Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

„Szemközt komoly szeszekkel” - Pálinkaház, Békéscsaba

1/38

Hrabovszki Balázs

Hrabovszki Balázs
Hrabovszki Pál
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
Árpád Pálinkaház-Koncepció
Hrabovszki Balázs
Hrabovszki Pál
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
Árpád Pálinkaház-Koncepció
1/38

Hrabovszki Balázs

„Szemközt komoly szeszekkel” - Pálinkaház, Békéscsaba
Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

„Szemközt komoly szeszekkel” - Pálinkaház, Békéscsaba

2012.05.10. 12:40

Mindig nagy dilemma, hogy szabad-e, lehet-e ismételni az időt, szabad-e ma újból megépíteni azt, ami már elmúlt. A szakértő többség nyilván azt mondja, hogy nem. A pálinkafőzésben sikeres békéscsabai cég viszont úgy döntött, hogy számukra az építészet kiemelten fontos kommunikációs elem, és a tradíció mai világunkhoz idealizált romantikája vevőt hoz és tart meg - főleg a csabai ipari park szomszédságában. Hrabovszki Pál és Hrabovszki Balázs pálinka tanyájában ipari, kulturális és igazgatási funkció került egy fedél alá egy podsztyenás (előtornácos) házat idéző-ismétlő házban. Szeretjük vagy sem, a pálika fő, az üzlet megy, a ház működik. S ezen érdemes egy kicsit elidőzni.

Pálinkaház Békéscsabán

A pálinkafőzdét, mely az akkori szükségleteknek teljesen megfelelt, a 80-as évek közepén terveztem jelenlegi helyére. Már akkoriban is követelmény volt a pálinkafőzdékkel szemben, hogy ne csak főzde, hanem valamilyen közösségi tér is legyen benne. Így a legtöbb főzdében van olyan hely, ahol a várakozó ügyfelek idejüket biliárdozással, sakkozással vagy kártyázással tölthetik.

 

 

Az évek során azonban nagyban fellendült a társadalom érdeklődése a minőségi pálinka autentikus környezetben történő fogyasztása és maga a pálinka főzésének mikéntje iránt. Ezzel együtt a falusi élet és a pálinkát adó gyümölcsök iránt is egyre többen érdeklődnek. Így szükségessé vált egy olyan épület kialakítása, ahol az érdeklődőknek be tudják mutatni a pálinkafőzés folyamatát, előadásokat, valamint a kóstolásokat is tudnak tartani. Mindezek mellett a cég fejlődése is sürgette az épület megújulását.

Tervezési terület

A helyszín Békéscsaba és Mezőmegyer között a régi 44-es főút mellett terül el. A környezet falusias jellegű, több tanya és lakóház is övezi a területet; igaz, ezen a területen a csabai ipari park folytatásaként viszonylag sok cég telephelye és székhelye is megtalálható. Sajnos a telek méretei és beépíthetősége igencsak behatárolta a lehetőségeinket.  

 

 

Az épület

A tervezés során fontosnak tartottuk, hogy – a csabai hagyományoknak megfelelően – a mi szívünkhöz is közelálló, úgynevezett „podsztyenás" (előtornácos) népi épületeket idéző kialakítást valósítsunk meg, mely a pálinkafőzés és a csabai kolbász mellett fontos szerepet játszik a város életében. Az épület átalakítása során a legnagyobb hangsúlyt a főhomlokzat kialakítására fektettük, mivel a főzdébe érkezőkben természetesen az kelti az első benyomást. Lényeges volt, hogy az épület ne egy feldolgozó üzem kinézetét adja, hanem egy kellemes, barátságos és hívogató parasztházhoz hasonlatos legyen. Így az ide érkezők később is szívesen emlékeznek vissza az itt eltöltött időre, és később is visszatérnek. Fontos volt, hogy – a régi épület bizonyos részeinek megtartása mellett – már egy meglévő formához is igazodni kellett. A belső terek kialakításánál (a már meglévő terek megtartása mellett) a földszinten az új látványfőzde, a kóstoló terek, a bemutatótér, az iroda és a raktár; míg az emeleten új irodák, valamint teakonyha és öltöző megtervezése volt a cél.

Hrabovszki Pál
(további részletek a műszaki leírásban találhatók)


Pálinka tanya Békéscsabán

Hrabovszki Balázs
1/38
Hrabovszki Balázs

Hrabovszki Pál
2/38
Hrabovszki Pál


vezető tervező: Hrabovszki Pál
tervezés éve: 2010
kivitelezés éve: 2010-2011
bruttó szintterület: 387,83 m2
építész munkatársak: Hrabovszki Balázs
szakági tervezők:
statika: Bánfi Ádám okl. építőmérnök
gépészet: Varga István épületgépész tervező
építtető/megbízó/fejlesztő: Kisrét Manufaktúra Kft.
 

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
3/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
4/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
5/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
6/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
7/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
8/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
9/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
10/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
11/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
12/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
13/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
14/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
15/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
16/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
17/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
18/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
19/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
20/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
21/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
22/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
23/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
24/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
25/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
26/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
27/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
28/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
29/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
30/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
31/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs
32/38
Pálinkaház Békéscsaba, fotó: Hrabovszki Balázs

A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
33/38
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs

A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
34/38
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs

A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
35/38
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs

A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs
36/38
A régi Pálinkaház Békéscsabán, fotó: Hrabovszki Balázs

Árpád Pálinkaház-Koncepció
37/38
Árpád Pálinkaház-Koncepció

 

Vélemények (67)
hady
2012.05.13.
08:17

Tiszteletre méltó az igyekezet, a jóakarat és mindannak a sok mérnöki ösméretnek a tudása, melyek eme házat létrehozták. Ha ennen koordinátarendszerében nézzük, elégedetten dőlhet hátra a mestör, a mögröndölő meg a pógármestör. Nem értik ugyan, mit tettek, de sikerült! Amit ezen felül dicsérni lehet a házban - persze a saját szféráján bévül -, az a szerénység. Lehetett volna jóval cifrább, teoretikusan "valamilyen". Nem lett. Szerencsére. Talán lelkiösméretből, talán a spórolás okán, de - hadd reméljem így - tudatos visszafogottságból maradt a fehér fehér, a szimmetria finom aszimmetria, a tető is lehetett vón' makovecesebb. Összejött, na - valljuk be. Ami szánalomra szorul? Minden más: a beidegzett rossz reflexek, a gondolkodás nélküli csuklómozdulatok, a hamis - inkább meg nem értett - hivatkozások, kötelező "attribútumok" automatikus copy-paste mozzanatai. Mozaik, aminek elemei szabadon variálhatók, kipróbáltan közhelyesek és "köz"érthetők. Csak hát - sem nem gazdaságos, sem nem korszerű, sem nem lakható, sem nem "szép". De ezeket már mind leírtátok...

FenyvesiHK
2012.05.13.
20:08

@hady: óvastuk ezt a sok okosságot mégse mentünk vele semmire aszongya a sógor: hát mer nézzükcsak itten van ez a ház elülről mint a vót naccságos kúriája háturról mint a szocreálba a pártház vót egyik ódarról pont mint egy kocsma, másikrulmeg Örzse néném házát formázza mikor gyöttek a Janigyerekék oszt kitódották maguknak hát mutassanak nékem az itt okoskodók ojjat aki eccere négyféle házat tud egybe belerakni na

zapata
2012.05.12.
14:31

Amikor jó pár éve először találkoztam egy beszámolóval az Architectural Reviewban a tradícionalista építészek kiállításáról, rögtön arra gondoltam, mit kapnának ezek a fiúk a mi kis kelet-európai szemellenzős ortodox világunkban, elsősorban attól a társaságtól, akiket perika "világlátott, trendi szakmai elit"nek titulált. Nem azért jutott ez most eszembe, mintha ez a pálinkaház tradicionalista épület lenne, mert ez attól talán távolabb van, mint Makó Jeruzsálemtől, hanem azért, mert úgy tűnik, mintha lenne, aki annak látná. és ezért vetné tűzre. Ha így van, ezzel épp úgy nem tudok egyetérteni, mint azzal, ahogy a Kossuth-díjat szokták osztogatni, pártelkötelezettség szerint. Nem az a baj ezzel a házzal, hogy "tradicionalista" vagy "historizáló", hiszen abban nem lenne semmi rossz, már ha az ember nem hord ideológiai szemellenzőt (hiszen önmagában még az se baj ha egy ház trendi, csak ha ennek ürügyén nem "előremutatóan" bűnrossz ház.) Az a baj, hogy ez a pálinkaház tradicionalistaként nem hogy nem viszonyul jól a mércéhez, hanem valójában bele se fér ebbe a kategóriába. Mi is lenne itt a "tradíció"? A helybeli "podsztyenás" tót parasztházak előtornáca, úgy ahogy az ismertetés írja, de az épület nem igazolja? Egyrészt mindössze ennyi és ezzel kész? Másrészt itt olyan valamiket látunk, ahol megvannak az oszlopok és a homlokzati falak, csak éppen a dolog lényege, maga a tradíció, a kellemes átmeneti tér a külső és belső között, a tornác maradt ki közülük. (Nagy kárára az épület használhatóságának is, mert ezeken a tornácokon bizonyára kellemesebb lenne üldögélni, mint a kazánház előtt.) Aztán az oromfali ablak. Amikor az ántivilágban az építésügyi bürokrácia hite szerint fel akarta éleszteni a tradicionális parasztház-formát, de ugyanakkor "korszerű" is akart lenni, rászabaditotta a falvakra és a külvárosokra magas térdfalas, tetőtérbeépítéses, oromfali loggiás típustervek formájában a tradícionális magyar parasztház karikatúráit. A mellékelt képek azonban meggyöznek arról is, hogy még loggia se kell ahhoz, hogy karikírozzuk a parasztházat, elég ha a tradicionálishoz képest túldimenzionálunk egyetlen oromfali nyílást. Ahogyan a minimalizmust sem kérhetjük számon azon a házon, aminek egyik homlokzata minimalistának akar látszani, de a többi szokványos családi ház-homlokzat, ugyanúgy nem beszélhetünk itt sem tradicionalizmusról. Ami ezt az egyetlen "podsztyenás" motívumot illeti, ez sajnos idézetként sem állja meg a helyét. Az idézetnek akkor van létjogosultsága, ha az az idézet azon a helyen találóbb, mint bármilyen más megfogalmazás lenne ugyanott. Ez itt nemigen mondható el. Azon kívül legalább S. P. szomorú példájából tudható, hogy az idézetet idézőjelbe illik tenni, ahogy például Charles Moore is tette azt a rozsdamentes acélból öntött korinthoszi oszlopfőivel. Lehet, hogy jól kitalált "idézójelekkel" még az oszlopok is talán ülnének a pálinkaházon, de az akkor már egy másik ház lenne. Végül egy keserű megjegyzés: amit perika illedelmesen a "múltidéző, romantikus építészeti ízlés" illetve a "világlátott, trendi szakmai elit" kettősségének nevez, azt egy lapidáris megfogalmazásokat kedvelő egykori öreg barátom egy borozóban sokkal durvábban, de plasztikusabban öntötte formába: "a magyar értelmiség egyik fele bunkó, a másik fele sznob". Nem szívesen kérdezném meg a társadalom nem-"értelmiségi" szektorát, melyik megfogalmazással ért egyet...

FenyvesiHK
2012.05.12.
15:33

@zapata: Mindenki megnyugtatására és perika kérésére ime a jók. No sznobizmus, semmi álromantika csak valódi, szeretnivalók: http://www.nadashaz.hu/ http://kali.hu/szallas/koveskal/ http://www.kaliartinn.hu/galeria

Pákozdi Imre
2012.05.12.
16:56

@FenyvesiHK: Mindenki baromi nyugodt :-))), mert tök világos, hogy nem a békéscsabai pálinkaház az etalon - amiképpen ezt nem is állította senki. Örülök ugyanakkor, hogy kiderülhetett, miszerint nem is ez a stílus a "főellenség". A főellenség ugyanis a vidéki építtetők objektív pénz- és igénytelensége. A ma itthon épülő - sírnivalóan kevés - ház nagyobb része palléri szintű tervezési folyamatok gyümölcse. Stiláris megfontolások nélkül, többnyire a közvetlen környezetében már megépült újabb házak legfeltűnőbb jegyeit magukévá tevő épületek ezek. Mindeközben a vidéki házak hagyománya igen gazdag Magyarországon, és korántsem korlátozódik csak a ballusztrádos-oszlopos parasztklasszicizmusra és a zugligeti stílusú faragott teraszos épületekre. Érdemes volna célzott országjárást szervezni az építész-karokon, kifejezetten a vidéki, polgárias házépítés hagyományainak felfedezésére és értő átvételére. Erdőbénye vagy Kővágóörs virilis paraszt-polgárai (szőlőművelők és kádárok, borkereskedők és fuvarosok) csodákat építettek hajdanán: a célszerűség és a szépség megható épület-manifesztációit. Vagy nézzük meg az erdélyi szász falvakat, hangsúlyozom, falvakat, még amíg állnak az elvándorolt tulajdonosoktól ebek harmincadjára hagyva. De Kisújszálláson is tudnék mutatni négy-öt büszke "városi" parasztházat, ami mintául szolgálhatna a mai építtetőknek. Gerle János Alföldi szecesszió c. könyvében is láthatók inspiráló mezővárosi épületek. Úgy tudom, az építészhallgatók sokat túráznak szervezetten. Lehet, hogy csak egy kis fókusz-élesítés kellene, és ezek az országjárások ebből a szempontból is termőre fordíthatók lennének.

HI
2012.05.12.
17:28

@FenyvesiHK: Nem akartam a kialakult polémiába visszakapcsolódni, mert elég parttalannak tartottam, de ezeket a példákat nem tudom szó nélkül hagyni. Kedves Péter biztosan meglepődsz, de szerintem ezek pont a rossz példák. Nem akarok az egyes épületekről beszélni, hanem általában a Káli-medence építészeti jelenségeiről. Jó ideig Salföld volt az egyik kedvenc pihenőhelyem - ez akkor volt, mikor a régi házak zöme még eredeti állapotában, igaz néha romosan voltak. Aztán divatos hely lett és a házakat - helyi gazdálkodó festőművész szellemi vezérletével - elkezdték felújítani, átalakítani. Az átalakításoknál az előző korok díszítő, formai jeleit használták, ill. azokat idővel átértelmezték, formálták. A gond az volt, hogy a formákat szervetlenül, létrejöttük logikai felépítményét nem megértve díszítésként alkalmazták és ezek elfedték az épületek valódi lényét. Létrejött a Káli-medencei "népiépítészetgiccs". Aztán kiderült, hogy ez nagyon sikeres, mintává avanzsált, pont az lett a minta, ami az eredeti struktúrákat háttérbe szorította. A sors iróniája, hogy ezeket az architektúrákat organikus építészek, mint autentikus példákat hozzák fel - nem véletlen Kolontár. Csak érzékeltetve a szellemiséget, anno részt vettem egy hétvégi túrán, ahol régi épületeket látogattunk. Az egyik helyen a társaság hosszú formai-esztétikai vitát folytatott egy tégla boltozat hevederről, eldöntendő azt, hogy a felújítás során mi az autentikus, elbontani, vagy meghagyni. Mikor mondtam, hogyha elbontják a boltozat be fog dőlni, fel sem fogták, eszükbe sem jutott, hogy egy szerkezet nem csak formai alapon értelmes. Amúgy hasonló folyamat zajlott le Szentendrén. Ha valaki még emlékszik arra korra, mikor a szentendrei házakat nem pingálták színesre össze-vissza, akkor tudhatja, hogy volt egy soha vissza nem hozható hangulat, ami tovább élhetet volna, ha megértették volna az épületek lelkét. Néhány héttel ezelőtt voltam egy japán építészetről szóló előadáson. Az előadó a "ma" fogalmát magyarázta (nem azonos az időhatározóval). Egy nagyon finom térkapcsolatra azt mondta - "szépsége szavakkal nem kifejezhető". Én azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy "ótentikus" építészeink a saját "ma" értékeinket gyilkolják. (Csak zárójelben. Szerintem az ÉF-on megjelent Janáky értekezés is ezt feszegeti, sajnos teljesen ostobán félremagyarázva egy Makovecz kontra Janáky ütköztetésbe torkollott a dolog) Huszti István ui.: A jó példaként csatlakozom mB. ezen bejegyzéséhez: http://epiteszforum.hu/node/21056#comment-17091

Pákozdi Imre
2012.05.12.
17:45

@HI: Egyetértek, a régi átvétele és újrahasznosítása értő alázatot, ugyanakkor nagy formateremtő tehetséget és célszerűségre hajló attitűdöt kíván. Van erre példa, nyilván több is, de én egy viszonylag új, nagyon pozitív városi példára hívnám fel a figyelmet: a pécsi új, Zsolnay-negyedre. A tégla boltozatos példád pedig egyszerűen bingo :-).

HI
2012.05.12.
18:14

@Pákozdi Imre: No akkor ma már megérte felkelni:). Hogy Neked is jó napod legyen ajánlom ezt:http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/csanyi-ironikus.html Huszti István

Pákozdi Imre
2012.05.12.
18:28

@HI: Naggyon jó. Mindazonáltal statisztikák mutatják, hogy míg az asszonyok csak 40%-kal vásárolnak többet egy szupermarketben, mint amennyit terveztek, addig a férfiaknál ez a túlvásárlási arány eléri a 70%-ot. Szerintem Csányi Vilmos olyan bevásárlós fajta férfi. Ja, meg olyan hárítós, ld. a fogalom magyarázatát: Mindennapi lélektani ismeretek II., Akkadémijai Kiadó, ekkor, akkor, amakkor :-)

HI
2012.05.12.
18:33

@Pákozdi Imre: Fogok én Neked bármit ajánlani, a feleségem kb. 5 perce erre szinte ugyanezt mondta. :) Huszti István

Pákozdi Imre
2012.05.12.
19:24

@HI: :-). Viszont van egy ötletem a veretes vidéki polgár-paraszti épületek szemrevételezésén alapuló, új hazai családiház-mintagyűjteménnyel kapcsolatban. Lehet persze, hogy hülyeség. Hétfőn hívlak, amint Erikát is.

Pákozdi Imre
2012.05.12.
19:33

@zapata: Phú, zapata... Amit konkrétan, a házról ír, az tanítani való. Amit a lapidáris megfogalmazásokat kedvelő, borozó-beli barátjától idéz, arról viszont csak egy alkalmi visszavágás ugrik be. Ha tudniillik a sznob szó "előkelősködő, nagyképű, nyegle" jelentésárnyalatát tekintjük*, valamint a megfogalmazás durvaságát, akkor az öreg jól alakította a saját meghatározása szerinti "magyar értelmiségit". * Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, 2003, 638. old. második hasáb

FenyvesiHK
2012.05.13.
09:33

@HI: Valahol elvesztettem a fonalat, hogy ki-kinek mit válaszol. Amit példaként említettem, levonva a rémséges honlap grafikát(nádasház) vagy hogy a köveskáli későbarokk bírósági épület szállássá avanzsálva milyen iszonyat berendezéssel van felszerelve, szerintem ezek a házak nem akarnak másnak kinézni, mint amik. A káli Art Inn szállodát pedig Váncza László jegyzi, szerintem az egyik legelső, nagyon jó példa volt a megújulva megőrzésre. Kissé szirupos honlapjáról ez nem biztos,hogy kiderül. Ezek egyikében sem érzem a kétségtelen giccsparádét, ami a szerkezetek, ékítmények túljátszásával élvezhetetlen műpahasztkodást produkálnak ezen a gyönyörűséges helyen, ahol sajnos a divat hamar fölhajtotta az árakat és gazdagék rákattantak a "népies"-re. Én is ismerem résztvevőként az őstörténetet. A Káli medence Kővágóörssel és Kékkúttal kezdődött. Az úttörő, felfedező Zsombolyai János filmrendező-operatőr volt a 70-es évek végén. Helyszínt keresett egy filmhez, amikor meglátta és azonnal beleszeretett abba a kővágóőrsi parasztházba, amit meg is vásárolt és újrateremtett feleségével, Ardai Ildikó textiles iparművésszel. Őt követték aztán a többiek: Sára Sándor,Kende János, Neményi Mari, Cseh Tamás, a Kardos fivérek, Grünwalsky, Váli Dezső,Somogyi Győző és még sokan mások. Több nyáron át jött össze ez a társaság a révfülöpi strandon, ahol a nádazó,kőműves,ács mesterek címét cserélgették. Mindössze kimeszelték és amennyire szükséges volt, rendbe hozták a megvásárolt házakat és persze berendezték részben helyben vásárolt és gyűjtött tárgyakkal, bútorokkal, részben Krajcsovics János szintén háztulajdonos filmgyári berendező segedelmével, aki ismerte minden beszerzési forrását a régi bútoroknak, tárgyaknak. A maga idején ez afféle "leletmentés" volt, egy paraszti és polgári életforma értékeinek, tárgyainak megmentése használattal. Őket követte aztán az invázió. Az akkori idilli, de meglehetősen leromlott állapotú képhez képest nemcsak rossz irányba történt elmozdulás napjainkban. Nagyon élvezhető pl. az Oktogonban közölt Sárffy ház is. http://www.sarffyhaz.hu/lakosztaly.php Aztán ott van Diszel is, az Első Magyar Látványtár http://www.latvanytar.com/videok

HI
2012.05.13.
19:29

@FenyvesiHK: Nem csoda, hogy elvesztetted a fonalat, a téma hamar átcsapott a bloggerek lelki életébe. Visszatérve a példákra, persze nem minden rossz, én átlagoltam, de személyesen tapasztaltam Somogyi Győző - amúgy teljesen jó szándékú - téveszméit, ami példa lett. De javaslok egy váltást, példaként egy "echte megközelítést a népiesch" szemlélődésére -mielőtt előkerül a népi-urbánus őskövület. http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/hargittai2.html Huszti István

FenyvesiHK
2012.05.13.
19:43

@HI: köszönöm ez nagyon jó! "Az az ember, akinek az igazság kell: tudós; aki szubjektivitásának szabad játékát kívánja biztosítani: író; mit tegyen viszont az az ember, aki e két lehetőség között akar valamit?” (Robert Musil)

HI
2012.05.13.
19:48

@FenyvesiHK: Hogy-hogy mit tegyen? Építész lesz, ami ugye a skizofrénia társadalmilag elfogadott nem orvosi esete, mert ugye az építészet nem csak tudomány, hanem a TÉR regénye:). Huszti István

perika
2012.05.11.
20:23

Az építészet kommunikáció – írtam 2003-ban egy cikkben [retro-szintézis – a média logikája az építészetben, Balkon 2003/9]. Nem pedig leszólása/lenézése valaminek – pl. egy jelenségnek -, aminek kutatására, elemzésére és értelmezésére érdemes lenne odafigyelni.

Az építészet kommunikáció, és ezt pontosan tudják a fejlesztők. Üzenetet közvetít, amellyel a fizikai térben sok fogyasztóhoz jutnak el. Ilyen szempontból ez a ház és mondjuk egy sokak által megcsodált dubaji felhőkarcoló között léptékben és az üzenet tartalmában van (persze óriási) különbség, de mindkettő felhasználja az építészetet arra, hogy jól felfogott üzleti érdekeit szolgálja. Ez itt egy kicsi pálinkafőző üzem két országhatár találkozásának közelében, messze a lokális centrumoktól (fővárosoktól). Olyan termékkel, amely itt autentikus: a fővárosokban ugyanis kevesen gondoznak gyümölcsös kertet, mert kertjük sincs és nem tudják egymástól megkülönböztetni a meggyfát a cseresznyefától. Nem szedik össze cefrének a lehullott gyümölcsöt, és ha főznek is még pálinkát, azt nem így és ilyen formában teszik.

A pálinkafőző cégnek volt itt egy kis háza és ebből egy olyat álmodtak meg, amelyről - magától értetődő üzleti logikával - úgy gondolták, hogy a lehető legkevesebb pénzből a legnagyobb hatás érik el. Üzleti partnereik gondolkodását, lelkivilágát, ízlését, identitását ismerve, a házat erre szabták, nagyon okosan. Az üzem kuncsaftjai valószínűleg nagyobb részt helyiek, akik összeszedik a lehullott gyümölcsöt és idehozzák egy kis utánfutóval, beállnak a ház mellé és megvárják, amíg lefő a maguk anyagából hozott lé.

Lehet nem szeretni ezt a fajta építészetet (és igen, Devecser és Kolontár is erre hajaz), de egy kis empátiával észrevehetnénk, hogy egy – a magas kultúra alatt meghúzódó, úgy tűnik egészen koherensen továbbélő - építészeti ízlést nem szeretünk. S azért is utáljuk, mert nincsenek eszközeink ahhoz, hogy hozzáférjünk, hogy megváltoztassuk, a mindenkori divat szerint transzformáljuk. Csak erőszakkal tehetnénk mindezt, amit meg "ők" nem szeretnek. Cserébe persze nem várható el, hogy ünnepeljenek minket. Az iskolában megmondhatjuk az ifjúságnak, hogy mit szeressenek és egy idő után azt fogják szeretni, amit szerintünk kell. (Akkor is, ha valamikor a lenézett népi romantika ízlésvilágából indultak építészetet tanulni.) Ehhez a föld alatt burjánzó ízléshez mi nem férünk hozzá, itt csődöt mond minden befolyásolásra tett kísérletünk. Van és bár mindent megtettünk, hogy ne legyen, minduntalan fel-felbukkan.

Nincs átjárás, kommunikáció és mozgás a világok között, nincs megtermékenyülés, megértés és közelítés, amelynek hiányában újratermelődik a passzív rezisztencia, jelen esetben építészeti ízlés és házak formájában. Amit - elnézve ezt a végtelenül üres, felsőbbrendűség-tudatból szőtt, kommunikáció-képtelen gőgöt – én csak üdvözölni tudok. Mert érteni vélem. Vajon ki az itt közöttünk, aki ellenállás nélkül eltűrné, hogy egy felsőbb hatalom megmondja, hogy hogyan kell éni, mi a szép és mit kell szeretni? No de hamarosan meg fogja mondani. Azt már ma is megmondja, hogy a cukorbeteg mennyi szénhidrátot ehet, ellenkező esetben fizessen. Ha nem tud, akkor dögöljön meg. És persze még ezen kívül nagyon sok mindent előírnak nekünk – amit már észre sem veszünk. Kis lépésekben, de mindent leszabályoznak az életünkben, majd a végén jönnek az esztétikai részletek is, nem kell sokat várnunk. Ugyanezt – kicsiben, rongyokba csavart baltákkal – teszi a szakma is, persze tisztelet a kivételeknek.

Az építészoktatásból hiányzik a tudatos kulturális antropológiai megközelítés, az építészek praxisából a terepmunka, a közvetlen környezet (személyes) megismerésének gyakorlata. Van és létezik egy erős, múltidéző, romantikus építészeti ízlés (urbánus változata a szecesszió és a historizmus), amit szépnek tartanak az emberek, és van a világlátott, trendi szakmai elit. A kettő között meg semmi – vagy inkább mondjuk úgy, hogy vajmi kevés.

Örvendetes és szívmelengető látni a jó példákat, azokat a házakat, gondolatokat és megközelítéseket, amelyek megkísérelnek hidat építeni a két világ között, akik bejáratosak és otthon vannak mindkettőben. Szerencsére ismerünk ilyeneket. De így, ezzel az arroganciával inkább ne próbálkozzanak az urak. A helyzetért nem a pálinkafőző üzem, nem annak tervezője, és nem is a média a felelős, hanem a megmondóemberek, véleményvezérek, hangadók - vagy magukat annak gondolók -, hirtelen ítélkezők, tárgyalásra képtelen ízlés-kirekesztők.

Ez a ház pont olyan, mint a pálinkafőző üst. Vadi új, de a régit imitálja. Ha a pálinkafőző üstnek szabad, akkor a háznak miért nem? Milyen megoldás lett volna szerencsésebb? Tudunk rá példát mutatni? Nem külföldről, hanem itthonról. Hogyan képzeljük el az autentikus magyar falusi/vidéki házat a jövőben (no itt nem a latifundiumok birtok-centrumaira gondolok), amely ehhez az életmódhoz igazodik? És ők hogyan képzelik el ugyanezt? Kik ezek az emberek? Hogyan, miből élnek?... Ó jaj, még ezer kérdés jöhetne. Ha mindre tudják a választ, akkor bocsánat, én tévedtem.

Ez a ház egy tisztességes munka, igényes kivitelezésben. És egy kacsacsőr, ami arra a hihetetlenül nagy ürességre mutat, ami a szakma és legalább ötmillió ember eltérő építészeti univerzuma között tátong Magyarországon. (perika)

 

Pákozdi Imre
2012.05.11.
20:53

@perika: perika, kedves Pásztor Erika. Nem ez a pillanat-e az, amikor kellő visszafogottsággal, a target publikum egyéni érzékenysége iránti maximális toleranciával, meg kéne hirdetni egy Építészfórumos összejövetelt? Ide, ebbe (bocsánat, abba) a házba, netán? Mert hogy ma, 2012. május 11-én, 22:50-kor az összes friss hozzászólás a pálinkaházhoz volt címezve :-). Az első kört, lazán értelmezve, vállalom. Pákozdi Imre

mB
2012.05.11.
21:13

@perika: Érdemes azért a diskurzust kitágítani: mintha a historizálás-nem historizálás lenne a ház fő kérdése (a cikk felvezetője is ezt sugallja: „a tradíció mai világunkhoz idealizált romantikája vevőt hoz és tart”; miközben az építmény alaposabb tanulmányozása után máshova kerülhet azért a hangsúly: a szabályzóknak nem megfelelő falszerkezetekkel, ablaktalan bemutatóteremmel, a diszkrétem a kazánház bejáratába helyezett (!!) fogyasztóteraszával (a kazán ide üvegfallal nyílik!), a csúnya alaprajzzal, a pontatlan kivitelezés miatt az ablakba harapó takaróléccel, az ál-gerendákba rejtett halogénizzókkal, igénytelen rajztechnikával a ház bizony igen alacsonyra helyezi a lécet – építéstechnikailag, műszakilag is. Az a vidéki építészet, amelynek (talán) utódja kíván lenni a ház, sokkal többet tudott az anyagról, a részletképzésről, a minőségről – olyan azóta elfelejtett tudásról, ami építőként évszázadokig sajátja volt eleinknek, erről Déry Attila régi építéstechnológiákról szóló könyve kiválóan beszél. Szintén ő panaszolta egy beszélgetésben, hogy a tervzsűrikben nem a neobarokk ballusztrád a fájdalmas igazán, hanem hogy a hozzá tartozó formaismeret és arányérzék hiányzik - nem beszélve valóban az építési minőségről. Vegyük észre ezt is, ne csak az ablakkeretek jelölte mű-historizálást vagy az a mögé képzelt szándékot… Igen, az építészet kommunikáció, és lehet régies nyelven is beszélni (most készülünk a Plečnik életművet ismét megnézni), de a minimum , az alap a nyelvtani helyesség... * ui: "egy tisztességes munka, igényes kivitelezésben"?... - tényleg?..

mB
2012.05.11.
21:15

@perika: "Ha a pálinkafőző üstnek szabad, akkor a háznak miért nem? Milyen megoldás lett volna szerencsésebb? Tudunk rá példát mutatni?" Most különösebb megfontolás nélkül, csak az első gondolat: vajon U. Nagy Gábor nem 10 kis léptékű kiváló vidéki házért kapott Ybl díjat? Valóban ennyire példaínségben lennénk?

sityu
2012.05.11.
23:54

@mB: Bálintom! Általában nem szokott távol állni a véleményünk, de most azért vitáznék. Tőled szokatlan vagdalkozással hozol nem egyenrangú problémákat közös nevezőre. A szabályzóknak nem megfelelő falszerkezet és a historizálás elvi kérdései egy ellentétpárban.(?) No ne vicceljünk már! Persze jogos fölvetés, hogy egy magára valamit is adó építésznek érdemes tudni a hőtechnikai előírás pontos számát; meg azt, hogy a 38-as fal nem biztos, hogy megfelelő; de azért azt se felejtsük el, hogy ez egy pálinkafőzde, ahol a technológiából adódóan jelentős többlet hőterhelés van (más kérdés, hogy az épület gépészete aktívan hasznosítja-e ezt a fölös hőmennyiséget?). Tehát, hogy a valóságban valóban szükség van-e a jobb hőszigetelésű falra. Az ablaktalan bemutatóterem "vádja": kicsit olyan, mintha a borospincéről hiányolnád az ablakot. "Diszkrétem a kazánház bejáratába helyezett (!!) fogyasztóterasz": egyrészt, nem a bejáratában van, hanem az üvegfala előtt, másrészt egy hagyományos pálinkafőzdében a kazánházban történik az érdemi munka java, ugyanis a főzés során az a feladat, hogy folyamatosan rakjanak a tűzre; ha a főzéskor a cefre tulaja és a cimborái is jelen vannak, akkor ők általában a kazán környékén szoktak lenni (azóta olvastam, hogy a műleírás gázos főzésről ír, de ettől még lehet hogy megmaradt a szilárdtüzelésű is). S nem elhanyagolható szempont, hogy ott van egy viszonylag korosabb fa is, ami körül gyaníthatóan már az átalakítás előtt is szívesen üldögéltek. Ha a kazán üvegfala valamilyen okból nem lenne célszerű, akkor bizonyára az átalakítás során megváltoztatták volna. Csúnya alaprajz: valóban, nem a legszebb, de ettől még lehetne jó. De azt is tudom: van összefüggés az alaprajz "szépsége" és a terv átgondoltsága, "jósága" közt... A pontatlanság miatt az ablakba harapó takarólécet nem találtam; pontosabban amit találtam, az szerintem nem a kivitelezési pontatlanság miatt van. "Igénytelen rajztechnika": volt már olyan terv, ahol egyet értettem az ilyen értelmű kritikáddal, s ez sem egy grafikai remekmű, de az 'igénytelen' szerintem erős túlzás. Ál-gerendákba rejtett halogénizzó: hát ez valóban necces. Kérdés, hogy tervezői döntés volt-e? (nem kizárt, de korántsem biztos) S mellesleg a többi "belsőépítészet" mellett ez már csak hab a tortán. A "rég elfeledett tudás" meg a hiányzó arányérzék témakör: én akárhányszor újranézem a képeket, csak olyasféle aránytorzulásokat látok rajta, amik a népi építészetre mindig is jellemzők voltak. Régen se hozták a falusisas házak a tökéletes arányrendszert, régen is volt olyan, hogy a tornácoszlopon megjelent a román templom oszlopfejezetét sután utánzó megoldás... "Mű-historizálás": ha komolyabban belegondolunk, mikor is volt nem "mű" a historizálás? A historizálás nem épp arról szól, hogy "mű"? De meg a történeti stílusok innen-onnan reciklált vakolatdíszei mitől is organikusabban magátólértetődőek és mindenekelőtt valódibbak? Vakolatdíszek, tehát nem integráns részei az épületnek. S egyébként is díszek, amiket az építtetők az aktuális divatnak megfelelően, az ösztönös díszítési késztetés miatt tettek (rakattak) a házakra. S pl. a barokkban milyen elfajult módon tették ezt a klasszikus tagozatokhoz képest (s voltak olyan korok a szocializmus előtt is, amikor nem is tartották sokra). "Nyelvtani helyesség": no ennek viszonylagosságáról is érdemi vitákat lehetne nyitni. De a hasonlatnál maradva: én akkoris úgy érzem, hogy ez ugyan nem egy míves szöveg, de suksükölést egyszerűen nem hallok benne. És még egy gondolat perika által említett tátongó kacsacsőrhöz: Valóban nem arról van szó, hogy "igazunk" van-e? (mármint az adott építészet értékességét tekintve) Hanem arról, hogy a kacsacsőr túloldalán állókat ez nem érdekli. Mégha nem az volna a helyzet, hogy kisebb gondjuk is nagyobb ennél, akkor sem fogadnák ma már el, pusztán a szakmai tekintélyünk okán. De nem csak mi vagyunk így ezzel: a sokkal tudományosabb és egzaktabb orvoslás eredményeit is kétségbe vonják. Kevés kétségbevonhatatlan tekintély van manapság még személyből is, nemhogy szakmából. De persze nem kell mindenkit mind-egy-szálig meggyőzni, ez nem szabad cél legyen! De félek, nemhogy a többséget nem tudjuk most "magunk mellé állítani", de még a véleménybefolyásoló kisebbséget sem.

Pákozdi Imre
2012.05.12.
06:00

@sityu: Akárkinek is teccik lenni, kedves sityu, ezt a passzusát bevéstem magamnak: >>"Mű-historizálás": ha komolyabban belegondolunk, mikor is volt nem "mű" a historizálás? A historizálás nem épp arról szól, hogy "mű"? De meg a történeti stílusok innen-onnan reciklált vakolatdíszei mitől is organikusabban magátólértetődőek és mindenekelőtt valódibbak? Vakolatdíszek, tehát nem integráns részei az épületnek. S egyébként is díszek, amiket az építtetők az aktuális divatnak megfelelően, az ösztönös díszítési késztetés miatt tettek (rakattak) a házakra. S pl. a barokkban milyen elfajult módon tették ezt a klasszikus tagozatokhoz képest...

mB
2012.05.12.
07:50

@sityu: Nem biztos hogy baj hogy nem értünk egyet, miért ne lehetne ilyen? :-) Hozzáteszem, félreérthettél: nagyjából az ellenkezőjét szerettem volna közvetíteni annak, amire rákérdezel (a „vagdalkozás” dolgon azért meglepődtem: eddig sem rejtettem a véleményemet véka alá, ha volt, de eddig is[ahogy most is] igyekeztem ezt érthetően, artikuláltan tenni, a „vagdalkozás” érzésem szerint nem ez – vagy ebben is mást gondolunk most? :-) ) „A szabályzóknak nem megfelelő falszerkezet és a historizálás elvi kérdései egy ellentétpárban.(?) No ne vicceljünk már!” – nem viccelek – ugyanis nem ezt írtam. Ellenkezőleg: javasoltam hogy válasszuk szét az éppület formaelemeit annak az építési minőségétől. „egy pálinkafőzde, ahol a technológiából adódóan jelentős többlet hőterhelés van (más kérdés, hogy az épület gépészete aktívan hasznosítja-e ezt a fölös hőmennyiséget?)” - ha ilyesmi lenne, arról tudósítana a műleírás – nem tudósít. A nem-megfelelő határolófalak pont a közönségforgalmi részeken vannak, távol a kazántól s egyebektől. „Az ablaktalan bemutatóterem "vádja": kicsit olyan, mintha a borospincéről hiányolnád az ablakot.” - persze nem a téma szakértőjeként, de a dologban pont az elnevezésben is megbúvó különbséget látom: a "pince" a föld alatt van, technológiai okokból, ide megy le a kíváncsiskodó, míg itt egy olyan helyiség a bemutatóterem, aminek korábban még volt is ablaka, de a későbbi foltozgatás bővítés egészen egyszerűen eléfalazott egy raktárat. Azaz: ez egész egyszerűen nem pince, hanem csak egy ablaktalan helyiség... (fent egy kétségbeesett felülvilágítással: nyári túlmelegedéssel). „[a terasz] nem a bejáratában van, hanem az üvegfala előtt” – ez igaz – sovány vigasz akkor, ha iszogatás-üldögélés közben az üvegfalon átsejlő radiátor, seprű és vascső a vizuális környezet… ;-). Persze lehet, hogy ”Ha a kazán üvegfala valamilyen okból nem lenne célszerű, akkor bizonyára az átalakítás során megváltoztatták volna”, ez viszont a mindenkori épülettől veszi el a bármiféle kritikai megközelítés lehetőségét, mondván: ’ha nem lenne jó, nem hagyták volna így…’ De tényleg: jó, hogy egy ilyen üvegfal előtt van a többé-kevésbé reprezentatívnak szánt terasz?... „másrészt egy hagyományos pálinkafőzdében a kazánházban történik az érdemi munka java” - ehhez egyáltalán nem értek.. de zavarban vagyok: a kazánházban, érdemi munka?... A kazán nem pusztán a fűtés helye volna? Mikor ott van a pálinkafőző helyiség is… „A pontatlanság miatt az ablakba harapó takarólécet nem találtam” – apróság persze, de kiszúrta a szemem mivel direkt erről van egy erősen rázoomolt fotó (tetőablak). „az 'igénytelen' szerintem erős túlzás.” – nem kell hogy egyetértsünk, de azért visszakérdezek: nézted a metszeteket, az emeleti alaprajzot, például?... „csak olyasféle aránytorzulásokat látok rajta, amik a népi építészetre mindig is jellemzők voltak” - jómagam pedig sokminden mást – például hogy a sok-sok oszlop sem mindig tudja, hogy is viselkedjen: egyik homlokzaton az ottani főbejáratot adja a „portikusz”, a másikon két ilyen portikusz között megyek be, ahogy a terasz is az egyik mellett van. Némi vigasz lenne (nekem), ha legalább önmagában konzekvens volna, az eszközhasználatát illetően. „Mű-historizálás” – érzésem szerint itt is pont az ellenkezőjét mondtam, amire válaszolni látszol, s amit Imre még utána ki is emel. „a kacsacsőr túloldalán állókat ez nem érdekli” – Mármint micsoda? Amiről beszéltem, az az építési és térhasználati minőség. A gazdaságtalan térhasználat, a nem megfelelő hőszigetelés, az esetleges penészedés, az ellen-reprezentatív terasz (stb stb) igenis az ő bőrére megy. Ezek persze jobbára hosszútávon derülnek majd ki (a használó számára). A "nem érdeklés" (ha már be lett dobva a szó) olvasatomban inkább a tervezői részről érzékelhető. „Valóban nem arról van szó, hogy "igazunk" van-e?” – nos, pont ezen nemigen gondolkodtam, inkább a párbeszéd lehetőségén, az érthető érveken, új szempontok bevezetésén – csak akkor jövök zavarba ha olyasmikre érkezik reakció amit nem (vagy nem úgy) mondtam-írtam. :-)

FenyvesiHK
2012.05.12.
08:44

@perika: Kedves perika miközben nagyon elgondolkodtató amit ír és mint mindig, sok igazság találtatik benne, de veszi védelmébe a relatív jót. Én továbbra sem szeretnék örülni a viszonylagosságnak. Ez az építészforum éppen arra való, hogy az itt kritikai véleményt nyilvánítók, ne a bulvár építész sajtó hangnemében dícsérjünk elvtelenül vagy elvekkel olyan házakat, melyekben látszik a buzgalom meg az akarás de a végeredmény, nos az nem a szépsége-csúnyasága tetszése-nem tetszése miatt veri ki a szemünket hanem a HAMISSÁGA miatt . A legutóbbi épitészkongresszust idézem, ahol az építészeti egyszerűség volt a téma. Simon Mariann bevezetőjének legjobb mondata volt az egyszerűség definíciói között: az egyszerűség=tisztesség. És ha látjuk ezt a tisztességet akkor örülünk, ha sokat akar a szarka, de nem bírja a farka akkor nem. Engedtessék meg nem örülni a relatív jónak legalább itt az építészek körében. Hogy milyen a jó vidéki ház és lesz-e ilyen, az nem egyhamar fog kiderülni, mert a vidéken élés paraméterei még nem alakultak ki, ha kialakulnak egyáltalán. A vidéki, leülepedett, kiérlelt építészet egy állandó helybenmaradást, munka és életkilátásokat feltételez. Mint ahogy a históriabéli parasztház is egy életformához formálódott. Ez ügyben jobbára arcpirító, amit építészkollégáink feltételeznek egy vidéki életről a XXI. század Magyarországában, amint az megjelenik az árvízi és ócsai muskátlis lakóépületek alaprajzaiban. Ráadásul ott építészek működtek közre, nem a kultúra köpenye alatt megbúvó kvázi spontán tört elő. De jó példák bizony vannak a Balatonfelvidéken a Dunántúlon egyáltalán, (de szerte az országban is bizonyára) ahol teszem azt, éppen betelepülő hollandok, németek mutatnak példát minden építészeti-építészi truváj nélkül– nem kell külföldre sem mennünk - hogy miként kell, lehet egy őszinte kialakítású, korszerűsített, akár divatos(!)vidéki házban élni. Persze nekik könnyű, mert nem kellett az agymosodában kilúgozódni, mint nekünk. És végül vannak borászataink amik világhírűek, miért ne lehetnének pálinkafőzdéink is ugyanilyen rangban?

sityu
2012.05.12.
09:22

@mB: Sajnos azt kell mondjam, sok igazság van abban, amiket szememre vetsz: tényleg (túl) sok helyen fogalmaztam pontatlanul. De még egyszer nekirugaszkodok, hátha sikerül tisztáznom a mondanivalómat: "Vagdalkozás": abszolút értelemben valóban nem nevezném annak, inkább arra akartam utalni ezzel a provokatív fogalmazással, hogy tőled én ennél kifinomultabb értékelésekhez vagyok szokva. ;) Az "ellentétpár" valóban nem jó megfogalmazás, nekem inkább a nem egyforma súlyú problémák egy szintre emelése volt a gondom, meg az, hogy (bár hosszasan írtam, de az első bekezdésedet kicsit felületesen olvastam el...). Nem szabványos falszerkezet: a HS38-as fal azért nem egy B30, U=~0,32 W/m2K, szóval majdnem megfelel a 2012-es előírásnak is, s bevallom, én nem teljesen tudok azonosulni az extrém alacsony követelményértékekkel (betartom, de nem vagyok meggyőződve a hasznáról). A műleírás valóban nem szól a hűtővizek energetikai fölhasználásáról, de másról se; s a gondolatmenetemmel arra akartam utalni, hogy egy ilyen szituációban az volna a logikus megoldás, ha az épület fűtési rendszere úgy lenne kialakítva, hogy hasznosítsa a keletkező hulladék hőt. Mellesleg emlékeim szerint a 76/... TNM lehetőséget is ad a technológiai hőterhelés figyelembe vételére. A bemutatóteremnél nem érzem gondnak, hogy nincs homlokzati ablaka. A funkcióból adódóan nincs szükség arra, hogy kifelé nézgelődjön a vendég, azért van ott ugyanis, hogy nézzen befelé a főzdébe, meg nézegesse a bemutatóteremben bemutatott bemutatnivalókat. A tetőablak butasága egy más kérdés: tehát nem az a gond, hogy ablaktalan (mert nem is az: 2 helyiségbe is nyílnak belső ablakai, és tetőablak is van), hanem az, hogy átgondolatlan a helyiség kialakítása. A terasz elhelyezésénél teljesen figyelmen kívül hagyod a meglévő fát, ami alá szokás asztalt-széket tenni. Én ahol főzdében voltam, ott fával (is) tüzeltek, és ott a tűzre rakás volt a munka java. Amit a portikuszok konzekvenciahiányáról írsz az természetesen igaz, de amit én a megbocsátható aránytorzulásokról írtam az nem erről szól. Nyelvtani hasonlattal: szerintem a mondat nyelvtanilag nagyjából rendben van, az értelmével vannak inkább gondok (nem teljesen értelmetlen, csak egy kicsit keszekusza). A mű-historizálással kapcsolatban meg szerintem nem vagyunk ellentétben, legalábbis nem az volt a szándékom, hanem csak filozofáltam a kifejezésen. A kacsacsőr túloldalán álló laikusokat a mi építészeti kérdéseink, problémáink nem érdeklik, sajnos. Nem azért mert nem kellene, hogy érdekelje őket, vagy hogy nem tudnák megérteni; hanem egyszerűen nem. A konkrét épületnek valóban vannak térhasználat-gazdaságossági problémái, de azokat nem mondanám kritikusnak (legalábbis én ennél lényegesen rosszabb térszervezésű épületeket is látok egész jól üzemelni).

perika
2012.05.12.
09:42

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi (akinek kommentjeit mindig örömmel olvasom:-) -- ebben a kérdésben (részben) nem értünk egyet. A vidéki életmód praméterei kialakultak, bár igaz, hogy ahogy minden más, ezek is folytonos átalakulásban vannak. Én úgy tapasztalom, hogy a nagyrészt a fővárosba tömörülő szakma (a gyakorló építészek nagy része budapesti, ezen belül is a II. és a XII. kerületben élnek a legtöbben) helyzeténél fogva keveset tud erről a másik világról. Éppen ideje lenne kicsit alaposabban körülnézni, és nyilván ez nem csak tervezői feladat, hanem társadalomtudományi is, a kettő együtt. A legnagyobb tisztelettel és örömmel üdvözlöm Cságoly tanár úr "Szolidáris építészet" doktori programját, Holczer Vera diplomatervét, és azokat az építőtáborokat, amelyek megpróbálják a konkrét hely lényegét megragadni és megragadtatni. Nagyon sok kezdeményezés (falufejlesztés címmel van egy dossziénk is, amibe ilyesmi tárgyú cikkeket gyűjtünk) indult el az elmúlt pár évben, aminek egyik gyökerét pl. a Makovecz Imre által még a hetvenes években kezdeményezett építőtáborokban, a másik gyökerét pedig pl. U. Nagy Gábor munkásságában lehet felfedezni, vagy ha külföldi példát akarok hozni, akkor ott van Samuel Mockbee és a Rural Studio. (Bocsánat, nem vagyok a téma szakértője, nem biztos, hogy jól ítélem meg, és bocsánat, ha most sok más, ebben a témában komoly munkát végző kolléga nevét nem említettem meg, de Krizsán Andrást azért nagyon nem szabad kihagynom:-)

Bízom benne, hogy a jövő építész generációja kicsit más attitűddel áll majd a vidék építészetéhez és olyan hozzáállású építészek lesznek pár évtized múlva helyi sztárépítészeink, mint pl. Stein Júlia és Tátrai Ádám. Nagyon drukkolok azoknak, akik aktív kutató- és terepmunkát végeznek, mert egyetlen dolog biztosan látszik, hogy valami nagyon nem stimmel, valami nayon elcsúszott köztünk és a közönség nagy része között. A jó példákat pedig előre is köszönjük, fontos, hogy hírt adjunk felőlük, hogy bemutassuk őket. üdv, perika

Pákozdi Imre
2012.05.12.
11:50

@mB: Tisztelt mB, ha már szőrszálhasogatásba bonyolódik, akkor legyen pontos. Ön ezt írta: >> "Vegyük észre ezt is, ne csak az ablakkeretek jelölte mű-historizálást vagy az a mögé képzelt szándékot…" > "Mű-historizálás": ha komolyabban belegondolunk, mikor is volt nem "mű" a historizálás? A historizálás nem épp arról szól, hogy "mű"? > „Mű-historizálás” – érzésem szerint itt is pont az ellenkezőjét mondtam, amire válaszolni látszol...

FenyvesiHK
2012.05.12.
12:02

@perika: Úgy legyen!

Pákozdi Imre
2012.05.12.
13:40

@perika: Kedves Erika, nagyon klassz hozzászólásodból hadd idézzek egy gondolatot: >> Van és létezik egy erős, múltidéző, romantikus építészeti ízlés (urbánus változata a szecesszió és a historizmus), amit szépnek tartanak az emberek..

mB
2012.05.12.
15:03

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, Sityu válaszában a historizálás más olvasatára hívta fel a figyelmemet – amire azt kellett hogy mondjam, hogy én sem írtam mást, nem „kifogásoltam”, így nem kell velem vitatkoznia (azaz: „érzésem szerint itt is pont az ellenkezőjét mondtam, amire válaszolni látszol”). Miért? Mert én sem írtam mást: mondandóm lényege volt, hogy váltsunk nézőpontot, és a formai korszerűség kérdése helyett figyeljünk most az építési minőségre (hadd ne kelljen bemásolnom a hozzászólásomat: az első mondata ezzel a hangsúllyal nyit). Igen, valóban használtam a(z ezek szerint szerencsétlen) „mű-historizálás” kifejezést, de ha a hozzászólásom egészével együtt nézi, érezhető hogy ez nem vissza akarja arra irányítani a beszélgetést, nem minősíteni akarja, csupán egy pici jelzés lett volna arra hogy ez nem a „historizmus”, hisz az egy építészettörténeti korszak volt, itt pedig másról van szó, 2012-ben. És hogy ezzel mennyire nem akarok most foglalkozni, hogy a hozzászólásomban mennyire nem „pejoratív” a historizálás, arra ki is tértem például Plečniket és Déry Attilát említve. Azaz: arról próbált Sityu meggyőzni, amit magam is gondolok. DE mivel pont nem ezzel szerettem volna foglalkozni, ezért javasoltam hogy irányítsuk más felé a figyelmünket: ez volt mondanivalóm lényege – ha ezt szőrszálhasogtásnak tartja... ám legyen. Azt azonban hadd kérjem, hogy ahogy a múltkor sikerült, úgy most is próbálja a (másik hozzászólásban) nekem címzett kiszólása helyett a nekem személyesen szánt üzeneteket a magánlevelezés keretei közé terelni. Ismét: nem magam miatt (én jól szórakozom), de az épfórum olvasói miatt: ez a hely nem erre való - őszintén szólva már ez a mondat-értelmezősdi is kicsit sok itt. (Amúgy nem szándékszom ott a jóslata szerint „szőrszálhasogatni” (például mert semmi kivetni valót nem látok a beidézett mondatban) – csak a nyugalom megmaradása érdekében mondom. :-) ).

Pákozdi Imre
2012.05.12.
15:45

@mB: Ugyan, mB, a magánlevelezést én barátokkal folytatok. Az pedig, hogy néhány héttel ezelőtt valahonnan előkaparta az e-mail címemet, és zsibbasztani merészelt néhány követhetetlenül aprólékos, minden ízében sértődött szemrehányás-ömlennyel, nem követendő gyakorlat. Gyakorolja, kérem, a nyilvános ellenvélemények elviselését, ha már egyszer nyilvánosan ír (öt-hat blogot is, ahogy nemrég közölte). Én nem "utazom" magára, bár sajátos egy színfoltnak teccik lenni a lényeget többnyire kerülő, ám mindíg, minden apróságba gondosan belekötő írásmódjával.

mB
2012.05.12.
16:11

@Pákozdi Imre: elegáns vissza- (pardon: oda-) vágás! :-)) (A mailcímét és telefonszámát nyilván nem Ön küldte el. Na persze.) :-) Hajrá, Imre! Szurkálódjon akkor csak publikusan. jó zsörtölődést - és azért szép hétvégét!

perika
2012.05.12.
17:01

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, válaszolni nem tudok a kérdésedre, mármint arra, hogy "miért volna építhető akadálymentesen, miért lenne "korszerű" ennek a múltidéző ízlésnek vidékiház-megfelelője..." A kérdést sem értem kristálytisztán, de sejteni vélem, hogy mire kérdezel rá.

Van egy másik sejtésem, hangsúlyozom, hogy csak sejtés, hipotézis, kicsi darabkákból összerakott gondolat. Az egyik darabkáját Lakatos Artúr munkái jelentették nekem. Nézd meg ennek a csodálatos embernek a munkásságát. Én lenyűgözőnek találtam belsőépítészeti terveit, szőnyegeit és mintaterveit.



Nézd meg a képet és jegyezd meg az évszámot: 1925.

A másik darabkát Zumthor adta hozzá: "Az első igazi munkám” – mutatott körül – „ebben a kantonban volt. Tanulmányozni kellett a hagyományos épülettípusokat és településszerkezeteket, dokumentálni kellett az ősi gazdálkodási rendszereket, a tanyák rendszerét, minden régi házat kívülről-belülről áttanulmányoztunk. Megpróbáltam megfejteni, hogy a tárgyak itt miért néznek ki úgy, ahogy kinéznek, mi teszi őket széppé, esztétikussá. Számomra, mint építész számára ekkor derült ki, hogy meg kell haladni azt a modernizmust, amelyben mindennek újnak kell lennie s semminek sem szabad, hogy történelme legyen. Mostanra már úgy tűnik nekem, hogy a Bauhaus nagyon is korlátok közé van szorítva ebben a tekintetben, s ez a tanulmány segített felülkerekedni ezen a korlátoltságon.”  

A harmadik darabka egy örök törvény, hogy az emberek többsége (az építészek sem kivételek ez alól!) mintakövető. Oyan mintákat követnek, amelyeknek befogadására készen állnak. Ezek számukra az érvényes minták. Erőszakkal is lehet mintát követtetni persze. Felülről is meg lehet mondani, hogy mi a szép... ami alól mindenki úgy próbál kibújni, ahogy tud.

A negyedik darabka pedig maga az ország: viszonylag sokat járkálok én is, legutóbb épp Debrecen családi házas övezetében tűnt fel, hogy milyen visszataszító a káosz. S nem csak ott, mindenhol. Itthon csak mostanában kezdett a szakma szélesebb körben azzal a kutató munkával foglalkozni, amelyről Zumthor beszél. Kimaradt majd száz év, okait ismerjük... vagy mégsem? S ha ehhez még hozzáadom a "korszerűség" igencsak vitatható (gazdasági érdekek propagandája által súlykolt és gondolkodás nélkül átvett), burkolt adónak is tekinthető előírásainak sokaságát, hát... a káosz inkább csak növekedni látszik. üdv, perika

Pákozdi Imre
2012.05.12.
17:34

@perika: Nagyon klasszak a példák - kivéve a Zumthor idézetet, ami részéről a modernizmus teljes (és tipikus) félreértéséről tanúskodik, ld. még Makovecz modernizmus-utálatát. De most nem mennék el ebbe a számomra nagyon izgalmas irányba. Csupán azt akartam írni, hogy ha manapság nem építünk - mert nem építünk - szecessziós és eklektikusan historizáló városi házakat, akkor miért építsünk a szerinted ezeknek megfelelő, népi romantikát historizáló vidéki házakat? Tehát azt akartam megvilágítani, hogy a mai tervező építész számára pont akkora ciki kellene legyen a pálinkaház stílusában építeni, tehát a vidéki "népi" romantika stílusnyelvén tervezni, mint szecessziós és múlt századfordulós eklektikus házakat tervezni. Ez volt a gondolatom, de ezek szerint elbonyolítottam. Majd egy újabb, Fenyvesinek írt válaszomban kicsit ellent is mondtam magamnak, amikor az elmúlt száz év vidéki polgárházainak tanulmányozását ajánlottam, azzal a hátsó gondolattal, hogy ezek értően korszerűsített változatai akár egy új mintaterv-tár elemei is lehetnének. Üdv.!

FenyvesiHK
2012.05.13.
10:09

@perika: Kösz perika, azért mindig tudsz "felülről" rálátni valami lényegesre, amikor már nagyon alant röpülnek a gondolataink a részletek dzsungelében. Ez jó. Meg a Zumthor is. A Haeuser időnként közöl baromi jó olasz, meg francia, görög, spanyol dolgokat Z mester szellemében át-,újjáépített, kitoldott (vidéki)házakról. Nyilván az sem általános, csak ki- és megragadott példa a másutt is dívó habostorta építészet mellett. http://www.schoener-wohnen.de/bauen/architekten-haeuser/umbau/15394-zum-ferienhaus-umgebaute-stallruine.html

másik
2012.05.11.
06:46

"Szeretjük vagy sem, a pálinka fő, az üzlet megy, a ház működik. S ezen érdemes egy kicsit elidőzni." - ez az olvasatomban: "mindegy mit, de amit kapunk azt leközöljük...". nem kéne egy szaklapnak ennél kritikusabbnak lennie?... vagy legalább nem kéne a bevezetőben relativizálni az érték(telenség)ét. érdemes elidőzni amúgy az alaprajzon: ennyire összedobált, kis-igényszintű rajztechnikával előadott terv régen foglalta a képernyőmet.

bardóczi
2012.05.11.
07:29

@másik: A "szaklap" imidzshez és a kritikussághoz. Miért kellene a "szaklapnak" kritikusnak lennie, ha azt megteszik helyette a kommentelők? Szerintem az Építészfórum messze távol akarja tartani magát a glossy "szaklapok" elitista világától, be akar mutatni és dokumentálni akar mindent, ami keresztmetszetet ad az adott korról, görbe tükröt akar tartani, fórum akar lenni és interakcióra akar késztetni, ahol a közönsége kritikai megnyílvánulásai csiszolják simára azt a kavicsot, amit az épített környezet alakításáról gondolunk. Teszem azt, ha ezt a házat nem publikálta volna a szerkesztőség, akkor semmit nem tett volna annak érdekében, hogy vita alakuljon ki róla, illetve olyan hozzászólások szülessenek, amelyből bárki tanulhat, ha majd ezt az oldalt meglátogatja. Építész is, építtető is, érdeklődő közönség is. Ha van, ami visszasírható az "átkosból", az a nagy tervező vállalatok belső szakmai élete, belső tervtanácsai, fórumai, amelyek az élethosszig tartó tanulás lehetőségét csillantották fel. Ez teljesen megszünt, ma már a kis tervező irodákat is felváltják a monitor előtt magányosan gubbasztó gerillák, akiket csak ezen a módon lehet bevonni egy nagy közösségi tervtanácsba. A "szaklapok" kora és az egyirányú kommunikáció ideje leáldozóban van. Szerintem.

HI
2012.05.11.
07:45

@bardóczi: IGEN! Nagyon helyes, hogy ilyen épületek is felkerülnek. Olyan minta ez, ami a jelen valóságot nagyon jól reprezentálja és számos kérdést vet fel. Engem pl. nagyon érdekel, az a helyzet, hogy egy helyi közösség milyen módon határozhatja meg a környezete építészeti arculatát. Gondoljuk el azt a helyzetet, hogy ez a ház az adott környezetben szabályozási mintává válik - teljesen lehetséges, sőt az új keretszabályozás ezt még jobban lehetővé teszi (ami önmagában jó lehet) és mondjuk a Füleky Borászatot ide kellett volna tervezni. Feltehetően most nem lehetnénk büszkék a sikerre. A szabályok adta kereteken túl a helyi közösségnek a lehetséges ilyen helyi szabályozásra erkölcsi alapot pont a jelenlegi hibás kritika szemlélet ad. Huszti István

mB
2012.05.11.
10:51

@bardóczi: Ez jogos, illetve korábbi beszélgetések fonalát viszi tovább, amik lehetséges irányok, de dönteni kellene és konzekvensen képviselni: 1.) az építészfórum a mai építészet adattára, így a prioritás a közlés, a bemutatás, a rendszerezés (ehhez nekem hiányzik a tárgyilagosság,m az azonos közlési mélység, a kereshetőség és a használható címkézés - ÉS a hozzászólások ösztönzésének-moderálásának sokéves kérdése), vagy 2.) a kritikai megközelítés, amikor a portál válogatva mutat be, és a választás maga is a kritika eszköze - erre is utalnak gesztusok általában, ahogy a fenti ház bevezetője is "értékeli", figyelmünkbe ajánlja (ha csak pár félmondattal is) a házat. Annyiban tehát én is kritikus lennék, hogy nem az ilyen vagy olyan szemléletet, hanem valamelyik szemlélet konzekvens képviselését várnám. Azért valljuk be: egy díjnyertes maribori pályázat, diplomadíjas hallgatói tervek, és John Pawson után-között azért sokkoló ez az épület, napokig, főoldalon... :-)

HI
2012.05.11.
11:33

@mB: Néha hasznos egy kis sokk.:) Huszti István

Posty
2012.05.11.
12:40

@HI: Sziasztok! Az építészet nem más mint a társadalom leképezése. Azon kell elgondolkozni és vitát nyitni, hogy miért ez a kép alakult ki "otthon"? Miért ebben a házban meri jól érezni magát a megrendelő és vásárlóköre? Az építész nem tesz mást csak tükröt mutat megbízója és annak környezete felé szándékosan, vagy szándék nélkül, de teszi. A létrehozott tükörképet a kritikák és az ébresztett gondolatok által mindenki (nem építészek!) észreveheti és elgondolkodhat rajtuk. Kötelessége elgondolkodni rajta! A frissesség, előremutatás, útkeresés nem hagyományellenes, közösségellenes, de még nem is megbízóellenes tett, hanem mindenki közös érdeke! Mert mindezt a terekről hazavisszük: a családba, ami origója mindennek. Az építésznek most ezt a tükröt kellett a "viharsarok" felé tartani. Talán nem véletlenül. Épített környezetünk talán legfontosabb mai feladata, hogy gondolkodásra és nyitottságra neveljen és ehhez nem kell "ultrakortárs-irányzatkütyüt" építeni, elég egy szeget a megfelelő helyen a falba verni. Hajrá Lilák!!! üdv Posty

bardóczi
2012.05.11.
12:48

@mB: miért nem lehet mindkettő? Miért zárnád feltétlen "kristályba" (E.T.A. Hoffman - Arany virágcserép), amit nem érdemes? Melyek a szebbek? A tervezett, vagy a nőtt városok? (képletesen kérdezem) 

mB
2012.05.11.
12:55

@bardóczi: Természetesen lehet(ne) mindkettő, de érdemes lenne tisztázni, mit is olvas az ember: az kritika, ismertetés, tervezői műleírás vagy reklám - ezt a struktúra rendjével könnyű (és érdemes) lenne éreztetni. Az "adattár" dolog sem jelenthet ömlesztettséget (ilyen érzésem pedig gyakran van, mikor sem a kereső sem a kategóriák nem segítenek), a kritikus válogatásnak pedig érdemes lenne világossá tenni az értékrendjét. MA adattárként jobban működik a Nextroom, kritikai felületként... meg nemigen van semmi. Ettől még lehet ilyen, persze, én mindenesetre sajnálom. :-) (Tényleg, miért változott meg a képkezelés? Miért ilyenre?)

bardóczi
2012.05.11.
12:57

@mB: megváltozott? nem ez volt mindig is? Szerintem egyébként elég könnyű ebben eligazodni. Ha egy független szerző írja, akkor kritika, narratíva. Ha egy építész a saját munkájáról, akkor ismertetés, műleírás. Ha ott az (x), akkor reklám. Ilyen egyszerű ez. Szerintem.

Posty
2012.05.11.
13:00

@bardóczi: tervezett vagy nőtt? a kettő ugyan az, de legalábbis együtt jár. közelről úgy látod tervezik, messziről meg úgy, hogy csak nő.

mB
2012.05.11.
13:07

@bardóczi: Így van - de mégsem. :-) Ugyanis a cikkek előtt (a szerzői ismertetések, satöbbik előtt is - míg el nem tűnik a főoldalról) - ott egy szerkesztői bevezető, ami pont ezt a határt mossa el, a tárgyilagosságot szünteti meg (na jó: csökkenti), az olvasatomban. Figyelembe ajánl, méltat, még ha csak félmondatokban is. Szóval persze, igaz hogy ki lehet találni, de az elégedetlenségem olyasminek szól, mint szólna egy épület esetében, amelynél a nyilakat követve és kérdezősködve persze megtalálható a nagyelőadó vagy a mellékhelyiség, de csak-csak megfogalmazható az az igény, hogy jó lenne ha ehhez nem volna szükség felragasztott A/4-es nyilakra, hanem az épület struktúrájából következően magától értetődő lenne hogy minek hol a helye. Persze, ettől függetlenül még működik a dolog, de... mégiscsak szebb és áttekinthetőbb a rend... amit azért talán érdemes megfogalmazni. :-) * Igen, megváltozott a képkezelés - a sok kis ikon helyett 2 nagy (nagyon nagy) kép van csak a cikkben. Így nem tudni hogy hány fotó illusztrálja a szöveget, és sokat kell várni a betöltésre. Nem tudom, miért.

bardóczi
2012.05.11.
13:19

@mB: Csak a saját véleményemet tudom erről elmondani. Az internetes újságírásnak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: gyors műfaj. Hogy mégis a mérleg ide billent (mert szerintem már ide billent), azt egyetlen dolognak köszönheti: a rákereshetőségnek. A szerkesztőségben én is csak gyakran látott vendég vagyok, de azt a napi szintű elmebajt, ami egy ilyen működtetésével jár, az építészek, feltételezem, el tudják képzelni. Kábé mintha minden nap le kéne ültetni egy kóla-pogácsára a pecsétes embert az éjféli pályázat leadási határidő után két órával, hogy még az aznapi pecsét kerüljön a paksamétára, de közben meg beszart a plotter. A különség az, hogy ez minden nap így megy. Hát ezért. Különben az adott esetben én a szerkesztői bevezetőből kiolvastam azt, amit ki kellett olvasni ahhoz, hogy ne lepődjek meg túlságosan, mikor megnyitottam a cikket. (szerintem a nagy képek szebbek mint a korábbi monyókok. a betöltésnél én nem érzékeltem várakozást, nem tudom nálad mitől lehet, gondolom internet-előfizetés válogatja.) 

bardóczi
2012.05.11.
13:24

@Posty: hát így van ez szerintem az építészfórummal is :-)

mB
2012.05.11.
15:46

@bardóczi: "azt a napi szintű elmebajt, ami egy ilyen működtetésével jár, az építészek, feltételezem, el tudják képzelni." - ehhez mint blogos, nem mint építész tudok hozzászólni: e pillanatban 6-7 élő blogom van, és persze van 4-5 vagy több, ami "pihen" (sajnos olyan is van ami a szolgáltatónak köszönhetően megszűnt) - és nem azért mert ennyi időm van, sőt, hanem azért tud ennyi lenni (és élni és működni), mert az internetes technológia könnyű, gyors, egyszerű, mert pillanatok kellenek csak hozzá - akár az átszabáshoz, a dizájnváltáshoz is... Bevallom, a fentin - bár hallottam már többször is -, mindig meglepődöm... A képről: talán előfizetés, de főleg a tényleges méretnövekedés kérdése is: a hasáb 520 pixel széles, az új képszisztémával idekerülő kép itt fent 4752 pixel (!!), persze le kell kicsinyíteni, hogy beférjen (akkor miért akkora?). Mérete, "helyfoglalása" 7 megabájt (!), míg egy ekkora (azaz 520 pixeles kép) úgy 4-500 kilobájt szokott lenni - az arány tizennégyszeres (!) - ezt érzem én a lassú betöltéskor. (Természetesen ez idővel gondolom látszani fog a tárhelykapacitásban is: el fog fogyni a hely, új tárhelyet kell bérelni, stb.) Csak zárójeles: az óriási képek - bár csak kicsinek látjuk - letöltődnek a mi gépünkre is, így a 7 megabájt az olvasó gépének memóriáját is terheli sajnos, így ilyen szempontból sem gazdaságos.

Pákozdi Imre
2012.05.11.
20:44

@bardóczi: Bardóczi véleményével teljesen egyetértek. És most, a bejegyzésemet visszaolvasva látom csak, hogy micsoda tohuvabohuba csöppentem. Úgyhogy durván ide idézem Bardóczi véleményét, amellyel az utolsó betűig, kétely nélkül egyetértek: >> A "szaklap" imidzshez és a kritikussághoz. Miért kellene a "szaklapnak" kritikusnak lennie, ha azt megteszik helyette a kommentelők? Szerintem az Építészfórum messze távol akarja tartani magát a glossy "szaklapok" elitista világától, be akar mutatni és dokumentálni akar mindent, ami keresztmetszetet ad az adott korról, görbe tükröt akar tartani, fórum akar lenni és interakcióra akar késztetni, ahol a közönsége kritikai megnyílvánulásai csiszolják simára azt a kavicsot, amit az épített környezet alakításáról gondolunk. Teszem azt, ha ezt a házat nem publikálta volna a szerkesztőség, akkor semmit nem tett volna annak érdekében, hogy vita alakuljon ki róla, illetve olyan hozzászólások szülessenek, amelyből bárki tanulhat, ha majd ezt az oldalt meglátogatja. Építész is, építtető is, érdeklődő közönség is. Ha van, ami visszasírható az "átkosból", az a nagy tervező vállalatok belső szakmai élete, belső tervtanácsai, fórumai, amelyek az élethosszig tartó tanulás lehetőségét csillantották fel. Ez teljesen megszünt, ma már a kis tervező irodákat is felváltják a monitor előtt magányosan gubbasztó gerillák, akiket csak ezen a módon lehet bevonni egy nagy közösségi tervtanácsba. A "szaklapok" kora és az egyirányú kommunikáció ideje leáldozóban van. Szerintem.

bardóczi
2012.05.13.
06:49

@mB: Ami a hozzászólásod második részét illeti, biztosan igazad van - nem értek hozzá. Ami az elsőt, ott fontold meg: 4-5 blogodon együttvéve posztolsz napi hét írást? Kapsz napi többszáz mailt, kell válaszolni napi több tucatra belőle, kell 4-5-ször megsürgetni embereket beígért anyagok miatt? Kell ott lenned minden eseményen? Kell közben megoldanod szoftver és hardver problémákat? Kell kezelned több mint 21.000 cikket, amelyre minden apró technológiai váltás hatással van? Meg kell teremtened valamiből a szerkesztőség és a technika üzemeltetési feltételeit egy zsugorodó támogatási renszerben és zsugorodó hirdetési piacról? Mert szerintem ez a különbség.

HI
2012.05.11.
06:45

Előre bocsájtom az ilyen jellegű archaizáló megközelítésnek elvi ellensége vagyok, ezért - és más okok miatt is - nem tetszik a ház. Kérdés az, hogy ezen nemtetszésem lehet -e kritika alapja? Arra gondolok, hogy lehetnek olyan helyi közösségek, akiknek ez a megjelenés valóban a sajátja, mert ha igen, akkor tiszteletben kell tartani. Itt ez nem derül ki, tehát ebből a szempontból megközelíteni nem lehet a dolgot.(Zárójelben jegyzem meg, hogy véleményem szerint napjaink "minimalista", mediterrán", stb. épületeink sem képviselnek több építészeti értéket, mint az "archaizálás") Igazából teljesen más, amiért hozzászólok. Ez a terv a nyolcvanas évek műszaki színvonalának felel meg és semmivel sem rosszabb (sőt!), mint a hazai átlag. A fő gond az, hogyha szigorúan vesszük, ez az épület a szabályok szerint ebben a formában nem kaphatott volna engedélyt - MSZ.04-140/2-1979 már régóta hatálytalan (ez volt az, mikor a "k=0,7, megfelel"; C8-32/kk beton meghatározás már évek óta nincs, alapba ma már ilyet betervezni tilos, stb, stb. Ezek apróságnak tűnnek, de egyértelműen jelzik a korszerűtlenséget, de ne feledjük mielőtt kritizálunk, nem rosszabb (sőt!), mint az átlag. Kérek mindenkit, hogy kritikai megjegyzései előtt vegye elő saját terveit és nézze meg, hogy a korszerűségi elvárások - pl. fenntarthatóság -, a szabályok szerint mennyire felelnek meg a tervei, aztán vegyék elő (már elérhető) a 2013-ban életbe lévő OTÉK és más leendő előírás tervezeteket és gondolja át, mi kell ahhoz, hogy 2013-ban egy terv engedélyt kapjon. Én is ezt teszem, eddig kétféle dologra jutotta, egyik, hogy saját magamat kell felülvizsgálni, a másik, hogy a tervezett szabályokat kellene. Huszti István

FenyvesiHK
2012.05.11.
08:38

@HI: Még csak annyit,igaza van HI-nek, amikor minden szépészeti kritika előtt számon kéri az épület korszerűségét. Mert az igazi parasztház precízen tudta teljesíteni az összes ésszerű szabályt a maga idején, ami az építésével és legoptimálisabb használatával összefüggött. Ismerte az időjárás, a klíma megkövetelte szabályokat és az építőanyag leggazdaságosabb felhasználásának módját. Bizony, mielőtt oszlopsorokkal ékítünk egy házat, előbb teljesíteni kell azokat a követelményeket, ami ma elvárható. Mert ha nem így van, még zavaróbb, hogy az ÉNY-nak semmi köze az ÉK-hez,és egyiknek sem a DK-hez.

Pákozdi Imre
2012.05.12.
12:24

@FenyvesiHK: Fenyvesi úr, nem csak ez jócskán szűcsendrés* pálinkafőző idealizál, kelt és képvisel hamis illúziókat, hanem Ön is, amikor ilyet ír, hogy "Mert az igazi parasztház precízen tudta teljesíteni az összes ésszerű szabályt a maga idején, ami az építésével és legoptimálisabb használatával összefüggött." Nos, az igazi parasztház - mondjuk pl. a XIX. sz. végén, az Alföldön - földpadlós volt, vályogból épült, a falai nem voltak alárakva, se szigetelve, ezért nedvesedtek. A ház három helyiségből állt, amelyek egymásból nyíltak: konyha, tisztaszoba és még egy szoba. Ablaka alig volt, az viszont szimpla. Szabadjon visszakérdeznem: mit teljesítettek ezek az igazi parasztházak a legoptimálisabban az összes ésszerű szabályok közül? * Szúcsendrés: ez a szakkifejezés egy Balaton-felvidéki építészeti tájszó, amely Szűcs Endre budapesti építész évtizedes Veszprém-megyei tevékenységének legjellegzetesebb formai jellemzőire utal.

FenyvesiHK
2012.05.13.
19:45

@Pákozdi Imre: Ezt sajnos csak most olvastam és nem értem kedves Imre, unatkozik, hogy provokál ezzel a szocializmusból örökölt marhasággal, hogy a parasztok a saját múltbéli kultúrájukra tekintsenek úgy, mint a szegénység szégyellnivaló lenyomataira, amit a lehető leggyorsabban csákány alá kell venni és építeni újat, "szépet", okosat. Először is szögezzük le a magyar parasztember volt nagyon szegény, de hülye soha. Amit épített azt nem a természet ismerete és tisztelete nélkül építette és nem két napra, mert tudta, hogy az erejét és az anyagot be kell osztani. Hát persze,hogy a földre tette árvizes helyen a házát, mert tudta(!) hogy jön az árvíz, a faváz ami hordozta a tetőt és a falak szerkezeti eleme volt, megmaradt, a víz kimosta a falat, de utána volt bőséggel anyag újratapasztani... Hát mi a nyavalyától lett volna nem háromosztatú a feudális magyar paraszt háza?! Tetszik tudni a parasztok mivel foglalkoztak? állattenyésztéssel és földműveléssel, meg ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, mint a méhészet, meg a borászat. A házuk ehhez volt kialakítva. Hát bizony nem volt nappalijuk tv-vel, meg fürdőszobájuk jacussival, továbbá szalonjuk sem volt, meg előszobájuk kalaptartóval. Tessék már elmenni, Imre maga olyan elmenős, a szentendrei Skanzenba és megtekinteni alföldi jobbágy eleink "hülyeségeit" a nedvesfalú(!?) vályogházakkal, meg az egyéb baromságokat, amit jó, hogy a szocializmus segített kiírtani, mert mennyivel jobb mostan a sátortetősben. Addig is tessék művelődni: Ajánlott irodalom: Szász,Szigetvári:Népi építészetünk nyomában Dr. Kós Károly:Tájak, falvak, hagyományok Tóth János:Az őrségek népi építészete meg Malonyai és még sorolhatnám. Előlegezve egy kis irodalom: "A vert fal őse valószínűleg a régi magyarok várfala volt. Ennél két rőzséből fonott sövény közé döngölték a földet, a rőzsefal kérget azonban nem távolították el, hanem betapasztották. Mindezek a sár- és földfalak az Alföldön ma is igen el vannak terjedve, s 150 évig eltartanak. 100 éves házakat pedig akárhány faluban könnyen találunk, pedig az alföldi magyar fundamentumot sem igen rak, gyakran a puszta földre rakja a házát. Mindezen sárfalak oly erősek, hogy a fedélzet teljesen rajtuk nyugszik. Sár- és földfalaknál fedéltartó oszlopok nincsenek. A plafon is a falakon nyugszik. A plafontartó főgerenda, az ún. mestergerenda a keresztfalakon. A magyar a falakat mindig egy vastagságúra veszi, tehát a helyiségeket elválasztó falak is olyan vastagok, mint a külső fal. A mestergerenda a szelemennel egyenlő hosszúságú és irányú. Ezen keresztben nyugosznak az általfák. A mestergerendák és általfák tartják a plafónt, mely rendesen nádból készül. A megoldott nádkévéket az általfákon keresztbe fektetik, néhol egy kis sarat is tesznek közéjük kötőanyagnak, s ha szépen elkerítették sárral, felülről jó vastagon, alulról vékonyabban betapasztják. Ha parasztház padlásán járunk s recseg a lábunk alatt, bizonyos, hogy nádból készült a plafon. Bár a nád tűzveszélyes fedőanyag, de a parasztház padlása tűzveszély esetén ritkán szakad le, mert a vastag sárréteg nem engedi meggyulladni. Az Alföldön a csöves tengeri termést sok helyen a padláson tartják. Egy-egy szoba fölé sok métermázsát fölraknak. Hogy a nagy súlytól a gerendák meg ne hajoljanak, már építéskor alátámasztják a szoba közepén a mestergerendát egy oszloppal. Ezt sok helyen „boldoganyá"-nak nevezik....." stb.stb Ilyen ostobák volt a szimplaablakos alföldi parasztok. Ami azért volt kicsi és szimpla, mert nemigen volt idejük előtte üldögélve naphosszat a laptopjukon klimpírozni, esetleg gyönyörködni a panorámában.. Amúgy nem mindig nyílt egymásból a háromosztatú. A füstöskonyha miatt arra szolgált a tornác a füstöskonyha meg a szalma és tengeri miatt volt füstös merthogy avval lehetett az Alföldön főzni... Imre ez nagyon rosszul esett.

Pákozdi Imre
2012.05.13.
19:57

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi, a szövege elsősorban azt tükrözi, hogy megbántottam. Ezért - gyorssegélyként - közlöm, hogy piszkosul nem volt ez szándékos, csak és pusztán arra az ominózus mondatára kívántam reagálni.("Mert az igazi parasztház precízen tudta teljesíteni az összes ésszerű szabályt a maga idején, ami az építésével és legoptimálisabb használatával összefüggött.") Jelentem, művelődök. Skanzeneket járok, még a szentendreit is, Móricz Zsigmondot és hajdani falukutatókat, valamint vályogházas tanulmányokat olvasok, ugyanis a sógorom egy 160 éves, vályogtéglából épült házban lakik. Ma már nem háromhelyiséges az az épület, de valamikor minden bizonnyal az lehetett. Büszke, alföldi kisvárosi ház, szépen faragott szarufákkal, viszonylag tágas, értsd: nem csak széles és hosszú, hanem magas szobákkal. A burkolat a szobákban ma már deszkapadló, meszelés és gerendás mennyezet, a konyhában "pádimentum" téglapadló, meszelés, gerendák. Nos, amióta ismerem az épületet, második futamban rakatjuk alá a falakat (méterenként kibontva és kicserélve a vályogot betonba rakott téglára, közte kétsoronként kátránypapír). Ha nem tennénk, berogyna az a ház és hideg nedvesség uralná télen a falakat. Katonakoromban és később, az 1970-es egyetemista árvizi építőtábor során viszonylag sok időt töltöttem Debrecen, majd Vásárosnamény-Mátészalka környékén, Kisar, Nagyar, Tarpa községekben, valamint azok, akkor éppen végóráit élő tanyavilágában. A megkifogásolt hozzászólásomban felvázolt és kíméletből a XIX. sz. végére visszadatált parasztházak tipikusak voltak, főleg a tanyákon. Persze, másképpen nézett ki egy dunántúli módos paraszt háza, nem is beszélve a sváb portákról. Igaza van, én leírásomban a mélyéből merítettem, de korántsem a cselédházak világából! És kérem, ne bántódjék meg, ha tegnap túl kevélyen vágtam volna oda a szót. Mentségemre szóljon, hogy ahogy öregszem, egyre jobban zavar a megalapozatlannak érzett rajongás.

FenyvesiHK
2012.05.14.
12:44

@Pákozdi Imre: Ezesetben végképp nem értem, hogy miért nem gondolunk hasonlókat. Bennem nincs semmi elvtelen rajongás parasztház ügyben. Ez az egész pálinkafőző ház téma, amiket itt megfogalmaztunk róla, mind-mind azt az egészséges GONDOLKODÁSMÓDOT kéri számon, ami a háromosztatú sárral tapasztottban és társaiban megvolt és ami a jelek szerint mostanra eltűnt. Ahogy zapata végigelemezte a házat, ha azt összevetjük az idézett egyszerű alföldi vályogházzal, mindjárt kiderül miért igazi az egyik és hamis a másik. Mert ha már itt tartunk, jó azt tudni egy házról kívülről is, hogy mi akar lenni. Ha elment az ember az Őrségbe, ott lehetett tudni, hogy a kástu az kástu, a csűr az csűr, a kemence az kemence, a temlom az templom, a pálinkafőző ha van ilyen, az pálinkafőző és nem akar mindenfélének kinézni, mint azt alant írtam.

Pákozdi Imre
2012.05.14.
19:09

@FenyvesiHK: Azt nem gondoljuk hasonlóan, hogy szerintem a háromosztatú sárral-tapasztott, földpadlós házban a szomorú kényszer, a pénz hiánya, az idő, az anyag, a technológia kezdetlegessége érhető tetten. Szemben az akkori urak (módos gazda, jegyző, orvos, szatócs, pap, tanító) igényeit kiszolgáló építészettel. Amely utóbbit egyébként megtekintésre és mintavételre, persze érlelt, értő mintául vételre ajánlok.

Pákozdi Imre
2012.05.14.
20:32

@Pákozdi Imre: Aztán persze lehet, hogy más szempontból is két malomban őrölünk. Én hangsúlyozottan a XIX. sz. végétől a XX. sz. hatvanas évtizedéig terjedő időszakot tekintem a "régi parasztházak" korszakának. Ami azelőtt volt, azt készséggel átengedem a lelkiismeretes történészeknek, valamint a - nekem is kedves - reformkori romantika szószólóinak. De az utóbbi 100-120 év az igazán releváns időszak, és ott - engedelmével - nem ismernék tréfát. A parasztokat sújtó tüdőbajos nyomorúságon (és nem a cselédsorsról, nem az agrárproletárokról írok!) nincs mit romantizálni. Hogy az "igazi parasztház" mit jelentett, azt pontosan leírták a népi írók, falukutató lendületükben. Az azonban, ahogy a módos paraszt és hadd ne soroljam, még ki, tehát a vidék krémje és értelmisége miként élt és lakott, az máig mintaadó. Tornác, hálószoba, tágas konyha, kamra, ebédlő, könyvtár/dohányzó, dolgozó, vendégszoba, gyerekszoba vagy gyerekszobák, díszítve, de mérték- és stílusadóan - ez igen! Háromméteres belmagasság vidéken, 1910-ben, amikor az átlagos testmagasság 165 cm körül volt - ez emberhez méltó környezet. Frízek, gazdag, a szecesszióval szelíden kacérkodó homlokzat, kert, behajtó, kocsibeálló - ezt érdemes szemrevételezni. Sőt... Remélem, világos, hogy nem öncélúan vitázok. Jó éjt.

adam899
2012.05.11.
05:10

Kár, hogy nincs "dislike" gomb, mert most nagyon megnyomnám.

FenyvesiHK
2012.05.11.
08:16

@adam899: Lehet dislike gombokat nyomogatni, attól még a valóság nem lesz jobb. Nem bunkóságból szoktam így megnyilvánulni olykor, hanem szomorúságból amikor végképp nem tudok mit kezdeni a látottakkal. Ez a ház sok pénzébe került annak, aki építette. Ha megnézzük milyen volt előtte, mindenki joggal azt mondhatja, mennyivel szebb ez, mint a régi. Közben senki sem érti, hogy mi a különbség egy igazi parasztház és annak "égi mása" között. Mert ez a készség,a különbség látásának készsége, hála az elmúlt 50 évnek is, kiveszett az emberekből. Vigyázat ez nem valami elitista építészkedés, csak át kell rándulnunk a szomszédba a labancokhoz és lehet látni, hogy milyen az, amikor nem pörkölték ki az agyakból a hagyomány valós tiszteletét. Tehát nem autentikus másolatokat kell készíteni, de nem is kell meghágni a saját hagyományainkat, hogy úgy nézzen ki, mintha... Mert ez a ház a környékén a szép-et és a jót fogja képviselni, holott nem az.

HI
2012.05.11.
09:00

@FenyvesiHK: "ez a ház a környékén a szép-et és a jót fogja képviselni,...." Írod ezt. Szerinted ez mennyivel rosszabb, mint a kolontári épületek és azok mit fognak képviselni - lehet, hogy pont ide adtak mintát? (Természetesen mély tisztelet a segítőknek) Szóval sokkal általánosabb jelenséget szimbolizál ez az épület. Huszti István

FenyvesiHK
2012.05.11.
15:31

@HI: Az egyik nem menti fel a másikat. Bizony jól látod, ez is láncszem a bilincsen. Ezt gondoltam én is ironizálva kifejezni a szép-jóval. Kolontár,Felsőzsolca,Ócsa, meg ez a ház, mind édestestvérek. És számomra mind azt jelentik, hogy az építésügynek se anyja, se apja, sem rokona, sem ismerőse nincsen a jelen hatalmaknál. A néhai boldog ős meg forog a sírjában. A szabályok egy fabatkát sem érnek, élni nem segítenek, csak visszaélni, a számonkérés szánalmas és korrupt. Még szerencse, hogy a partizánok építenek dzsungelharcok árán borászatokat, meg lakóházakat, meg egyéb jókat olykor.

sityu
2012.05.11.
16:53

@FenyvesiHK: Ne túlozzunk má': ebből a házból levezetni az építésügy 'seannyát, hát elég komoly modorosság. Persze, ez a ház nem az építészet csúcsa de 2 dolgot azért szerintem érdemes megjegyezni: a maga formavilágában viszonylag tűrhető, a homlokzatokon legalább ordító aránytévesztések nincsenek (aki ebben az országban él, szerintem 4-5 km-es körzetben bárhol sokkal durvább dolgokat tud találni ebben a "műfajban" - hirtelen nekem a pilscsabai csoda jutott épp eszembe, bár több, mint 5 km-re van tőlem); másrészt meg azt is látni kell, hogy a laikus (és jellemzően csak "építészetileg" műveletlen) közönségnek egy ilyen épület sokkal könnyebben befogadható, mint azok, amiket mi építészetileg színvonalasnak tartunk. Én például többször, többeknek próbáltam már elmagyarázni, hogy mi is a gond ezekkel a típusú házakkal, s amiket jónak tartok, azok miért jók: mit ne mondjak, változó sikerrel jártam. Azt nagyjából leszűrtem, hogy az nem igazán működőképes, ha azt akarom elhitetni, hogy amit arányosnak, szépnek látnak, az nem az...

HI
2012.05.11.
17:43

@sityu: Sityu druszám!. Annyira vezetjük le az építésügy "seannyát" ebből, mint ahogy a Te arányérzéked változik 5 km távolságon túl. Amúgy szembenézve komoly szeszekkel az arányérzék jelentősen tud módosulni, akkor még lehet, hogy a távolság is van ilyen hatással. :) Huszti István

sanyiahegyről
2012.05.10.
14:35

Valaki segít megérteni, hogy mi történik?

FenyvesiHK
2012.05.10.
14:54

@sanyiahegyről: Mán épp készen lettünk az ámbitussal, mikor jön a Józsi szomszéd, hogy te Pali itten van még az autón 12 oszlop aztán micsinájjunk vele Hű az anyját ténylegna nem baj majd edugdossuk itten körbe van hely neki ódalt is meg kerül belőle a hátujjába aztat félig béfalazzuk nem lesz ojjan feltünő hátosztán meg is csináltuk, egész helyre ház lett belőle azon is vót vita hogy minek a hergelyukat 10x akkorára csinálni az oromba fenn, dehát az ottan most ablak lett na.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk