből és téglából épült, spirálisan csavart, helikoid pillérek, hiperbolikus árkádok és oldalfalak, hiperbolikus paraboloid boltozatok kusza erdejét negyven évvel később sem tudták túlszárnyalni a vasbeton építőmesterei.

Gaudi példája azonban csak szűk körben hatott, és építési elveit néhány lelkes követőjén kívül nem alkalmazták. A funcionalista stílus elterjedésekor, az 1930-as évektől szinte elfelejtették, s csak a hatvanas években fedezték fel újra, és értékelték hallatlan képzelőerejét. Életművét a formák, anyagok és színek gazdagsága, az építészeti elemek szabad, művészi kompozíciója jellemzi. Irtózott a csupasz felületektől, ősi mór és platereszk díszítőkedv fűtötte, kovácsoltvas rácsai is önálló plasztikák, épületei természetes képződményekként hatnak. Gaudi építészete a szürrealista festészetre és szobrászatra is nagy hatást gyakorolt. "Ellentmondásos személyiségét mutatja, hogy az évek során művészete egyre gazdagabbá, újszerűbbé és univerzálisabbá vált, miközben ő maga ifjúkorához képest egyre vadabb és megszállottabb lett" - írták róla hazájában, ahol 2002-ben Gaudi-évet ünnepelnek. Művészete követhetetlen és egyedüli. Bár a XX. századi európai architektúra mestere, elsősorban spanyol, vele ér véget a múltban gyökerező, sajátos hispán építészet. (MTI-Panoráma)