Szecessziós romból kortárs butikhotel: a Casa Popeea

A hajdani eleganciáját már alig láthatóan őrző sarokház nem csak korábbi fényét nyerte vissza: a londoni Manea Kella tervei alapján készült butikhotel kortárs belsőként is figyelemreméltó. Erről tanúskodnak sikerei is: a közelmúltban több komoly díjat söpört be, többek közt az AZ Awards 2020 fődíját kereskedelmi és intézményi kategóriában vagy a BigSEE elismerését a vendéglátás kategóriában.

A Duna legdélebbi szakaszánál fekvő egykori kereskedőváros, Brăila (magyarul Braila vagy helyenként Brajla) 180 ezer fős népességével Románia 11. legnagyobb települése. A várost nem csak folyóparti fekvése, körutas felépítése, lakosságszáma, de épített öröksége is Szegeddel rokonítja. Alapvetően historizáló épületállományát helyenként, akárcsak a magyar városban, egy-egy különleges szecessziós épület gazdagítja. A városban a II. világháború utáni időszakig jelentős görög kisebbség élt; a cikkünk fókuszában álló épületet az egykor általuk lakott negyedben, a mai Strada C.A. Rosetti és a Str. Pietrei sarkán építtette egy görög kereskedő 1900-ban. 

Az épület további története korántsem mentes a viszontagságoktól. Egy 1923-as tűzben kiégett, belsőépítészeti kialakítása ekkor nagyrészt elpusztult. Az új tulajdonos még a korábbihoz képest és fényűzőbb módon állította helyre. A II. világháború után azonban államosították és több lakást alakítottak ki benne. A rendszerváltás idejére – műemléki védettsége dacára – gyakorlatilag lakhatatlanná vált. 2005-től apró lépésekben megindult a felújítás, amit azt tett lehetővé, hogy a jelenlegi tulajdonos több fázisban megvásárolta. 2016-ban született a döntés, hogy butikhotellé alakítják – ezt követően kapta a tervezési megbízást két fiatal építész, Elena Kella és Adrian Manea londoni irodája, a Manea Kella. 

A viharvert épület új funkciója számos kihívást támasztott a tervezők elé. Újra kellett gondolni a megközelítést és a belső közlekedési rendszert is – utóbbiban fontos szerepet kapott a csodával határos módon megőrzött falépcső, amelyet Erdélyből hívott asztalosok állítottak helyre. Ez helyenként a funkcióhoz képest szinte pazarlóan nagyvonalú hozzáállást várt el: a földszinten például három lépcsősor van, a két történeti és az újonnan beépített, az előírásoknak megfelelő lépcsőház. Az a döntés korán megszületett, hogy a helyreállított, hófehér színt kapott szecessziós homlokzat mögött kortárs belső tereket alakítanak ki; a közös szándék az volt, hogy ne csupán kényelmes, de karakteres, egyedi hangulatú szálloda jöjjön létre, amely a párbeszédet keresi a különböző történeti korszakok között. 

Mint a fényképekről is kiderül, erre elsősorban a belső téri arányok és az anyagválasztás terén ügyeltek: olyan gazdag textúrájú, színű, érzetű anyagokkal dolgoztak, amelyek nemessége képes megidézni az épület aranykorát, ugyanakkor formai megoldásaik egyértelműen maiak. Az épület belső tereit a sötétre pácolt natúr tölgy uralja, összhangban az ilyen módon lecsiszolt és helyreállított bejárati ajtóval, visszaépített nyílászárókkal és a megőrzött lépcsővel. A helyreállított terazzo burkolat, a korhű halszálka mintás parketta és a helyenként megmaradt mennyezeti stukkók ugyancsak az autentikusság érzetét emelik. 

A mélyföldszinten szauna, spa és masszázshelyiségek, valamint a kiszolgáló terek találhatóak, az ívelt, egykarú külső lépcsőn keresztül megközelíthető, elegáns főbejárat mögött, a magasföldszinten a recepció, a főlépcső, valamint (az épület nyilvános oldalbejáratán keresztül is megközelíthető) Café Popeea kapott helyet. A kétféle vendégforgalom szétválasztása jól kezelhető helyzetet teremt, megoldást kínálva a kis méretre. Az első emeleten öt, a másodikon további hat szobát sikerült elhelyezni; hála az épület komplex geometriájának, ezek között nincs két egyforma… 

Az új közönségforgalmi terek, mint a recepció vagy a földszinti bár, idézik a leginkább a kortárs brit építészetet minimalista anyag- és formahasználatukkal, egyszerre reprezentatív és átgondoltan praktikus megoldásaikkal. A mélyföldszinten bolgár márvány használatával sötétebb, a lakószobákban könnyedebb, világosabb tónusok uralkodnak. Az épület szerkezetének helyenkénti megbontásával, néhány fal eltávolításával sikerült elérni, hogy a traktusmélység ellenére a belsőt átjárja a napfény. A teljes belső berendezést a Manea Kella tervei alapján Erdélyben gyártották. 

A butikhotel egyedi színfoltját jelentik a Manea Kella tervei alapján készült kerámia kiegészítők, a Popeea tárgycsalád. Ezek az egyszerű, nemes vonalú tárgyak a brajlai múzeumban őrzött görög és ottomán kerámiák nyomán készültek, antracitszürke és fekete agyagból, kétszer égetve, a londoni Hackney-ban dolgozó Melina Xenaki kerámiaművész műhelyében.