Nézőpontok/Vélemény

Szép, új világ - Víz és Építészet, Nemzetközi Építészkongresszus, 2011.

1/21

Főbejárat

?>
Főbejárat
?>
Sanghaji  magyar pavilon belső  tér
?>
Sanghaji  magyar pavilon belső tér
?>
Sanghaji  magyar pavilon információs  pult
?>
Maribor  2012 - Lévai Tamás, Jószai Ágnes, Árva József, Haász Ferenc
?>
Helsingör,  sakktábla beépítésű szociális lakónegyed - Vandkunsten
?>
Helsingör,  sakktábla beépítésű szociális lakónegyed -  Vandkunsten
?>
Holmen,  torpedóüzemből lakások -   Vandkunsten
?>
Holmen,  torpedóüzemből lakások -  Vandkunsten
?>
Barreiro  Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj -  ARX
?>
Barreiro  Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj -  ARX
?>
Tengerészeti  Múzeum -  ARX
?>
Tengerészeti  Múzeum - ARX
?>
Snow show - Hollmen Reuter Sandman architects
?>
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
?>
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
?>
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
?>
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
?>
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
?>
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
?>
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
1/21

Főbejárat

Szép, új világ - Víz és Építészet, Nemzetközi Építészkongresszus, 2011.
Nézőpontok/Vélemény

Szép, új világ - Víz és Építészet, Nemzetközi Építészkongresszus, 2011.

2011.03.10. 14:35

2011. március 5-én rendezték meg Budapesten a 2011. évi Nemzetközi Építészkongresszust Víz és Építészet címmel, amelynek idén a felújított és kibővített Piarista Gimnázium új rendezvényterme adott helyet. Zöldi Anna beszámolója az előadásokon elhangzott, sokszínűséget tükröző építészeti gondolatokról.

A 103 éves Oscar Niemeyer, (aki - mivel kórházban van, dolgozni nem tud - szöveget ír egy szamba dallamához) nemrég a The Art Newspaper-nek adott interjújában kijelentette: Az építész feladata, hogy harcoljon egy jobb világért. (forrás: hg.hu, 2010 legjei). A 2011-es budapesti nemzetközi építészkongresszus tematikája - dacára a gazdasági válságnak álcázott, de valójában civilizációs kihívásnak - mintha nagyjából megfeledkezett volna erről a triviálisnak tűnő igazságról. A közönség kétségkívül minőségi építészetet kapott – inkább filozofikus, esztétikai, mintsem szociális tanulságokkal. A kongresszus előadásai a Víz és építészet mottó köré épültek, ami valóban archetipikus képzeteket hív elő, és generálja a filozofikus megközelítést. Ennek ellenére azok a prezentációk voltak igazán sokatmondóak, amelyek szinte csak ürügyként használták a víz témáját, a végeredményt meghatározó számtalan feltétel egyikeként kezelve azt.

 

Főbejárat
1/21
Főbejárat

Sanghaji  magyar pavilon belső  tér
2/21
Sanghaji magyar pavilon belső tér

Sanghaji  magyar pavilon belső tér
3/21
Sanghaji magyar pavilon belső tér

Sanghaji  magyar pavilon információs  pult
4/21
Sanghaji magyar pavilon információs pult

 

A nyitó előadás – Moravánszky Ákos összefoglalója – a tágabb összefüggéseket vázolta, megadva az alaphangot, amit azután a bemutatott konkrét tervek különbözőképpen variáltak. A nemzetközi sztárok bemutatóit magyar tervezők előadásai keretezték, és talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek alkották a konferencia számunkra legtanulságosabb fejezeteit. Nemcsak a hazai pálya miatt, - az előadók egy-egy projektre koncentráltak, így módjuk volt a tervek gondolati hátterének részletesebb elemzésére. Lévai Tamás a Sanghai magyar pavilon, és a pályázat-győztes maribori Modern Művészeti Galéria tervezése kapcsán nyújtott elemzést épületeiről. Lépésről lépésre avatott be az épület végleges architektúrájának kialakulásába, a fény, a felület, az üres terek léptékének a tervezésben betöltött szerepére. Már itt felbukkant egy motívum, ami később a konferencia szinte minden előadásában visszatérő elemként szerepelt: a nagy léptékű modell szerepe a prezentációban. A 3d-s tervezés korában a tapintható tömeg és bekukucskálható tér úgy tűnik, még mindig vezet a megbízó meggyőzésért folytatott küzdelemben – ami egy sikeresen megvalósított építészeti gondolat nem elhanyagolható eleme.

 

Maribor  2012 - Lévai Tamás, Jószai Ágnes, Árva József, Haász Ferenc
5/21
Maribor 2012 - Lévai Tamás, Jószai Ágnes, Árva József, Haász Ferenc

 

A másik pólust a nemzetközi előadók után Golda János bemutatója képezte, aki a konferenciának helyet adó, még átadás előtt álló épületről, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a Belvárosi templom szomszédságában álló Piarista Gimnázium bővítéséről beszélt. A Dunára néző épület a mellette kialakított térrel együtt rímelt a víz és építészet gondolatkörre. Az esemény a rendház rendezvénytérként is szolgáló tornatermében zajlott. A kávészünetekben a szendvicsek, túrótorták és zserbók sem vonták el a figyelmet a karakteres építészeti gondolatról, amellyel a különböző színűre lazúrozott, látszóbeton csíkokkal tagolt kubust a tervező a műemlék épület belsejében elhelyezte. Golda János az archetipikus (általa masztabának nevezett) forma választását a helyszín történetiségéből vezette le. Bár a filozófiai alapvetés és a kétségtelenül hatásos produktum között az egyenesági leszármazás vita tárgyát képezheti (ahogyan az is, vajon a volt Egyetemi Színpad kisebb súlyú faktor-e Budapest kulturális hagyományaiban, mint a helyette most helyreállított kápolna), – mégis, a bemutatót követő bejárás akár a kongresszus fénypontjaként is értelmezhető. Az épület komoly és részletes méltatást érdemel, ami itt hely hiánya miatt sajnos nem tehető meg.

A két előadás ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, ami a köztes időben elhangzott, és a vitán felül érdekes nemzetközi prezentációk kapcsán a közönségben joggal felmerülhetett: vajon az internet korában, amikor egy kattintással képi információk tömegét halászhatjuk le a virtuális kozmoszból, mi adhat jelentőséget a személyes bemutatkozásnak? Mi indokolja a budapestihez hasonló rendezvények megtartását - természetesen a büfében történő szabad fogyasztáson kívül? Éppenséggel a büfé jelentőségét nem szabad lebecsülnünk, hiszen itt történik meg az, ami az interneten bajosan: a személyes kontaktus, ami a konferenciák kétségkívül felbecsülhetetlen hozadéka. Az előadóktól is ezt várja a közönség: a személyes hozzáadott értéket, azt a plusz értelmezést, gondolatiságot, amit a virtuális felületek már nem bírnak el. Épp ezért ez a beszámoló is az elhangzott gondolatokat ismerteti a tervek részletes bemutatása helyett – azok a mellékelt linkeken tanulmányozhatóak. A magyar előadók prezentációi gondolatiságuk folytán emelkedtek ki a mezőnyből.

 

 

Helsingör,  sakktábla beépítésű szociális lakónegyed - Vandkunsten
6/21
Helsingör, sakktábla beépítésű szociális lakónegyed - Vandkunsten

Helsingör,  sakktábla beépítésű szociális lakónegyed -  Vandkunsten
7/21
Helsingör, sakktábla beépítésű szociális lakónegyed - Vandkunsten

Holmen,  torpedóüzemből lakások -   Vandkunsten
8/21
Holmen, torpedóüzemből lakások - Vandkunsten

Holmen,  torpedóüzemből lakások -  Vandkunsten
9/21
Holmen, torpedóüzemből lakások - Vandkunsten

 

Pedig sztárokban nem volt hiány. A sort Jens Thomas Arnferd dán építész, a koppenhágai Vandkunsten iroda vezető tervezője nyitotta, aki imponáló egyszerűséggel vallott az építészettel kapcsolatos filozófiájáról, és ehhez az iroda tervei méltó illusztrációt adtak. Az építészetet love storynak nevező tervező a happy end zálogának a részletek szépségét tartja, amellyel a roppant egyszerű gondolatok, ötletek alapján megszülető minőségi épületek elcsábítják a használókat. Az európai kultúra felelősségétől áthatva intett arra, ne feledjük, hogy a Föld gömbölyű, a globalizmusban ne ellenséget, hanem lehetőséget lássunk. Az északi népek irigylésre méltóan egyszerű, céltudatos, nagyzolástól mentes szemléletének fényében mindez nemhogy nem tűnt eretnekségnek, hanem a bemutatott tervek – egy torpedóüzem átalakítása luxuslakásokká, vagy egy 5x5-ös kubusokból sakktáblaszerűen felépített szociális lakótelep – láttán az egyetlen követendő útnak látszik. A többször is visszatérő motívum: az épületek udvarán álló almafa illusztrálja az iroda hitvallását: az építész feladata, hogy épületével megköszönje az életet, és visszaadjon a természetnek valamit abból, amit kapott. Terveivel kapcsolatban többször is hangoztatta: mindez nem világraszóló szenzáció – mégis, a konferencia talán leghitelesebb építészeti produktumait láthattuk.

 

Barreiro  Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj -  ARX
10/21
Barreiro Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj - ARX

Barreiro  Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj -  ARX
11/21
Barreiro Műszaki Főiskola, a csíkokra vágott tömbökből álló mesterséges táj - ARX

Tengerészeti  Múzeum -  ARX
12/21
Tengerészeti Múzeum - ARX

Tengerészeti  Múzeum - ARX
13/21
Tengerészeti Múzeum - ARX

 

A következő előadók többsége lényegében a víz ürügyén mutatta be portfoliója legsikeresebb darabjait. Nuno Mateus (ARX) portugál építész bombasztikus, mondhatni építészes formákkal támadott. Bemutatta nemzetközi elismertségű projektjeit, elemezve letisztult formáinak gondolati bázisát, a téglatestből kiinduló, annak csonkolásával, felvágásával, a darabok eltolásával képzett tömegképzést. Előadásának legemlékezetesebb képei mégis a sokat publikált, díjnyertes Tengerészeti Múzeum halász-figuráinak kubista tanulmánytervei voltak.

Boris Podrecca szlovén gyökerekkel rendelkező, Bécsben élő építész, - akit a posztmodernizmus egyik atyjaként tart számon a szakirodalom – sokat és sokfélét mutatott, de a szülőföldjére készült tervek bemutatásával nyújtott igazán érdekeset. Podrecca, aki sokat ír, és teoretikusként is elismert, a közterek tervezésében látja a bevezetőben említett építészeti felelősséget. Kiemelte, hogy ezek létrehozása 60 %-kal olcsóbb, mint egy épületé, üzenetük pedig felbecsülhetetlen. Emlékezetes projektje a Ljubjanába, a Ljubica folyóra készült híd, amely két, nem tengelyben találkozó utcát köt össze. A tengelyek eltéréséből adódó térbővület  a híd közepén  kis térként jelenik meg, illusztrálva ezzel az építész közösségi térhasználatról alkotott felfogását. Bécsbe, a Duna mellé épült interaktív vízi múzeumais a humán szemlélet jó példája. Retinába ivódó, inkább jelként értelmezhető projektje Bécsben az üvegbe foglalt vízoszlop, ahol a csatornából feltörő víz kristálytisztán jelenik meg a járókelők előtt.

 

 

Snow show - Hollmen Reuter Sandman architects
14/21
Snow show - Hollmen Reuter Sandman architects

Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
15/21
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects

Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
16/21
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects

Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects
17/21
Szenegál, női központ - Hollmen Reuter Sandman architects

 

 

A konferencia filozofikus sztárépítészetének ellenpontjaként értelmezhető a finn Jenni  Reutermunkássága, aki két hölgy-társával (Saija Hollmén, Helena Sandman) együtt afrikai projektek megvalósítására tette fel az életét. Nem túlzás ezt állítani, beszámolója komoly elhivatottságról tanúskodik – bár eddig csak egy projektet sikerült realizálniuk. Az ő előadása – talán a téma, talán a tervezők személyisége miatt – hasonlóan elmélyült elemzését adta a bemutatott néhány projektnek, mint a magyar építészek bemutatói, és azt látszott sugallni: a kevesebb néha valóban több. A nagyszabású épületek után a dísztárcsákból kialakított szellőzők, a sörösüvegből képzett ablakszemek, az újrahasznosított fémből készült nyílászárók, a biogáz (emberi trágya) használata az építészet egy más szegmensét mutatták fel, ami azonban nem kevésbé fontos, és talán fontosabb tanulságokkal szolgál Magyarország számára, ahol a szegénység szintén nem elméleti probléma. Azzal, hogy a Szenegálban megalkotott Women’s Centerrel az ott lakó asszonyoknak nem ajándékot adtak, hanem az ő aktív részvételükkel valósították meg a projektet (az épület vörös színét például ők választották), elérték, hogy hála helyett a saját teljesítményük felett érzett büszkeség hassa át az épület használóit. Az építésznő bemutatott egy európai projektet is, ahol már valóban az elvont – bár ugyanakkor északi módra gyakorlatias alapokon álló – filozófia dominált. Egy snow-shownak nevezett rendezvényre, képzőművészek közreműködésével készült hatalmas utcai jég-lampionjainak eredetijei valódi, konzervdobozba öntött jég-lámpások voltak.

A pályáját konceptuális művészként kezdő Vito Acconci figyelme a 80-as évektől kezdve fordult az építészet felé. Az ő alkotásai egész máshonnan indultak, mint a finn lányok életszagú, szociális indíttatású építészete. Fantasztikus, egymásba forduló formák és felületekkel, az emberi bőrt helyettesítő ruházattól a bútoron át a legelvontabb külső héjig: az épületig és az épített tájig egységes koncepció alapján létrehozott képződményekkel illusztrálta az emberi képzelőerő természettel vetekedő alkotó munkáját. Persze a bemutatott, európai szemnek néhol meghökkentő színvilágú görkorcsolyapályák és barlanglakások után rendszerint hozzátette: ez sem valósult meg. Ami viszont igen: a grazi európai fővárosba tervezett mesterséges sziget a Mura folyóra, amely igazolja a koncepcionális megközelítést, és előre vetíti egy technikai korlátoktól mentes, organikus formákra koncentráló építészet képét.

 

 

Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
18/21
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci

Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
19/21
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci

Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
20/21
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci

Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci
21/21
Mesterséges sziget a Mura folyón - Vito Acconci

 

Ugyancsak a jövőről szólt a MÉSZ meghívására érkezett kínai kolléga, Cui Kai előadása. A számunkra felfoghatatlan méretekkel rendelkező országban működő iroda mérete is felfoghatatlannak tűnt: ötezren dolgoznak együtt. A bemutatott projektek azt látszottak bizonyítani, óriási szellemi potenciál áll rendelkezésre Kínában a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére, és a megvalósult épületek nyomát sem mutatják a felzárkózó kultúra bizonytalanságainak – önmagukban megálló, a helyi hagyományos építészeti kultúrát európai mércével mérve is példamutatóan integráló építészetet láttunk. Jens Thomas Anrferd jó előre figyelmeztetett: ne ájuljunk el Európa fölényétől. Itt ért célba a dán építész indító gondolata: a Föld gömbölyű.

Sokat és sokfélét láthatott a 2011-es Nemzetközi Építészeti Kongresszus közönsége, konkrétan körvonalazódó tanulság azonban ezúttal kevésbé adódott. Mintha a válsággal küzdő világban az építészet önmaga felé fordult volna, annak ellenére, hogy az előadók gondolatai azt sugallták: nagyon is tisztában vannak az építészet társadalmi felelősségével. A záró akkordként szervezett épületlátogatás is ezt ellentmondást illusztrálta. A puritán építészeti megfogalmazású előadóteremből az üvegezett betonkazettákkal tagolt tetőteraszon át a tetőtérben kialakított luxusirodákba felkapaszkodó közönség páratlan látványt élvezhetett a hajdani huszártorony helyén megrendelői kívánságra kialakított üvegezett felépítményből. Olyat, amilyet átlagos földi halandó valószínűleg sohasem.

Zöldi Anna

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk