építészet : környezet : innováció

Szekszárdi Kolping - iskola a belváros határán

Okos, gondosan megtervezett épület szolgál egy nagy jelentőséggel bíró szociális funkciót Szekszárd belvárosának közelében. Sebestyén Péter és tervezőtársai (Másfél Építész Stúdió) közel hat éve dolgoznak azon, hogy a Szekszárdi Kolping Iskola új tornatermet kapjon, a funkciók újragondolásával pedig ésszerűbb működtetése váljon lehetővé.

Amikor két funkció vagy különböző beépítés határán kell új épületet vagy bővítést létrehozni, az általában komoly kihívás a tervező számára. A szekszárdi iskola most elkészült hozzáépítésénél is így volt ez. A tömb, amelynek belsejében megépült, északi oldalról falusias, kis fesztávú, oldalhatáron álló lakóépületekből, dél felől pedig az iskola korábbi,  emeletes tömegéből áll. Sarkán paplak, szemben vele a Szent Mihály arkangyal templom.

Ez a Szekszárd központja felé városias arcot mutató, kifelé haladva viszont felaprózódó beépítés alkotja a szomszédságát az iskola új tornatermének. További nehezítést jelentett, hogy a József Attila utca felé utcafronti épületről beszélünk, miközben beépítés szempontjából mégiscsak hátsó kerti szituációban van. Mindemellett a rendelkezésre álló hely is meglehetősen korlátozott volt, amikor 2008-ban először felmerült a bővítés szándéka az iskolavezetésben.

Szekszárdi Kolping, fotó: Faltusz Csaba

A Szekszárdi Kolping hátrányos helyzetű, környezetük, származásuk vagy egészségi állapotuk miatt nehezen boldoguló fiataloknak nyújt esélyt arra, hogy szakmát tanulva önállóvá és önellátóvá válhassanak. A telek méretéből adódó helyszűke és a megfelelő tornaterem hiánya komoly gondot jelent, amikor a fiatalok energiáinak lekötése a cél. E hiányt orvosolja legalább részben a most megépített szárny, és a vele együtt járó akadálymentesítés, a meglévő létesítmény funkcióinak ésszerűsítésével.

Ami az új épületrészt illeti, a bővítésre alkalmas terület a tömbbelsőben található, ugyanakkor a falusias kis házak sorában keletkező foghíjon át látható és megközelíthető a terület. E hátsó oldali, önálló bejárati lehetőséget adott esetben ki is használják majd, ha a terem bérbeadására kerül sor.  A ház megfogalmazásánál a mindent eldöntő kérdés az volt, hogyan lehetséges a két nagyon eltérő jellegű beépítés határán esztétikai szempontból egészséges átvezetést biztosítani.

Keleti homlokzat részlet, fotó: Faltusz Csaba

Sebestyén Péter igen egyszerű, frappáns megoldást választott. Az archetipikus házformát a funkció okán közel kétszeresére kellett növelni, s a tervező nem is tett kísérletet ennek álcázására olyan módon, hogy több tömegre vagy kisebb egységre bontotta. Ehelyett kihasználva az optikai csalódás adta lehetőséget, az utcafrontról hátrahúzta az új épületrészt, ami ezáltal pontosan akkora súlyt képvisel a házak sorában, mint a kicsi épületek az utcafrontra húzva. Persze ezt a telepítést a meglévő épülethez való egyszerű kapcsolódás is  generálta.

A hozzáépítés igazi erénye pont abban rejlik, hogy minden szempontból összeállt a kép, és a ház funkcionális, telepítési,esztétikai szempontból egyaránt valódi megoldást nyújt. Lássuk, hogyan is történik mindez a gyakorlatban, s hogyan öltött testet a fenti  erős, jól megalkotott koncepció ebben az alig látható, visszahúzódó és alacsony költségvetésből megvalósított projektben.

Az épületrész megközelítése tehát két irányból lehetséges. Egyfelől az iskolából, ahol egy aulán keresztül érhető el a földszinti tornaterem, illetve az emeleten egy nyaktaggal kapcsolódik az emeleti tantermeket összekötő folyosóhoz. Új tanári szoba, szertár kaptak helyet a tetőterében valamint a gépészeti tér.  Másfelől a József Attila utca irányából széles, kétszárnyú kapun át közvetlenül is elérhető, s egy rámpán megközelíthető az épület.

A tornatermi bejárat, fotó: Faltusz Csaba

Telepítésében a hátsó udvari elhelyezkedés volt a döntő tényező. A tűztávolságok megtartása miatt a szomszéd telek felé eső oldalon pár méter széles privát kisudvar alakult ki, amiből a tavaszi zöldesítés után kellemes, hűvös pihenőhely válhat. Ezek a kis beépítési hézagok, intim átmeneti terek általában jót tesznek egy házzal, ugyanakkor az is biztos, hogy a felügyelő tanároknak száz szemmel kell majd figyelni, ha nem szeretnék, hogy a diákok által "dohányzásra kijelölt hellyé" avanzsáljon - esetleg ami még rosszabb:  az egyébként is szűkös telken belül elzárt, sosem használt, veszendőbe ment területté. De legyünk optimisták: reménykedjünk inkább nagy, komoly kamaszkori beszélgetésekben, bizalmas közlésekben akár diákok közt, akár az itt oktató-nevelő pedagógusok és mentoráltjaik közt.

A templom, paplak, egy beékelődő magánház és az iskola bővített tömbje veszik körbe azt a nagyobbik udvart, amelyen kültéri sportpályát hoznak majd létre, ezzel kiegészítve a tornatermet. A nehezen visszafejthető telekviszonyok ellenére tehát az épület úgy tűnik, működőképes lesz. Ismét ki kell emelnem az akadálymentesítést, amit rendkívül alacsony költségvetésből, leginkább a funkciók átcsoportosításával értek el. Bár az épület egésze továbbra sem járható be például kerekesszékkel, valamennyi funkció számára kialakítottak akadálymentesen elérhető helyiséget is, így mobilis, könnyen alakítható használati lehetőségeket biztosítva.

Tornaszoba, fotó: Faltusz Csaba

Szellemes megoldásokat választottak az alkotók a bevilágítási rendszerben. A földszinti tornaterem udvari oldalán nagy ablakok, az ellenkező oldalon pedig a tetőbe metszett bevilágítók szolgálják az egyenletes megvilágítást. Délkeleti irányból a tetősíkból kiugró fémdobozokba helyezett ablakokkal az emeleti tanári zóna is megfelelő fénymennyiséget kap. Az emeleti összekötő folyosót is elegendő természetes fénnyel látják el a két oldalra néző ablaksorok.

Az épület külseje, dacára a heterogén környezetnek, jól illeszkedik a szomszédjaihoz. Az egyszerű házforma - megfelelő arányokkal - szinte elronthatatlan. Szokatlan, csokoládébarna vakolatával helyi "rozsdás zónát" teremt maga körül, amit világos fa ablakbélletek tesznek barátságosabbá. A tetőre sötétszürke palafedés került, a titáncink fémdobozokkal homogén hatást elérve. Az elszórtan elhelyezett kiugrók kortárs formába öntik a korábbi épületszárny nyolcvanas évekbeli tetőfelépítményeit.

A hiányzó kertépítészet és egyes, még befejezetlen részletek ellenére az épület magában hordozza egy nagyon jól működő kiegészítés ígéretét. A hozzáépítéssel párhuzamosan az egész komplexum funkcionális és fenntartási rendjét újragondolták. A gépészeti rendszereket egységesítve, felújítva használati szempontból mindenképpen pozitív végeredménnyel zárulhat az építkezés. A hozzáadott érték, az új funkciók, a kortárs épület pedig bérlőket idecsábítva számszerűsítve is segítheti az itt zajló oktatást, a kallódó fiatalok segítését.

Mizsei Anett

 

vélemény írásához jelentkezzen be »