Szerbtől a kortárs Szentendréig a Fő tér 15-16-ban

Szentendre történelmi óvárosában folyamatosan változnak a többszáz éves szerb lakóházak, az adott kor igényeinek megfelelően. Jassó Sándor a hozzá közel került két épületben azokat az építészeti értékeket kereste, melyek leginkább kifejezik az itt jelen lévő szerb kultúrát és az erre érkező további érzékeny kulturális rétegeket.

Az óvárosi hely
Szentendre jelenlegi óvárosában két erős karakter érzékelhető. A korábbi északi magyar géniusz, mely köré érkezett a délvidéki szerb géniusz. A fallal körülvett magyar római katolikus templom és körülötte a szerb ortodox templomok a hozzájuk tartozó közösségek lakóházaival. Szentendrén a templomdombot védő fal a XIII. században épült, a Szent András katolikus templommal együtt. Ez a városfallal körbevett szakrális épület a jelenlegi legerősebb építészeti elem az óvárosban. A magyar közösség jelenléte korábbi kultúra, mint a szerbek megjelenése a városban. A török időket követően Szentendre elnéptelenedett, a fallal védett egyetlen temploma körül egy családhoz tartozó pár lakóház maradt. A XVI. századtól ide menekült szerb közösségek ideiglenesen érkeztek ide, ezért csak a legszükségesebb méretű telkeket alakították ki, nagyon tömören.

Egy-egy templomot építettek maguk részére, mely köré települtek az adott helyről érkezők. Így jelent meg Pozsarevacska, Csiprovacska vagy Belgrád világa a templomok körül. Szentendre a XVIII. század végére, az egy központi magyar templom mellé épült további hat szerb ortodox templommal, a hét templom városává vált. Az ide érkezett szerb közösség Szentendrén provinciális, a forrásuk nem innen ered. "…nem nyilatkozik meg a primer emberi lét… provincia, ami azt jelenti, hogy a civilizációval vonatkozásban áll, de ez lényegében nem érinti."[1] Mindezek mellett magukkal hozták hallatlan gazdag szellemi tudásukon alapuló saját civilizációjukat és az érzéseiken alapuló kultúrájukat. Mély belső igény, hogy az ember kifejezze érzéseit egy mozdulatban, egy rituális táncban, egy közösségi táncban, majd a test által megjelenített mozdulatot az ember szoborként vagy épületként megformálja. Így teljesen intuitív módon az érzések belekerülnek az épített környezetbe. A Fő teret szerb házainak egymagasságú tört egységei formázzák, ahogy a házak összekapaszkodnak, mint a szerb kóló körtáncban. Vállvetve táncolják, felül a vállak alig mozognak, a lábak ritmusa és díszítése adja a hangsúlyt. Ezek a szerb érzések alkotják a helyet Szentendre óvárosában.

A mozdulatok
A Fő tér 15-16. alatti barokk épületek a XVIII. században épült eredetileg szerb üzlet- és lakóépületek, a hátsó udvar irányába folyamatosan bővültek, majd belsőleg és homlokzataikon alakultak. Pozíciójuk a Fő téren változatlan maradt. A 15. számú saroképület az egyetlen oromfalas lakóépület a téren, büszkén kifordulva a tér irányába. A 16. számú épület a Fő tér térfalában a legmélyebb pont. Ezekre a helyzetekre időtálló folytonosságot lehet építeni. A kifordult épület oromfalas megjelenésével meghatározza a térfal hangsúlyos befejezését, melyet élénk, melegsárga színnel erősítettem. A legmélyebb pont pedig a mély, semleges színek világát igényli, a "szürkés zöldföld" színnel erősítve a városi térfal törtvonalú karakterét. Mindkét épületszín előkerült a festőrestaurátori kutatásoknál, mégpedig a legkorábbi rétegből.

Az emeleti ablakok tengelyei és nyílásméretei változatlanul maradtak, kifejezve az épületek tömbszerűségét. A saroképület emeleti barokk ablakkeretei megmaradtak, a sorolt épület ablakai már átírt, klasszicista keretezést kaptak az idők során.

A múlt században mindkét épület meglehetősen agresszív szocmodern átalakításokon esett át. Ekkor tűnt el a sorolt épület eredeti kapubejárója, egy minden tektonikának ellentmondó kirakatvitrin kiépítésekor. Az eredeti, keretezett kő küszöbös szerb kapubejárót hoztuk vissza, teljes üvegezéssel. A szerb megépülés után, a kapubehajtóba dalmát kaput falaztak, a Szamárhegyre érkezett dalmát közösség árusító kultúrája szerint. Ezt a dalmát kaput a tégla mellvéd falazat kibontása után most rozsdamentes acél mellvéd jelzi. Az üvegnyílás belső oldalára, az alacsonyabb kapu arányainak visszaadása miatt, üveg szemöldököt terveztem. Ennek elhelyezése még várja a következő bérlőt.

A saroképület földszinti ablakainak nyílásszélességét az eredeti arányok szerintire csökkentettük, az ezekhez tartozó kortárs acélrács elkészítésével egy új, mai réteget adva a homlokzatnak.

A hátsó homlokzatokon egyszerűbb eszközökkel folytattuk a főhomlokzatok komponált montázsát, a korábbi nyílások felületeit síkváltással és nút keretezéssel bemutatva. A 15. számú épület udvari barokk kapuja egyelőre csak fényképen él.

A 15. számú épület belső emeleti tereiben tizenhárom rétegben kerültek elő díszítő festések. Az utcai helyiségekben a zöld és szürke patronált leveles minta a legkorábbi, mely a helyiség teljes oldalfalait beborította a XVIII. században. A zöldleveles festést követte a 19. századi keretezett biedermeier díszítés, majd egy indás-leveles növénymintázatú rozetta és mennyezetfestések, végül a 20. századi hengerelt díszítő festések. A jelenlegi teakonyha festései még változatosabb terekbe visznek, mivel a legkorábbi falfestés, az okker szín, még külső homlokzati falfestés volt, mely a megépítés idejéből származik, mikor ez a fal még homlokzati fal volt. A bővítéssel érkeztek a beltéri díszítő festések, karakterében körülbelül száz-száz évet mutató stíluslépésekben. Számomra a legkorábbi festések, a szürke alapon lévő zöldnövényes festés és a homlokzati okker egyszerűsége forr leginkább egybe az épület egészével. Ahogy haladunk előre az időben, egyre bonyolultabbá válnak a díszítések, a bonyolultságukkal egyben kifejezve az adott kor kultúrájának a fáradását. "Egy-egy kultúra kezdeti időszakában jellemző ez a visszafogott szerénység, amikor még az eszmék tisztasága alakítja a formákat és nem az anyagi bőség" [2] A legkorábbi mintázatból csak töredékek maradtak fent és a további korok bemutatására is a térben számos kutatóablak készült. A kiválasztásánál szempont volt, hogy a több periódusban megtalálható díszítőfestések egy-egy részlete bemutatásra kerüljön. Azon kutatóablakok, melyek nem lettek bemutatva mészfestékkel vissza lettek takarva. A 16. számú épületben szintén előkerültek díszítő festések, melyek visszaállítása hasonló mélységeket tud a későbbi felújításkor bemutatni, mint a 15. épületben helyreállított részen.

15/21
Szentendre, Fő tér 15-16. Tervező: JASSÓ Építészműhely Kft. Fotó: Kőrösi Tamás

A közösség
Az óváros több mint kétszáz éves házainak felújítása több évig vagy évtizedekig is eltart. A homlokzatok felújítása közel tíz éve készült el, ezt követte a saroképület belső felújítása, majd a kávézó kialakítása. A 16. számú épület és még számos Fő téri szerb lakóépület történeti alapokon nyugvó kortárs felújításra vár. Ez így természetes a város életében, ahogy részletekben folytatódik épületeinek továbbélése, megújulása. Visszatekintve, az eredeti szerb épületek úgy épültek, hogy ismerték egymást a tulajdonosok, a közösségen belül kapcsolat volt, átadták egymásnak építési technológiájukat, szemléletüket, így épületeikben megjelent összetartozásuk.

Ezzel az összefoglalóval szándékozom hozzájárulni ahhoz, hogy Szentendre óváros szerb házainak felújításai további párbeszédben történhessenek, visszaadva a szerbek által idehozott derűt és a további értékes építészeti rétegeket.

Jassó Sándor

[1] Hamvas Béla, Az öt géniusz; Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadása, 1985

[2] Cságoly Ferenc: Építészet és kultúra II., TERC Kft, 2019.

Szerk.: Hulesch Máté